Új Szó, 1971. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1971-03-02 / 51. szám, kedd

A LENGYEL ANIMÁLT FILMRŐL KÖZÖNSÉG MERRE VAGY? A nagy sikereket nem mindig Jutalmazza tapsvihar. Csend, részvétlenség fogadta a lengyel animáltfilmek csaknem másfél évtized alatt kivívott százötvenedik nemzetközi fesztiváldíjának hírét is. Az alkotó kollektívák {Lengyelországban három filmstúdió foglalkozik animáltfilmek gyártásával) és az újságírók természetesen örültek, de a közönség teljesen passzív maradt: a filmek többségét ugyanis egyáítalán nem ismerte. Az öröm ürömé a létkérdés: „Közönség, merre vagy, és hogyan csábíthatunk be a mozikba?". A lengyel animáltfilm-gyártás egésze most erre a kérdésre új elképzelések alapján szeretne válaszolni. A nemzetközi rajzfilmhelyzet beható elemzése után 1967-ben úgy döntöttek, hogy a stúdiók munkáját három fó területre, a gyermekfilm, a tv-sorozatok és az úgynevezett alkotói filmek műfajára koncentrálják. A döntés eredménye: biztató művészi és menynyiségl fellendülés. Az 1968-as hatvannyolc művel szemben 1970-ben nyolcvannégy készült, 1971-ben pedig várhatóan több mint száz kerül ki a műtermekből. A legdinamikusabb fejlődést az úgynevezett „ifjúsági program" mutatja. Ezt eredetileg tvsorozatok segítségével kívánták diadalra juttatni, de később kiderült, hogy az első tizenhármas sorozattal, a „Bolek és Lolek"-kal a mozikban is remekül érvényesülhetnek. Az eredmény: két év alatt negyvenhárom film és a most készülő negyedik sorozat (44—52 film) a „Bolek és Lőlek meséi", mely a két kíváncsi, fiatalkorú füllentőt a fantasztikumok olykor veszélyes világába sodorja. Bolek és Lőlek váratlan nemzetközi sikerét Bielsko Bialaban, a rajzfilmstúdióban bonckés alá vették. Ügy találták, e művek három okból arathattak ilyen jelentős nemzetközi sikert (öt világrész hatvanhárom országában forgalmazzák őket): — mert fiatalkorú hőseik humorral megrajzolt figuráját egyaránt szívükbe zárták a gyerekek és felnőttek; — mert az egyes történetek bővelkedtek a finoman, Ironikusan kidolgozott ötletekben, az akciódús cselekményekben, jól képviselték a mesevilág pozitív morálját, és mert tematikájukban nemzetközlek, s — művészi megoldásuk és kivitelük maradéktalanul kielégített minden igényt. Az első siker után jelentkeztek a lodzi Se-Ma-For-nál a franciák, akik a „Kolargol kalandjai" című bábsorozat előkészítésének költségeit társként vállalták. Tadeusz Wilkosz népszerű és bájos kis medvebocsa eddig huszonhat folytatásban hódított, de máris újabbak készülnek. A két vállalkozás sikere inspirálta a varsói Miniatűrfilmek Stúdióját, hogy ugyancsak huszonhat részben filmre adoptálja Kornél Makuszynski és Marian Walentinowicz népszerű ifjúsági regényét, a „Koziolek Matolek különös kalandjai"-!. E történetekben fontos szerepei játszik a hazafias nevelés, az egészséges romantika, az akciódús cselekmény, grafikai szempontból pedig a nagyfokú művészi igényesség. A stúdiók művészei további nyolc terjedelmes sorozatot készítenek a televízió számára. Ezek közül a költői Szindbád, a tengerész kalandjai' már nemzetközi hírnevet vívott ki, és több mint harminc ország televíziója tűzte műsorára. Ügy tűnik tehát, hogy az ifjúsági program igen eredményes, és a sorosatok visszhang• Moszkvában bemutatták a Mihail Bulgakov Menekülés című drámájából készített új filmalkotást, amelyet igen nagy érdeklődés előzött meg a szovjet művelődési életben. A forgatókönyvet Alekszandr Alov és Vlagyimir Naumov jegyzi, akik különben a film rendezői is, operatőr a grúz Paatasvili. Főszereplők: Szamojlova, Batalov, Uljanov, Tkacs és Dvorzseckij. A film az orosz értelmiség egy részének a forradalom utáni sorsával foglalkozik. Ja alapján a gyermekközönség meghódítása maradéktalanul sikerült. Más a helyzet azonban a felnőtt mozilátogatókkal. A világszerte nagy sikert arató művek odahaza nehezen törik át az érdektelenség közönyét. A sok éves, majdnem hiábavaló pró bálkozások után merült fel a kérdés: nem kellene-e a különálló alkotói utak folytatása helyett egységesebb szempontok szerint, átfogóbb elképzeléssel kísérletezve megtörni ezt az érdektelenséget. A problémafelvetés vitává szélesedett, melyhez a sajtó, a rádió, meg a televízió révén sokan hozzászóltak, de végűi is nem született döntés, illetve, nem sikerült kialakítani egy minden szempontból megnyugtató álláspontot, ezért az alkotói filmek területén pillanatnyilag minden a megkezdett úton folyik tovább. Milyen is ez az út? Közös jegyeit éppen az elmondottak miatt nehéz elemez ni, de atiban azért a legtöbben megegyeznek, hogy a felnőtteknek szóló lengyel animáltfilmek többsége bizonyos szatirikus filozófia alapján, az ún. másodla gos társadalmi kérdések felve tésének módszerét követi. Ez Miroslaw Kijowiczuál pél dául legutóbb az emberi magány (Arlekln II), kegyetlenség (Panoptikum) és hatalomvágy (Science fiction) mozgatórugóinak vizsgálatában nyert kifeje jezést. Mások, természetesen más részletek iránt érdeklődnek Jerzy Zitzman „Rómeó és Júlia" ja a szerelem bonyolult problémavilágát tárgyalja groteszk módon. Az egyetlen filmmel nemzetközi hírnevet szerzett Ryszard Czekala új munkái a morális problémákat társadalmi háttérrel egészítik ki. A sokfelé díjazott „Fiú" sötét tónusú gra fikája a parasztszülei kenyerét többé nem becsülő felkapaszkodott városlakó drámai parabolája. Julián Antoniszczak „Fóbia" című munkája a világimpe rializmus politikai machinációinak leleplezése. Bronislaw Zeman (Balaszt és Mini) filmjei a divathiúság, az erősek és gyengék kapcsolatának problémáját veti fel. A kép azonban nem teljes, a lengyel stúdióban ugyanis körülbelül hetven önálló „szerző" dolgozik. A filmek technikai színvonala roppant magas, grafikai értéke pedig nemegyszer valóban rendkívüli. A „szerzők" most átmeneti periódusban tartanak. Bár hivatalosan nem fogalmazták meg, úgy tűnik, az „ifjúsági program" módszerét kívánják a felnőtt közönség megnyerése érdekében is alkalmazni. 1971-es terveik között számos nagy, általános világprobléma felvetése szerepel (a levegő szennyeződése, a vfzfertőzés problémája, a dohányzás elleni harc, a rákellenes küzdelem stb.), és ebben egységesülve szeretnék megnyerni a nemzetközi közönséget, s ennek révén majd a lengyel mozilátogatókat is. A beszélgetések alapján úgy tűnt, hogy ez egy-két esztendő, esetleg négy-öt év munkájával elérhető. Abban azonban valamennyien egyetértenek, hogy az animáltfilm iránt még sohasem mutatkozott olyan nemzetközi érdeklődés, mint most. A műfa] lehetőségeit még csak kutatják, az igazi nagy művészi és műfaji felfedezések még hátra vannak. Ez magyarázza, hogy miért özönlenek a fiatalok az animáltfilm-stúdiókba, hogy a fiatalítással egyidőben miért növekedett meg az új kezdeményezések száma, és hogy miért éppen az utóbbi öt esztendőben történtek az animáltfilm területén Lengyelországban, de nemzetközi szempontból ls a legfontosabb változások. Az egyéni „vajúdások" ellenére kivétel nélkül minden „szerző" igen optimista: a műfaj varázsában és népszerűsődésének hullámában élve úgy érzik: valamennyien új csúcsok felé haladnak. Az elmúlt évek animáltfilmjeinek százötven nemzetközi nagydíja teljesen igazolja ezt az optimizmust, s egyben magában hordja a következő százötven díj Ígéretét is... FENYVES GYÖRGY mmm A FEHÉR HUNOK BIRODALMA A Pamír-hegységben, a „világ tetején", 3000 méteres tengerszint feletti magasságban van egy fagyos kőslvatag, amely hatalmas folyosóként húzódik meg a Hindukus gleecseríalai között. Körös-körül nyoma sincs az életnek, csak a hideg szél kavarja időnként a port a magasba, s a Pjandzs nevű hegyi folyó hullámai csobognak, amint a mélybe sietnek. Az élettelen sivatag közepén hatalmas szikla ál'í, amelynek tetején zegzugos erődftésfalak, ovális tornyok merednek a Pamír végtelen kék ege felé. Az ember minden pillanatban azt várja, hogy az ezüst fanfárok riadót fújnak, s az erődfalakon fegyveresek tűnnek fel. Pedig Kaahka erődjének romjai már régóta lakatlanok, s lakóik emlékét már csak a hegylakók mondái őrzik. Ezek a mondák titokzatos gyilkosságok, rablások és hatalmas csaták történetét adják szájrólszájra, ezekben a csatákban gyakran oly sokan estek el, hogy tetemeik halmai egészen a glecscserek csúcsáig nyúlbak. Vajon kiké volt tulajdonképpen ez a legendás hegyi erőd és kiknek a maradványait őrzik az egész völgyben elszórt sírok? E rejtély megfejtését tűzte ki maga elé Aktám Babajev, a Tádzsik Tudományos Akadémia történettudományi intézetének fiatal kutatója, s több expedíció, sok évig tartó beható kutatómunka után sikerült Is megfejteniük a rejtélyt: a feledésből mindinkább kibontakozik előttünk a fehér hunok titokzatos birodalma. . A fehér hunok lovascsapatai mint a vihar csaptak le az időszámításunk kezdetén a régi Kelet országaira. A Kaspi-tengertől Észak-Indiáig és a tibeti határokig hatalmas területet hajtottak uralmuk alá, mindenütt rettegték őket. Honnan származtak, milyen volt az életük, honnan jöttek és hova tűntek el? — ezekről a kérdésekről máig is vitatkoznak. Aktám Babajevnek az a véieménye, hogy a Pamír ősi hegyi törzseivel és Közép-Ázsia népeivel államszövetséget létesítettek, s e hatalmas birodalom egyik központja a Pamír-hegységben, a „világ tetején" alakult ki. Babajev leletei lehetővé teszik, hogy a fehér hunok életének és kultúrájának számtalan részletét felidézzük. Megtudtuk belőlük, hogy ahol most terméketlen kősivatagok húzódnak, egykor dús hegyi legelők voltak, amelyeken hatalmas méneseket és juhnyájakat legeltettek. A bőrruhák maradványaiból megítélhető, milyen mesterei voltak a fehér hunok az állattenyésztésnek. A feltárt sírokban számos gyöngyöt is találtak a nagyméretű kőgyöngyöktől az arannyal befuttatott kicsiny üveggyöngyökig. Kiásták továbbá színes anyagok maradványait is, valamint számtalan karperecet, ékköves gyűrűket és egy bronztükröt is, amelyben egy régen elporladt szépség nézegethette magát kétezer évvel ezelőtt. Számtalan lelet a Pamír lakóínak messzire nyúló kapcsolatairól tanúskodik. Találtak kínai selymet, az Indiai-óceán partjairól származó kagylókat, a Horezmben találtakhoz hasonló bronzcsengöket, a Dél-Indiára jellemző ornamentikával díszített gyöngyöket, ami azt bizonyítja, hogy a fehér hunok nemcsak állattenyésztéssel foglalkoztak, hanem messze tájakkal is kereskedtek, s feltehetően a rablás útján való vagyonszerzést sem vetették meg. Erre tág lehetőségük is nyílott, mert ezen • vidéken vezetett a „selyemút". Az ókor e nagyon fontos transzkontinentális útvonalának birtoklásáért építették a fehér hunok legendás erődítményüket is Namanguta mellett. Az erődítmény külső falainak hosszúsága meghaladja a három kilométert! Érdekes módon az erődítmény építése során a ciklopkövekből készült alapokra előre meghatározott rendszer szerint lőrésekkel, négyszögletes, kerek és fecskefark alaprajzi tornyokkal ellátott hatalmas védőfalakat emeltek. A megtalált számos nyílhegy és egy csontdíszítésű fa Íj része megerősítette a mondáknak azt az állítását, hogy a fehér hunok kiváló Íjászok voltak. Babajevnek azt a feltevését, hogy a kaahkaí erődítmény egykor a fehér hunok egyik központja volt, egy különös körülmény is megerősíti. Ösi kínai, arab és perzsa kéziratok úgjr emlegetik a fehér hunokat, mint kegyetlen, vad barbárokat, akiknek temetkezési szokásai különösen visszariasztóak. A kialakult szokás szerint ugyanis a hadjáratokban és főként rablóhadjáratokban meggazdagodott törzsi vezetők halálakor a vezér bajtársai is vállalják főnökük sorsát, s vele együtt eltemettetik magukat, nehogy halott vezérük nélkülözni legyen kénytelen a túlvilágon kedves bajtársai társaságát. Babajev az ásatások 6orán számos olyan tömegsírt talált, amelyekben a tetemeket egészen szokatlanul helyezték el, s ez alátámasztja az ősi kéziratoknak a l'ehér hunok különös temetkezési szokását leíró adatait. Ezt a fényűzést azonban feltehetően csak a leggazdagabb törzsi vezetők engedhették meg maguknak. Az egyik felnyitott sírban például hatezer különböző gyöngyöt, számos karperecet, gyűrűt és drágakövet számláltak össze. Az egyszerű fehér hunok sírjaiban viszont csak néhány faedénymaradványt és agyagedény-töredéket találtak. GYÓGYSZERKÖD AZ AEROTERÁPIÁBAN Ha betegek vagyuiiK, tablettákat, porokat, keverékeket veszünk be. Máskor gyógyító kenőcscsel dörzsöljük be a bőr felületet és bizonyos gyógyszereket injekció formájában juttatnak be a szervezetbe. Sajnos, egyik módszer sem hiba nélküli. A gyógyszerek beadásával az a célunk, hogy eljuttassuk a gyógyító anyagot a beteg szervhez. A szállítmányozó a vér. Ahhoz tehát, hogy például az orvosság eljusson a beteg szívhez, először a gyomorba, az emésztőszervekbe jut, ahol voltaképpen felesleges. Sőt, sokszor káros is, — egyes gyógyszerek bonyoldalmakat okozhatnak a vese, a máj, a gyomor működésében. Legjobb lenne tehát a gyógyszereket egyenesen az erekbe, a vérbe bevezetni. Ez azonban csak bizonyos készítmények esetében lehetséges. És nem könnyű dolog maga a vénás injekció sem, nem mindegyik ét visolhetné el a napi injekciókat — néha több éven keresztül. Azoaklvül a befecskendezett orvosság. olyan oldat, amely hatással van magára a vérre is, így más szervekre is hat, ahová a vér eljut. Már körülbelül húsz év óta kísérleteznek vele, hogy bizonyos gyógyszereket a légutakon át juttassanak be a szervezetbe. A preparátum így a tüdőn keresztül jut be a vérbe. E módszer neve: aeroterápia. A Korszakovról elnevezett moszkvai klinika különleges laboratóriumában is hosszú évek óta tanulmányozzák a levegővel való gyógyítás lehetőségeit. A kísérletek során kitűnt, hogy ennek a módszernek is vannak hiányosságai. Nehézkes például a gyógyszer pontos adagolása, a kis részecskék összetapadnak, kicsapódnak, s így nem fejthetik ki a kívánt hatást. Magas a gyógyszerfogyasztás is. Jakovlev doktor, a kísérletek vezetője úgy döntött, hogy megpróbálja az alkalmazott gyógyszereket villamos tér hatásának kitenni, s így ionizálni. Ez az eljárás megoldott egész sor problémát. Csökkenthették az alkalmazott gyógyszerrészecskék méreteit, így megnövekedett áthatolóképességük a tüdöhólyagocskákon. A villamos töltésű részecskék taszítják egymást, következésképpen a gyógyszer nem tapadhat öszsze, lehetővé vált a pontos adagolás is, s gyógyszerfelhasználást pedig csökkenthették. Az aeroionizációs készülékbe nagy nyomású, oxigéndús levegőt vezetnek. Ebbe a levegőáramba meghatározott fúvókon át beporlasztják az orvosságot. A levegőben iebegő gyógyszerrészecskéket villamos téren vezetik át, ahol villamos töltésre tesznek szert. A beteg hermetikusan zárt kamrában léleg/i be a gyógyító ködöt. Egyetlen köbcentiméternyi gyógyító levegő tízezer iont is tartalmazhat, így a kezelés 20—25 perce alatt akár 17 milliárd ion ls bejuthat a beteg szervezetébe. Az aeroionizációs módszert egyebek között asztma és magas vérnyomás betegség kezelésére alkalmazzák. A villamos töltésű vegyületek jótékonyan hatnak a vérnyomásra, a vér összetételére és ásványi só tartalmára is. A szovjet orvosok folytonosan keresik a módszer tökéletesítésének lehetőségeit. Kezdetben közönséges vizet használtak a gyógyszeroldat elkészítéséhez. Újabban különböző gyógyvizeket használnak az aeroionizációs kezelésre. Mangán-, kalciumtartalmú és szénsavas gyógyvizek felhasználása kerülhet szóba, sőt egyszerű tengervízé Is. Az aeroion-generátorral tehát a legkitűnőbb tengeri gyógyüdülők friss levegője is előállítható, üde tengeri levegőben lélegezheti be a gyógyszert a beteg. Legújabban infúzióvá alakítják át a gyógyszert, mielőtt beporlasztanák a levegőáramba, így 0,3—0,5 mikron méretű parányi gyógyszerrészecskék állíthatók elő. A vágószerszám: ultrahang A moszkvai Szokolnyikovi Parkban rendezett gépipari kiállítás látogatói nemrégiben a precíziós esztergapadokon, sajtoló berendezéseken és más újfajta szerszámgépeken kívül megismerkedhettek a legújabb szovjet ultrahangos megmunkáló gépekkel is, amelyek joggal vonják magukra a szakemberek érdeklődését. Ezek a gépek a rendkívül kemény és rideg anyagok — üveg, porcelán, félvezetők, gyémánt — megmunkálására használhatók fel. Az új szovjet berendezések termelékenység tekintetében háromszorosan túlszárnyalják a nyugatnémet Lefeldgyár hasonló világhírű készítményeit, a hasonló teljesítményű amerikai és angol gépeknél pedig nyolcszor-tlzszer termelékenyebbek. A 4B772 típusjelzésű ultrahangos megmunkáló gépet Borisz Mecsner, Alekszandr Usztjancev és Mihail Manyin kutatómérnökök fejlesztették kl a Szovjetunió szerszámgépipari kutatóintézetében Ennek a berendezésnek az az érdekessége, hogy az előmegmunkálás egyidejűleg elektrokémiai folyamattal és ultrahangos folyamattal megy végbe benno, a finommegmunkálást pedig kizárólag ultrahangok végzik. A két eljárás szerencsés egyesítése a tízszeresére növelte a gép termelékenységét. A gép keményfém-présszerszámok megmunkálására készült. Egyebek között rendkívüli pontosságú húzótölcsérek készíthetők vele, továbbá kiüregelések és furatok üvegbe, porcelánba, kvarcba, szilíciumba, germániumba, zafírba és más anyagokba.. Olyan rendkívüli pontosságú szerszámok is készíthetők vele, mint kicsiny sajtolómatricák, kemény fémekből, de nagy pontossággal szétvághatók vele a germánium- és szilíciumlapkák is. Az új szovjet ultrahangos megmunkáló gépek kiszolgálása, működtetése rendkívül egyszerű. (dj) 6