Új Szó, 1971. április (24. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-16 / 89. szám, péntek

PÁRTHARCOSQK EMLÉKEIBŐL JASZ DEZSŐ Mielőtt elfelejteném TI. A magyar kommunisták­nak, akik a pro­letárdiktatúra leverése után Kassára kerül­tek, külön törzs­asztaluk volt az Andrássy Kávé­házban. Itt jöt­tek össze szom­bat esténként, hogy megvitas­sák a hét ese­ményeit. Az Andrássy Kávé­tláz márvány­asztalánál ismerkedtem meg Seiden Árminnal, aki már há­rom hónapja kassai lakos volt, amikor én oda kerültem. Ezt azért bocsátom előrfe, mert ő állt az élén annak szervező bi­zottságnak, amely 1920 január­jában napirendre tűzte a Kom­munisták Magyarországi Pártja kelet-szlovákiai csoportjának a megalapítását. Seiden Ármin mellett Bergínann Géza, Berg­mánn József, Mácza János, Sajó László és Szilágyi Dezső vett részt — úgyszólván az első perc­től — a csoport létrehozásában. Ehhez az „első garnitúrához" tartoztam én is. A Tanácsköztársaság leverése után sok magyar kommunista megfordult Csehszlovákiában. Én elsősorban Alpári Gyula, An­tal Márk, Chlepko Ede, Fiedler Rezső, Fogarasi Béla, Fried De­zső, Guth Antal, Hamburger Je­nő, Hevesi Ákos, Karikás Fri­gyes, Münnich Ferenc, Neumann József, Polacsek László, Pór Er­nő, Révész Géza, Sallai Imre és Seidler Ernő nevére emlékszem. Alpári Gyula Reichenbergben „rendezkedett be", ahol kapcso­latban állt Kari Kreibichhal, akinek — 1921 után — nagy része volt a Csehszlovákiai Kommunista Párt irányításában. Seidler Ernő három vagy uégy éven át a Csehszlovákiai Kom­munista Párt nyugat-szlovákiai kerületi titkára volt. A pozsonyi párttitkárságon dolgozott Fried Dezső is, aki Szovjet-Oroszor­szágban lett kommunistává. (Egy ideig a Szibériai Vörös Hadsereg parancsnoka volt. j Polácsek László a Kommunis­ták Magyarországi Pártja szlo­vákiai illegális apparátusát ve­zette. „Harcálláspontja" Losonc volt. Ma már nem titok: a röp­iratok egy része, amelyeket a Kommunisták Magyarországi Pártja a proletárdiktatúra le­verése után adott ki, Szloven­szkón kerültek ki a nyomda­gépből. (Az egyik illegális nyomda — emlékezetein sze­rint — Pöstyénben volt.) Münnich Ferenc a harmadik szovjetellenes intervenció — a lengyel—orosz, háború — idején tűnt fel Csehszlovákiában, Bá­nó Zoltán névre szóló útlevéllé! a zsebében. A lengyel ellenfor­radalmi hadsereg utánpótlás vonalai. — részben — Kárpát­alján át vezettek, számolni kel­lett tehát azzal a lehetőséggel, hogy a franciák megkísérlik ka­tonai bázisnak felhasználni Zsatkovics Gergely birodalmát Szovjet-Oroszország ellen. Mün­nich Ferenc feladata az volt, hogy megakadályozza a Len­gyelországnak szánt lőszerszál­lítmányok továbbítását és az Er­dős Kárpátokban létesítsen tá­maszpontokat a lengyel hadse­reg hátában működő partizán­alakulatok számára. Ha a len­gyel fehér hadseregnek szánt lőszerküldemények egy része nem futott el rendeltetési he­lyére, úgy ez — nem utolsósor­ban — a Kárpátalján szolgála­tot teljesítő cseh vasutasok ér­deme. Hol a mozdony „romlott el", hol a vagonok tengelye gyulladt ki . .. A kassai magyar pártcsoport­nak 1920 elején mintegy ötven tagja volt. A csoport politikai befolyása napról napra nőtt. Nagy része volt ebben a Kassai Munkás-nak. Az újság - erede tileg — hetilapként jelent meg: 1920. február 25-én lett napi­lappá. A naponkénti megjelenésre való áttéréssel mindenki egyet­értett. Erre „kézzelfogható" bi­zonyítékok vannak: a lap na­ponként való kiadásához 60 ezer koronára volt szükségük. Ezt az „alaptőkét" a szakszerveze­tek adták össze. A kezdemé­nyezés ehhez a megoldáshoz Seiden Ármintól indult ki, aki — később — a Csehszlovákiai Kommunista Párt kelet-szlová­kiai kerületi titkára lett. Míg a Kassai Munkás napi­lapként való kiadása ellen sen­ki sem emelt kifogást, a szer­kesztőség átszervezése már sok vitával járt. A felelősség ezért Surányi Lajosra hárult, aki megpróbálta becsempészni Gön­dör Ferencet a szerkesztőségbe. Ezt Mácza Jánosnak sikerült megakadályoznia, amennyiben kijelentelte: otthagyja a lapot, ha Göndör Ferencet bevonják a szerkesztőségbe. Mi indította Mácza Jánost er­re a lépésre? Mindenekelőtt Göndör Ferenc an ti kommunista magatartása (amit az már a magyarországi proletárdiktatúra idején sem rejtett véka alá,). De beleját­szott a kérdésbe az is, hogy Göndör Ferenc közvetlen kap csolatokat tartott fenn H Pro­pagačná kancelária — a cseh­szlovák állafhvédelmi hivatal — pozsonyi kirendeltségével. Erre perrendszerü bizonyítékaink voltak. Göndör Ferenc kényte­len volt visszautazni Bécsbe; helyette Gyetvai János került a szerkesztőségbe. (A laphoz Su­rányi Lajos hívta meg. aki nem tudta róla, hogy kommunista, j Gyetvai János a Magyar Ta­nácsköztársaság kikiáltása előtt a Népszavánál, a Szociáldemok­rata Párt központi lapjánál dol­gozott. Született újságíró volt: ontotta a cikkeket a legkülön­bözőbb kérdésekről. A kommu­nistánál nemcsak az számít, hogy mit mond, hanem nagyon fontos a személyes magatartása is: Gyetvai János már ismert író volt, amikor a Kassal Munkás­hoz került, ennek ellenére min­dig rendkívül szerényen visel­kedett. Ezt találtuk — elvhű­sége mellett — a legjellegzete­sebb tulajdonságának. Már el­múlt harmincéves, amikor a lap munkatársa lett. Ő volt — Surányi Lajostól eltekintve — a szerkesztőség doyenje. (A szerkesztőség tagjainak átlagos életkora éppencsak elérte a hu­szonöt évet.) A Göndör-ügynek volt a mel­lékhajtása, hogy Kendi Zoltán kilépett a szerkesztőségből, mi­vel nem értett egyet a lap új irányvonalával. Felvetődött a kérdés: ki legyen az utódja? A pártvezetőség választása rám (Tsetl. így alakult meg — már­cius első napjaiban — a „vég­leges" szerkesztőség, amelynek összetétele a következő volt: Fried Jenő, Gyetvai János, Jász Dezső, Mácza János, Surányi La­jos. Ez a névsor világosan jel­zi a lap irányvonalában beállt változást: a szerkesztőség tag­jai — Surányi Lajos kivételével — kommunisták voltak. Seiden Ármin írt ugyan hébe-hóba hoz­zánk egy-egy cikket, de nem tartozott a szerkesztőség köte­lékébe. (Csanda Sándor erre vonatkozó adatai helyreigazítás­ra szorulnak.) Fried Jenőt Surányi Lajos fedezte fel. Surányi Lajost a Magyar Ta­nácsköztársaság kikiáltása után letartóztatták. Előbb Terezínbe, majd Havára vitték. Oda került Fried Jenő is, akit a proletár­diktatúra kikiáltása Beszterce­bányán ért. Még nem volt hu­szonegy éves, amikor munkába állt a szerkesztőségben. Kitűnő újságíróként lépett elő — 1920 elején — az ismeretlenségből. (Eredetileg bankhivatalnok volt.) Fried Jenőt a politika melleit az irodalom is érdekel­te. Rengeteget olvasott. Szívvel­lélekkel kommunista volt. Kevés emberrel találkoztam, akinek élete olyan szorosan összefo­nódott a kommunista párttal, mint Fried Jenőé. A szerkesztőség — eredetileg — a Mészáros utcai Munkásott­honban kapott helyet, egy ütött­kopott épületben, a Fő utca kö­zelében. (Mostani kassai láto­gatásom alkalmával első utam a Mészáros utcába vezetett. A ház ugyan létezik, de arra van ítélve, hogy eltűnjön a város­rendezés során.) A szoba, ame­lyet a párttitkárság jelölt ki számunkra, olyan kicsi volt, hogy alig fért el benne a hosz­szú dolgozóasztal. Az asztalfőn, az ablak mellett, Surányi Lajos ült. Ö volt a lap felelős szer­kesztője. Az év végén a szer­kesztőség átköltözött a Kovács utcába. Itt már valamennyien külön íróasztalt kaptunk... A Kovács utcába tette át székhe­lyét a párttitkárság is. Az épü­lelben sok szlovák és cseh kom­munista is megfordult, köztük Bohumil ä meral. (Most, hogy Kassán jártam, ide is benéztem. Ez a ház sokkal jobb állapotban van, mint a Mészáros utcai „munkásotthon"; látszik, hogy gondoskodnak karbantartásáról. Persze, egy emléktábla elférne az épület falán! Talán erre is sor kerül Csehszlovákia Kom­munista Pártja megalapításának 50. évfordulóján.) Az 1920 áprilisi nemzetgyűlé­si választások Kassán is a Szo­cialista Párt győzelmével vég­ződtek. Surányi Lajos képvise­lő letl. Ettől fogva többet tar­tózkodóit Prágában, mint Kas­sán. Távollétében Gyetvai Já­nos szerkesztette a lapot. Az irodalmi rovat gazdája Mácza János volt, a belpolitikai rovat élén Fried Jenő állott. Én a helyi rovatot vezettem: „újdon­dász" voltam. (így hívták — Jókai Mór idejében — az újság­írót, akinek az volt a feladata, hogy beszámoljon a napi esemé­nyekről. ) Gyetvai Jánost három hónap múlva kiutasították Csehszlová­kiából. Utána Háy László szer­kesztette a lapot (akinek — kassai tartózkodásom idején Hajmási László volt a munkás­mozgalmi neve). Ifáy László „kifelé" a kiadó­hivatal alkalmazottjaként szere­pelt. Kitűnő szerkesztőnek bizo­nyult, rengeteget tanultunk tőle. A politikai irányt, amelyet kép­viselt, már első vezércikke mu­tatja. A cikkben a szocialista átalakulás mellett foglalt ál­lást. Ezt a cikket, amely 1920. május 26-án jelent meg Tiszta osztályharcot! címmel, az iro­dalomtörténészek a „magyar politikai újságírás prófétikus teljesítményeként" tartják nyil­ván lláy László több olyan ve­zércikkével együtt, amelyek szintén a Hernád partján láttak napvilágot. Szeretném megköny­nyíteni az irodalomtörténészek feladatát, amennyiben megemlí­tem, hogy a lapban megjelent vitacikkek legalább nyolcvan százaléka Háy László tollából származik. Sok esetben tőle in­dult ki a kezdeményezés a „po­litikai bökdösödéshez" is, amit Diószegi András a Kassai Mun­kás egyik fő erényének tart. Surányi Lajost 1921 végén megfosztották csehszlovák ál­lampolgárságától, ezért kényte­len volt otthagyni a lapot. He­lyette Drab Sándor lett a fele­lős szerkesztő. (Ö — Surányi Lajossal ellentétben — nem vett részt a szerkesztőség munkájá­ban; csak stróman volt.) Ez az állapot két hónapig tartott: 1922. február 22-én Mácza János neve került a lapra felelős szerkesztőként. Ezzel azonban Mácza Jánosnak a szerkesztő­séghez való viszonya csak kife­lé változott; a lap politikai irányvonaláért továbbra is Háy László volt felelős a pártveze­tőség előtt. J Már csak hárman vagyunk éleiben a lap belső munkatársai közül. Fried Jenőt a németek a második világháború ide­jén — Belgiumban agyonlőtték. Gyetvai János 1968-ban távozott el közülünk. Surányi Lajos a hú szas évek végén hátat fordított a pártnak (amelynek álláspont­jával sohasem értett egyel telje­sen J. Tóthpál Gyula felvétele A iövend jovenao emoere 85 ÉVE SZÜLETETT ERNST THÄLMANN 1886. április 16-án született Ernst Thälmann, a német prole­tariátus és a nemzetközi mun­kásmozgalom neves képviselő­je. Életrajzából megismerhetjük Németország Kommunista párt­jának történelmét. Nagyságát jelentőségét fejezte ki Martin Andersen Nexő, a neves író, amikor ötvenéves születésnap­ja alkalmából ezt írta: „Ernst Thälmann jobban, mint bárki más, az eljövendő. Németorszá­god s egyszersmind a jövő vi­lágot testesíti meg. Hallgatásra kényszerítve is az erő biztonsá­gával és hatalmasan személye­síti meg a még szenvedő, de holnap győző emberi. Ilyennek álmodtak a tömegek a jövő ideális emberét, ilyennek ál­modták önmagukat. S ezért tu­datukban Thälmann a majdani ember prototípusa: jeles és sze­rény, bővérű és jóságos, minő­ségileg új ember, aki önmagá­ban egységbe ötvözte a fizikai és szellemi munkát. Benne, vele elénk jött a jövendő embere." Hamburgban, a német mun­kásmozgalom egyik központjá­ban született és 1923-ig mun­kásként kikötőjében dolgozott. Bátorságával, a munkások jo­gainak következetes védelmé­vel, őszinte szókimondasával népszerűséget és tekintélyt szerzett a munkások között. Ak­tívan dolgozott a szakszerveze­tekben és több munkásszerve­zetben. Az első világháború ki­törését felháborodással fogadta. Liebknechttel és Rosa Luxem­burggal leleplezte a háborút ta­mogató áruló szociáldemokrata vezetőket. Kampányt szervezett a háború ellen, melynek értel­metlenségéről személyesen is meggyőződhetett, amikor őt is a harctérre küldték. Nagy ha­tást gyakorolt rá a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom. Hangsúlyozta, hogy a szovjet példát követve a proletariátus győzelmét kell kivívni. Helyesen elemezte az 1918 ­1923-as német forradalom buka­sának okait. Felismerte... „a tragédia az objektíven megérett forradalmi feltételek és a né­met proletariátus szubjektív gyengesége közti ellentétben rejlett és a határozott célért küzdő bolsevista párt hiánya okozta." E felismerés alapján W. Pieck-kel, W. Ulbrichttal hozzálátott az új típusú, a dol­gozók széles rétegeinek támo­gatására támaszkodó párt épí­téséhez. 1925-től ő volt Német­ország Kommunista Pártjának elnöke és egyik vezetője volt a III. Internacionálétiak is. A fasizmus veszélyének fellé­pésétől az egységfront kialakí­tásáért küzdött, mert látta, hogy az országot fenyegető ve­szélyt csak az egységes mun­kásság tudja megakadályozni „Hitler háborút, az egész nép és az egész nemzet katasztró­fáját jelenti" —- hangsúlyozta. Pártja kezdeményezését azon­bdn nem fogadták el. Nem egészen két hónappal Hitler hatalomrajutása után, 1933 márciusában Thálmannt le­tartóztatta a gestapó. 11 évig tartották börtönben anélkül, hogy bíróság elé állították vol­na. Nem mertek eljárást indi* tani ellene, attól féltek, hogy a tárgyaláson ők válnának vád­lottakká. Amikor a nácik érez­ték, hogy hatalmuk megingott, 1944. március 18-án Buchen­waldban titokban kivégezték Thálmannt. Gyávaságukra vall, hogy halálhírét csak egy hó­nappal később közölték és ak­kor is azt állították, hogy légi­támadás áldozata lett. Az NDK-ban ma valóra vált mindaz, amiért Thälmann har­colt. S maga Thälmann a hala­dó, békeszerető Németország jelképe lett. f'SIZMAR ESZTEK Egy kommunista újságírónő küzdelmes életútja Hetvenöt éve született Jožka Jabörková kommunista újság­író, pártfunkcionárius, a nő­mozgalom bátor harcosa. Nehéz gyermekkora volt, any­ja egyedül nevelte, s így korán megismerte a proletárok küz­delmes életét. Az volt a vágya, hogy tanítónő legyen, de nem volt pénze 'a tanuláshoz. Fia­talon különböző munkákat vál­lalt és az így összegyűjtött pén­zért beiratkozott egy féléves óvónőképző-tanfolyamra. Taní­tani azonban sohasem tanított, mert mire véget ért a tanfo­lyam, kitört az első világhábo­rú. A Vítkovicei Vasműben ka­pott munkát. Az itt eltöltött évek alatt politikailag sokat fej­lődött. Később Prágába költö­zött, ahol tagja lett a Szociál­demokrata Pártnak, majd meg­alakulása után a kommunista pártnak. Továbbra is gyári munkásnö maradt. Bár nem vált lehetővé, hogy nevelői pályán dolgozzon, a gyermekekről nem feledkezett meg. Testnevelő­kört szervezett a proletár gyer­mekek számára, ahol a rend­szeres testedzésen kívül a gye­rekek tudásának gyarapításá­val is törődött. 1929-ben, a párt V. kongresz­szusa után őt bízták meg a Roz­sívacka című népszerű hetilap szerkesztésével. A dolgozó nők körében közkedvelt lap olvasói harcias újságíróként ismerték nteg. Vezércikkeket, beszámoló kat, sőt elbeszéléseket is írt. írásaiban bátran, bírálóan fog­lalkozott a mindennapi élet problémáival, a munkásnők ne­héz sorsával. Miután a hitleristák elfoglal­ták Prágát, félve a kommunis­ták és a haladó erők ellenállá­sától, letartóztatták a haladó mozgatom vezetőit. így börtön­be került Jožka Jaliűrková is. Először a drezdai börtönben sínylődött, később a ravensbur­gi koncentrációs táborba került. Itt is bátor kommunistaként vi­selkedett, nem csüggedt el, bí­zott a jövőben. Bátorította, se­gítette fogolytársnőit. Az éhe­zés és a nehéz munka megtörte egészségét, 1942 júliusában a tábor hírhedt kórházába került, ahol a nácik halálra kínozták. Jožka Jabörková a bátor, be­csületes kommunista példaképe. Életét az emberek boldogsága­ér' áldozta. — r -

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom