Új Szó, 1971. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1971-03-04 / 53. szám, csütörtök

SZÜLŐK, NEVELŐK FÓRUMA ÄZ ISKOLA ÉS A CSALÁD EGYÜTTMŰKÖDÉSE Az iskola és a szülők együttműködésének nagy jelentősége van a hatékony nevelés szempontjából. A közelmúlt eseményei is arról győznek meg bennünket, hogy van még tennivaló ezen a téren. A család és az iskola között nemcsak a nevelés felfogásában tapasztalhatók nagy eltérések, hanem a módszerek alkalmazásában is. Fontos volna minden lehetőséget kihasználni annak érdekében, hogy a család és az iskola szorosabban szövetkezzen a gyermekek hatékonyabb nevelése érdekében. Az iskolában tervszerűen, egységes nevelési elvek szerint, célszerű nevelési módszerekkel igyekeznek hatni a pedagógusok a gyermek személyiségére. Törekvéseik azonban sokszor eredménytelenek, mert a gyermeket ért családi hatások ellentétes irányúak az iskolai hatásokkal. A gyermek általában többet tartózkodik a családban, mint az iskolában, ezért a családi nevelés mély nyomokat hagy benne. A maradandó ráhatást segítik elő azok az érzelmi kapcsolatok is, amelyek a család tagjai és a gyermek között alakulnak ki az évek során. A kedvezőtlen jellemformálás következményeit csak úgy tudjuk csökkenteni, ha minél korábban befolyásoljuk a családi nevelést. Ez a két nevelési tényező szoros kapcsolatának kiépítésével érhető el. Különösen fontos szerep vár az első osztályokban tanító pedagógusokra, mert az iskolaév megkezdésekor nekik kell meg alapozniuk a gyümölcsöző együttműködést. Ezért sok függ a hozzáértésüktől, lelkesedésüktől és attól, hogy az ismert munkaformákat valóban eredményesen tudják kezdettől fogva kihasználni. Első legfontosabb feladatuk a szülők bizalmának megszerzése. Nem könnyű feladat, de megvalósítható. Ha a szülők már az első szülői értekezleteken tapasztalják, hogy a tanító őszintén segíteni akar nekik gyermekük nevelésében, látják a mindenre kiterjedő gondoskodást, törődést, csak a legritkább esetben hagyják figyelmen kívül az együttműködésre, a szövetkezésre késztető felszólítást. Az említett tulajdonságok mellett fontos szerepe van a pedagógus pontosságának, határozott fellépésének, a nevelési kérdések megvitatásakor tapasztalható elvszerűségének, pedagógiai szaktudásának és a mélyen átérzett, s következetesen gyakorolt emberlességének. Az első szülői értekezletek azért ls fontosak, mert a pedagógus ezeken ismerteti az egész évi munkatervet, kijelöli a feladatokat, vázolja az együttműködés formáit és lehetőségeit. A szervezési kérdések megtárgyalásán kívül nagyon fontos, hogy útbaigazítást adjon a szülőknek arra vonatkozóan, milyen legyen a helyes leckekészítés módja, hogyan kell megteremteni az otthoni tanulás körülményeit, milyen jellegű legyen a gyermeknek nyújtandó segítség, milyen módszerekkel tanuljon a gyermek, az egyes tantárgyak milyen sajátságos feladatokat rónak rájuk stb. Az említetteken kívül a szülői értekezletek témája lehet valamilyen időszerű nevelési probléma megtárgyalása is. A jellemnevelés szempontjából különösen fontos a világnézet alapjainak a lerakása, mely azonos elvek szerint azonos módszerek alkalmazását követeli meg. A helyesen irányított szülők nagyon sokat segíthetnek ezen a téren az iskolának. A probléma nagyon összetett, ezért csak azt szeretnénk hangsúlyozni, hogy a világnézet megalapozásakor elsősorban a dolgok és jelenségek obfektív, a valóságnak megfelelő magyarázatára kell törekedni. Helytelen tehát, ha a szülők misztikus ködöt vonnak bizonyos, a gyermek számára érthetetlen jelenségek köré. Alapelviként kell tudatosítaniok, hogy már a legkisebb kortól kezdve csak az Igazságnak megfelelő magyarázatot adják gyermeküknek, ha azok a világ dolgairól, jelenségeiről, az emberekről és az erkölcsről kérdezik őket. A meggondolatlan szülők a kisiskoláskorú gyermekek számára sokszor nagyon komoly problémát okoznak azzal, hogy előtte bírálják, — olykor gyalázzák is —, szeretett és tisztelt tanítóját. Ez az eljárás egyenlő a tekintélyrombolással. Az ilyen szülők elsősorban gyermeküknek ártanak. A legtöbb kisiskolás ugyanis rajong tanítójáért, tiszteli, szereti őt, s ha a szintén szeretett szülő kritizálja a tanítót, könnyen megbonthatja a gyermek érzelmi egyensúlyát, csalódást, zavart idéz elő nála. Megrendül bizalma tanítójában, elveszíti munkakedvét, mert nem szívesen tanul olyan embertől, akit a szülei lebecsülnek. Ez a magatartás állandósulhat nála, s ennek csakis a gyermek vallja kárát. Minden szülőnek tudnia kell azt: minél nagyobb a tanító tekintélye, annál szívesebben tanul tőle a gyermek. A szülői értekezleteken ezekről a kérdésekről is nyíltan kell beszélni, mert az együttműködés szempontjából nagy jelentőségük van. A tanítóknak lehetőséget kell adniok arra, hogy a szülők nemtetszésüket ls kifejezésre juttathassák. Erre különösen alkalmasak a fogadóórák, vagy a levelezés. A szülői értekezleteken kívül a közvetlen kapcsolat kiegészítő formája az ellenőrző könyv használata is. Az ellenőrző könyv használatát központilag kiadott előírások szabályozzák. Sokan, különösen az elsős gyermekek szülei helytelenül értelmezik küldetését. Az ellenőrző könyvecske nemcsak a tanulmányi eredmények bejegyzésére szolgál, hanem figyelmeztetések, felhívások, dicséretek stb. is bekerülhetnek abba. A kisebb mulasztások igazolása mellett a tanító bejegyzését a szülők aláírják, ezzel jelzik, hogy tudomásul vették a közölteket. Az ellenőrzőbe beírt jegyek a szülők tájékoztatására szolgálnak. Nevelési szempontból szükséges, hogy azokat figyelemmel kisérjék, de káros, ha rossz jegyek esetén a gyermeket súlyos büntetésben részesítik. A jegyek rendszerint tájékoztató jellegűek, nem végső értékelést tartalmaznak, ezért nem indokolt a gyermeket üldözni értük. További kapcsolatfenntartó és együttműködést elősegítő eszköz a levél, melynek tartalma rendszerint a gyermek otthoni magatartására vonatkozik. A szülő vagy dicséretet, vagy panaszt közöl benne. Az iskolai életben sokszor etlkeriilhetetlen, hogy a pedagógus egy-egy levelet nevelési célzattal hangosan felolvasson az egész osztály előtt. Erre a lehetőségre már az iskolaév elején fel kell hívni a szülők figyelmét, hogy a későbbiekben levélírás közben gondosan fogalmazzanak. Nagyon elterjedt együttműködési forma a szülői látogatás. Célja a gyermek otthoni körülményeinek, a család jobb megismerése. A bizalmas légkör különösen alkalmas kényes nevelési és egyéb kérdések megbeszélésére. A szülők az iskola hivatalos légkörében sokszor még akkor sem tudnak teljes őszinteséggel beszélni problémáikról, ha a tanító egyedül van jelen. Ezért tartjuk különösen jelentősnek a családi látogatásokat. Otthon feloldódnak, bizalmasak, s ezt minden ügyes pedagógus hasznosan tudja kamatoztatni. A szülői látogatásokat előre be kell jelenteni. Ez természetesen nem a „lakomára" való előkészülésre szólítja fel a szülőt, a tapintat követeli meg az ilyen eljárást. A vázolt együttműködési formák és az azt elősegítő eszközök csak akkor lesznek eredményesek, ha a gyermek alkalmazásukat látva tudatosítja, hogy szülei, hozzátartozói és tanítói erős szövetséget kötöttek érdekében. Éreznie kell, hogy a szövetségesek azonos elvek és megközelítően azonos módszerek segítségével hatnak rá, s következetesen kitartanak céljaik elérésében, K. D. MUNKAERŐ-NYILVÁNTARTÁS INTÉZKEDÉSEK A FLUKTUÁCIÓ FELSZÁMOLÁSÁRA Az utóbbi években sokszor hallhattuk, hogy a melléktermelési ágazatok úgymond kereskedtek a munkaerőkkel. Jobb jövedelem kilátásba helyezésével elcsalogatták az üzemekből, az építészeti vállalatokból a dolgozókat. A legtöbb esetben a munkaviszony megszakítása egyoldalúan történt. Egyszóval a munkaerőmozgás szabályozása teljesen háttérbe szorult. Az említett jelenségek mellett számos büntetett előéletű, tartásdíjat nem fizető egyén járta — és járja még ma is — az országot egy-két hónapot dolgozva egy helyen, aztán továbbáll, nehogy a hivatalok megtalálják és behajtsák rajta tartozását. E tarthatatlan helyzetből kiindulva az SZSZK kormánya élt a munkatörvénykönyv-adta lehetőséggel és a 152/1970 számú kormányrendelet értelmében intézkedéseket foganatosított a munkaerő-vándorlás szabályozására, illetve a fluktuáció felszámolására. A szóban forgó rendelet értelmében a jnb-re, az üzemekre, és a polgárokra is bizonyos feladatok hárulnak. Az üzemek például kötelesek mindazok nevét és személyi adatait közölni a Jnb illetékes osztályával, akiknek felmondtak, vagy a munkatörvénykönyv értelmében azonnali hatállyal elbocsátottak. Főleg azokról a munkásokról van szó, akik rendszeresen nem teljesítik kötelességüket, megsértik a munkaerkölcsöt stb. Ezzel párhuzamosan a kormányrendelet feladatul adja az üzemeknek azt is, hogy haladéktalanul jelenteniük kell az új munkások felvételét és a tanoncviszonyba felvett fiatalok névsorát, természetesen a személyi adatok feltüntetésével és azzal, hogy milyen szakmát fog tanulni az illető és mikor szabadul majd fel. A jnb-nek ugyancsak tudtára kell hozni azt is, ha a fiatal nem lép tanoncviszonyba, illetve azt időközben abbahagyta. A fenti rendelet értelmében bizonyos kötelezettségek hárulnak az állampolgárokra, Illetve azokra a dolgozókra is, akik közös megegyezés, felmondás vagy a tanoncviszony megszakítása alapján azonnal otthagyják munkahelyüket. Ezek a személyek három napon belül kötelesek jelentkezni a jnb illetékes osztályán, ha az említett ideig nem tudják írásos okmánnyal bizonyítani, hogy ismét munka-, illetve tanoncviszonyban vannak. Ez vonatkozik azokra is, akik különböző iskolákban félbeszakítják tanulmányaikat, vagy akik a büntetés után térnek vissza. Kivételt azok képeznek, akik csak rövidebb ideig voltak bezárva s így az előző munkaviszonyuk nem szűnt meg. Három napon belül azonban így is írásos igazolást kell beterjeszteniük a Jnb-nek arról, hogy ismét munkába álltak. Külön ki kell emelni a rendelet 8. paragrafusát, amely szerint mindazok az egyének, akik bár egészségi állapotuk és életkoruk azt megengedné, nincsenek munkaviszonyban, életfenntartásukról senki sem gondoskodik, vagyis nincs Jövedelmi forrásuk, kötelesek a jnb illetékes osztályán megjelenni, hogy megtárgyalják az illető munkaviszonyba való bevonását. Ezek az intézkedések egyébként vonatkoznak a földműves- és a termelőszövetkezet tagjaira is. Lehet, hogy ez a rendelet — amely 1971. január 1-i hatállyal lépett életbe — egyeseknek nem fog tetszeni, de minden munkaszerető ember csak helyeselheti a szóban forgó intézkedést. Az ellenőrző szervek, a nemzeti bizottságok és az ügyészség feladata lesz, hogy e rendeletnek minden téren érvényt szerezzenek. Az ugyanis, aki a rendelet reá vonatkozó részét nem teljesíti, a törvénynyel találja magát szemben. Ez az intézkedés társadalmi érdek, az elburjánzott munkaerő-vándorlás, a fluktuáció csökkentésére irányul. Elmondhatjuk, hogy a lógósok, élősködők, és munkakerülők ideje lejárt, mindenkitől becsületes munkát kívánunk. N. I. Segítsük a közbiztonság tagjait nehéz munkájukban Új törvény szabályozza a közbiztonsági kar tagjainak jogait és kötelességeit A közbiztonsági kar tagjainak jogait és kötelességeit szabályozó, ez év január 1-én hatályba lépett törvény intézkedései nem a véletlen műve. A lakosság életének, egészségének, a társadalmi vagyonnak és a magántulajdonnak fokozott védelme az utóbbi években egyre gyakoribb bűncselekmények miatt elengedhetetlen intézkedésnek tekinthető. De nemcsak ezért. Hiszen a cseppet sem irigylésre méltó,'sőt, rendkívüli kockázattal járó szolgálatuk során a közbiztonság tagjai nemegyszer viszik vásárra a bőrüket, nem egyszer életükkel fizetnek a bűnözőkkel vívott harcban. Mégis sokan választják ezt a foglalkozást — bár még mindig nem elegen, mert valamennyiünk érdekét szolgálná, ha állományuk legalább a kétszeresére emelkedne. Még az izgalmakkal járó éjszakai szolgálat, a részegekkel, betörőkkel, tolvajokkal és más elemekkel átélt ízléstelen jelenetek és küzdelmek sem riasztják vissza őket a nehézségektől. Akadnak köztük ugyan olyanok is, akik elhatározzák, hátat fordítanak ennek a hányattatott, fárasztó és nemrégiben még igen rosszul fizetett életnek. Rendszerint azonban, miután kialudták magukat, másként döntenek és marad minden a régiben ... Az új törvény ezeket a rendkívüli körülmények között teljesítendő feladatokat veszi tekintetbe, melyek különleges jogok biztosítását igénylik azok részére, akik nélkül egyetlen társadalmi rend sem létezhetik. Tapasztalatból tudjuk ugyanis, milyen veszéllyel fenyegetnek a közrendbontók az utcán, és a betörök, a tolvajok otthonainkban. Még sokkal többen volnának a részeges csirkefogók, a visszaeső bűnözők, ha nem kellene tartaniuk a törvény bátor őreitől, akik többnyire rövid időn belül elfogják és ártalmatlanná teszik őket. Ez a beavatkozásuk természetesen kockázatos, mert a mindenre elszánt gonosztevők nem válogatósak eszközeikben. Nemcsak arra emelnek kést vagy fegyvert, akinek a pénzét akarják megkaparintani, hanem üldözőikre is. Hány rendőrt küldtek már a másvilágra ezek az erkölcsi gátlásokat nélkülöző, sötét alakok. Ezért olyan fontos, hogy polgáraink megváltoztassák sokszor helytelen és igazságtalan véleményüket a törvény önfeláldozó tagjairól. Nem volna szabad megfeledkezni arról, hogy rendőreinknek az utcasarkon állva, vagy az utcán felügyeletet gyakorolva, esetleg a gépkocsivezetőknek vagy a járókelőknek utasításokat adva, vagy akár beleavatkozva a polgárok nézeteltéréseibe — melyek nem mindig enyhe lefolyásúak —, szükségük lehet a lakosság segítségére. Néha csupán erkölcsi támogatást várnak tőle, pl. hogy a hatóságok előtt tanúskodjanak a látottakról, de az is előfordul, hogy fizikai segítségben kell őket részesíteniük. Noha mindenkinek polgári kötelessége, sőt érdeke is, hogy ne legyen közömbös a rendőrök munkája iránt, hiszen senki sem tudhatja, mikor lesz neki is hasonló segítségre szüksége, mégis akadnak szép számban olyanok, akiket csak a saját kényelmük érdekel. A közbiztonsági kart a múltban többször ls újjászervezték. Ám ezek az intézkedések nem mindig váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Az új törvény azonban-minden bizonnyal hozzájárul ahhoz, hogy sokkal többen mutassanak érdeklődést e kockázatos és fárasztó foglalkozás iránt. Az anyagilag is biztosított, minősített fiatal emberek ezentúl kétségtelenül nagyobb kedvvel és lelkiismeretesen végzik majd felelősségteljes munkájukat, valamennyiünk biztonsága érdekében. Ezért indokolt a becsületes polgáraink és a közbiztonsági kar tagjai közötti egyetértés és rokonszenv. Legfőbb ideje, hogy jó viszonyban, egymást támogatva éljenek. KARDOS MARTA Az országban egyedül az Iparművészeti Központ foglalkozik kő- és üvegmozaik kirakásával. A munkájukhoz szükséges alapanyagot saját forrásból nyerik. Az üvegmozaiknak 4000 színárnyalata van. A felvételen Heda Kupcová és Jirina Vítková Jakaböic képzőművész üvegmozaikját állítja össze, amely Banská Bystrica számára készült. (Felvétel: J. Kruliš — CSTK)