Új Szó, 1971. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1971-02-09 / 33. szám, kedd

^••••••••••lanana - Ú J F i L M E K GGDCOOQOG0000ÜOO FEHÉR ROBBANTÁS (szovjet) Sajátos hangvételű, háborús film a kevésbé ismert szovjet rendező, Sztanyiszlav Govoruhin legújabb alkotása, a Fehér robbantás. A Kaukázusban a háború alatt a németek elzártak egy hágót, az egyetlen utat, amely a sebesült katonákat és a menekülő lakosságot a meg nem szállt hátországba lehetett volna juttatni. A náci lövészeket, akik ezt az utat ellenőrzik, a rendelkezésre álló erőkkel nem lehet megsemmisíteni. Csak egyetlen menekvés lenne a körülzárt csapatok és a lakosság számára: ha felrobbantanák a soha meg nem mászott, megközelíthetetlen sziklacsúcsot és a lezúduló hógörgeteg elsöpörné a hágót őrző német hadosztályt. Erre a kockázatos feladatra vállalkozik hat ember: öt férfi és egy nő. A film az ő sorsukat, merész küldetésüket végigSZERELMESEK kísérve elemzi, hogy ezt a hat embert milyen elhatározás késztette az emberfeletti vállalkozásra, hogyan szánták el magukat a feladat végrehajtására. A rendező ügyesen bonyolítja a cselekményt, veszélyes pillannatok, harcok, küzdelmek követik egymást a filmvásznon. Báláz alkotás helyenként a kalandfilmekre emlékeztet, mégsém lett belőle az, ami elsősorban az alkotócsoport érdeme. Viszont éppen az olcsó hatásvadászattól való félelem, mintha fékezte volna az alkotókat, s emiatt a film egyes kockái — számos izgalmas pillanat ellenére — kissé „visszafogottak". Figyelemre méltó a színészek közvetlen, természetes játéka (Ljudmila Gurcsenko, Szergej Nyikonyenko — hogy csak az ismertebb neveket említsük). Vaszilij Kirbizsenkov operatőr festői képei lenyűgözőek. (szovjet) A szovjet filmművészet új virágzását az utóbbi években elősegítették az egyes szövetséges köztársaságok filmgyártásai is, melyek új színfolttal gazdagították az egyetemes szovjet kinematográfiát. Ez idő tájt a közép-ázsiai szovjet köztársaságok, kiváltképp az Üzbég SZSZK fiatal alkotói hívták fel magukra a figyelmet. Hazai közönségünk nem először találkozik Eljor Ismuhametiov rendező nevével, akinek „Gyöngédség" című filmjét, debütáns munkáját nálunk is vetítették. A fiatal üzbég alkotó már ezzel a művével magára hívta a figyelmet. Legújabb filmjét, a Szerelmesek et a tavalyi IV. minszki össz-szövetségi filmfesztiválon a rendezés díjával tüntették ki. Ebben a filmjében az alkotó kortársainak a hétköznapjait, felnőtté válásuknak bonyolult folyamatát rajzolta meg. A fiatalok jellemének, személyiségének formálódását leginkább érzelmi világukon lehet nyomon követni, ezért mi sem természetesebb, minthogy fiatal szerelmeseket választott a mű központi alakjaivá. A fiatalok egyénisége, magatartása, éppen az egymáshoz fűződő kapcsolatokban jut a legmarkánsabban kifejezésre. A rendező az alkotással kapcsolatban az alábbiakat nyilatkozta: „Minden ember éleKATZELMACHER tében vannak pillanatok, amikor egyszeriben megszakad minden, ami előbb még létezett, viszont az új, a leendő csak nagyon nehezen és fájdalmasan születik". Ez a tömör megfogalmazás magyarázatot ad a filmhez, megérteti velünk az alkotás fiatal hősének életében bekövetkezett lelki válságot. Az alkotónak köszönhető, hogy megismerhetjük az ifjúnak nemcsak a magánéletét, de kockázatos és felelősségteljes munkáját is. S bár paradoxonnak tűnhet, inégis igaz, hogy a hős — egy mentőosztag tagjaként megedződött egyén, akinek a veszély, a kockázat a „kenyere",— milyen nehezen vészeli át a szerelmi csalódást. Mindez milyen egyszerű s mégis milyen bonyolult... Szép és jó film a „Szerelmesek". Egyszerűségében is megkapó. A látszólag jelentéktelen köznapi szerelmi történetet a tehetséges rendező igazi élménnyé avatta. A film varázsa a rendező egyéni stílusában, eredeti látásmódjában rejlik, ahogy a hétköznapi eseményeket hamisítatlan, poétikus formában ábrázolja. Munkáját nagy mértékben segíti a két főszereplő: Rogyion Nahapetov és Anasztaszlja Vertyinszkaja természetes, fiatalos hévtől áthatott játéka. (nyugatnémet A hatvanas évek elejétől kezdődően a filmvilágban egyre több sző esett a nyugatnémet „új hullámról", melynek felszínre törését a fiatal, tehetséges alkotók élvonalba jutása eredményezte. Ez az új nemzedék Szakított a régi hagyománnyal és konvenciókkal, szembe mert nézni a társadalmi problémákkal és meghirdette programját, mely a művészi elkötelezettséget tűzte ki célul. Az egyéni stílust kialakító csoport alkotásaiban elsősorban a nyugatnémet társadalmi valóság ábrázolására törekszik, pontos megfigyelések alapján a mai fiatalok életéről, Jellegzetes problémáiról, a társadalmi ellentmondásokról vall. Törekvéseik legfőbb erénye tehát nem is annyira az újszerű stílus és forma megteremtése, mint inkább a problémák bátor felvetése, a konfliktusok ábrázolása, a társadalomblrálat és a haladó mondanivaló. Az „új hullám" legfiatalabb képviselőire az őszinte és bátor szókimondás, a politikai elkötelezettség Jellemző. A társadalmi valóságot, s kiváltképp a fiatalok éle• A Feminadíjat Francois Nouriessier kapta az 1970-es évre, La Creve című, a Le Seuil kiadónál megjelentetett regényéért. A szerző „szerencsés Író". Néhány hónapja a Le Figaro Litteraire „Aranyfóliát" nyerte el, négy évvel ezelőtt pedig a Francia Akadémia regénynagydíját kapta meg. Az 1970-es Medicis-díjon egy francia regényíró, (Camille Bournique) s egy külföldi, (Luigi Malerba) osztozott. tét rózsaszín szemüveg nélkül ábrázolják. Reiner Warner Fassbinder rendező is ehhez a haladó csoporthoz tartozik. Debiltáns műve a „Katzelmacher" című film. (a címet nem lehet lefordítani, bajor dialektusban ez az NSZK-ban dolgozó külföldi vendégmunkások gúnyneve), tulajdonképpen az Antitheatre elnevezésű csoportba tömörült — politikai és művészeti avantgarde nézeteket valló — fiatalok közös munkája. A több szempontból is érdekes alkotás a mai nyugatnémet kispolgári életformát szatirizálja, a ma is létező német felsőbbrendűségi tudatot támadja és gúnyolja, a sörtől, a szerelmet és érzelmeket nélkülöző szeretkezésektől, a kisszerűségtől és kicsinyes problémáktól eltompult agyú faji gőgöt állítja pellengérre. Stilizált eszközökkel ábrázolja, hogyan viszonyulnak a mai nyugatnémet polgárok az országban dolgozó külföldi vendégmunkásokhoz, rátapint a súrlódások és a gyűlölködések okaira. A fiatalság rideg közönye és céltalansága mögött Irgalmat nem ismerő gyűlölet, megalázás, erkölcstelenség, erőszak és leplezetlen nacionalizmus húzódik meg. Ebben az életformában nem nehéz felfedezni az éledő fasizmus veszélyét. Az alkotás ugyan nem mentes a művészi ábrázolás fogyatékosságaitól (a rendező néha bántóan direkt eszközökkel illusztrál egy-egy jelenetet), politikai állásfoglalásával és haladó mondanivalójával azonban mindenképpen figyelemre méltó mű. —. ym — HIIIIII Hulladékgyűjtési problémák A társadalmi fejlődés eredményeként az új termékek ára sok esetben kisebb, mint a régi termékek javítási, vagy akár tisztítási költsége. Ez az irányzat legerősebb ma az Egyesült Államokban, ahol évenként 7 millió személygépkocsi, 30 millió tonna papír- és 48 000 millió konzervdoboz kerül a szeméttelepekre. A hulladékproblémát fokozza, hogy a szemét anyaga egyre kevésbé van természetes rothadásnak kitéve: fa és papír helyett rozsdamentes fémötvözetek és időálló éghetetlen műanyagok tömegei kerülnek szemétbe. A háztartási szemét mennyisége elérheti a 2—3 kilót is személyenként és naponta. Az ipari és mezőgazdasági szemét e számértéket megsokszorozza. Az egyszeri használat után eldobandó eszközök (pl. papírzsebkendő, kórházi hőmérőbetét, injekciós tű stb.) tovább növeli a napi szemét mennyiségét. Ami a mezőgazdaságot illeti, a régebben értékes mellékterméknek tekintett trágya szállítási költsége oly nagy, hogy a szintetikus termékenyítő anyagok és műtrágyák térhódítása nem teszi kifizetődővé a trágya szállítását. A helyben hagyott nagy mennyiségű rothadó trágya viszont a környező folyók vagy tavak vizét szennyezi, és a rajta élősködő rovarok és férgek járványt idézhetnek elő. A szemét elégetése csak nagy tömegben, napi 1000 tonna fölött gazdaságos, de nem mindig célszerű, mert a levegő fertőzését idézheti elő. A szemétgyűjtés és szemét-megsemmisítés problémájának tanulmányozása azt mutatja, hogy e téren még nem eléggé veszik figyelembe a korszerű technológiai módszereket, és ezek optimális alkalmazási lehetőségét az adott gazdasági viszonyok között. Célszerű ezért szemügyre venni a fejlett ipari országokban tapasztalható különböző irányzatokat. Hulladékgyűjtési módszerek Ezek lényegében alig fejlődtek az utóbbi évtizedekben. A zárt „kuka"-kocsik alkalmazása és a tartályokból pneumatikus módszerrel való szemételtávolítás ugyan csökkentette az utcák szennyezését és gyorsította a rakodást, de a nagy zajjal járó, az utcák reggeli forgalmát erősen zavaró, nagy méretű gyűjtőkocsik nyilván nem tekinthetők korszerű megoldásnak. A kocsivezetőn kívül 2—3 ember is szükséges a tartályok gyors fel- és lerakásához. Jobb megoldás erős papírzsákok alkalmazása: elmarad a nehéz tartályok emelgetése, nincs szükség szemétürítésre. A zárt szemétzsákokat a vezetőfülkéből a kocsivezető által kezelt kis daru emelheti a gyűjtőkocsira. A munkaerő további kihasználását jelentené az a módszer, amely szerint a szemétgyüjtőkocsi más funkciókat, például utcatisztítást is végezhet. Mind a szemétgyűjtést, mind az utcatisztítást zavarják a nagyvárosokban egyre nagyobb számban parkoló gépkocsik. A probléma megoldására több módszert dolgoztak ki. Az egyik az olyan szemétgyűjtő kocsi, amely a parkoló kocsi fölött „átnyúlva" képes a szemetet begyűjteni. A kocsiban csak a vezető tartózkodik, aki televíziómonitoron megjelenő kép alapján a vezetőfülkéből irányítja a több részből álló szemétgöngyöleg-felszedő szerkezetet. Egy másik megoldás szerint az utcatisztító kocsi különleges forgó porszívó-készüléke erős légörvény keltésével a parkoló kocsi alá benyúlva is felszedi a hulladékot. így nem szükséges olyan rendelkezés, amely egyes országokban ugyan elterjedt, de nem tartják be, hogy a kocsik a soron következő napokon az utca egyik, illetve másik oldalán várakozhatnak. A szemét tömörítése Alapvetően új szemétgyűjtési módszereket tesz lehetővé a szemét eredeti térfogatának megváltoztatása a szállítás előtt. Ilyen szempontból két megoldás jöhet szóba. Az egyik a szemét porrá őrlése, az adott szemcsézettség biztosítása után egyszerűen a szennyvíz-csatornába való kiöntése. Ez a módszer igen kecsegtető, hiszen teljesen kiküszöböli a szemétgyűjtést, de hátránya az, hogy a legtöbb nagyváros szennyvíz-gyűjtő rendszere erősen túlterhelt, és további anyagmozgatást csak kevés helyen bír el. A másik térfogat-változtatási módszer a szemét tömörítése. Ez azért járható út, mert a szemét legnagyobb hányada igen kis fajsúlyú, nagy térfogatú halmaz (pl. a hulladékpapír, sérült edény stb.) Külföldön léteznek már háztartási használatra alkalmas kis hidraulikus prések. A szemét bedobása után a prést lábpedállal kell működtetni, mire az eredeti térfogat átlagosan tizenötödrészére csökken. A tömörített hulladékblokk kb. aktatáska méretű, sűrűsége kb. 1 kg köbdeciméterenként. Hogyan lehet megszabadulni a szeméttől? E probléma megoldására több módszer terjedt el. Az összegyűjtött szemét egyszerű lerakása régóta alkalmazott megoldás Erre a célra szóba jöhetnek például ma már nem használt felszíni kőfejtő medencék, vagy üzemen kívüli bányák. A hasznos, kitermelt anyagok eltávolítása után támadt üregek, hasadékok szeméttel való feltöltése lényegében helyreállítja az eredeti terepfelszínt; megfelelően tömörített hulladékgöngyöleg esetében fertőzési veszélytől sem kell tartani. A hulladék elégetése inkább Európában terjedt el, ahol a nagyobb népsűrűség és a lerakodóhelyek hiánya tette szükségessé ezt a megoldást. A hulladék hamvasztásánál a legnagyobb problémát az jelenti, hogy az anyag rendkívül heterogén: egy polietilén tasak nagy hőfokon néhány ezred másodperc alatt elég, egy tömör fahasáb pedig órákig lángolhat. Ezért a szemetet előbb por alakúra őrlik, mielőtt az égetőbe kerülne. Ez persze újabb, rendszerint zajjal járó, munkaigényes folyamat, amely kiküszöbölhető a hulladékban levő legtöbb anyag olvadáspontja fölött igen nagy égési hőfok választásával. Pl. 1600 fokos égetéssel olvadt salakra hasonlító, útépítésnél hasznosítható égéstermékhez jutunk. A szemét bizonyos összetevőinek újra való felhasználása némelykor kifizetődő lehet, főleg fémtárgyak esetében, amikor beolvasztással anyagmegtakarítás érhető el. Ilyenkor lényeges a kívánt hulladékanyag automatikus kiválasztása. Vashulladékot pl. lassan mozgó szállítószalag fölött elhelyezett erős mágnessel lehet kiválasztani. Hulladékfeldolgozás a jövőben Már ma kezd kialakulni az a jövőben bizonyára természetesnek tekintett irányzat, hogy a hulladékgyűjtés és feldolgozás problémáját már a termék gyártásakor figyelembe kell venni. Valószínű azonban, hogy a jövőben bizonyos termékek esetében a gyártó vállalatnak minden körülmények között biztosítania kell majd termékének visszavételét (értéktelen termék esetén természetesn térítésmentesen), csupán azért, mert a termék összetételének ismeretében leggazdaságosabban képes biztosítani a hulladékká vált termék feldolgozását. Más esetekben bizonyos állami adók adhatnak központi fedezetet az értéktelenné vált termékek elszállítására és központi helyen való feldolgozására. Például az Egyesült Államokban foglalkoznak azzal a gondolattal, hogy a gépjármű-adóval fedezzék az elhagyott gépkocsik központi roncstelepre szállítását és hatalmas présekkel "aló tömörítését. „Újszülött" szívsejtek A tudományos kutatásban nem számít ritkaságnak, hogy egy-egy véletlen megfigyelés, felfedezés kétségbe vonja régóta általánosan elfogadott elméletek, nézetek helyességét, Igazságát. így történt ez nemrégiben a Szovjet Tudományos Akadémia sejttani intézetének laboratóriumában is. Pavel Rumjancev, az orvostudományok kandidátusa szívinfarktus utáni hegesedést vizsgált mikroszkóppal s nagy meglepetésére osztódó izomsejteket fedezett fel a vizsgált anyagban. — Aki ezt a preparátumot készítette, valamit rosszul csinált — mondogatta magában Rumjancev, s kétkedésére valóban meg is volt minden alapja. Egészen eddig ugyanis azt tartotta a tudomány, hogy a szív izomsejtjei csak nagyon kevéssé regenerálődóképesek. Akárcsak az idegsejtek, a szív izomsejtjei is nagyon specializáltak, s ez a specializálódás elnyom minden más funkciót, mindenekelőtt a sejt. nek azt a képességét, hogy önmagát reprodukálja. Ügy tűnik, a természet csupán egyetlen programot vésett a szívizomsejtek „emlékezetébe", azt, hogy összehúzódjanak, s ezzel elvégezzék létfontosságú funkciójukat, s ettől a programtól nem enged semmiféle eltérést. Ebbe az elméletbe tehát nehezen illeszthető be az a tény, hogy Rumjancevnek számos „újszülött" sejtet sikerült megfigyelnie az infarktust követő heg tartományának mikroszkópos készítményében. Ojra és újra ellenőrizték a kísérletet, valamenynyi kiindulási adatot ismételten szemügyére vettek. Végül is arra a következtetésre jutottak, hogy az aktívan osztódó izomsejtek a szívpitvarnak azon szöveteihez tartoznak, amelyek az infarktust követő hegesedés következményeként deformálódtak: valósággal „beleolvadtak" a kamra szöveteibe. A gondos ellenőrzéssel végzett további kísérletek megerősítették a korábbi elméletet: a szív kamrájában, valóban, gyakorlatilag nem osztódnak az izomsejtek. De kitűnt: a szívpitvar izomsejtjei aktívan osztódhatnak bizonyos szélsőséges viszonyok között, sérülés vagy funkcionális túlterhelés hatására. Ez annak tulajdonítható — vélik a Szovjet Tudományos Akadémia sejttani intézetének kutatói —, hogy a szívpitvar izomsejtjei, amelyek normális körülmények között csak kevésbé megfeszített munkát végeznek, a fejletlenség olyan jeleit viselik magukon, amely a magzati szív izomzatára jellemző. így az osztódásnak és a regenerálódásnak azt a képességét, amely a szlvkamra izomsejtjeiben már teljesen kialudt, a viszonylag fejletlen pitvari izomsejtek megőrizték. A Szovjet Tudományos Akadémia sejttani intézetének felfedezése ma még csak elméleti szempontból nagy jelentőségű. De minden jel arra vall, hogy gyakorlati szempontbői is nagy haszna lesz. Elsősorban hozzásegíti az orvosokat, hogy új úton közelítsék meg a szív bizonyos betegségeit, s ez már csak abból a szempontból is óriási jelentőségű, hogy a szív- és érrendszeri betegségek az első helyen állnak napjainkban a halálokok sorában. A szív pitvari izomsejtjeinek ez a különös regenerálódó-képessége minden jel szerint felkelti majd azoknak a tudósoknak a figyelmét ls, akik a szervátültetések különböző problémáival foglalkoznak. (djj