Új Szó, 1971. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1971-02-07 / 5. szám, Vasárnapi Új Szó

Ez is az is Az a mondás, hogy a művészi alkotás nem mindig nemesít, legin­kább a kritikusokon mér­hető le. Egy apróhirdetés: El­adom valamennyi lexiko­nomat. A feleségem min­dent jobban tud. Minden nő szemmellát­hatólag megfiatalodik, ha észreveszi, hogy kolléga­női szemmell áthatólag megöregedtek ... A mai filmek szerint egyszerű a nők meghódí­tása. Elég kioldozni a nyakkendőt és a csinos hölgy már várakozóan fekszik az ágyban. Egy gyerek szerint az anyanyelvet azért nevez­ték el így, mert odaha­za az apák alig jutnak szóhoz. Egyik barátom mond­ta: A falon függő fest­ményt figyelve megálla­pítottam, hogy n fal szép. Az ember és a gép bo­nyolult viszonyára egye­sek csak akkor döbben­nek rá, amikor először kapnak gumidefektet. LONDON A zsebtolvaj komótosan öltö­zik, a tükör előtt gondosan megigazítja nyakkendőjét, leke­féli keménykalapját, felveszi felöltőjét"; azután szeretettel megcsókolja nejét, és elindul otthonról. Katheriive asszony utánaszól: — Aztán Christopher, nehogy megint négy évig elmaradj ne­kem! . . . A C1PÖ « Az egyik, tengerész az újság­íróknak meséli el az egyik leg­utóbbi hajótörés történetét. — Tudják, hatan szorongtunk a kis mentőcsónakban a nyílt tengeren. Öt nap múlva minden élelmünk elfogyott. Végső elke­seredésünkben a cipőnket kezd­tük rágcsálni. Szörnyű volt. Tár. saim mind meghaltak, csak en­gem találták élve, amikor több hét után a csónakot észrevet­ték. — Biztosan azért maradt él­ve, mert maga volt a legszívó­sabb és a legkeményebb, ugye? — kérdezte az egyik újságíró. — Dehogy. En azért nem hal­tam éhen, mert negyvennyolcas cipőm volt! Fejlődik a híradástechnika (Mészáros András rajza) ANYÚSV1CC A lord magához hívatja a fő­szakácsát: — Holnap érkezik az anyó­som. Tessék, felírtam, melyeit a kedvenc ételei. — Értem, uram. — Még nem fejeztem be. Ha csak egyet is elkészít a listán szereplő ételek közül, azonnal elbocsátom! Szöveg nélkül, avagy a férj váraManuI hazatér. (Pavliha — Zágráb) A BALBAN — Uram, hányszor mondjam önnek, hogy a feleségemet ne szorítsa annyira magához! (M. Prokeš rajza) OrOmhír Csöng a telefon a kicsi, mo­dem lakásban. A fiatalember, atti a rekamién olvassa a leg­újabb magazint, felemeli a hagylót. Kellemes női hang szól belőle: — Halló, édes, csak egy öröm­hírt akarok veled közölni, apu­kám. Gyermekünk leszi — Micsoda boldogság, és ki beszél olt, kérlek? . .. GYEREKÉSZ Pistike látja a moziban, amint az indiánok befestik az arcnkat, és megkérdi az édesapjától, mi­ért teszik ezt. — Háborúra készülnek — hangzik a felelet. Másnap reggel odahaza a gye­rek ijedten rohan az apjához: — Meneküljünk! Mami a má­sik szobában háborúra készü­lődik! BÖRTÖNBEN A börtönőr beszól a cellába az elítélthez: — Menjen a beszélőbe, itt van a felesége. Mire a rab elsápadva feleli: — De kérem, ez nem szere­peit a bírósági ítéletbenl MAGYARÁN Születésnapi há­zibulin hajnal felé így szól a házigaz­da: — Most pedig felkérek mindenkit, hogy egészségemre ürítse ki a lakástl Szöveg nélkül (Szpitki — Varsó) AUTÓS MAZSOLÁK A MÉRETEKNEK MEGFELELŐEN Két ifjú barátnő találkozik. Amtkor beszá­molnak egymásnak az üfságokról, az egyik csodálkozva így szól: — Es mondd, miért szakítottál azzal a jó­képű kosárlabdázóval? — Kénytelen voltam — magyarázza a má­sik. — Mármint a méretei miatt. — Nem értem — csodálkozik még mindig az egyik. Barátnője így folytatja: — A régi kocsim helyett egy 500-as Fiatot vettem, s az a hóri­horgas legény nem fér bele. ~ A MOSTOHA GYEREK Két fiú beszélget. Az egyik kissé irigykedve így szól: — Bezzeg neked jó: te nem vagy mostoha gyereke apánknak! Téged mindennél jobban szeret. — Tévedsz — mondja szomorúan a másik gyerek. — Mindennél és mindenkinél jobban apám az autóját szereti. A K1PUPOGÖ MIATT ... — Endre, amióta megvettük a kocsit, velem már nem is foglalkozol — panaszkodik a fe­leség. — Tudod jól drágám, hogy továbbra is te vagy a mindenem, de azért a kocsi karban­tartását sem hanyagolhatom el — mondja a férj s már át ís öltözött, hogy a kocsi alá búf­jon. — Ma a kipufogócsövei történt valami — jegyzi meg. A feleség türelmét veszttí s haragosan távo­zik. — De drágám —• dadogja a férj —, azért, hogy a kipufogó ... — Bánom is én! — vág a szavába az asz­szony. — Most már akár a kormot is kifújha­tod a kipufogóból — mondja és bevágja ma­ga mögött az ajtót. . A TRABANT „NEM BÍRfA" Az országútra kilép két csínos hölgy s vár­ja, hogy valamilyen kocsi megálljon nekik. Máris fékez egy Trabant. — Köszönjük, de Trabanttal nem utazunk — szól az egyik szépség megvető nevetéssel. — De miért? — kérdi a tulajdonos csodál­kozva. — Talán nem találják elég kényelmes­nek ezt a kocsit? — Ö, nem — magyarázza a hölgy. — Egy­szerűen azért, mert elhatároztuk, hogy ma első osztályú vendéglőben szórakozunk. A SZÓRAKOZOTT KOC SITULAfDONOS Z. köztiszteletben álló ember. A minap még­is egy hatalmas arconütést kellett elszenved­nie. Méghozzá kocsilopás gyanúja miatt. Pon­tosabban szólva szórakozottságának köszön­heti a jókora pofont. Amikor ugyanis új Sko­dáját a főváros egyik parkolóhelyén kt akarta nyitni, kissé csodálkozott,, hogy nem tudja be­dugni az ajtó zárjába a kulcsot. Hiába is eről­tette. Hogy miért nem tudta kinyitni a kocsi ajta­ját? Egyszerűen azért, mert nem az 0 kocsija volt. Az kissé odább állt. Pontosan ott, ahova néhány órával korábban állította. De ezt már csak akkor tudta meg, amikor a pofon „leke­nője" — aki tolvajnak vélte öt — elmagya­rázta neki, hogy a kocsi az övé. A szórakozott Z.-nek eszébe st? jutott, hogy nemcsak az 6 piros színű, vadonatúj Skodája állhat ugyan­azon időben ugyanazon a parkolóhelyen. Azóta persze előbb mindig meggyőződik, hogy valóban az ö kocsijáról van-e szó, s csak azután igyekszik bedugni a zárba a kulcsol. Állítólag még a saját garázsában is megnézi a kocsi rendszámát, s csak azután száll bele. FULOP IMRE

Next

/
Oldalképek
Tartalom