Új Szó, 1971. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1971-03-14 / 10. szám, Vasárnapi Új Szó

A FORRADALMI VÁLTOZÁSOK ÜTJÁN Nem indokolatlan és érdemtelen az a Ügyelem, mely az elmúlt hetekben, hónapokban Chile felé irányul. Az alig öt hónapja hatalomra került Népi Egység kormány programja következetes valóra váltásával ugyanis már eddig is olyan változásokat hozott az ország életében, melyek elődei többévtizedes kormányzását ls felülmúlják Ezek a változások szükségszerűek, a chilei nép érdekeiből igényeiből indulnak kl. S nem véletlen az sem, hogy az az erő, mely qyőzelemre segítette a Népt Egység jelöltjét, Salvador Allendet, megteremtve ezzel az Egyesül Baloldal őrségváltását a hatalom csúcsán egyre inkább meghatározó erővé válik Chile további forradalmi fejlődésében. Egy kis történelem A történelmi vonatkozásokat megelőzően néhány földrajzi sajátságot is hadd említsünk. Mindenekelőtt jellegzetes kiterjedését. Chile Dél-Amerika délnyugati részén, a Csendes-óce án pártja mentén terül al. Az Argentínával, Peruval, és Bolíviával határos ország mintegy 4300 km (I) hosszú tengerpartját a hétezer méter magasságig emelkedő Andok kísérik. Gazdálkodásra és településre csak a keskeny tengerparti sáv és a hegyláncok közti völgyek alkalmasak. Az ország szélessége nem haladja meg b 150—200 km-t. Az ásványkincsekben rendkívül gazdag ország természeti kincseit eddig csaknem kizárólag a külföldi monopóliumok aknázták ki. Az ország területe sokáig spanyol gyarmat volt, s 1535-ben történt meghódításuktól 1797-ig a spanyolok perui alkirályságához tartozott. 1810-ben kiáltották ki az ország függetlenségét, első alkotmánya azonban csak 1833ban jött létre. A latin-amerikai országok közt a nagy kivételek számát gyarapítja, mivel a demokratikus hagyományoknak múltja van, s az erőszakos cselekedetek (puccsok, stb.) szoktalanok az ország életében. A kommunista párt 1922-ben alakult meg, s az 1946-os választások után részt vett a népírontkormány tevékenységében. Később azonban a reakciós USA-hoz húzó erők kerekedtek felül, a kommunistákat eltávolították a kormányból, s 1948-ban pedig betiltották a pártot. A Népi Akció Front 1956-os győzelme után* 1958-ban ismét t örtvé nyesnek nyilvánították a CHKP-t. A Szocialista Párt, mely 1950-ben részt vett CHKP-t törvényen kívül helyező Gonzalez Videla-kormányban, később marxistává nyilvánította magát, tevékenységében a munkásosztály támogatására is támaszkodott, s 1958ban már egyezmény szabályozta a két párt közti kapcsolatot. Salvador Allende személyében ekkor indítottak közös jelöltet. 1964-ben az egységfront lehetőségei tovább bővültek, Allende csak minimális szavazataránnyal került hátrányba az elnökké választott kereszténydemokrata Freivel szemben. Ezt követően a kommunisták voltak azok, akik a választási harc tapasztalatait levonva 1968 végén felhívással fordultak az ország demokratikus erőihez, olyan népi, többpárti, forradalmi egységkormány megteremtése céljából, mely képes lesz a demokratikus fejlődést biztosítani, s az ország érdekeit számbavevő gazdasági programmal az elmaradottságot felszámolni. A Népi Egység útján Amikor az 1970-es választásokat megelőzően tv-interjúban megkérdezték Fidel Castrótól, megítélése szerint milyen reményekkel indul az Egyesült Baloldal, válaszában kijelentette: Chile „egyike azon néhány országnak, ahol vannak intézményes keretek, választást hagyományok és e folyamatot világosan szabályozó rendelkezések. A baloldal alapvető hátránya csak az, hogy nem rendelkezik elegendő anyagi eszközzel a választási csatához ... Kategorikus igennel válaszolok. Szerintem a jelenlegi konkrét helyzetben Chiléiben szavazóurnák útján ls győzelemre juthat a szocializmus... A fegyveres harc nem dogma..., de jelenleg egyetlen más latin-amerikai országban sincseneík olyan körülmények, mint Chilében". A forradalmi változásnak ez a vértelen útja sikerrel járt Bár — mint Ismeretes — a kétharmados többség hiányzott, az alkotmányos szervek azonban nem merték megakadályozni Allende megválasztását. Kísérletek fondorlatok ugyan történtek erre, s René Schneider tábornok, a chilei hadsereg főparancsnokának meggyilkolása is ilyen szándékból történt, az amerikai imperializmussal szövetkezett uralkodó osztály azonban nem merte vállalni a baloldali erőkkel való öszszecsapás kockázatát. így páratlan módon, a burzsoázia megalkotta „Játékszabályok" betartásával, tőkés társadalmi rendszerben, az amerikai imperializmus közvetlen támogatása, befolyása ellenére azok a kommunisták és szocialisták vezette baloldalt erők győztek, akik a szocializmus jelszavával indultak a választási küzdelembe. A parlamentáris úton kivívott győzelem, persze, nem hullott ingyen a baloldali erők ölébe. Az uralkodó osztály „erőszakkal" való kiszorítása a hatalomból itt sem maradt eL Hoszszú évek küzdelmére volt szűkség, hogy az egységre és az osztályerőkre építve az egységfront taktikája eredményes legyen. S hogy eredményes lehetett, ez elsősorban a harcokban megedzett Chilei Kommunista Párt érdeme. A felhívást követően a CHKP tárgyalásokat kezdett azokkal a haladó baloldali pártokkal, akik hajlandóknak mutatkoztak az együttműködésre. így Jött létre (1969. december 17-én) a Chilei Kommunista Párt, a Szocialista Párt, a Szociáldemokrata Párt, a Radikális Párt, a — Kereszténydemokrata Pártból kivált — Egységes Népi Akció Mozgalom (MAPU), és a Független Népi Akció Párt vezetősége megállapodása alapján az az egyezmény, mely a Népi Egység Alapvető Programját szögezte le. Nem érdektelen megjegyezni, hogy a Kereszténydemokrata Párt a választásokat megelőzően szövetséget és a kormányban való részvételt ajánlotta CHKP-nak, amennyiben a kommunisták támogatják a demokraták jelöltjét. A CHKP — elemezve az 1964-es tapasztalatokat — azonban visszautasította ezt az ajánlatot, s kitartott a Népi Egység programja mellett. A választási győzelem szempontjából alapvető volt, hogy — épp az 1964-es tapasztalatok alapján — országszerte Népi Egységbizottságokat hoztak léitre. Ez a mintegy 15 ezer egység-bizottság Chile további fejlődése szempontjából is jelentős segítséget nyújthat, s ezek a népi kormány és parlament helyi szerveivé válhatnak. A chilei változásokról szólva a Frankfurter Allgemeine Zeitung Irta s napokban: „Aki a chilei fővárosban kommunista politikussal beszélget egyértelműen meggyőződhet arról hogy a kommunista vezetés magabiztos, céltudatos, és teljesen optimista" Ez a megállapítás — bár a frankfurti lapot az elfogultság árnyéka sem érheti — a valós helyzetképet. tárja elénk. A kommunisták kitartó munkával, az elvi-politikai szempontok tiszteletben tartásával, a chilei valóság maxrista—leninista elemzésével és saját álláspontuk következetes védelmével jutottak el odáig, hogy a Népi Egység pártjai — bár az eszmei eltérések nemegyszer nagyon is nyilvánvalóak — egységesek a kidolgozott program megvalósításában. A kommunisták az egység alapvető feltételének a munkásosztály egysége erősítését tartják, s példaszerűen ragaszkodnak a kormányzásban részvevő pártok egyenrangúsága és az egységesen hozott határozatok betartása elvéhez. (Mint ismeretes a szocialista, kommunista és radikális párt 3—3 képviselővel rendelkezik a kormányban (Allendevel együtt a szocialista 4-gyel), 2 szociáldemokrata, 1 MAPU-pártbeíi, 1 független és 1 pártonkívüli.) A kormány programja lényegében visszatükrözi a hat párt főbb politikai célkitűzéseit. Az erőviszonyokat figyelembe véve a kormányprogram elsősorban a monopóliumok és az imperializmus elleni harc kérdését helyezte előtérbe, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy a forradalom demokratikus programja megvalósítását választatta első lépésként. Egyértelműen leszögezi a kormányprogram azt is „Chilében az a társadalmi rendszer mondott csődöt, amely már nem felel meg az idő követelményeinek". A további megállapítások, melyek a monopóliumok korlátlan harácsolására, s az ország elszegényedésére mutatnak rá, tarthatatlannak vélik azt az állapotot, mely a lakosság 10 százalékát kitevő réteg (akik a nemzeti jövedelem felét vágják zsebre) érdekeit helyezi előtérbe az ország millióival szemben, akiknek a nyomor és a nélKülözés az osztályrészük. S mint « program rámutat, az utóbbi évtized ben csak a megélhetési költségek ezer százalékkal emelkedtek. Nem véletlen hát a következtetés: „Az egyet len valóban népi alternatíva, s éppen ezért a népi kormány előtt álló alapvető feladat: felszámolni az imperialisták, a monopóliumok, a földbirtokos oligarchia uralmát és megkezdeni Chilében a szocializmus építését" Az átmenet időszaka A természeti kincsek tulajdonjogba vétele, a kül- és belföldi monopóliumok felszámolása, a külkereskedelem államosítása, továbbá a földreform, valamint a munkanélküliség megszüntetése része annak a negyven pontnak, melyben a Népi Egység a választások előtt kötelezte magát a legfontosabb társadalmi kérdések megoldására. Ehhez tartozik az is, hogy a közeljövőben rendezni fogják a béreket is. A választási ígéretet betartva már most minden 15 éven aluli chilei gyermek napi félliter ingyen tejet kap. A közelmúltban leszállították az iskolai felszerelések árát, olcsóbb lett a gyermeköltöny s csökkentették a fehérnemű árát is. Űj iskolák sorát nyitották meg, s munkaviszonyba felvették azt a mintegy 10 ezer segédtanítót, akik a legelmaradottabb hegyvidékeken eddig meg alázóan .alacsony bérért dolgoztak. Ezek, valamint más intézkedések — így például az egészségügyi és társadalmi biztosítás kiterjesztése a mezőgazdaságban dolgozókra is — a határozottságot és céltudatos munkát bizonyítják. A kialakult társadalmi rendszer — melyben az állami szektor mellett a magánszektor ís megtalálható, s a vegyes sem hiányzik (állami ós magánvállalkozás közös termelési egységei) — nem szocialista, mivel a tőkés tulajdon- és termelőviszonyok azonnali felszámolásáról nincs szó. Az ún. kispolgári kapitalizmus fennmaradásával hosszabb időre számítanak, az intézkedések szellemében ez azonban a szocializmusnak nyit utat. A harcnak nincs vége A Chilei példa ragadós lehet. Érthető hát, hogy mind a belső, mind a külső reakció legszívesebben leszámolásra készülne a chilei rendszerrel. Peru, Bolívia, Kolumbia, Venezuela Ecuador szimpatizál a chilei fejlődéssel, melyek Argentína és Uruguay számára is példát mutatnak. A nép egységén és a tömegek támogalasán azonban megbuknak a fondorlatok A belpolitikai helyzet összetettségére vall az is — és ennek a CHKP, a Népi Egység legerősebb pártja tudatában van —, hogy a jobboldalnak rendkívül erős pozíciói vannak a törvényhozás mindkét házában. A három ellenzéki párt abszolút többsége nem kis „ellengőz" ahhoz, hogy a kormány erőteljesebben valósítsa meg elképzeléseit. Az események további alakulása azonban az osztályellenség magatartásától is függ. Bár a párt számolt azzal, hogy a hatalomátvétel nem fegyveres úton is megtörténhet, ahogy Luis Corvalán, a CHKP főtitkára írta a közelmúltban „nincs kizárva az a lehetőség, hogy a jövőben a nép rákényszerül a jegyveres harc valamilyen formájának alkalmazására". Az Allende kormány — melyet a szocialista foradalomhoz való átmenet kormányának tekintenek — további útját jelentősen meghatározza tehát az, milyen tömegmozgalmat tudnak a kitűzött program védelmében megteremteni. Az erőviszonyok — melyek alapvetőek a chilei politikai szintéren — a Népi Egység javára egyre erősödnek. FONOD ZOLTÁN CHILE BHVik ói negyede, mely emberhez méltó életet biztosít lakói számára. (Foto: Thomas Billhardt)