Új Szó, 1971. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1971-03-05 / 54. szám, péntek

A boldogabb jövőért álizta fel életét M

és csak próbálkozás Vnroinlr t'inon «n i-l i rí n .vi «C :«„:: 1 1 -r tt ROSA LUXEMBURG EMLEKERE Száz éve, 1871. március 5-én született Rosa Luxemburg, a német, a lengyel és az egész nemzetközi munkásmozgalom neves képviselője. Gyermekkorát szülővárosában, a lengyelországi Zamoščban töltötte. Gimnáziumi tanulmányait Varsóban végezte s már itt 15 éves korában bekapcsolódott a munkásmozgalomba. Az érettségi után tagja . lett egy illegális csoportnak. Még nem töltötte be 18. életévét, amikor a rendőrség leleplezte a csoportot és elvtársai segítségével kénytelen volt illegálisan elhagyni Lengyelországot. Zürichben telepedett le, mely ebben az időben sok emigráns politikus számára biztosított menedéket. Először természettudományi tanulmányokat végzett, majd átiratkozott az államtudományi karra, ahol 1897ben doktorátust szerzett. Tanulmányai befejezése után Németországba költözött. Nyugat-Európa neves marxistái közé tartozott. Mély igazságszeretete ahhoz vezette, hogy életét az emberiség felszabadításáért folytatott harcnak szentelje. Felismerte a kapitalista társadalom ellentmondásait. A német szociáldemokrata baloldal és a II. Internacionálé baloldalának ismert vezetője lett. Bírálta Bernstein revizionizmusát és a Kautsky által hirdetett centrista tanokat. A munkásosztály felszabadításáért folytatott harc mellett küzdött a nők egyenjogúságáért is. Klara Zetkinnel kidolgozta a nők körében végzett munka programját, melyet Zetkin később Leninnel is megvitatott. Forradalmi lelkesedése magával ragadta, meggyőzte harcostársait. Az uralkodó körök természetesen felfigyeltek politikai tevékenységére, gyűlölték, gyalázták, „véres Rózának" nevezték. Mély hatást gyakorolt rá az 1905—07. évi orosz demokratikus forradalom. A cári Oroszországhoz tartozó lengyel területeken is zavargások törtek ki, ezért Varsóba ment, ahol 1906. ban letartóztatták. Rosa Luxemburg megértette az általános sztrájk forradalmi jelentőségét és azt hangoztatta, hogy a német proletariátusnak az orosz bolsevikok példáját követve alkalmazniuk kell a harc új formáit — a sztrájkokat és tüntetéseket. 1907-ben méghívták a szociáldemokrata párt központi iskolájára, ahol közgazdaságtant adott elő. Ebben az időszakban számos elméleti munkát írt, melyek többsége ma is helytálló és jelentős szerepet tölt be a marxista irodalomban. V, I. Lenin rámutatott néhány téves nézetére — amelyeket összefoglalóan luxemburgizmusnak neveznek — de ugyanakkor elismerte érdemeit és a forradalom sasmaduráiiak nevezte őt. Az első világháború elókeszítésének és kitörésének évei jelentik Rosa Luxemburg életének legnehezebb, de egyben legjelentősebb időszakát. Megalkuvás nélkül harcolt a német militarizmus ellen. „A militarizmus a kapitalista államrendszer legkonkrétabb megnyilvánulása és ha nem harcolunk ellene, akkor a kapitalizmus elleni harcunk nem lesz más, mint üres frázis" — mondta. Nézete szerint a militarizmus elleni harc a burzsoázia és az imperializmus elleni harc része volt. Tudta, hogy a harc sikerének alapfeltétele a tömegek megnyerése és csak a dolgozó nép tömegei akadályozhatják meg a háborút. „Meg kell mutatni a kormányoknak és az uralkodó osztályoknak, hogy manapság a nép nélkül és a nép ellen nem lehet többé háborút viselni" — írta egyik cikkében. Háborúellenes harca olyan hatást gyakorolt, hogy a burzsoázia jobbnak látta eltávolítani őt. 1914-ben koholt vádak alapján egyévi börtönre ítélték. Az első világháború kitörésekor Kari Liebknechttel, harcostársával és barátjával leleplezte a német szociáldemokrácia árulását, mely parlamenti állásfoglalásával és a hadihitelek megszavazásával végérvényesen átment az imperialista burzsoázia táborába. Rosa Luxemburg felhívásokat intézett a katonákhoz, az asszonyokhoz és anyákhoz, amelyekben rámutatott az imperialista háború, a vérontás értelmetlenségére. 1916-tól 1918-ig újból börtönben sínylődött, először Berlinben, majd Wroclawban. Elhallgattatni azonban nem tudták. Kapcsolata elvtársaival nem szakadt meg, a börtön falai között is folytatta hareát az áruló szociáldemokrácia ellen, leleplezte a német militarizmust és harcra hívott fel a háború ellen. Az 1918-as német novemberi forradalom nyitotta ki Rosa Luxemburg és Kari Liebknecht előtt a börtön kapuit. A harc élére álltak, melynek célja — amint ezt Rosa Luxemburg írta — „a tőke uralmának megszüntetése, a szocialista társadalmi rend megvalósítása" volt. Klara Zetkinnel, és Wilhelm Pieckkel végleg szakítottak a szociáldemokráciával és 1918. december 30-án megalapították Németország Kommunista Pártját. A német forradalmat leverték. Rosa Luxemburg és Kari Liebknecht 1919. január 19-én porosz ellenforradalmár tisztek vérengzésének áldozata lett. Rosa Luxemburg a börtönből több levelet írt Liebknecht feleségének. Az egyikben megemlíti, reméli, hogy utcai harcokban vagy a börtönben hal meg. Szavai valóra váltak. Halála azonban nem volt hiábavaló, azok az események, amelyekért életét áldozta, világszerte győzedelmeskednek. Síremlékén a Berlin-Friedrichsfeldi temetőben sohasem hervadnak el a hála és kegyelet virágai. CZIZMÁR ESZTER Bizonyító tények A JUBILÁLÓ PART GYŐZELMES ÚTJA A KOMÁROM! JÁRÁSBAN Komáromnál (Komárno) a Duna bal partján csehszlovák, jobb partján pedig magyar zászló lobog. A Dunát átívelő híd nemcsak a két partot, hanem egyúttal a tiugy szocialista táborhoz tarlóié két baráti országot is öszszekapcsolja. Mindkét parton új üzemek nőttek fel a szocialista építés eredményeképpen. A bal parton a Steiner Gábor Hajógyár dominál. A felszabadulás előtt itt puszta mezők voltak, itt üdvözölték a komáromi kommunisták a felszabadító szovjet hadsereget. Elsőként köszöntötték a felszabadítókat, s elsőként kapcsolódtak be a csehszlovák haza építésébe, melyet a Horthy-megszállás hat éve alatt is sajátjuknak tartottak. Elítélték a müncheni diktátumot, mint a csehszlovák nép elárulását. 'A komáromi munkásság már az első világháború előtt szervezkedett és egységesen lépett fel. Nagyobb akciókat először 1918-ban szervezett Ezekre nagy hatással volt az Októberi Szocialista Forradalom és a Duna jobb partján végbemenő forradalmi mozgás. Fbben az időszakban nagy változás történt a proletariátus soraiban. A magyar munkásság 1918 júniusában alakította meg az első munkástanácsokat, majd december 20-án megalakult Magyarország Kommunista Pártja, mely késóbb a Szociáldemokrata Párttal egyesült. Az újonnan megalakult Szocialista Párt 1919. március 21-én átvette a hatalmat és kikiáltotta a Magyar Tanácsköztársaságot. Ezek az események hatással voltak az egész komáromi járásra. Munkástanácsok, kommunista sejtek és vörös gárdák alakultak. A munkásság egyértelműen ráébredt arra, hogy saját pártot kell alapítania. Ennek számos bizonyítéka van a megalapításig, tehát az 1921 májusáig terjedő időszakból. A komáromi járásban 41 érdemes párttag él az első köztársaság éveiből. Ján TrenCik és Szabados József a párt alapító tagjai, ma már mindketten több mint 70 évesek, szívesen emlékeznek vissza a múltra. Elbeszélésük szerint a párt megalapítása óta harcot folytatott gazdasági és ideológiai téren is. Gazdasági téren a proletariátus rossz szociális helyzetének megjavításáért küzdött. Ideológiai téren arra törekedett, hogy az emberek átlássanak azon a propagandán, amely befeketítette a Szovjetuniót és a kommunista eszméket. A történelem a kommunisták igazát bizonyította, győztek a marxizmus—leninizmus eszméi. A komáromi járásban a felszabadulás óta teljesen megváltozott a munkások és a parasztok élete. A komáromi hajógyár Európa egyik legkorszerűbb ilyen üzeme. A gyár munkája és távlati fejlesztési tervei a szocialista országok munkamegosztásának fontosságát és előnyeit bizonyítják. Államunk 1947 óta csaknem 40 millió koronát fordított a hajógyár fejlesztésére. Két évtized alalt a gyár több mint 300 hajót épített a Szovjetunió, a legnagyobb megrendelő számára. A hajógyár kibővítése áltai a járásban több mint 4000 személy számára biztosítottak munkát. így Komáromban és környékén jelentősen megszilárdult a munkásosztály, mely elejétől fogva a szocializmus építésének élén állt. Népgazdaságunkban fontos szerepet játszanak a járás földmüvesszövetkezetei és állami gazdaságai. A járás 47 földművesszövetkezete közül 37 már megünnepelte fennállásának 20. évfordulóját. 1960-tól a mezőgazdasági termelés 63,2 százalékkal növekedett. A szocialista mezőgazdaság színvonala alátámasztja a CSKP IX. kongresz^szusa azon határozatának helyességét, mely kitűzte a mezőgazdaság szocializálásának feladatát, mint a szocializmus építésének egyik alapvető feltételét. A népgazdaság gyors fejlődése, az alkalmaztatottság és a reális bevételek növekedése az életszínvonal emelkedésében is megnyilvánul. A felszabadulás óta a járásban 17 440 család költözött új lakásba, vagy új családi házba. A szak-, közép- és alapiskolák fejlődése azt bizonyítja, hogy a pártunk által vezetett társadalom nagy gondot fordít a jövő nemzedékére. Kilencvenkilenc alapiskola van a járásban, amelyek közül 53 magyar tannyelvű. Néhány évvel ezelőtt egy tanteremre 60—80 tanuló jutott, ma már alig 25. A komáromi járás kommunistái nem feledkeznek meg elődjeikről. A párt megalapítása 50. évfordulójának alkalmából beszélgetéseket, összejöveteléket rendeznek, s meglátogatják a régi párttagokat. Elbeszélgetnek velük a múltról, a máról, a jövőről és jogosan állapítják meg, hogy a párt 50 éves harca nem volt hiábavaló. (—kJ Kocsink vígan szalad a műúton. Kétoldalt útszéli fák nyújtogatják csupasz ágaikat a nap éltető sugarai felé. Mögöttünk a Csallóköz rónaságán éled, lélegzik, nyújtózkodik az áldásthozó termőföld . .. Várja a tavaszt. Utunk célja Tárnok. Mire a faluba érünk, beesteledik. Az aszfaltozott utca felett kigyulladnak a neonlámpák. Zöldes fényük megvilágítja a békésen sorakozó, takaros, korszerű családi házakat. A kivilágított művelődési ház előtt kis csoportokban kucsmás, kalapos emberek várakoznak. A hnb titkára, Gálfi elvtárs és a kis, kéttanerős iskola igazgatója fogad bennünket. A teremben meghitt meleget árasztva duruzsol a kályha. Az ízlésesen megterített asztalokat csillogó szemű gyümölcstermelők ülik körbe. Halkan beszélgetnek. Vagy harmincan lehetnek. Mindannyiuk tekintetében várakozó figyelem. A hnb titkára ötödmagával helyet foglal az asztalnál, s a tanító, aki egyúttal az est „játékmestere" is, röviden ismerteti az ünnepi összejövetel célját. — Néhány hónappal ezelőtt elhatároztuk, hogy megalakítjuk falunkban a gyümölcstermelők szövetségét. Eleinte kevesen voltunk, de mikor a többiek is megtudták az ebből eredő előnyöket, hamarosan kétszeresére emelkedett a taglétszám. Összejöveteleinken megbeszéljük a gyümölcstermesztés időszerű kérdéseit, tapasztalatokat cserélünk — magyarázza lelkesen. (— Milyen gyümölcsféléket termeltek? — Legkedveltebb gyümölcsünk — az alma. No meg a szőlő. Jó tapasztalataink vannak az ontario, a jonatán, a staarking almafajtákkal. E mellett őszibarackkal is foglalkozunk. Most viszont csak a szőlőről lesz szó. Ugyanis olyan borversenyt hirdettünk, amely a maga nemében egyedülállónak ígérkezik az egész környéken. Szép eredménynek számít ez nálunk, hiszen alig húsz éve még csak hfrből ismerték errefelé a szőlőtermesztést. Ma már azonban olyan bor terem itt, hogy egyáltalán nem kell pironkodnunk a modraiak, de még a pezinokiak előtt sem. A hnb titkára, aki egyébként a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) pincegazdaság vezetője — tehát komoly borszakértő — és a zsűri elnöke ismerteti a termelőkkel a verseny menetét és szabályait. Összesen tizenegyen neveztek be a nemes vetélkedőre. Mindenki két liter borral „szállt be", hogy a zsűrin kívül a közönség is tudjon véleményt mondani. Ugyanis gazdára vár a közönség díja is. Kezdődik a verseny. A közönség pártatlansága erdekében az üvegeket egyszínű papírral burkolták be és megszámozták. A versenyzők számozását csak a játékvezető ismeri. A közönség és a zsűri kóstolgatni, bírálgatni kezdi a borokat. Nehéznek és izgalmasnak mutatkoaik a „mezőny", hiszen jóízű, zamatos valamennyi fajta. Csaknem ketoras várakozás után születik csak a döntés. Más véleményen van a bíráló bizottság, és máson a közönség. Összesíteni kell a szavazatokat. Aztán kihirdetik az eredményeket. A győztesek szerénykednek. Nem akarják „elárulni" a nevüket. Aít tartják, hogy ez még csupán szerény próbálkozás volt. Majd jövőre bővebb lesz a választék. Amikor elbúcsúztunk a versenyző termelőktől, akaratlanul is arra gondoltam, hogy nagyszerű kezdeményezés volt a tárnoki verseny. Izgalmas és főleg hasznos téli szórakozás, a szorgos kezek, a szerető gondoskodás említésre méltó eredménye. (ül Egy juhász monológja — Rólam akar írni? Hm. Lehet, nem bánom. Tudja, mi egyszerű emberek valahogy úgy vagyunk már, ha azt olvassuk az újságban, hogy egyik-másik minisztert valamelyik távoli országban kineveztek, vagy visszahívtak tisztségéből, fordítunk egyet az oldalon. Viszont, ha magunkfajtáról írnak, esetleg éppen szakmabeliről, mondjuk egy juhászról, az utolsó betűig kétszer is elolvassuk a cikket. Talán be is mutatkoznék. Fűzik Kálmán vagyok, a királyrévi gazdaság juhásza. Ma hat órakor kezdtem a napot, már amennyire egyáltalán lehet kezdésről beszélni. Ugyanis most van az ellési időszak, s ilyenkor bizony éjszakánként többször is be kell nézni az akolba, ha azt akarja az ember, hogy minden rendben legyen. Á munkám körülbelül abból áll, hogy reggelenként először „seregszemlét" tartok az állományban. Hu mindent rendben találok, akkor kezdődik az igazi munka. Kettesben a feleségemmel megszoptatjuk a gyöngébb bárányokat. Ezekkel mindig többet kell törődni, mert többnyire ikerbárányokról van szó. A szoptatást befejezve, a vemhes anyák etetése kerül sorra. Az akolba tizenkét elkülönítő ketrec van beépítve. Olyanok, mint a magánzárkák a „sitten". A várható ellés előtt kéthárom nappal ide tereljük az anyákat. Aztán újabb néhány napig maradnak itt, amíg valamennyire megerősödnek. A kisbárányokat mindjárt az el-, lés után lemérjük. Törzskönyvezett állományunk van, ezért állandóan figyelemmel kísérjük az egyes egyedek fejlődését. Mérés után a kisbárányt azonnal meg is „kereszteljük". Ráfestjük az anya törzskönyvi számát, ikerbárányok esetében pedig külön jelölést is használunk. Legtöbb bajom talán a válogatással van. Alig győzök ketreceket készíteni. Ugyanis a bárányokat kor, valamint fejlettségi állapotuk szerint rendszeresen kell osztályozni, különválasztani. Szinte mindennapos munkának számít ez. Az etetés sem sokkal kisebb gond. Az egyes ketrecek állományát külön-külön kell etet ni. Nem úgy, mint hajdanán, amikor egy juhász dolga több nyíre csak a legeltetésből, terelgetésből állt. Sorrendben először a „várandós" anyák kapják a takarmányt. Ezt kö vetően a többi kifejlett állat, vagyis a tenyészállatok. Amikorra befejezem a reggeli takarmányozást, kezdhetem a délutánit, majd az estit. így szinte egész nap etetek. A juhásznak mindig sok a dolga. Mégis szívesen csinálom. Megszerettem az állató kat, ezt a foglalkozást úgy. mim bárki más a hivatását, a mesterségét. Nem is akarok más munkát végezni. Csaknem minden időmet a juhok mellett kell töltenem. Nálunk összefolynak, egybemennek a munka- és az ünnepnapok. Karácsonykor is hogy megjártam! Gondoltam, az ünnepen lemegyek kicsit a faluba, az emberek közé. Mielőtt elindultam volna, benéztem az akolba. Mintha csak éreztem Oolna, hogy nincs valami rendjén. Éppen akkor kezdődött egy ellés. Méghozzá nem is valami könnyű. Nem tudtam tétlenül nézni a fiatal anya kínlódását. Közbeavatkoztam. Képzelheti, ihit mondott az asszony, amikor meglátta az ünneplőmet... Hát valahogy így élünk mi, kisemberek. Távol a világ, a nagyvárosok zajától. Húsz éve juhászkodunk kettesben a feleségemmel. Jól „kijövünk" a fizetésből. Elégedettek vagyunk. Szerintem ez a legfontosabb. GYÖRGY ELEK