Új Szó, 1971. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1971-03-03 / 52. szám, szerda

fektettek a párt gazdasági vezető szerepének felszámolására, a népgazdaság központi tervszerű irányítása alapelveinek fel­forgatására és a gazdasági reform revizionista értelmezésének elfogadtatására. Csehszlovákia gazdaságát fokozatosan el akarták választani a szocialista közösségtől és minél Jobban hozzá akarták kötni a kapitalista Nyugat gazdaságához. A Jobboldali opportunista gyakorlat és a gazdasági reform magyarázata az összes központi gazdasági irányító szervek megszüntetését, a terv szerepének teljes tagadását, a gazda­sági irányításnak a politikai döntéstől való elválasztását és az egyetemes népi tulajdon fokozatos felszámolását célozták. 'JA CSKP XIII. kongresszusa óta a pártban és a társadalomban kialakult válság tanulságai, 10. oldal.) Mivel magyarázható, hogy ezek a helytelen nézetek any­nyira elterjedtek és érvényesültek, hogy 1969-ben az állami gazdaságpolitika bázisát alkották és a felfordulás szélére ta­szították népgazdaságunkat? A hatvanas években aggasztóan csökkenni kezdett a gaz.­dasági fejlődésnek azelőtt viszonylag gyors üteme. Egyidejű­leg erősödtek bizonyos negatív irányzatok, lényeges zavar tá­madt a népgazdasági arányokban és szerkezetekben. Csökkent a gazdasági-hatékonyság, a létrehozott erőforrások hatásossá­ga. A népgazdaság irányításában számos szubjektivista, meg­fontolatlan döntés született. Mindez gátolta az életszínvonal emelésének és az állam szociális aktivitása kibontakozásának lehetőségét. • Minduntalan elodázták e kérdések megoldását — akár azért, mert a gazdasági elmélet fejlődése a tényleges szükségletek mögött maradt, akár azért, mert a párt- és államvezetés nem- > készült fel szakszerű megoldásukra. Arra a felismerésre ju­tunk, hogy komplexebbül kell tökéletesíteni népgazdaságunk tervszerű irányításának rendszerét. A Központi Bizottság a hatvanas évek derekán elfogadta a gazdasági reform alaptervezetét. A XIII. kongresszus ezt meg­erősítette s fokozatosan bevezettük a gyakorlatba,. A népgaz­daság tervszerű irányítási rendszere tökéletesítésének megje­lölt elveit aránylag megállapodott viszonyokra tervezték, el-, szakítva a komoly népgazdasági problémáktól, a nagyon bo­nyolult gazdasági helyzettől. A tökéletesített tervszerű irányítási, rendszer tartalma jelen­tős mértékben változékony lett, szubjektivista módon mind­untalan kiegészítették és módosítgatták. Eltértek kiindulási alapelveitől. Ezzel szemben rendkívül nagy erőre kapott a múlt gazdasági fejlődésének bírálata, amely negativízmussá fajult és a fej­lődés pozitív oldalainak tagadásába torkollott. Kispolgári és burzsoá elképzelések bontakoztak ki és terjedtek, melyek' el­len senki sem lépett fel következetesen. Az értéktörvény és az áru—pénz; kapcsolatok éveken át tartó előző lebecsülése ennek ellentétébe csapott át — a gazdasági irányítás terén játszott szerepük aránytalan túlbecsülésébe. A bírálat túllépett a gazdasági kereteken és súlypontja politikai területre toló­dott át. Ota Sík és követői szorgalmazták „Az új rendszer gyorsított megvalósítási elveinek" és olyan tovább (intézkedéseknek el­fogadását, amelyekre eredetileg nem számítottunk. Ota Šik fontos állami és gazdasági tisztségbe került és lényegesen befolyásolni kezdte a gazdaságpolitikát. Az eredeti tervezettel ellentétben olyan intézkedések történtek, amelyek gyengítet­ték a társadalmi terv szerepét. Bekövetkezett az irányító struk­túrák megingása, majd felbomlása. Erősen korlátozódott a központi szabályozás, amelynek helyébe mindinkább a piaci mechanizmus és sajátos formál kerültek. Kimondottan revizionista és jobboldali opportunista, jelleget adtak a gazdasági reform irányzatainak, ami teljes erővel 1968-ban mutatkozott meg. A gyakorlatban a marxista—leninista közgazdaságtudo­mány alapjainak revíziójára tett, már évekkel előtte elkezdő­dött kísérletek előzték meg a revizionízmust. Főként a szocia­lista termelést viszonyok fogalmát revideálták. A revizionista koncepciók a termelőeszközök társadalmi tu­lajdonának tagadásába és vállalati tulajdonnal való helyette­sítésébe, a párt gazdasági életében betöltött vezető szerepének gyöngítésébe és aláásásába. a terv szerepének kiküszöbölésébe, az áru—pénz kapcsolatok abszolutizálásába, a testvéri szo­cialista országokhoz fűződő gazdasági kapcsolatok gyöngíté­sébe torkollott. Az ön. „vállalati tanácsok" megalakításának követelése elősegítette társadalmunk politikai rendszerének felforgatását. A népgazdaság területének két önálló körre osztására és a szocialista állam vállalkozói funkciójának kor­látozására irányuló törekvésekkel együtt közömbösíteniük kellett a párt irányító tevékenységét és intézményesen bizto­sítaniuk kellett a politikai többpártrendszert. Érthető, hogy a gazdasági reform alapelveinek ez az eltor­zítása olyan következményekkel járt, amelyek szöges ellen­tétben voltak azzal, amit eredetileg vártunk tőle. A népgazda­sági problémák még inkább komplikálődtak és elmélyültek. Öríási nehézségek keletkeztek, egyes területeken katasztro­fális helyzetbe jutott a gazdaság. Különösen a beruházások és közszükségleti cikkek piacán mélyült sl az egyensúly hiánya. Minél tovább, annál gyorsabban pörgött az inflációs körhinta. A gazdaság válságos helyzetbe került, melynek következmé­nyei nagyon nyomasztóan érintették a dolgozókat. „Elméletileg és gyakorlatilag is fokozatosan előkészítették és szakaszonkirit még is kezdték a szocialista népgazdaság átalakítását olyan rendszerré, amely nemcsak forradalmi vív­mányaiktól, hanem politikai és gazdasági alapvető biztonság­érzetüktől is megfosztotta volna a munkásoszályt és az összes dolgozókat. A jobboldal arra számított, hogy a gazdasági hely­zet fokozatos romlása- ösztönös elégedetlenséget kelt a cseh­szlovák dolgozókban, s ezt majd kihasználja a szocialista hatalom elleni harcában". (Tanulságok, 13. oldal.) Az utolsó időszakban különféle antiszocialista erők igye­kezetet fejlettek ki további politikai pártok működésének felújítására az üzemekben, egyes esetekben a termelőeszkö­zök magántulajdonának visszaállítására Irányuló gazdasági programok összeállítására. A szándék világos volt: a kommu­nista párt megfosztása vezető szerepétől nemcsak a gazdasági életben, hanem a hatalom területén — a politikában is, s ezzel társadalmunk egész eddigi fejlődésének a visszafordítása. Az 1969. áprilisi plénum alapvető fordulatot vitt nemcsak a politikai élet Irányításába, hanem a gazdaságba is. Gustáv Husák elvtárs új pártvezetésének céltudatos, következetes marxista—len-jnista politikája lehetővé tette népgazdaságunk fokozatos konszolidálódását. Ma helyreállt a párt vezető sze­repe a.gazdaságban,. Közgazdasági elméletünkre és a népgaz­daság gyakorlati irányítóira az a sürgős feladat vár, hogy a kibontakoaó tpdományos és műszaki haladás viszonyainak megfelelően átdplgozzák a gazdaságpolitika formáit és mód­szereit; egyidejűleg értékeljék közgazdasági elméletünk fejlő­dését az utóbbi években; tárják fel pozitív és negatív oldalait s vonjanak le belőle olyan tanulságokat, amelyek e bonyolult területen. segítenének kimunkálni a hosszú érvényű tudomá­nyos munkaprogramot, A szocialista irányítási rendszer tökéletesítésén végzett mun­kában helyes és szükséges lesz, mint Husák elvtárs mondotta a decemberi plénumon elhangzott beszédében, azokra az alap­elvekre támaszkodni, amelyeket a Központi Bizottság már 1965-ben elfogadott, megtisztítani őket a revizionista horda­léktól, s a magunk tapasztalatai, valamint a többi szocialista ország, elsősorban a Szovjetunió tapasztalatai alapján meg­fontoltan és józanul továbbfejleszteni őket. A NÉPGAZDASÁG FEJLŐDÉSE 1970-BEN A CSKP gazdaságpolitikájának fontos láncszeme az 1970. évi terv. Az irányítási rendszerben foganatosított egyéb in­tézkedésekkel együtt arra irányult, hogy felújítsa az egysé­get és az összefüggést az össztársadalmi érdekek érvényesí­tésében, meghatározta a népgazdaságfejlesztés kulcsfontos­ságú kérdéseinek megoldási módozatát, és feladatul tűzte ki az inflációs fejlődés megállítását, az 1969-es év második felében elért kedvező eredmények megszilárdítását és a gaz­daság további lendületes fejlődéséhez szükséges feltételek megteremtését. Ugyanakkor nyilvánvaló volt, hogy a gazdaság valamennyi területének problémáit nem lehet egy év alatt teljesen meg­oldani. E problémák közül egyesek éveken át gyülemlettek fel, és leküzdésük sok munkánkba kerül még az ötödik öt­éves terv további éveiben is. A terv ezért elsősorban ari>á I I törekedett, hogy a gazdaságban mindenekelőtt az alapvető és döntő arányokat konszolidáljuk. A népgazdaság 1970. évi fejlődésének eredményei arra utalnak, hogy a terv alapvető célkitűzéseit sikerült teljesí­tenünk. Igen biztatók pl. a belföldi piac stabilizálásának kedvező eredményei. E feladatokat a CSKP KB 1970. januári plénuma az első helyre állította, mint a társadalmi élet töb bi szakasza konszolidációjának fontos feltételét. A politika: konszolidáció és a gazdasági téren bekövetke­zett szilárdulás megnyilvánult abban is, hogy növekszik a lakosság bizalma a csehszlovák korona vásárlóerejében. Ezt bizonyítja a lakosság takarékbetétjeinek fejlődése is: 1970 végén a takarékbetétek csaknem 60 milliárd koronára emelkedtek. A beruházási építkezés terén éveken át inflációs irányza­tok hatottak. Az ösztönös fejlődés itt igen mély gyökereket eresztett. Az 1970-ben elért eredmények azt mutatják, hogy — 1969-től eltérően — sikerült megállítani a kedvezőtlen irányzatokat. A beruházási építkezés terjedelme 6,1 száza­lékkal növekedett. Az előző évekhez Viszonyítva mintegy a felével sikerült csökkenteni a beruházások túlméretezett évi növekedését. A termelés fejlesztése és a lakosság szükségleteinek kielé­gítése a múlt évek folyamán jelentős mértékben külső for­rásokból történt. Az 1970. évi terv olyan feladatokat tűzött ki, amelyek arra Irányították a népgazdaságot, hogy fokoza­tosan kiegyensúlyozott fizetési mérleget érjen el a szocialista országok tekintetében, elsősorban azáltal, hogy a hatékony kivitel sokkal gyorsabban növekedjék a behozatalnál. Ezt a célt nagyjában elértük, s így újból megkezdtük a tervszerű együttműködést a szocialista államokkal. A népgazdaság fokozódó konszolidációjához jelentős mér­tékben járult hozzá a termelés kedvező fejlődése. Az állami terv az ipari termelés 6,5 százalékos növekedését irányozta elő. Ez a növekedés azonban 7,7 százalékot ért el, vagyis 1,2 százalékkal volt nagyobb a tervezettnél. A termelés növeke­dése azonban még erőteljesebb lehetett volna, ha valameny­nyi vállalat és üzem, főként a vegyipari termelés és az olajfeldolgozó ipar egyes szakaszal, az építőanyagipar, a cellulóz-, a papír-, az üveg-, a porcelán- és a kerámiai Ipar egyenletesen teljesítette volna a tervet. Továbbá akkor, ha az utóbbi hónapokban nem lassult volna le az átlagos napi termelés növekedésének üteme számos ágazatban, főként a villanyáramfogyasztás korlátozása, a szénhiány és néhol a nyersanyag, főként a behozott nyersanyag hiánya, az új kapacitások késedelmes felépítése, valamint néhány ágazat­ban a termelőhelyek üzembe helyezésénél mutatkozó nehéz­ségek következtében. Az ipari termelés növekedését 1970-ben a munka terme­lékenységének növekedése fedezte, amely a nemzeti iparvál­lalatokban 7,9 százalékkal növekedett. Kedvező volt a mun­katermelékenység és az átlagbérek viszonyának a fejlődése is. A népgazdaság bonyolult problémája továbbra is a tüzelő­anyaggal és a villamos energiával való ellátás. A tüzelő­anyag- és energiaforrások, valamint a szükségletek közötti jelenleg kedvezőtlen mérleg, a tüzelőanyag-energetikai alap évek óta növekvő aránytalanságának az eredménye. Sajnos, ezt nem lehet rövid idő alatt leküzdeni. Az építőipari termelés 1969-cel szemben 1970-ben 7,5 szá­zalékkal növekedett. A termelés növekedését elsősorban a munka termelékenységének fokozásával értük el. Az építő­iparnak még mindig sok kihasználatlan tartaléka van a mun­ka szervezésében és az építkezések előkészítésében, az épí­tőipari termelés anyagi biztosításában stb. A mezőgazdaság nem csekély problémákkal lépett az 1970-es évbe. Ennek ellenére azonban a mezőgazdasági brut­tó termelés 1,3 százalékkal növekedett az 1969-es évhez viszonyítva. A terv egyik fő feladata volt kielégíteni a lakos­ság fokozott igényelt, főként a húsfogyasztás terén. A nagy­arányú húsbehozatal lehetővé tette a gazdasági állatok tö­meges levágásának megszüntetését, a malac- és a kocaál­lományokban pedig megteremteni az 1971-es év kielégítő termelési alapját. Nem sikerült azonban teljes mértékben teljesítenünk azt az irányelvet, hogy meg kell szüntetni a tehénállományok csökkentését, ezért a mezőgazdasági üze meknek továbbra ls fokozott figyelmet kell szentelniük e kérdésnek — másként a következő években veszélyeztetve volna a tej és a tejtermékek termelése. Az állattenyésztési termékek felvásárlásának feladatalt teljesítették. A baromfi­és a sertéshús felvásárlásának magas fokú túlszárnyalása tel­jes mértékben fedezte a marhahús felvásárlásában mutatkozó hiányt. Sikerült nagymértékben túlszárnyalni a tojásfelvá­sárlást is. A munka termelékenységének elért növekedése mellett még mindig nagy tartalékaink vannak a népgazdaságban. Isme­retes, hogy a munkások esetében a munkaidő alapjának ki­használása az 1966. évi 92,4 százalékról 1970-ben 90,4 szá­zalékra csökkent, s ugyanakkor a túlórákban végzett munka hányada 4,3 százalékról 5,5 százalékra növekedett, a betegség és baleset miatt mulasztott napok hányada pedig 6 száza­lékról 8 százalékra emelkedett. A munkanap folyamán ké­szített fényképek és más módszerek segítségével megálla­pították, hogy a munkaidőalap veszteségeinek méretei tár­sadalmi átlagban meghaladják a 15 százalékot. Ezek a ki­használatlan tartalékok többszörösen meghaladják azoknak a dolgozóknak a számát, akik a munkaerő gyarapításához szükségesek. A két nemzeti köztársaság gazdasági kiegyenlítődése a terv célkitűzéseivel összhangban folyik az ipari és az építő­ipari termelés gyorsabb fejlesztése, a foglalkoztatottság és a lakosság jövedelme gyorsabb növelése alapján. A tervvel összhangban fejlődik az egyéni fogyasztás, valamint a tár­sadalmi szükségletek növekedésének kielégítése is. A népgazdaság fejlesztésének elért eredményei azt mutat­ják, hogy sikerült megvalósítanunk a párt gazdaságpolitiká­jának célkitűzéseit, amelyeket a CSKP KB 1971 januári plé­numa hagyott jóvá, s amelyeket az 1970. évi népgazdasági terv rögzít le. A népgazdaság kedvező fejlődése jelentős mér­tékben járult hozzá az ország életének általános konszoli­dálásához. Ez megerősíti a dolgozóknak a CSKP politikájába vetett bizalmát és serkenti kezdeményezésüket. Erről szá­mos bizonyíték tanúskodik. Ezért a CSKP Központi Bizottsága 1970 decemberében megállapíthatta, hogy „a fejlődés egyértelműen annak az irányvonalnak a helyességét bizonyította, amelyet a CSKP KB jóváhagyott és megvalósított", s hogy „a népgazdaság konszolidációjának jelenlegi foka jelentős politikai győze­lem és gazdasági siker, amelyet a párt a jobboldali és anti­szocialista erőkkel vívott éles politikai küzdelemben, a be­csületes dolgozók túlnyomó többségének áldozatkész mun­kájával ért el." AZ 1971. ÉVI TERV - HATÁROZOTT IRÁNY­VÉTEL A CSEHSZLOVÁK GAZDASÁG HATÉ­KONYSÁGÁNAK NÖVELÉSÉRE A CSKP gazdaságpolitikája ezen alapvető vonalának meg­valósításában az első kezdeményező lépést az 1971. évi terv jelenti. A terv célkitűzéseit és irányzatait megerősítette a CSKP Központi Bizottságának 1970 decemberében megtartott plenáris ülése, és valamennyi kommunistát a terv megvaló­sításának következetes biztosítására kötelezett. A terv a termelés eddigi dinamikájának megőrzése és a gazdaság ésszerűsítése útján történő további fokozott haté­kony fejlesztése révén elsősorban a belföldi piac helyzeté­nek további javítására, a külkereskedelem igényes feladatai­nak igényes teljesítésére, a beruházási építkezés teljesítésé­re és a kiemelt fejlesztési programok megkezdésére törek­szik. 1971-ben a nemzeti jövedelemnek mintegy 5,2 szazalékka 1 kell növekednie. Az ipari termelés növekedési ütemének 5,3 százalékot kell elérnie (gyorsabban fog fejlődni a tüzelő­anyag- és a villanyáram-termelés, a vegyipar, a közszükség­leti ipar egyes ágazatai és az építőanyagipar), a mezőgaz­dasági termelésnek pedig 3 százalékkal kell növekednie. (Az állami alapokba történő piaci termelésnek 3,9 százalékkal). 1971-ben fontos politikai és gazdasági feladat tovább ja­vítani a belföldi piac helyzetét, erőteljesebben kiküszöbölni a piac egyes termékekkel való ellátásának fogyatékosságait, 19 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom