Új Szó, 1971. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1971-03-28 / 12. szám, Vasárnapi Új Szó

A SZOVJET NÉP ÉLÉN Nu kor tadzs ötévé ben sú rej sá fej A z SZKP XXIV. kongresszusa fontos határkő lesz a kom­munizmus építésében. A szovjetország nagy kül- és bel­politikai sikerekkel köszönti a kongresszust. A szovjet nép győzelmeinek fő feltétele abban van, hogy vezetője és irányítója a kommunista párt. A párt szerepének és jelentőségének fokozása a kommuniz­mus építésének időszakában — ez nem a munkásosztály és a dolgozó tömegek adminisztrálása. Csak a trockisták képzel­ték el adminsztrálásként az osztály vezetését. Annakidején Le­nin már az ismert szakszervezeti vitában kiemelte, hogy az irányítás fő módszere a meggyőzés, hogy a párt és a tömegek kapcsolatai — a kölcsönös bizalom kapcsolatai, e bizalom el­mélyülése, a tömegek vágyainak és törekvéseinek lehető leg­jobb visszatükrözése a párt gyakorlatában. Lenin azt tanította, hogy a párt azt tükrözi vissza, amit a nép megismer. A szovjet politikai rendszer fő láncszeme a dolgozók kül­dötteinek tanácsai által képviselt államhatalom. Mint széles képviseletei szervek a lakosság összes rétegeit összefogják. A jelenleg több mint kétmillió tanácsi képviselő döntő többsége munkás és koíhozparaszt, a többiek meg munkás és paraszt származású értelmiségiek. A képviselők több mint 44 százaléka az új társadalmat egyenjogú partnerként építő nő. A Legfelsőbb Tanácsot a szovjetország összes nemzeteinek és nemzetiségei­nek képviselői alkotják. A tanácsok mellett a szakszervezetek, a szövetkezeti és ifjú­sági szervezetek, az értelmiség alkotó szervezetei is a szovjet társadalom politikai rendszeréhez tartoznak. Csak a szovjetek munkájában több mint 25 millió aktivista vesz részt. A szak­szervezeteknek több mint 90 millió tagjuk van. A Komszomol 27 millió fiatalt tömörít soraiban. A kommunista párt vezetése belső törvényszerűség. A pártot a munkásosztály azért hozza létre, bogy elsajátítsa a hatalom kivívására, a szocializmus építésére, a dolgozók létérdekeinek kielégítésére irányuló politikáját. A párt vezető szerepének nö­velése nem azt jelenti, hogy a dolgozók jogainak rovására bő­vülnek a párt jogai, hanem azt, hogy fukozódik a párt felelős­sége a társadalomért, a dulgozók érdekeiért. A párt elsőrendű kötelessége a társadalommal szemben he­lyes, tudományosan megalapozott, a társadalmi fejlődés ob­jektív törvényszerűségeinek megismerésére és a munkásosz­tály, a dolgozók érdekeinek tudományos kifejezésére épülő politika kidolgozása. A fejlett szocializmus viszonyai között a társadalom fejlettebb műszaki-gazdasági, politikai, szellemi­ideológiai területekkel rendelkezik, s ennek folytán lehetővé válik a társadalom egyenletesebb, arányosabb és harmoniku­sabb fejlődése. A párt vezető szerepe tovább fejlődik, de nem olyan irány­ban, mint amerre az antiszocialista erők és a jelenkori revi­zionisták szeretnék terelni, arra számítva, hogy összébb zsu­gorodik a párt működési területe, politikai-felvilágosító, neve­lési feladatokra korlátozódik funkciója. A fejlett szocialista társadalom mind nagyobb lehetőségeire támaszkodva a kommunista párt lényegesen nagyobb összhan­got biztosít a párt tevékenysége, a néptömegek történelmi mü­ve és az objektív törvények követelései között. Ebből követ­kezik a párt vezető szerepének egyik sajátossága a kommuniz­mus építésének időszakában: a szocializmus kapitalizmussal szembeni előnyeinek teljes kihasználására, a jelenkori tudomá­nyos-műszaki forrradalom feltételei között a termelőerők és a társadalmi viszonyok minden irányú fejlesztésére irányuló po­litikájának és gyakorlati tetteinek még mélyebb megalapozott­sága. Amennyire a társadalmi-politikai szervezet legfejlettebb for­májaként szerepel a párt, olyannyira jelenti vezető szerepe a tár­sadalmi fejlődésben az öntudatos irányítás érvényesülésének legfejlettebb formáját, s öleli fel tevékenységének valamennyi: gazdasági, politikai, ideológiai és egyéb területét. A párt vezető szerepének m inda n más értelmezése, befolyási övezetének szűkítése elkerülhetetlenül oda vezetne, hogy a párt mint a munkásosztály, a dolgozók legfejlettebb társadalmi­politikai szervezete elveszítené szerepét, aláásná és gyöngítené H társadalmi fejlődés folyamataira gyakorolt befolyását. Az SZKP XXIII. kongresszusa után a párt még felzárkózot­tabb és szervezettebb lett, nem annyira számbelileg, mint in­kább eszmeileg és szervezetileg)fejlődött, szilárdabb lett kap­csolata a tömegekkel. Annak szükségessége, hogy tovább növekedjék a párt vezető szerepe a kommunizmus építésében, megköveteli a párton be­lüli demokrácia további tökéletesedését, tekintettel arra. hogy csak ezen az úton biztosíthatók nagy lehetőségek a kommunis­ták, az új társadalom összes építői alkotó erőinek teljes ki­bontakozására és érvényesülésére. Az SZKP soron következő XXIV. kongresszusa olyan határo­zatókat hoz, amelyek végrehajtása méginkább emelni fogja a párt tekintélyét, növelni fogja vezető és irányító erejét a kommunizmus építésében. L. SZLEPOV professzor, a történelemtudományok doktora TOVÁBB - A KOMMUNI] A szovjet ipar jelenlegi fejlődési határai A tavaly befejeződött nyol­cadik ötéves terv fő gazdasá­gi feladata az volt, hogy a tu­dományos és műszaki vívmá­nyok általános érvényesítése, az egész társadalmi termelés ipari fejlesztése, hatékonyságá­nak és a munkatermelékenység­nek fokozása útján biztosítsa az ipar további jelentős fejlődését, a mezőgazdaság fejlődésének állandó nagy ütemét. A fő cél a nép életszínvonalának lénye­ges emelése, a szovjet embe­rek anyagi és kulturális szük­ségleteinek ieljesebb kielégí­tése volt. Nem véletlen, hogy az előző ötéves tervben elsőrendű fi­gyelmet szenteltek az ipar fej­lesztésének. Először is azért, mert ez a szovjet gazdaság fő ágazata, amelynek részaránya a nemzeti jövedelem kialakításá­ban 52 százalék körül van. Má­sodszor ez az az ágazat, amely­től az összes többi ág — a me­zőgazdaság, a szállítás, a táv­közlés stb. technikai színvona­la fUgg. Az ipar sikereitol dön­tő mértékben függ az egész gazdaság előrehaladása. Lás­suk, hogyan alakult az ipar fej­lődése a legutóbbi öt évben. Az ipari termelés fejlődésének tervezett és tényleges üteme 1986 és 1970 között Tervezett növekedés (1965-höz viszonyítva százalékokban) az SZKP XXIII. kongresszusának irányelvei szerint Tényleges növekedés (százalék­ban 1965-höz viszonyítva). 1988 1967 1968 1969 1970 106,7 114,5 126­127 136­138 150 108,7 119,6 129,5 138,7 Mint látjuk, az ötéves ter­vet — a nyerstermelés volume­nét tekintve — eredményesen teljesítettük. 1968 óta az ipar­termelés tervezett és tényleges mutatói a realizált termelés (az eladás volumenét) tükrözik. A realizált termékek kritériumá­nak bevezetése arra késztette a vállalatokat, hogy még fo­kozottabban vegyék tekintetbe a fogyasztók szükségleteit. Most az ipar első számú fe­ladata a tudományos műszaki haladás. Természetesen ez nem öncél. A szovjet gazdaság je­lenlegi fejlődési szakaszának feladata a társadalmi terme­lés hatékonyságának fokozása, á a cél elérésére pedig a tu­dományos-műszaki haladás te­kinthető a leghatékonyabb esz­köznek. A tudományos műsza­ki baladás pedig bonyolult fo­lyamat. Lássuk a legfontosabba­kat. A legutóbbi öt évben az ipar­fejlesztési tervek abból indul­tak ki, hogy meg keli előzni számos olyan iparág fejlődését, amelyek helyzetétől a jelen vi­szonyok között elsősorban fUgg a tudományos-műszaki haladás üteme. Ezen ágak közé tarto­zik a gépgyártás, a vegy- és petrokémiai ipar stb. A tudomá­nyos-műszaki haladást biztosí­tó ágazatok elsődleges fejlesz­tése lehetővé teszi a termelés fokozottabb ellátását korszerű technikával, energiával és vil­lamos erővel. Külön kell említenünk az 1966-ban elkezdődött gazdasá­gi reformot, az általa felvetett kérdéseket, annál ls Inkább, mert a XXIII. kongresszusnak az ötéves tervre vonatkozó irányelvei rámutattak a terv­teljesítési sikerek és a gazda­sági reform következetes meg­valósításával elért sikerek köz­vetlen összefüggésére. 1970 ele­jén a szovjet iparvállalatoknak már 72 százaléka az új terve­zési és gazdasági ösztönzési rendszer szerint dolgozott, s ezek a vállalatok az ipari ter­melés négyötödét és az Iparból eredő haszon 91 százalékát ad­ták. Jelenleg megérett az ipari szerkezet és az iparirányítási stílus tökéletesítésének kérdése. Szükségessé vált egy új irányí­tási láncszem — a hozraszcsot szerinti termelési egyesülés. A párt központi bizottságának és a minisztertanácsnak tavaly má­jusi határozata a vegy-, olaj és szénipar irányítása megszerve­zésének tökéletesítéséről kilá­tásba helyezte, hogy áttérnek az iparág háromlépcsős irányí­tására a következő sablon sze­rint: minisztérium — hozrasz­csot szerinti termelési egyesü­lés — vállalatok. B. RAKITSZKIJ kommentátor Március 3U-an megkezdi munkajc kongresszusa, hogy eriékelje az 196G és külpolitikai sikereket, országépíté éves népgazdaságfejlesztési terv ir< országos vitára, s amely újabb, minős bázisának megteremtésében. Történelmileg igaznlt, törvényszerű kommunista pártjának kongresszusa nyi szocialista országé, valamennyi I újra átérezze azt a bensőséges visz fűzi. s amelynek megbontására, meg az antiszocialista és jobboldali erők. Nem túlzás, hanem az igazság lak ségiinket, fejlődési lehetőségeinket a södése határozta meg. A Szovjetunió rendszer mindent túlszárnyaló életki unió olajtermelése, acélgyártása elér tásban és egyéb teren már túl is SZÍ az új ötéves terv célkitűzései is meg szocialista gazdaság felvirágzását is AZ SZKP SZ • A Szovjetunió Kommunista Partja 70 éves történelmében 23 kongres: sa volt — ebből hatot a Nagy Ol beri Szocialista Forradalom előtt, zenhetet pedig utána tartottak; • 1918-ban tíz, 1921-ben 34, 1928-bai 1936-ban 61, 1957-ben 75, jelenleg dig a világ 90 országában műké kommunista párt; • Az SZKP tagjainak száma 52 év a 125-sziirösére nőtt; • 1917-ben a VI. pártkongresszus id< 240 ezer szovjet kommunista volt,: muk most meghaladja a 14 millió • Az SZKP a legnagyobb gyarapodó: XXII. és a XXIII. pártkongresszus zött érte el — 1966 január l-ig 2 lió 640 303-maI nőtt a párttagok ma, az újonnan felvettek 60 száz ka munkás és kolhozparaszt v 1967-ben további félmillió taggal ] rapodott az SZKP; • Az SZKP jelenlegi 14 millió tagjá 39,3 százaléka munkás, 15,6 százai kolhozparaszt, 45,1 százaléka al mázott és egyéb, s ezek között a t nöki-műszaki káderek vannak túls ban; A jövő megálmodói. Az Uraigiprotransz tervezőiro­dájában Szverdlovszk-Szoriirovocsnaja település új lakónegyedének tervén dolgozik (balról jobbra): Vo­lentyina Pelevina építési, Valerij Perov csoportveze­tő, Ivan liszenkov főtechnikus és Ljudmila Smagina, a maketten látható terv szerzője.

Next

/
Oldalképek
Tartalom