Új Szó, 1971. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1971-02-02 / 27. szám, kedd

A párton belüli iobboldali csoportok kialakulása és imkmm (2) 1971. II. 2. A jobboldali és szocialista­ellenes erők taktikája 1968 januárja után A szocialistaellenes erők és a párton belüli jobbolda'ii, op­purtunista erők együttműködé­se abban nyilvánult meg, hogy 1968-ban különféle kampányo­kat szerveztek, melyek taktiká­jukhoz tartoztak, s előre kidol­gozott terv szerint hajtották végre őket. Az egyik kampány folytatása volt a másiknak, s egyre több tömegtájékoztatási eszköz kapcsolódott belé. Ezek a kampányok lényegé­ben a szocializmus húszéves építésében elért eredmények ta­gadására, az alapelvek és érté­kek megsértésére irányultak. Kiemelték az alapértékek „meg­újhodásának" fontosságát, a va­lóságban azonban ez a megúj­hodás szocialista és osztálytar­lalmuk revízióját jelentette. A kampánynak az volt a célja, hogy a „személyi hatalom rend­szerének destrukciója", „új po­litikát, új emberekkel" stb. jel­szókkal félreállítsák azokat a kommunistákat, akik arra töre­kedtek, hogy helyesen értel­mezzék januárt és felelősség­teljes politikát folytassanak. A jobboldali erők monopoli­zálták a CSKP Központi Bizott­sága januári plénuináiiak ma­gyarázatát és olyan illúziókat keltettek a dolgozók körében, hogy ők az új vezetőség politi­káját támogatják. A szocializ­musellenes támadásokat úgy leplezték, hogy „a progresszív kommunisták" harcot folytatnak a szocializmus „konzervatív" értelmezése ellen, a régi mód­szerek ellen, a szocialista tár­sadalom megjavításáért, tökéle­tesítéséért, korszerűsítéséért, ,.a szocializmus új modelljéért". Ezzel félrevezették az embere­ket, leplezték a küzdelem osz­tálýjellegét. Természetesen a különféle kampányok elsősorban a párt, az állam hatalmi szervei és Csehszlovákia külpolitikai irányvonala ellen irányullak. Kampány kampány után Valamennyien emlékszünk még, nein múlt el hét, hogy az újságok, a televízió és a rádió ne közölt volna újabb és újabb szenzációt. Az egyik első akció volt az ún. strahovi események körüli kampány, melyet már 1967 decemberében és 1968 ja­nuárjában indítottak el, tehát a CSKP Központi Bizottsága ülé­sének idején. Annak ellenére, hogy a különböző akciókat lát­szatra a diákok szervezték, a háttérben a Károly Egyetem rek­torátusa és a Művelődésügyi Mi­nisztérium kezdeményezése és támogatása állt. A televízió és a Mladá Fronta napilap segít­ségével felhangolták a közvé­leményt, elsősorban a biztonsá­gi szervek és az ügyészség el­len. fgy készítették elő a talajt a biztonsági szervek és a párt elleni további, még súlyosabb támadások sorozatához. Csaknem ezzel párhuzamosan követelték az általános rehabi­litációt. A rehabilitáció körüli kampány alapján jogot formál­tak a különféle, lényegében el­lenforradalmár szervezetek, mint a K-231, a KAN, az Emberi Jogok Ligája megalakítására. Végül azt is követelték, hogy „rehabilitálják" és kártalanít­sák a szocialista rendszer osz­tályellenségeit. Ezzel teret biz­tosítottak ahhoz, hogy az ilyen erők legálisan részt vegyenek az ellenforradalmi tevékenység­ben. 1968 februárja végén és már­ciusában kampányt indítottak a hadsereg ellen Sejna tábornok­nak az Egyesült Államokba való szökésével kapcsolatban. Nagy publicitást biztosítottak a fegy­veres erők azon állítólagos kí­sérletének, hogy beavatkozza­nak a politikai válság megoldá­sába. A pogromista légkörben szá­mos pártfunkcionáriust lemon­dásra kényszerítettek, elsősor­ban a kerületi és járási pártbi­zottságok vezető titkárait, a tömegszervezetek vezető funk­cionáriusait, sőt minisztereket és az állami szervek több ve­zető képviselőjét is. Röviddel azután, hogy A. No­votný lemondott a köztársasági elnök funkciójáról, 1938. április 6-án lemondott a kormány is. A jobboldali és szocialistaelle­ues erók aránylag rövid idő alatt fontos személyi változáso­kat kényszerítettek ki, s ez újabb bomlasztó tevékenységre ösztönözte őket. Szlovákiában kampányt indítottak M. R. Šte­fánik személyével kapcsolatban, az Alweg körül stb. Ezeknek a kampányoknak csehellenes irányzatuk volt, s ösztönzőleg hatottak a nacionalista és In­dák elemekre. A jobboldal képviselőit jelöl­te a köztársasági elnök funk­ciójába, elsősorban Smrkovskýt és Císaft, de itt kudarcot val­lottak. 1968. április 3-án I. Sviták­nak a „Študent" című folyóirat­ban közzétett nyílt levelével megkezdődött a kampány Jan Masaryk halála körül. A kam­pányba elsősorban a Csehszlo­vák Televízió kapcsolódott be tette", amikor az ágcsernyői ta­lálkozó előtt a televízióban több millió néző előtt átvette azo­kat a határozatokat, melyekben állítólag köztársaságunk 14 mil­lió polgára feljogosította kül­döttségünket, hogy a találko­zón megvédje az „emberarcú szocializmust" és szuverenitá­sunkat. 1968. július 30-án az ágcser­nyői tárgyalás idején C. Císaf, a CSKP Központi Bizottságának épületében csaknem száz neves művészt és kulturális dolgozót tájékoztatott a tárgyalásokról. Ezen a gyűlésen határozatot fogadtak el, melyben szolida­ritásukat fejezték ki a CSKP Központi Bizottságának elnöksé­gével. Ezeknek a határozatok­nak azonban elsősorban az volt a céljuk, hogy félrevezessék a közvéleményt. A tömegtájékoz­tatási eszközök fel is használ­ELLENÜNK VOLTAK Vávra szerkesztő ,,A főügyész­ség segítségére" című sorozatá­val, majd a főügyészség dr. J. Kotlár által vezetett vizsgáló osztálya, valamint J. Hochman, a Reportér szerkesztője. A kam­pány célja a párt- és a bizton­sági szervek lejáratása volt; tá­madta az akkori vezetőséget, elsősorban Klement GottwaUlot, és szovjetellenes hangulatot szított. Három nappal a második já­rási pártkonferenciák előtt a Literárni listy, a Práce, a Ze­médélské noviny és a Mladá fronta közzétette a „2000 szó" című ellenforradalmi felhívást, melynek kezdeményezői és szer­zői Jan Brod, Ludvik Vaculík, A. J. Liehm, O. Wichterle, J. Škvorecký és mások voltak. A felhívást többek között aláírták a CSKP Központi Bizottságának volt tagjai és póttagjai is, mint Karel Kosík, Oldrich Starý, Jiŕí Gočár, Karel Pavlištík és Fran­tišek Paviíček. Ezenkívül a „2000 szó" „Csak néhány szó" című utóiratát Martin Vaculík, a CSKP Központi Bizottságának volt tagja is aláírta. A CSKP Központi Bizottságának elnök­sége élesen elítélte a felhívást. A. Dubček, O. Cerník és J. Smrkovský a Központi Bizott­ság elnöksége többi tagjához hasonlóan elítélte a felhívást, de rövidesen más nézetet val­lottak, s opportunista módon vi­szonyultak a felhíváshoz. Ez az ellenforradalmi plat­form hatással volt a kerületi és járási konferenciákra, s aktivi­zálta a jobboldali és szocialis­taelleues erőket. A Varsói Szerződés hadgya­korlatán részt vevő szovjet ka­tonai alakulatok jelenléte elle­ni kampány április végétől (Ja­kubovszkij marsall prágai láto­gatása után) 1968 augusztusáig folyt. Ez a kampány, amelyhez hozzájárult V. Prchlíknak, a CSKP KB volt osztályvezetőjé­nek július 17-i sajtóértekezlete és néhány felszólalás a hadse­regnek Bratislavában megren­dezett . országos konferenc iáján, a valóságban a Varsói Szerző­dés ellen irányult, támogatta a „semlegességi" irányvonalat, bizalmatlanságot keltett a je­lenlevő csapatok ellen és szov­jetellenes hangulatot terjesz­tett. A népi milícia elleni kam­pány a párt és az állam ha­talmi szervei elleni támadások tartozéka volt. A kampány úgy kezdődött, hogy kétségbe von­ta a népi milíciák fennállásá­nak szükségességét, majd nyílt támadásba menve át, követel­te a milícia felszámolását. Egész kampánysorozatot indí­tottak a testvérjiártok varsói tárgyalásával és levelével kap­csolatban. A kampány kereté­ben előidézett nacionalista, szo­cialistaellenes hangulat légkö­re a CSKP és az SZKP küldött­ségeinek ágcsernyői tárgyalása alatt és után, sőt a hat szocia­lista ország kommunista párt­jai vezetőinek bratislavai ta­nácskozása után sem szűnt meg. Sőt ellenkezőleg, ezt a hangulatot maga A. Dubček, a párt első titkára is „szentesí­ták ezt a „Magukra gondolunk, gondoljanak ránk" jelszóval. A célok azonosak voltak Ami a felsorolt és a további kampányok céljait illeti, meg­egyezés volt a szocialistaelle­nes és a jobboldali opportunis­ta erők között. A szocialistael­lenes erők átmeneti időszaknak tartották, amelyben alá akarták ásni a munkásosztály hatalmát, meg akarták fosztani a pártot társadalmi vezető szerepétől és Csehszlovákiát ki akarták ra­gadni a szocialista táborból. A párton belüli jobboldali erők a kampányt olyan eszköznek te­kintették, melynek segítségével el akarták szigetelni és félre akarták állítani a párt marxis­ta—leninista magvának tagjait, kezükbe akarták ragadni a ha­talmat a pártban, és a kom­munista pártot olyan párttá akarták változtatni, mely meg­felel kispolgári, jobboldali op­portunista és revizionista el­képzeléseiknek. Lehetővé akar­ták tenni a szocializmus revi­zionista modelljének valóra vál­tását, ahol a munkásosztályt egy ún. „értelmiségi elit" he­lyettesítette volna, plurális po­litikai rendszer alakult voliia ki és „szabadabbak" lettek vol­na a kapcsolatok a Varsói Szer­ződés országaival, elsősorban a Szovjetunióval. Az adott idő­szakban a jobboldali és szocia­listaelleues erők céljai objektív szempontból azonosak voltak. A kampányok azt a célt szol­gálták, hogy félrevezessék a közvéleményt és a legkülön­bözőbb rétegek nyomást gyako­roljanak a pártra, az állami szervekre, a társadalmi tömeg­szervezetekre annak érdeké­ben, hogy a jobboldali és szo­cialistaellenes erők valóra vált­hassák terveiket. A kampányok gyűlölködő hangulatot szítottak a párt, a szocialista államha­talom szervei, a biztonsági szer­vek, a bíróságok és ügyészsé­gek, a szocialista változásokért elkötelezetten harcoló kommu­nisták és pártonkívüliek iránt. Az osztálypoziciókról való letérés a másik partra vezetett Az a tény, hogy a szocializ­mus ellenségeivel lényegében egységesen léptek fel, eltérési jelentett az osztálypozicióktól. A párttagok egy részét is be­csapták, akik hitték azt, amit a sajtó, a rádió és a televízió közölt, s magukévá tették az ún. „demokratikus-szocializ­mus" illúzióját. A jobboldal minden törekvé­se ellenére sem tudta megnyer­ni a munkásosztály döntő több­ségét. A munkásság egy részé­nek osztályöntudatát csak ké­sőbb bontották meg, miután a jobboldali erők befolyásuk alá kerítették a szakszervezeteket, és a tömegtájékoztatási eszkö­zök fokozták nacionalista, szo­cialistaellenes támadásaikat. Ez elsősorban azonban a párt esz­mei és szervezeti fellazításá­nak következménye volt; a párt nem töltötte be a munkásosz­tály öntudatos, forradalmi él­csapatának szerepét. A párton belüli jobboldal az áldemokratikus jelszavak hir­detésével fokozatosan egy poli­tikai platformra került a ki­mondottan szocialistaellenes el­lenforradalmi erőkkel. Ezekkel együtt választások kiírására és a plurális rendszer bevezetésé­re törekedett. A jobboldali szervezők igy tudatosan koc­káztatták a CSKP vezette mun­kásosztály hatalmának eredmé­nyeit. A politikai hatalom meghódí­tásáért folyt a harc. Ezért a múlt tagadása lett a jobboldal és az ellenforradalmi erők fő taktikája. Arra törekedtek, hogy lerombolják a CSKP tekintéjét és befolyását. A pártellenes és szocialista­ellenes kampányok s a jíárt­vezetőségre gyakorolt nyomás szervezésének egybehangolásá­ban és irányításában jelentős szerepet játszott az alkotó szö­vetségek koordinációs bizottsá­ga, melynek élén Ludvik Pa­covský állt. A koordinációs bi­zottság összetétele lehetővé tet­te, hogy kapcsolatot tartsanak fenn nemcsak az alkotó szövet­ségekkel, a tudományos és kul­turális intézményekkel, hanem a tömegtájékoztatási eszközök­kel is. A koordinációs bizottság nyilatkozatait és határozatait azonnal közölte a sajtó, a rá­dió és a televízió. Az 1968 januárja után kibon­takozott osztályhatalmi konflik­tusban a Központi Bizottság jobboldali ellenzéke képviselői­nek taktikája fokozatosan azo­nosult az ellenforradalmi erők taktikájával. E két csoport kö­zösen vett részt a párt és a szo­cialista államhatalom szervei­nek bomlasztásában és tekinté­lyük rombolásában. A jobbol­dali opportunisták azzal, hogy meghátráltak a különböző nyo­mások előtt, egyre nagyobb te­ret biztosítottak az ellenforra­dalmi erőknek. Az a tény, hogy a párt vezetősége és a döntés a jobboldali erók kezében volt, lehetetlenné tette, hogy hatal­mi-politikai jellegű intézkedést hozzanak, mely a CSKP 1968 májqsi plénuma után szükséges­sé vált. Ilyen körülmények kö­zött a társadalmi fejlődést lap­pangó ellenforradalom jelle­mezte. A jobboldali ellenzék fokozatosan az árulás útjára lépett és a szocializmus ellen­ségeinek táborába- jutott. A párt és a társadalom ideológiai fellazításának gócpontjai 1968-ban a jobboldali és szo­cialistaellenes erók több olyan intézményt tartottak kezükben, melyeket teljes mértékben fel­használtak a marxizmus—leni­nizmus revíziójára. A marxizmus—leninizmus re­víziójának egyik legjelentősebb központja, az opportunista és revizionista elméletek terjesz­tésének legjelentősebb forrása a CSKP Központi Bizottságának politikai főiskolája volt. A po­litikai főiskola akkori rektora, tiki a CSKP Központi Bizottsá­gának tagja, a CSKP Városi Bi­zottságának tagja volt, kapcsola­tot tartott fenn a főiskolai párt­bizottsággal és más intézmé­nyekkel. A főiskola több tanára jobboldali pozíción állt és ez természetesen befolyásolta a főiskolán kifejtett tevékenysé­güket. A CSKP Központi Bizott­sága mellett működő, Václav Slávik, a Központi Bizottság ak­kori tagja által vezetett Politi­kai Tudományok Intézetének egyes dolgozol is egybehangol­Iák a különböző jobboldali ve­zetők tevékenységét. A CSKP Központi Bizottsága mellett mű­ködő Párttörtéiíeti Intézetben kialakult jobboldali csoport a marxizmus—leninizmus revízió­jának központjává vált. Az in­tézet igazgatója Miloš Hájek volt. A Lenin Múzeum és más pártmúzeumok egyes vezetői is revizionista, opportunista irány­zatokat érvényesítettek a párt­örténet és a társadalom fejlő­désének magyarázásában. A Nová mysl, a párt ideoló­giai lapja nem tudta követke­zetesen elhatárolni magát az ún. megújhodási folyamat ideo­ógiai hordalékától. A Szocia­lista Akadémia is szinte telje­sen a jobboldali opportunisták hatalmába keriilt. A szervezet vezető titkára, Róbert Horák — Císaŕ volt titkára —, irányítot­ta és szervezte a háttérben ezt a tevékenységet. A Klement Gottwald Katonai Politikai Akadémia jobboldali csoportja eleven kapcsolatot tartott fenn a különböző szer­vek és intézmények jobboldali képviselőivel. 1968 július másodikán a Li­dová armádában közzétették a „Katonai Politikai Akadémia memoranduma" revizionista pártellenes dokumentumot, melynek szerzői Milan Ždímal, Boŕivoj Švarc és Vladimír fte­hák voltak. A memorandumot aláírta Vojtéch Mencl rektor, a Katonai Politikai Akadémia to­vábbi 19 dolgozója, valamint n brnói A. Zápotocký Katonai Akadémia öt képviselője. A me­morandum Csehszlovákia kato­nai politikai irányvonalának megváltoztatását követelte. A „Csehszlovák demokratikus szocializmus" koncepciója A tudományos intézmények és a főiskolák jobboldali cso­l>ortjai dolgozták ki a „Cseh­szlovák demokratikus szocializ­mus" koncepcióját, melyet Cestinír Císar Marx születésé­nek 150. évfordulója alkalmá­ból mondott beszédében is tá­mogatott. Az ilyen koncepciót ismertető dokumentumok közé tartozik a „Döntés előtt. A szo­cializmus új, csehszlovák mo­delljéről" című cikk, melyet 1968 júniusában közölt a Rudé právo. A főiskolákon tevékenykedő jobboldal más ellenforradalmi erőkkel és az ún. második központtal együttműködve 1968 augusztusában megszervezte a diákok, újságírók ós munkások pártellenes koordinációs bizott­ságait, melyek az értelmiség és a munkásság szorosabb kapcso­latának jelszavával manipulál­tak a munkásosztállyal, fékez­ték forradalmiságát és a kü­lönféle demagóg jelszavak han­goztatásával egyre inkább a jobboldali erők befolyása alá juttatták a munkásokat. Koncentrált vezető erőt kép­viselt a Csehszlovák Tudomá­nyos Akadémia. A jobboldali opportunista és szocialistaelle­ues erők hosszú időn keresz­tül nagy erőfeszítéseket tettek, hogy hatalmukba kerítsék. A Csehszlovák Tudományos Aka­démia állásfoglalása döntően befolyásolta a tudományos ér­telmiség helyzetét. Konkrétan a F. Šorm által vezetett volt elnökség, az Akadémia egyes tudományos intézetei és mások tevékenységéről volt szó. Gon­dolunk itt a Csehszlovák Tudo­mányos Akadémia egyes mun­kahelyei üzemi pártbizottságá­nak, a szakszervezeti bizottság, a tudományos dolgozók szövet­ségének tevékenységére is. A felsorolt intézmények a „máso­dik központ" ún. agytrösztjéhez tartoztak. A revizionista koncepció cél­ja az volt, hogy a gazdasági életben felszámolják a párt ve­zető szerepét, népi tulajdont csoporttulajdonná változtassák, megszüntessék a tervezést, a csehszlovák gazdaságot kiragad­ják a szocialista gazdasági rendszerből és az imperializ­mus hatásszférájába juttassák. A plurális politikai rendszer elmélete hozzájárult a munkás­osztály társadalmi vezető szere­pének felszámolásához s ezzel párhuzamosan a marxista—le­ninista CSKP vezető szerepének felszámolásához, a burzsoá po­litikai pártok felújításához, a politikai hatalomért folytatott versenygésükhöz. Gyakorlatilag a február előtti viszonyok visz­szaállítása volt a cél. A nemzetközi kapcsolatokban és Csehszlovákia katonai orien­tációjának kérdésében a revi­zionista és opportunista kon­cepció a „csehszlovák külpo­litika saját arculatát" hirdette. Arra törekedett, hogy kivonja Csehszlovákiát a szocialista or­szágok közösségéből és a Varsói Szerződés védelmi szövetségé­ből. A pártépítés terén a revizio­nista és opportunista erők te­vékenysége a lenini elvek, el­sősorban a demokratikus cent­ralizmus revíziójára összponto­sult. A jobboldali ellenzék ideoló­giai platformja ellenséges volt a párt és a szocializmus számá­ra, s összeegyeztethetetlen a marxista—leninista párt ideoló­giai elveivel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom