Új Szó, 1971. április (24. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-11 / 14. szám, Vasárnapi Új Szó

UJSZO SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAf OLVASÓPRÓBA Molnár Gál Péter szinészportréi {9. OLDAL) ...es csattant 1 mammm^^mmmmmm Viszontlátásra, ...es csattant Örményország! Németh János az ostor Örményország! Németh János I Balogh P. Imre cikke j (13. OLDAL) Örményország! Németh János I Balogh P. Imre cikke j (13. OLDAL) riportja I Balogh P. Imre cikke j (13. OLDAL) I (14. OLDAL) Mit adott a szocializmus Szlovákiának II. (3. OLDAL) Gazdasági reformok a szocialista országokban (6. OlDAL) A pártéletben a járási konferenciák lezajlásával egy újabb jelentős határkövet hagytunk magunk mögött. A közvetlen, személyes tapasztalatok, a tömegtájékoztatási eszközökben közölt hírek, tudósítások, beszámolók, riportok, beszélgetések alapján ítélve az idei járási pártkonferenciák az akcióegység még szorosabbra kovácsolásának, a fokozódó aktivitás jegyében zajlottak le. Ezek a gondolatok szerepeltek a beszámolóban, s talán ezzel a kérdéssel foglalkoztak a legtöbbet a vitában felszólaló elvtársak is. Ha jól meggondoljuk, a felvetett gondolatok ma a pártélet, a pártépítés kulcsfontosságú kérdései. A párt, mint a társadalom vezető ereje, szilárd egybeforrottság nélkül, egyre növekvő aktivitás hiányában aligha lenne képes társadalmi és gazdasági életünkben elérni olyan eredményeket, amilyeneket már eddig is elért. Talán az sem meglepő, hogy a konferenciák határozatában szinte sztereotip módon ismétlődik az az elgondolás, hogy a jövőben a lenini úton haladva képzeljük el országépítő munkánkat. Ahhoz azonban, hogy a jövőt reális alapokra támaszkodva vázolhassák fel a múltból, a legutóbbi pártkonferenciáktól eltelt három esztendő eseményeiből kellett kiindulniuk. A múlt értékelése a CSKP decemberi plénumilésének határozatából, amely előtérbe helyezi a párt egységének és akcióképességének megszilárdítását, a kommunisták aktivizálását, és a Tanulságokból indult ki, összefüggéseiben tárja föl az 1968-69-ben kialakult politikai és gazdasági helyzetet. És ezzel úgy is mondhatnánk - lezártnak tekintjük a múltat. Ez azonban nem jelenti — és nem Is jelentheti — azt, hogy most már egyik napról a másikra mindent elfelejtünk. Az 1968—69-es évek eseményeit nem lehet csak úgy egyszerűen kiradírozni. Hiba lenne azonban, ha továbbra is csak az akkori eseményeken, fejleményeken rágódnánk, a párt életének, munkájának középpontjában a múlt hánytorgatása, újabb és újabb szempontok szerinti értékelése állna első helyen. A történteket azonban mégsem feledhetjük olyan értelemben, hogy tanuljunk, okuljunk belőle. Az alapszervezetek évzáró taggyűlései, majd a járási pártkonferenciák bebizonyították, hogy a múltban igenis követtünk el hibát. Sőt, mindent nem is igen írhatunk hatvannyolc rovására. A bajok már jóval előbb kezdődtek. Párt- és társadalmi életünkben már jóval előbb jelentkeztek a vadhajtások. A pártmunkában egyre jobban elburjánzott a formalizmus, a bürokratizmus, ami fokozatosan gúzsba kötötte a kezdeményezést, megbénította az elvszerű pártéletet. Egyre jobban éreztette nyomasztó hatását az ideológiai munka bűnös lebecsülése, a marxizmus—leninizmus alapján történő nevelőmunka elhanyagolása. Mindezek egye(Folytatás a 2. oldalon.) TÓTHPÁL GYULA FaVÉTELE