Új Szó, 1971. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1971-03-20 / 67. szám, szombat

Elaludt a mozdonyvezető A FELELŐTLENSÉG ÉS FELELŐSSÉGTUDAT ISKOLAPÉLDÁJA f ^r - • IMfc - ľ " -' -7 tM Egészen különös eset történt a Gömörhorka—-Pelsöc vasútvonalon: A Vn-10148 számú vonat éjszaka két óra tájban nem reagált a gömörhorkal állomáson „tilosra" állított szemafor jelzésére, s tovább robogott Pelsöc felé. A gömörhorkai állomáson a jelzés azért állt tiloson, mert Pelsöc felől egy mozdonyt vártak, s Itt kellett volna kereszteződnie a két vonatnak. Štefan Talian, a gömörhorkai állomás indítója azonnal telefonált Pelsőcre, hogy a mozdonyt ne indítsák, mert gyanúsan viselkedő vonat halad a vágányon és összeütköznének. František Ligárt váltókezelő a tilosra robogó vonat láttán a mozdony orra előtt azonnal egyenesre állította a váltót, úgyhogy megakadályozta a yáltótörést. A pelsőci állomáson is azonnal akcióba léptek. Matej Lux indító a telefonhír vétele után az indulásra kész mozdonyt eltolatta a 2-es vágányról és szabaddá tette a „vak vonat" előtt a vágányokat. Fejes István váltófelügyelő az érkező kóbor vonat elé a sínekre helyezett három robbanó gyutacsot, hogy ezzel is figyelmeztesse a „vak" mozdony vezetőjét a veszélyre. Az érkező vonatnak lámpával állj-t jelzett. Ezt észre vette egy másik vágányon álló mozdony vezetője és a mozdonysíppal „minden eszközzel állj" jelzést adott le. A sok intézkedés meghozta eredményét — riasztotta a vaktában robogó vonat vezetőjét, s az végül ls a pelsőci állomáson, 70 méterre a forgalmista irodájától megállt. A veszély elhárult, mindenki fellélegzett. Mi volt e vaktában futó vonat különös viselkedésének oka? A mozdonyvezető és segítője menet közben elaludt Lavinaveszély a hegyekben Az elmúlt Ivét folyamán a Magas- és az Alacsony-Tátrában lezúdult néhány lavina, mely emberi áldozatot is követelt. Az idén a lavinaveszély az elmúlt évekhez viszonyítva megkésett, és a téli hónapok helyett márciusban kezdődött. A lavina hatalmas hőmennyiség, mely a hegyekből zúdul le a völgyekbe. Ha a hótömeg gyors mozgásba jön, gyakran kárt okoz az erdőkben és a gazdasági épületekben. Az öszszegyűlt hó, tehát a lavina mozgására több összetevő hat, például a hegyoldal meredeksége a hó rétegeződése, a légköri feltételek, a talaj minősége, a fedőnyövényzet és néha egész véletlen körülmények. A lavinát döntően befolyásolják a légköri feltételek, mindenekelőtt a levegő hőmérséklete, a szél és a csapadék. A nap, a szél, a fagyok és az esőzések a hó felszínén jeges réteget alkotnak. Ha a régi hó jeges felszínére nagyobb mennyiségű friss hóréteg kerül, a szél, esetleg más tényezők mozgásija hozzák a friss hóréteget, és így Keletkezik a lavina. Szlovákia területén, a Magas- és Alacsony-Tátrában, a Nagy- és a Kis-Fátrában, és a Liptói Havasokban előfordulnak lavinák. Az Alacsony-Tátrában a lavina nem halad olyan gyorsan, és nincs olyan gyakran, mint a Magas-Tátrában, viszont az Alacsony-Tátrában általában nagyobb a kiterjedése. P. F. munkahelyén, a mozdonyon. Igaz, a mozdonyvezető előző reggel tért vissza éjszakai műszakból, de csak két órát töltött a pályán, úgyhogy nem volt különösebben fáradt. Segítőjének viszont az út előtt 36 órás szabad ideje volt, tehát végképp megmagyarázhatatlan álmossága. Elsőnek éppen ő aludt el, utána a mozdonyvezető. összesen nem aludtak többet hét percnél. Ez a kritikus hét perc azonban mindkettőjük életébe kerülhetett volna, beláthatatlan következményekre vezethetett volna. A katasztrófát az indítók, váltókezelők lélekjelenléte, az előírások pontos ismerete és betartása hárította el. A baleset elhárít ói 300—1000 korona jutalomban részesültek. Az álmos mozdonyvezetők hét perces megingása bírósági eljárással folytatódik. Az esetet minden vasútállomáson és mozdonyvezetői munkahelyen megtárgyalják és levonják belőle a tanulságokat. Annak ellenére, hogy sem katasztrófa, sem sérülés, vagy anyagi kár nem történt, az esetet a vasúton súlyos balesetként kezelik. Kevesebb lenne a munkabaleset más munkahelyeken is, ha a vasutasok példájára a kihágásokat, a fegyelmezetlenséget és felelőtlenséget mindenütt így kezelnék, s nemcsak akkor vennék elő a szabályzatot, ha már a baj megtörtént. (vilcsek) PÉLDÁS KATONA fán Hudec 1964-ben lett katonatiszt s így még nem rendelkezik sok tapasztalattal a katonai életből. Munkáját nagyon sikeresen végzi s ma már felelősségteljes funkciót tölt be: egy csoport parancsnoka. Az általa vezetett csoport kiváló eredményeket ér el, s az egyik legjobb az alakulatban. Nem szahad megfeledkeznünk arról, hogy a jó eredmények elérését a parancsnok és a többiek kitartó, igényes, áldozatkész munkája biztosítja. A helyi pártszervezet is értékeli Hudec elvtárs munkáját s úgy döntött, hogy S f, . • - ' -- ÍMJJÍV ' « , " , ' **|jsjS f f-*' • - ' " H ',, • ' " ' .. rm- ' « • ' ' • •• A tél és a tavasz mezsgyéjén (M. Anger felvétele) pártunk jubileumi évében felveszik őt a párttagok sorába. Ján Hudec mielőtt megkezdte volna tanulmányalt, a katonaiskolában esztergályosként dolgozott. A munkában is kiváló eredményeket ért el. Szinte szabállyá vált már, hogy az, aki a polgári életben jő munkás volt, az a hadseregben példás katona lesz. Az ilyen emberek megérdemlik a párttagságot, hogy további munkájuk során számos ifjú katonát vezessenek a párttagok sorába. -9l~ EVÉS-PÉNZÉRT Persze, pénzért eszünk, hiszen ingyen semmit sem adnak — gondolhatná valaki. És ez igaz is. Ám itt nem erről van szó, hanem az ellenkezőiéről, vagyis annak fizetnek, aki megeszi az ételt. Ezzel a teljesen szokatlan gyakorlattal egy családban találkoztam. Pontosabban szólva a családnak csupán egy tagjára vonatkozik ez a „szabály". A gyerekre, aki a kétségbeesett szülők állítása szerint nagyon vézna és rossz étvágyú. Egyszerűen nem akar enni. Pedig mindent megadnak neki. Am az ötéves fiúcska csak édességet enne. Cukorkaféléket. Ebben nem is szenved hiányt, mivel mindig akad a háznál édesség, de ez sem segít. Sőt!... Ezért kellett valami egészen eredeti eszközhöz folyamodni. Most pedig ismerkedjünk meg az eredeti étvágygerjesztő recept lényegével. Az nem más, mint az, hogy minden elfogyasztott ételért pénzt kap a fiúcska. Hogy mennyit, azt nehéz lenne pontosan megmondani, hiszen az „árak" ez esetben ls változnak. Amíg pl. egy tányér krumplilevesért két korona üti a markát, addig ugyanilyen mennyiségű paradicsomleves elfogyasz tásáért három koronát kap. S ha a másik félét ls megeszi, prémiumra is számit hat; ha viszont leves nélkül eszik a másik féléből, kisebb a jutalma. Elég magas ára van a palacsintának: darabja 5 korona. Sajnos, hiába: a srácot így sem érdekli. Mi több, már az egész jutalmazási rendszer se vonzza különösképpen. Talán azért sem, mert elég sok a pénze, amire úgy sincs szüksége, hiszen mindenben bővelkedik. Nem tudom, meny. nyire terjed el az étvágygerjesztésnek ez a korszakalkotó módszere, s hogy kitalálója halhatatlanná válik-e. Az azonban nem vitás, hogy sok tekintetben elgondolkoztató ez az újítás. Pl. azért, mert ió lenne tudni, mi lesz a fiúcs ka sorsa, ha mondjuk majd üzemi étkezdében fog étkezni. Én persze arra is kíváncsi lennék, mit tennének az újítás kiagyalói, ha egyetlen gyermekük egy szép napon bejelentené, hogy — lélegzetet venni is csak pénzért hajlandó. I fiilöp I A

zt mondják, egy cseppnyi vízben benne van az óceán. Ha képet akarunk nyerni a kommunista pártnak a szovjet társadalom életében betöltött szerepéről — az alapszervezetekre fordítsuk figyelmünket. Az SZKP-nak 360 ezer alapszervezete van — minden üzemben, építkezésen, kolhozban, hivatalban, tudományos intézményben stb. működnek. Az alapszervezet mindenkor a munkáskollektíva szeme előtt van. Már lezajlottak az évzáró taggyűlések és az irányító szervek választásai, sőt már a kerületi, területi, határterületi és köztársasági pártkonferenciák, illetve kongresszusok is, vagy éppen most foJ,ynak. A területi és határterületi pártkonferenciákon és a szövetségi köztársaságok kommunista pártjainak kongresszusain megválasztották a XXIV. pártkongresszus küldötteit. Így aztán a párt egész kül- és belpolitikája teljes szélességében feltárult a nagy nyilvánosság előtt. Az előző, XXIII. kongresszus kimunkálta a párt gazdaságpolitikáját és meghatározta a szovjet gazdaság intenzifikálásának útjait. Kiemelte, hogy a jövőben nincs fontosabb dolog a tudományos-műszaki forradalom megvalósításánál, s ettől függ, ebből ered számos társadalmi probléma megoldása. Széles körű demokratizmus, szabad véleménynyilvánítás alapján kezdődött meg a küszöbönálló kongresszus határozatainak kimunkálása. Nem találgatunk, hogyan önti majd végleges formába a határozatokat a kongresszus, egyet azonban határozottan állíthatunk: a határozatok az egész pártot, mind a 14 millió kommunistát kötelezni fogják. Ebben rejlik a demokratikus centralizmus alapelve, mely biztosítja a párt felzárkozottságát, biztosítja őt a frakciózással szemben, kizárja annak lehetőségét, hogy elenyésző kisebbség rákényszerítse akaratát a többségre. I Az SZKP XXIV. kongresszusára készül a szovjetország J A PARI ES A TÁRSADALMI SZERVEZETEK A kommunista párt a munkásosztály pártja, a leghaladóbb és legnépesebb osztály pártja. A nemzeti össztermék több mint 80 százalékát a szovjet munkás teremti elő. Ám nemcsak ez határozza meg a munkásosztály társadalmi élcsapat-szerepét. Nem szabad elfeledni, hogy a munkásosztály összekapcsolódik a tulajdon legfejlettebb formájával, a szocialista társadalmi tulajdonnal, s ennek folytán a legnagyobb fokú szervezettséggel,^forradalmi szellemmel tűnik ki. A munkásosztály a dolgozó parasztsággal, kolhozparasztokkal szövetségben lép fel. Osztozik érdekeiben és szorosan együttműködik velük a soraikból származó dolgozó értelmiség. Ez határozza meg a párt szociális arculatát. A szovjetországban gyorsan nő a munkásosztály száma, s ez a párt sorainak gyarapodásán is látszik. 1966-ban a párttagok 46,8, a következő évben 52,2, 1968-ban pedig 52,4 százaléka volt munkás. Képviseletük népességét tekintve a munkások után a parasztság, majd az értelmiség következik. A párt összetétele már önmagában is visszatükrözi a munkások, a parasztok és az értelmiségiek érdekeinek közösségét, a nép társadalmi, politikai és eszmei egységét. A burzsoá propaganda szándékosan elhallgatja ezt, amikor a szovjet társadalom irányításának egypártrendszerét általában a szocializmusra jellemző „antidemokratizmusként" próbálja feltüntetni. Megemlíthetjük, hogy számos szocialista országban (Bulgária, Csehszlovákia, az NDK) a kommunista és munkáspártokon kívül még más pártok is vannak. Ezek tevékenyen részt vesznek az ország társadalmi életében, elismerik a kommunista párt vezető pozícióját, irányító szerepét. Ám nézzük ezt a kérdést más oldalról is. Mint ismeretes, Angliában a Munkáspárt és a Konzervatív Párt, az Egyesült Államokban a Demokrata Párt és a Köztársasági Párt küzd egymással a hatalomért és osztozik benne. Kit képviselnek, kinek az érdekeit védik, kinek az akaratát teljesítik ezek a pártok? Mint más tőkés államokban, a demokrácia az Egyesült Államokban, Angliában vagy a Német Szövetségi Köztársaságban is a gazdagok demokráciája. Ezekben az országokban a parlamenti képviselők a pénzeszsák szolgál és bábjai. Az agyonreklámozott „egyenlő lehetőségek", „általános szabadság" a valóságban a dolgozók becsapására szolgál. Nixon az elnökválasztások alkalmával esküdözött, hogy véget vet a vietnami háborúnak. Most egy másik Nixon ül a Fehér Ház urának karosszékében — ő nemcsak folytatja a vietnami háborút, hanem még Kambodzsát és Laoszt is tűzbe sodorta. Miben különbözik a republikánus Nixon a demokrata Johnsontól? Csak a taktikájában, a stratégiája ugyanaz. A burzsoá „demokráciától" és többpártrendszerétől eltérően a szocialista, nevezetesen a szovjet demokrácia a társadalom vezetésének egypártrendszerével a tömegek legszélesebb részvételét biztosítja a választásokban és az irányításban. Az irányítás pedig nemcsak a politikára, hanem a termelésre, a gazdasági és kulturális építés egész övezetére vonatkozik. Tavaly júniusban országszerte választások voltak a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsába. A párt a pártonkívüliekkel tömböt alkotva szerepelt a választásokon. A pártszervezetek a szakszervezetekkel, a Komszomollal, és más társadalmi szervezetekkel és társaságokkal nyilvános tömeggyűléseken szemelték ki a képviselőjelölteket. Ha a választók túlnyomó többségének érdekel megegyeztek, ha az illető maga is jelöltetni kívánta magát a parlamentbe, nevét felvették a választási listára. Mindez az alkotmány szellemében, széles demokratikus alapon történt. Kit óhajt látni a nép a parlamentben? A Legfelsőbb Tanács képviselőinek több mint a fele munkás és paraszt (a munkások aránya meghaladja a 26 százalékot). A képviselői mandátumok több mint 27 százalékát pártonkívüliek kapták. Nagyon érthető, miért lett a munkásember a szovjet parlament befolyásos alakja. Ám a burzsoá képviselőtől eltérően hivatása, foglalkozása, csakúgy, mint megválasztása előtt, továbbra is az esztergályos, bányász vagy traktoros foglalkozás marad. Innen, a munkahelyéről szól bele az állampolitikába. A burzsoá képviselők túlnyomó többségének a politika a hivatása. Zugpolitikusoknak is nevezik őket. A zugpolitikusokat pedig tudvalevően mi sem akadályozza abban, hogy egyik pártból a másikba vándoroljanak. Csak cégért változtatnak, a monopoltőke érdekeit védő politika marad. Az SZKP nemcsak a szovjeteken — központi és helyi államhatalmi szerveken keresetül érvényesíti társadalmi irányító szerepét. Nem élvezhetné az egész nép támogatását, ha nem Irányítaná tízezreket és milliókat egyesítő számos társadalmi szervezet tevékenységét. Lenin a szakszervezeteket, a Komszomolt, a falusi termelőszövetkezetet, a tudományosműszaki, egészségügyi és más önkéntes társulatokat a párt és a munkásosztály, a munkásosztály és a dolgozó tömegek közti „hajtószíj-, fogaskerékrendszerként" jellemezte. Minden társadalmi szervezetnek megvannak a maga alapelvei, ügyintézési formái, anyagi bázisa. A párt ezekben a szervezetekben működő kemmunistákon, pártcsoportokon keresztül befolyásolja e szervezetek tevékenységét, támogatja bennük a társadalmi elemek, az önkormányzat, a demokrácia kibontakozását. A párt határozottan elítél és megakadályoz minden olyan kísérletet, hogy bármely pártmunkás parancsnoki pozícióból viszonyuljon a társadalmi szervezetekhez, s ez e szervezetekben megbecsülést és tekintélyt szerez a pártnak. A demokrácia divatos szó a burzsoá politikusok nyelvén. E szó fennkölt értelme — a néphatalom — azonban feltételezi, hogy minden ügyet dolgos kezek sokaságának kell eldöntenie. A pártban azt mondják a párttagokról, hogy a pártonkívüliekkel szemben egy kiváltságuk van: másoknál is jobban kell dolgozniuk a maguk termelési posztján, példát kell mutatniuk a közösségben, aktivistáknak kell lenniük a társadalmi életben. Ez az egyik döntő feltétele a pártba való felvételnek, s 1971. ilyen emberekkel gyarapítja sorait a párt. Az Oj Szó számára írta: FJODOR BREUSZ (APN) »I 20.