Új Szó, 1971. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1971-03-24 / 70. szám, szerda

PÁRTHARCOSOK EMLÉKEIBŐL SZÓLJON HOZZA...! Kommunista a Latorcán túlról A Nagykapos (V. Kapušany) környéki munkásmozgalom fejlődését, az itteni pártszervezetek tevékenységének történetát tanulmányozva az ember lépteniyomon találkoj, zik a munkás•lflU|] osztály lelkes l.-feHiM tagjának, u Uvili JSKP egyik alapítójának, hűséges harcosának, P a p p Sándor elvtársnak nevével. Ma is itt él Nagykaposon s a párt jubileumi évében szívesen osztozik fél évszázados emlékeiben. A kommunista párt megalapítását Nagykaposon megelőzte a Kommunista Ifjúsági Szervezet megalakulása, melynek kezdetben 12 fiatal munkás volt a tagja. Abban az időben alakult meg a városban a ,,KAC" sportklub is. A kommunista ifjak úgy határoztak, belépnek a sportklubba, s ennek leple aiatt folytatják politikai tevékenységüket, mindaddig, míg megalakul a párt. Ezáltal sikerült sok sportkedvelő fiatalt beszervezni a mozgalomba. Alig telt el egy év, a csendőrség gyanút fogott, jelentette a járási hivatalnak, hogy a sportklub a fiatal kommunisták agitációs fészke. A járásfőnök — dr, Chmelo, aki egyébként a klub elnöke volt — azonnali hatállyal feloszlatta a sportklubot. A sportélet átmenetileg szünetelt a városban, viszont a fiatal kommunisták tevékenységét semmi sem tudta megakadályozni. Nagykaposon 1923-ban alakult meg a pártszervezet, elsőként az 1919-es vöröskatonák: Helmeci László, Papp Sándor, Oláh Bertalan, Eszterházy József, id. Dudás Sándor, Bodnár György, Pápay István, Perl Adolf, Estefán József, Végső Sándor, Juszko János, Jesso Ferenc és mások léptek soraiba. — Az első, igazán kommunista nyilvános nagygyűlést 1923. április 3-án rendeztük meg a mostani Marx-téren — emlékezik Papp elvtárs. — A hajdani „Blum" vendéglő előtt hatalmas tömeg gyűlt össze. A michalovcei Huňanský és Heiman elvtárs szónokolt. A pártszervezet létezése lehetőséget nyújtott arra, hogy tömeges alapon szervezzük a fiatalság sportéletét a „Törekvés" munkás sportegylet keretében. Nem feledkeztünk meg a kulturális életről sem. Megalapítottuk a proletár kulturális egyesületet, saját erőnkből modern színpadot építettünk a mai mozi nagytermében, s ott szocialista, haladó szellemű előadásokat rendeztünk. Ebben igen jó szervező munkát fejtett ki Germán Lívius elvtárs, a városi nemzeti bizottság jelenlegi titkára. Nagykapos folyamatosan a munkásmozgalom területi központjává vált. Innen szerveztük a politikai munkát, rendszeresen látogattuk a járás községeit, hogy minél több embert megnyerjünk pártunk politikájának támogatására. Munkánk sikerrel járt. A községekben egymás után alakultak meg a helyi pártszervezetek. Megalakult a járási pártbizottság is. Fizetett titkára nem volt, az elvtársak egymást felváltva, ingyenesen látták el ezt a tisztséget. Leggyakrabban rám esett a választás. Az užgorodi, a királyhelmeci elvtársak gyakran segítettek bennünket az adminisztrációs munkák végzésében, sőt nagyon gyakran küldtek hozzánk előadókat is. Munkánk sikeres volt a vörös szakszervezetek megalapítása terén is. Ezeknek hathatós segítséget nyújtottunk a béremelés érdekében szervezett sztrájkok idején. Ezt a munkát a pártbizottság részéről egyébként Pápay István elvtárs iráAz ideológiai munka ielentösége 24. Pártunk mindig nagy jelentőséget tulajdonított az ideológiai tevékenységnek. A dolgozók ideológiai fejlettsége szorosan összefügg a párt célkitűzései megvalósításával, a feladatok öntudatos teljesítésével. Mondani sem kell, hogy nem sokra mennénk, ha az emberek csak úgy végeznék feladataikat, mint elkerülhetetlen kötelességet. Az előttünk álló feladatok, célkitűzések, melyeknek teljesítéséhez természetesen ki-ki a saját munkahelyén járulhat a legjobban hozzá — sokkel merészebbek, mintsem elegendő volna a csupán kötelességből végzett munka. A szocialista társadalom építése sem csak egyesek érdeke és ügye, hanem a legszélesebb tömegek óhaja, a dolgozók régi álma. Ezért a szocializmus építésével járó rendkívül igényes feladatok elvégzését is mindannyiunk ügyének kell tekintenünk. S hogy ez valóban így legyen, az bizonyos ideológiai fejlettséget és egyben állandó ideológiai munkát követel. Ezért volt a múltban, van a jelenben és lesz a jövőben oly nagy jelentősége az ideológiai nevelésnek. Ezt természetesen jól tudják a szocializmus ellenségei is. Éppen ezért mindent elkövetnek a hamis ideológia terjesztése, illetve munkánk megnehezítése érdekében. Valahányszor elhanyagoltuk az ideológiai tevékenységet, teret engedtünk ellenségeinknek az ellenpropaganda terjesztésére, mely nincs híján a legaljasabb módszereknek sem. Ráadásul 1968-ban — a jobboldali opportunista erők felülkerekedése idején — nagyrészt a sajtó is az ellenséges ideológia képviselőinek eszközévé vált, s így az akkor keletkezett károk teljes felszámolása még sokáig eltarthat. Ez persze nem jelenti azt, hogy a megtévesztett emberek döntő többsége közben nem értette meg, miről is volt szó valójában, hiszen az érvek mindennél ékesszólóbban bizonyítanak. A „Tanulságok" címen ismertté vált pártdokumentum mindenki számára lehetővé tette a valóság és a tapasztalatok megismerését. A jobboldal képviselőt és a szocializmus ellenségei teljes vereséget szenvedtek, a káros ideológia azonban nem törölhető ki az emberek tudatából egyik napról a másikra. Annál ís inkább, mivel terjesztői továbbra is mindent elkövetnek további hatásuk érdekében. A szocializmus külső ellenségei nemkülönben. Erre Svestka elvtárs, a CSKP KB titkára is figyelmeztetett a bratislavai ideológiai konferencián elmondott beszédében. Kivált a párt XIV. kongresszusa előtti időszakban fokozzák tevékenységüket azok, akik nem örvendenek konszolidációnk eddigi eredményeinek. Svestka elvtárs ezt mondta: „Számolnunk kell azzal, hogy a külföldi központok, a politikai emigráció, valamint a hazai ellenséges erők és jobboldali opportunisták minden eszközt megragadva arra törekednek majd, hogy különféle rágalmakat és spekulációkat terjesztve akadályozzák a kongresszus előkészítését. Az utóbbi időben gyakran vagyunk tanúi annak, hogy különféle rágalmak terjesztésével diszkreditálni akarják a pártfunkcionáriusokat, gyalázzák s befeketítik a párthoz hű elvtársakat ... Amikor ideiglenesen megengedtük ezeknek az aláásását — elsősorban 1968-ban —, gyengítettük a párt akcióképességét, a párt elvesztette vezető szerepét... Meg akarjuk őrizni pártunk ideológiai és szervezeti egységét, harcolni fogunk ezen elvek megtartásáért." Egy percre sem feledkezhetünk meg tehát az ideológiai munkáról. Svestka elvtárs szavait szem előtt tartva „A párt előtt álló igényes feladatokat csak akkor oldhatjuk meg sikeresen, ha a párt ideológiailag és szervezetileg egységes lesz". FÜLÖP IMRE nyitotta. Jól emlékszem a felsőruhakészítő-munkások 1934es sztrájkjára, amely teljes sikerrel járt. Pártunk a választások idején is jelentős harcot folytatott. Ennek köszönhető, hogy mind a járás székhelyén, Nagykaposon, mind a községekben figyelemre méltó sikereket értünk el. Elég sokat emlegetem az ifjúságot, de a lelkes fiatalokkal érdemes volt foglakoznunk. 1937-ben megalapítottuk a Haladó Magyar Ifjúság Szövetségét, amely célul tűzte kí a fasizmus elleni harcot és a haladó kultúra fejlesztését. Az alakuló gyűlésen részt vett Schőnhercz Zoltán elvtárs, a nemzetközi munkásmozgalom kimagasló alakja is. 1938 márciusában a fiatalokkal karöltve esti demonstrációt szerveztünk, Ausztriának a német fasiszták által törtést megszállása ellen. A rendőri biintetőbíró Perl Adolf elvtársnak és nekem, mint az akció fő szervezőinek 500— 500 korona pénzbírságot rótt ki. .. Az indok: engedély nélkül tiltakoztunk a fasizmus terjedése ellen. Májusban a horthysta provokációk ellen tiltakoztunk egy nagy népgyűlésen. Május 26-án „turista" csoportot szerveztünk és a košicei Pajor József elvtárs vezetésével kerékpárokon mentünk Košicére, hogy részt vehessünk a fasizmus elleni tiltakozó nagygyűlésen, s meghallgassuk Klement Gottwald, Major és Široký elvtárs beszédét. A fasizmus elleni legutolsó tiltakozó gyűlést Nagykaposon akkor rendeztük meg, amikor néhány magyar nacionalista titokban már a Horthy-hadsereg „méltó" fogadására készült. A járási hivatal urai ezért ís felelősségre vontak néhányunkat. Amikor a párt KB-a elrendelte a párttagkönyvek összegyűjtését, a pártanyagok elrejtését, felkeresett bennünket Kovács Gábor elvtárs, járási párttitkár Királyhelmecről, vele tárgyaltuk meg az illegális pártmunkát. A megszállást követően elég sokáig tartott, míg kapcsolatot teremtettünk, de nem a CSKP illegális központjával, ahogy vártuk, hanem a Kommunisták Magyarországi Pártjával. A mi illegális szervezetünk megbízható fiatal kommunistákból állt. Kenyhercz Gyula, Siky Ferencz, Bodnár János, Ihnatko István, Galyas Gyula és a többiek becsülettel helyt álltak. Abban az időben 27 tagja volt csoportunknak, s a leleplezéskor csak hárman kerültünk börtönbe. Bennünket nagyon jól ismertek. 1944. április 6-án a magyar csendőrök tömeges letartóztatásokat hajtottak végre. A kommunisták közül internálták Komló Bertalant, Medve Zsigmondot, Vojtko Györgyöt, Kázsmér Józsefet, Papp Sándort, Tóth Andrást, Ladányi Sándort, Kenyhercz Gyulát, Sziránka Józsefet, Speigel Simont. Többségüknek sikerült egérutat találniuk. Augusztusban, amikor számunkra már világos volt a háború kimenetele, én ós néhány társam „SAS" behívót kaptunk, azonnal jelentkeznünk kellett az ungvári kaszárnyában. Itt további elvtársakkal találkoztunk, s már tudtuk, miért húzták ránk a mundért. Igy akartak bennünket elszigetelni, mint politikailag megbízhatatlanokat. Sajnos, egy fél évig sikerült is nekik. Amikor a szörnyű megpróbáltatások után sikerült a szovjet elvtársak segítségével hazatérnem, 1945 januárja volt, a város szabad volt, a felszabadító Vörös Hadsereg kiűzte a német és a magyar fasisztákat... Szovjet barátaink segítségével hozzáláttunk a politikai és a társadalmi élet felújításához, megkezdték tevékenységüket a pártszervezetek, megalakult a forradalmi járási nemzeti bizottság, melynek első elnökévé Papp Sándor elvtársat választották. A Latorcán túli kommunisták a CSKP vezetésével becsülettel teljesítik a rájuk háruló feladatokat, az 1968—69-es években ls hűek maradtak a marxizmusleninizmus, a proletár nemzetköziség elvéhez. Erre Papp Sándor elvtárs joggal büszke .. . KULIK GELLÉRT Mindennapi életünkben sok olyan probléma akad, melyek egy kis jóakarattal, milliós beruházások nélkül is megoldhatók. A „Szóljon hozzá" című akció az ilyen jellegű kérdések megoldását hivatott elősegíteni. A lapok megbízott munkatársainak kérdéseire — kerekasztal mellett — Eduard Decker mérnök, az SZSZK kereskedelmi miniszterének helyettese, dr. Štefan D a 1 I o s, a textil- és textilruházati üzletek, valamint Ján Mas a ry k mérnök, a zöldség- és gyümölcsüzletek vezérigazgatóságának képviselője válaszolt. KÖZÖS ERŐVEL A legtöbb olvasónk, például Liilei Lajos Töltőiről (Teh la), Lukács Jőzsefné a dunaszerdahelyi járásból azt kifogásolja, hogy nem eléggé készségesek, előzékenyek és kedvesek a kiszolgálók. Mi a véleménye e kérdésről miniszterhelyetles elvtárs? — Ez a probléma nem újkeletű..lgaz, hogy az elárusítók és a vásárlók kapcsolata már volt jobb is, mint amilyen jelenleg. Éppen ezért e kérdés szerepel is munkaprogramunkban. A kiszolgálók és a vevők kapcsolatát befolyásolja a kereskedelmi dolgozó képzettsége, munkakörnyezete, s nem utolsósorban, mint embernek az emberhez való viszonya. Reméljük, hogy ez idén jelentősen közelebb jutunk e kérdés megoldásához. A minisztériumi irányelvekben világosan kifejtettük célkitűzéseinket, ezeket a vezérigazgatóságok és vállalatok konkretizálják. Olyan kapcsolatokat kell kiépítenünk a kereskedelmi szervezetekben, hogy a vásárlók érezzék a társadalom gondoskodását, s az üzletekben — kihasználva az adott lehetőséget — a lehető legjobban kiszolgálják a vevőket. Horvát István Csallóközaranyosról (Zlatná na Ostrove) leírta, miként akarták háromszor is becsapni, majd levele végén felteszi a kérdést:'„Miért tűrjük meg az ilyen elárusítókat? Vagy nincsen, aki helyettesítse őket? — Mindenkit tudunk helyettesíteni. Aki becsapja a vevőt, árdrágítást követ el, büntetést érdemel. Persze az egyes eseteket a konkrét helyzetből kiindulva kell megítélni. Számunkra gondot jelent az utánpótlás biztosítása, azokat a fiatalokat kell nevelni, akik tanonciskoláinkba jelentkeznek. A legjobb tanulók a vonzóbb szakmákat választják, s a tanoncok többsége leány. Szükséges, hogy ezekre a fiatalokra az üzletekben a vezető és a kollektíva nagyobb gondot fordítson, hogy elsajátítsák a szakmát, és viselkedésük megfeleljen a követelményeknek. Olyan feltételeket kell kialakítanunk, hogy a fiatalok számára vonzó legyen az üzletben végzett munka. Ma az a helyzet, hogy a szakképzettség megszerzése után a fiúk rövidesen bevonulnak katonai szolgálatra, s a leszerelés után kevesen térnek vissza az üzletbe. Választék - hiánycikk? Levelezőink közül többen érintették az ismeretség kérdését, hogy vannak emberek, akik minden árut beszereznek, mert jó a „kapcsolatuk", s az árut „pult alól" kapják. Dr. Štefan Dalloš. Ma már egészen más a helyzet, mint 1968—1969-ben volt. Textilből bőven van tartalékunk, ugyanakkor egyes fajtákat továbbra is a hiánycikkek közé sorolunk. A szövetségi és a nemzeti kormány segíteni akarva a probléma megoldásán, rendeletet hozott az alapanyagok és az olcsó árucikkek biztosításáról. Sajnos, a rendelet megvalósítása során akadályokba ütközünk, mert a termelő vállalatok nem mindig fogadják megértéssel a szerződésajánlatunkat, vagyis nem elégítik ki a kereskedelem igényeit. Ez azt jelenti, hogy egyes árucikkekből továbbra is hiány lesz. Kormányrendelet tiltja, hogy az üzletben dolgozók valakinek félretegyék a keresett árut. Ha ezt az ellenőrző szervek megállapítják, a kihágást szigorúan büntetik. Decker mérnök, miniszterhelyettes: Az üzletben nem szabad senkit sem előnyben részesíteni, ezt miniszteri utasítás tiltja. Kérdés, hogy a fogyasztó mennyire tájékozott, tudja-e, miként kell eljárnia, ha visszaélést tapasztal. Forduljon az üzletvezetőhöz, s minden üzletben megtalálja az ellenőrző szerv, valamint a vállalat pontos címét. Ha az ellenőrző szervek fedik fel a hiányosságot, kötelesek szankciókat alkalmazni. Azt is meg kell mondanom, hogy az állami kereskedelmi ellenőrzés egyes helyeken az első ellenőrzés alkalmával súlyos fogyatékosságokat talált, de a második ellenőrzésnél már megállapították, hogy javult a helyzet. Ez azt jelenti, hogy nekünk a \ vezérigazgatóságoktól és vállalatoktól szigorúbb belső ellenőrzést kell megkövetelnünk. Tegnap nem kaptam gyermekszvettert, azt felelték, már elfogyott, viszont a szomszédasszonynak jóval később ugyanabban az üzletben még „találtak" egy darabot; írja egyik levelezőnk. Hogyan lehetne a hiánycikkeket igazságosan elosztani. Ján Masaryk mérnök: A pult aluli eladás sok bosszúságot okoz még ma is. Ogy látom, erélyesebben kell hozzáfogni e kérdés megoldásához. A ini szakaszunkon azt az elvet tartjuk szem előtt, hogy ha az üzlet hiánycikket kap, akkor ezt az árut folyamatosan árusítják, addig amíg elfogy. így kevesebb a lehetőség arra, hogy félretegyék az ismerősöknek. Megszigorítjuk a vállalati ellenőrzést, ugyanakkor jó volna, ha a vásárló egyúttal ellenőr ís lenne. Panaszkönyvet minden üzletben találnak a vevők. Mi a bejegyzéseket nagyon komolyan veszszük, s a visszaéléseket büntetjük. Dr. Dalloš: Az ellenőrzés azt bizonyítja, hogy a textiles textilruházati üzletekben aránylag kevés árdrágítás fordul elő. Mi becsületes munkára, igazságosságra neveljük üzletvezetőinket. Ugyanakkor látni kell a valóságot, nemcsak azt kell felelősségre vonni, aki „félreteszi" az árut, hanem azt is, aki erre „megkéri". Vagyis a fogyasztók társadalmi felelősségét is növelni kell, hogy tudatosítsák, mások is szeretnének vásárolni a hiánycikkekből. Csak néhány kérdést és választ ragadtunk ki a kerekasztal-beszélgetésből. Ogy gondoljuk, ez is érzékelteti, hogy a kereskedelmi szervek vezetői felfigyelnek a fogyasztók szavára. Az első kérdésre beküldött válaszok alapján három levelezőnk — Horvát István Csallóközaranyos (Zlatná na Ostrove), Priezchala József, Tornaija (Šafárikovo) és Lülei Lajos, Töhöl (Tehla), jutalmul könyvet kap. Várjuk olvasóink további leveleit.