Új Szó, 1971. április (24. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-17 / 90. szám, szombat

Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága elnökségének javaslata A CSKP XIV. kongresszusának az 1971 1975. évi népgazdaságfeilesztési tervre vonatkozó irányelvei A munkásosztály győzelme, amely 1948 februárjában tetőzött, megnyi­totta Csehszlovákia szocialista fejlődé­sének útját. Népgazdaságunk Csehszlo­vákia Kommunista Pártjának vezetésé­vel a tervezett átépítés és a gyors fel­emelkedés útjára lépett. A szocialista termelési viszonyok és a Szovjetunióhoz, valamint a többi szocialista országhoz fűződő szövetség, és az ezekkel kiala­kult együttműködés, továbbá a központi tervirányítás érvényesítése lehetővé tet­te, történelmileg rövid idő alatt, a szo­cializmus hatalmas anyagi-műszaki bázi­sának kiépítését. A nemzeti jövedelem­nek több mint három és félszeresre emelkedése — a háború előtti színvo­nalhoz viszonyítva — következtében 1948—1970-ben háromszorosan nőtt a személyi fogyasztás. Olyan vívmányokat értünk el, amelyeket csak a szocialista társadalmi rend nyújthat. A Csehszlovák Szocialista Köztár­saság a nemzeti jövedelemnek egy fő­re számított magas terjedelmével azok közé a fejlett országok közé tartozik, amelyek magas színvonalú iparral és építőiparral, intenzív mezőgazdasági nagyüzemi termeléssel, sűrű közlekedési hálózattal és viszonylag széles tudomá­nyos kutatási alapokkal rendelkeznek. Megszűntek a lényeges ellentétek a gazdasági területen, az ország egyes körzetei között, valamint a város és a falu életszínvonala között is. A társada­lombiztosítási rendszer a lakosság min­den rétegére vonatkozik. Az oktatás­ügy, a kulturális berendezések, az egészségügyi-higiéniai gondoskodás ma­gas színvonalú és döntő többségében díjtalan. A szocialista építés bonyolult müve, amelyet az imperialista diverzió ellen vívott éles küzdelem és az egészen új problémák megoldását követelő felté­telek között valósítottak meg, nem ke­rülhetett ki bizonyos fogyatékosságokat és nehézségeket. A népgazdasági ne­hézségek a legkifejezőbben a 60-as évek kezdetén váltak láthatókká. Csehszlovákia Komjnunista Pártja — a hibákat felszámolandó — számos in­tézkedést fogadott el. Ezek nem kö vetkezetes megvalósítása, valamint a párt akkori vezetőségének eszmei la­zasága teret nyitott a jobboldali és an­tiszociallsta erők destruktív tevékeny­sége számára, s ez 1968-ban és 1969-ben a szocialista társadalom és a népgazda­ság irányítása alapelveinek revíziójához és felbomlásához vezetett. Az 1969 áprilisában elfogadott határo­zott Intézkedések, amelyek a párt és a szocialista állam népgazdaság-irányítási vezető szerepének megszilárdítását cé­lozták, megfékezték a népgazdaság vál­ságos fejlődését. A párt nagyra értékeli azt a támoga­tást, amellyel politikája a dolgozók ré­széről találkozik. E politika helyessé­gét igazolják az 1970. évi tervteljesítés eredményei, valamint az 1971. évi kez­det, amelynek sikeréhez hozzájárulnak a párt 50. évfordulója és XIV. kongresz­szusa tiszteletére vállalt kötelezettségek és a versenymozgalom. Csehszlovákia Kommunista Pártja a történelmi tapasztalatokból és az elért eredményekből kiindulva köztársasá­gunkat a további felvirágoztatás és jó­lét felé vezeti. Gazdaságpolitikájának a legközelebbi öt évre vonatkozó céljait fejezi ki az ötödik ötéves terv irányelve. I. A népgazdaság fejlődése a CSKP XIII. kongresszusa után A CSKP XIII. kongresszusa olyan idő­ben jelölte ki a népgazdaság további fejlődésével összefüggő feladatokat, amikor az ökonomika alapjában véve már leküzdötte a harmadik ötéves terv alapvető arányai felbomlása által oko­zott stagnálást. A népgazdaságfejlődés céljaként jelölte meg az arányok meg­erősítését, a tudomány és technika ki­fejezőbb érvényesítését a népgazdasági gyakorlatban, és olyan szerkezetmődosí­tás realizálását, amely nemcsak a ter­melés igényelt fejlődéséhez járul hozzá, hanem a szakosítás, a nyersanyag és az élőmunka megtakarításának növelé­séhez, és a termelőberendezések haté­konyabb kihasználásához. A népgazda­ság, valamint a gazdasági hatékonyság növelése volt hivatva kialakítani a ked­vező feltételeket és a tervirányítás tö­kéletesebb rendszerét is. Az 1966—1970. évi gazdasági fejlődés feltételei rendkívül bonyolultak voltak. 1966—1967-ben kifejezően tapasztal­ható volt az a törekvés, amely a fej­lődés dinamikájának gyorsulását szol­gálta. Az ipari termelés évente átlag 7,2 százalékkal, a mezőgazdasági termelés 8,4 százalékkal, a nemzeti jövedelem pe­dig 7,2 százalékkal nőtt. A forrásokat lé nyegében képzésükkel összhangban osztották el. Az 1966. évi eredmények gazdasági fejlődéséhez hozzájárult a tervirányltá­si rendszernek a CSKP KB 1965. januári határozata értelmében végrehajtott tö­kéletesítése is. A dolgozók figyelme mindenekelőtt a gazdasági kérdések, és a belső tartalékok kihasználása iránt fokozódott. Az anyagi források nagyobb kialakítá­sát és a népgazdasági alapvető kapcso­latok kedvezőbb fejlődését nem kísér­te az eszközök összpontosítása a gazda­ságfejlődés néhány komoly problémájá­nak megoldása. Ez a legkifejezőbben a tüzelőanyag­bázisok területén volt tapasztalható. A szakágazat további fejlesztéséhez szük­séges beruházási tevékenység korláto­zása súlyos zavarokat okozott a tüze­lőanyag- és energiaellátásban. E zava­rok áthidalása a következő években nagy eszközöket és igyekezetet követelt. Kedvezőtlennek bizonyult a nagyke­reskedelmi árak 1967. január elsejei módosítása is, ami többek között lehe­tővé tette a vállalatok jelentős részé­nek, hogy jogtalan anyagi forrásokat alakíthassanak ki. Ez meggyengítette a gazdaságosságra irányuló gondosko­dást és a bérfegyelem, valamint a be­ruházási fegyelem lazulásához veze­tett. Ennek következtében a népgazda­ságban egészségtelen nyomasztó ténye­zők váltak láthatókká, s kialakultak a további évek fejlődésének kedvezőtlen irányai. A politikai válság, a jobboldali op­portunista és antiszocialista nézetek befolyása és növekedése akadályozta a gazdaság továbbfejlődését 1968-ban és 1969 elején, jelentősen felbomlasztot­ták a központi gazdasági tervirányítás szocialista rendszerét és a népgazdaság arányos fejlődését. A kaotikus ős inflációs fejlődés követ-^ keztében alapvetően felbomlott a kap­csolat az állam és a vállalatok között, valamint a nemzeti jövedelem alakulá­sának, felhasználásának és a bérek nö­vekedésének alapvető proporciói is. A névleges bérek gyors növekedése nem járult hozzá a munka differenciált ju­talmazásának elmélyítéséhez, sem ahhoz, hogy a dolgozók anyagilag fo­kozottabban legyenek érdekelve a mun­ka eredményében. Ellenkezőleg, a meglazult munkaer­kölcs és a kiskereskedelmi árak növe­kedésének hatására fokozódott a továb­bi bérmódosítás igénye. Láthatókká váltak az új nivellizációs tendenciák. A lakosság jövedelme 1968—1969-ben évente több mint 11 százalékkal, a lét­fenntartási költségek pedig évente nagy­jából 2,5 százalékkal nőttek. Ugyanak­kor azonban az ipari termelés átlagos évi növekedése 1966-hoz és 1967-hez viszonyítva csupán 5,3 százalék volt. A személyi fogyasztás gyors növeke­dése — gyorsabb ütemű volt a nemze­ti jövedelem növekedésénél — a belke­reskedelem egyensúlyának jelentős rom­lásához, és a lakosság ellátásában be következett súlyos zavarokhoz vezetett. Az építkezési beruházások inflációs, ösztönös fejlődése következtében a be­ruházási költségek 1968-ban 10 száza­lékkal, 1969-ben pedig 17 százalékkal nőttek. A befejezetlen építkezések szá­ma szüntelenül nőtt és egyre lassúbbá vált az új kapacitások üzembe helyezé­se. Az építkezések tárgyi szerkezete el­tért az eredeti célkitűzésektől. A belső arányok felbomlása hatást gyakorolt a külső gazdasági kapcsola­tokra is. A szokványos importszükség­let terjedelme meghaladta az export ál­tal kialakított lehetőségeket. A népgazdaság fejlődését egyre job­ban befolyásolta a piaci gazdálkodás elmélete, az árak inflációs hevességgel nőttek, jelentős mértékben érvényesül­tek a csoportérdekek és terebélyesedett a spekuláció. Ugyanakkor hanyatlott a munkafegyelem és a munkaerkölcs. A CSKP új vezetőségének 1969 áprili­sa után mindenekelőtt ezt a válságos fej­lődést kellett megfékeznie. A CSKP KB 1969 májusi realizációs irányelve eré­lyes intézkedések foganatosítását hatá­rozta el, amelyek kivezették az országot a politikai válságból és a gazdasági káoszból. Politikai küzdelemben kellett legyőzni a jobboldali és antiszocialista erőket, leküzdeni a revizionista elméle­teket, felújítani az egyensúlyát vesztett állami és gazdasági irányítást, a köz­ponti tervezést, és a figyelmet a tarta­lékok mozgósítására, a termelés növe­kedésére kellett összpontosítani. A CSKP KB abból indult ki. hogy a kiala­kult helyzet nem oldható meg az élet­színvonal terhére, hanem csupán az anyagi források alakulásának fejleszté­sével. A gazdaságfejlődés eredményei — 1969 második felében, de különösen 1970-ben — bizonyítják, hogy a CSKP új vezetőségének céltudatos gazdaság­politikája eredményes volt. Felújult a párt gazdasági vezető szerepe. Az álla­mi népgazdasági terv ismét a szocialis­ta bővített újratermelés folyamatát irá­nyító alapelv. Gátat vetettek az inflá­ciós fejlődésnek, kielégítették a belső piacot, s felújult a bizalom a korona vásárlóereje Iránt. 1970-ben sikerült az ipari tervfelada­tokat túlteljesíteni, s ugyanakkor a munkatermelékenység teljes mértékben fedezte az ipari termelés növekedését. A lakosság pénzjövedelmének alakulása megfelel az értékek kialakításának. El­értük a globális összhangot a lakosság részéről megmutatkozó kereslet és a kínálat között, feltöltöttük a belkeres­kedelmi készleteket, amelyek az előző években kimerültek, s részben "javult az áruszerkezet is. Realizáltuk a nyugdíjak módosítását, bevezettük az anyasági il­letéket. Az építkezési beruházások sza­kaszán sikerült betartani a gazdasági­lag hasznos mércét, irányítani az ága­zati szerkezetet és megfékezni a befe­jezetlen építkezések növekedését. Első ízben sikerült egy év alatt több mint 100 000 lakást építeni. A mezőgazdasági termelési tervet teljesen teljesítették. Kifejezően javultak a külkereskedelmi eredmények, bár az 1968-as és az 1969­es év kedvezőtlen hatását csak részben sikerült felszámolni. így az ötödik ötéves terv kezdete szá­mára kialakult a kedvező kiindulóbázis. A konszolidálás időszakának gazdasági eredményei egyidejűleg kedvező befo­lyást gyakoroltak az 1966—1970. évi gazdasági eredmények egészére is. Az 1966—1970. évi gazdasági fejlődét nem volt kiegyensúlyozott. A viszony­lag kedvező kezdet után a jobboldali opportunista erők hatására nemcsak el­fecsérelték a népgazdaság intenzívebb fejlődésének lehetőségét, hanem ellen­kezőleg: az ösztönösség és a koncepció hiánya vezette a népgazdaságot a mély válság szélére. Kedvező változást csak a CSKP új vezetőségének céltudatos és energikus intézkedései hoztak. Ezek az intézkedések tették lehetővé a gazda­sági helyzet aránylag gyors javulását. 1966—1970-ben a nemzeti jövedelem nagyjából 39 százalékkal nőtt. De az el­ért dinamika révén sem sikerült a kí­vánt mértékben biztosítani a népgazda­ságfejlődés effektivitását, és nem sike­rült megoldani múltban gyökerező szer­kezeti problémáit. A munkaidőalap ki használása az iparban csökkent. Rom­lott az állóalapok kihasználása is, és a műszakok száma a gépiparban 1,31-ről 1,24-re csökkent. Az ipari termelés — a munkatermelé­kenység 29 százalékos növekedése mel­lett — 39 százalékkal nőtt. Az átlagbé­rek 33 RTSzalékkal nőttek. Tov.W­az ipari termelésben a gépipar és a vegyipar aránya. A tüzelőanyag- és energetikai bázis terén nőtt a cseppfo­lyós és a gáztüzelőanyagok szerepe, a közszükségleti ipar jobban alkalmazko­dott az igényekhez, mint az előző évek­ben. Nagyobb mértékben kezdték érvé­nyesíteni a műszaki haladást az ipar­ban, az építőiparban és a közlekedés­ben A mezőgazdaság a népgazdaság jelen­tős stabilizációs tényezőjévé vált. Ter­melése az utolsó öt esztendőben az elő­ző ötéves tervhez viszonyítva 19 száza­lékkal nőtt. A gyors növekedés lehető­vé tette, hogy nőtt a műtrágyaszállítás, elterjedt a mezőgazdasági kultúrák nagyhozamú fajtáinak alkalmazása, s fejlődött a takarmánygyártó ipar. Az új gazdasági feltételek is jelentős sze­repet játszottak. Továbbra is probléma marad a dolgozók kedvezőtlen életkor­összetétele, ugyanis a munkaerők lét­számának csökkenését nem sikerült idejekorán korszerű technológiával és technikával helyettesíteni. Az SZSZK népgazdasága 1966-1970­ben gyorsabban fejlődött, mint a CSSZK népgazdasága. Ezáltal a szlovákiai gaz­dasági színvonal tovább közeledett a CSSZK színvonalához. Az SZSZK részvé­tele az ipari termelésben — országos viszonylatban — 21 százalékról 24 szá­zalékra, a mezőgazdasági termelésben 30 százalékról 32 százalékra nőtt. 1965­ben Szlovákiában az egy főre jutó ipari termelés 59 százalék, 1970-ben már 69 százalék volt, a mezőgazdasági termelés 1961—1965-ben átlagosan 98, 1970-ben tnár 104 százalék volt. A foglalkozta­tottság Szlovákiában gyorsabban nőtt, mint a Cseh Szocialista Köztársaságban, csökkent a mezőgazdasági és erdészeti dolgozók aránya és nőtt az iparban, az építőiparban és egyéb ágazatokban dol­gozók aránya. 1966—1970-ben Csehszlovákiában lé­nyegesen emelkedett az életszínvonal. A lakosság személyi fogyasztása 30 szá­zalékkal, a lakosságnak díjtalanul — a társadalmi szükségletek keretében — nyújtott termékek és szolgáltatások terjedelme közel 50 százalékkal nőtt. Csökkent a munkaidő, és általában bevezették az ötnapos munkahetet. En­nek következtében a heti két összefüg­gő szabad nap révén jelentősen bővült a dolgozók szabad ideje. Az ésszerű táplálkozás elveivel össz­hangban az élelmiszerszükségletünkben növekedett az állati eredetű termékek és csökken a gabona és a cukor fo­gyasztása. Az egy főre jutó húsfogyasz­tás 1970-ben nagyjából elérte a 72 kg-ot, a tejfogyasztás 17 százalékkal, a tojás­fogyasztás pedig 13 százalékkal nőtt. Egyidejűleg jobb minőségű textil- és ru­házati cikkek kerültek piacra. A lakáshelyzet javulásához hozzájá­rul 435 000 lakás építése, a lakótelepek jobb felszerelése, a lakásalapok foko­zott karbantartása és korszerűsítése. Az új lakások átlagosan nagyobbak (1964­ben: 37,5 négyzetméter, 1969-ben 41,1 négyzetméter), és belső felszerelésük is jobb. Az egyéni családiház-építés fej­lődését kedvezően befolyásolta a széles körű anyagi és pénzügyi segítség, mint amilyenek például a kölcsönök, az ál­lami hozzájárulás, az adókedvezmények, a leegyszerűsített építésrendészeti ügy­vitel és a kedvezményezett nyersanyag­ellátás stb. Bővült a háztartások felszerelése is. Például 1965-ben a háztartások 30 szá­zalékában, 1970-ben már 60 százaléká­ban volt hűtőszekrény, 1965-ben a ház­tartások 51 százalékában, 1970-ben 75 százalékában volt televíziókészülék. 1960-ban minden huszadik háztartás tu­lajdonában volt személyautó, 1970-ban már minden hatodik háztartás rendelke­zik járművel. 1965-höz viszonyítva az iévi átlagos nettó nominális bér 4000 koronával, a földművesszövetkezetek dolgozóinak tiszta jövedelme átlagosan 6000 koroná­val nőtt. Ezzel a földművesszövetkezeti dolgozók átlagos nettó pénzjövedelme megközelítette a munkások és az alkal­mazottak jövedelmének 88 százalékát, s egész jövedelme (beleszámítva ház­táji gazdálkodásuk jövedelmének felét), egyenlő a munkások és az alkalmazot­tak jövedelmével. Számos intézkedést fogadtak el a tár­sadalombiztosítás javítása érdekében. Folytatták az alacsony nyugdijak eme­lését, módosították az ellenállási moz­galom részvevőinek és a szövetkezeti parasztságnak a nyugdíjbiztosítását. A szövetkezeti parasztság nyugdíjbiztosí­tásáról szóló szabályrendelet értelmé­ben az ilyen nyugdíjasok száma 204 ezerrel nőtt. Az intézkedések következ­tében a nyugdíjasoknak 1970-ben 4 mil­liárd koronával többet folyósítottak, mint 1965-ben. A dolgozók és a szövetkezeti tagság betegbiztosításában is számos javítást realizáltak. A fizetett szülési szabadság időtartama 22 hét helyett 26 hét, és a nettó bér 90 százalékára emelték a szü­lési szabadság idején folyósított járadé­kot. Ugyanakkor 1000 koronára emelték a gyermek sSületése alkalmával kifize­tendő egyszeri segélyt. Ezenkívül havi 500 korona segélyt fizetnek a két- és többgyermekes dolgozó anyáknak, akik a szülési szabadság letelte után gyer­mekükről egyéves koráig otthon gon­doskodnak. Nőtt a családi segély össze­ge. Ezek az intézkedések évi 3 millió koronával növelték a lakosság említett csoportjának jövedelmét. (Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom