Új Szó, 1971. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1971-02-27 / 49. szám, szombat

A tájékoztatás pártosságáért Irta: dr. Pavol Kováé Kedves Olvasók, bizonyára egyetértenek velem, hogy ma is nap mint nap ugyanolyan érdeklődéssel vesszük kezünkbe kedvenc újságunkat és folyóiratunkat, kapcsoljuk be rádiókészülékünket és ülünk a televízió képernyője elé, mint azelőtt. A műszaki civilizáció gyümölcsei életünk elválaszthatatlan részévé váltak. Cikkemet nem azért kezdem így, mert sajtónap megün neplésére készülünk. Az ablakon keresztül vetett tekintet, a siető, fázó járókelők, a fák csupasz ágai, a barátságtalan személyek télre emlékeztetnek. Ügy tűnik tehát, hogy nin csen okunk arra, hogy ebben az évadban ezzel a témával foglalkozzunk. Fontos dolgokról azonban nemcsak ünnepségek alkalmából hasznos beszélni. Az az igény, hogy jó újságot olvas sunk, a televízió és a rádió érdekes, tarka, jó minőségű programfát nézzük, illetve hallgassuk, nem vonatkozik csak egy bizonyos napra. Teljes mértékben tájékozottak akarunk lenni arról, ami körülöttünk történik, arról milyen a világ és milyen irányban halad. Nem állítom, hogy a tömegtájékoztatási eszközöknek csak tájékoztató funkciójuk van és szórakoztató küldetésük elhanyagolható. Ez nincs így. Leszögezhetjük azonban, hogy ezek a tömegtájékoztatási eszközök mindig bizonyos anyagi, hatalmi, így tehát politikai érdekek érvényesítésének fontos eszközei voltak. Egytüttal ideológiai eszközök is, mivel az ideológiai koncentrált formában fejezi ki eze ket az érdekeket. Röviden, a tömegtájékoztatási eszközök hatalmi eszközök, és ezért senki számára sem lehet közömbös, ktnek a kezében vannak. Az információk és ismeretek egyre növekvő mennyisége sok kérdést vet fel. Kire bízzuk és hogyan csináljuk a nagy felelősséggel járó kiválasztást, az adatok szelektálását, osztályozását, valamint tolmácsolását? Hogyan biztosítsuk, hogy ne kerüljön sor a lényeges és periferikus, az elvi és a másodlagos tények felcserélésére? Hogyan biztosítsuk, hogy a tájékozottság általános szükséglete ne eredményezzen dezinformációt? S végül, melyik szociális csoport, osztály érdekeiből kell kiindulnunk a tájékoztatás összeállításánál, szelektálásánál és feldolgozásánál? Ez csak néhány probléma, mellyel szemben senki sem lehet közömbös, mivel a kérdésekre adandó válasz mindenki számára létfontosságú. Végeredményben ugyanis jelentősen befolyásolja döntéseinket és tetteinket, hozzájárul szociális és politikai állásfoglalásunk és nézeteink kialakításához. Ez a hatás olyan jelentős, hogy az embereket gyakran abszurd tettekre ösztönözheti, olyanokra, melyek teljesen ellentétben állhatnak legsajátosabb érdekeikkel. Ha visszatekintünk a két-három év előtti eseményekre, ha értékeljük ezeket, szemünk előtt a káosz, a hisztéria, a személyek és intézmények gyalázásának, gazdasági és politikai rendszerünk szétesésének szomorú képe tűnik fel. Mindezt láttuk, felfogtuk — egyesek csak a dolgok és események felületét észlelték, mások behatoltak a lényegbe. Egyesek ellenvethetik: akkoriban a legkülönbözőbb tájékoztatások korlátlan mennyisége látott napvilágot nálunk és az emberek szabadon, saját belátásuk szerint válogathattak belőlük. Igen, sok volt a tájékoztatás, és mégis tájékozatlanság uralkodott. A sajtó, a rádió és a televízió a szocia lizmus ellenségeinek eszköze, hatalmi rendszerünk fellazításának eszköze lett. Miért folytassunk munkáspolitikát? Kérdezték a félrevezetők. Valamennyien emberek vagyunk, valósítsunk meg tehát „emberarcú" politikát! Mire jó a proletárdiktatúra? Ez olyan félelmetesen antihumánusan hangzik —sugdosták a hiszékenyeknek, fülünk számára sokkal jobban hangzik a demokrácia — a tiszta, jelző nélküli, végtelen szabadságot és teljes jólétet biztosító demokrácia. Mire jó a szocialista világgal, a Szovjetunióval való szövetségünk? Kérdezték ezek az önmaguk áltál kinevezett me siások, amikor céltudatosan megfertőzték a tömegeket a nacionalizmussal Kapcsolódjunk be a vílágkontextusba, vetkőzzük le az alacsonyabbrendűséget — az emberiség már alig bírja kivárni az általunk felfedezett igazságot! Nem létszámunk, hanem szellemünk ereje, gondolkozásunk nagysá ga miatt vagyunk világiak. Igy és hasonlóan vezették félre az embereket, szándékosan elhallgatva, hogy társadalmunk az adott fejlődési fokon az érdekek és az osztályhatalom szempontjából megoszlik, nem egységes,' és a mai világban vagy a burzsoázia diktatúrája, vagy a proletárdiktatúra uralkodik. Igen, a mai világban még mindig kevés a létfenntartási eszköz és az osztályok között ádáz harc folyik e létfenntartási eszközök jobb kihasználásáért. Mely osztályok érdekében módosítjuk az emberek közti kapcsolatokat? Ez a kérdések kérdése, amely választ ad arra, milyen demokráciáról és szabad-> ságról van szó, vagy pontosabban ki számára biztosítunk demokráciát és szabadságot. Itt ebben a pontban rejlik a probléma megoldásának kulcsa. Ez ad választ arra a kérdésre, hogyan osztályozzuk, állítsuk össze és tolmácsoljuk a tényeket és tájékoztatásokat, kl csinálja ezt és kinek az érdekében. Ez ad választ arra a problémára, melyek a lényeges, fontos tájékoztatások, melyek a másodlagosak, melyek a mellékesek. Ez a kulcs a pártosság követelményének megoldásához, mely nélkül sehol a világon nem léteznek tömegtájékoztatási eszközök. A mi országunk sem lehet kivétel. Ez év májusára összehívták a CSKP és az SZLKP kongresszusát. Ez rendkívül fontos esemény, mely betetőzi társadalmi fejlődésünk bonyolult, rendkívül tanulságos szakaszát. A kongresszus a kommunista párt ügye, de a politikát valamennyien közösen alakítjuk ki, ha akarjuk, ha nem. Ha mai politikánkat értékeljük, eredményei alapján megállapítjuk, hogy ez a problémák konstruktív és haté kcny megoldásának politikája. Na f mint nap újból kezünkbe vesszük újságunkat, hallgatjuk a rádió és a televízó programját és akaratlanul is összehasonlítunk: a nagy frázisok, a hisztéria és szenvedélyek előidézése, a hamis szépítés helyett látjuk és érezzük életünk folytatódó konszolidálódását, a kialakuló, s megszilárduló politika és szociális kezességeket. A felfuvalkodott nemzeti felsőbbrendűség helyett a szocialista szövetségeseinkkel, a világ munkás- és haladó mozgalmával való barátság és együttműködés szellemének vagyunk tanúi. j A CSEHSZLOVÁK RÄD10 KOMMENTÁRjA ALAPjÁN) Sikeresek az évzáró taggyűlések A Gombai (Hubice) Állami Gazdaságban összesen 150 kommunista dolgozik. A nyolc alapszervezet évzáró taggyűlésén a tagság értékelte az elmúlt választási évben végzett munkát, és meghatározta az új évben elvégzésre váró feladatokat. Nagy segítséget nyújtott számunkra az az anyag, amelyet pártunk Központi Bizottsága a múlt év decemberében megtartott plenáris ülésén fogadott el. A tagság egyetértett a „Tanulságok" című dokumentummal és kifejezte azt az elhatározását, hogy elkötelezett munkával fogja támogatni a párt új vezetőségének marxista-leninista szellemű törekvését és a konszolidációs folyamatot. Az évzáró taggyűlések beszámolói tárgyilagosan rámutattak a gazdaságban elért eredményekre és a még meglevő hiányosságokra. A vitában felszólalóik javaslatokat tettek arra vonatkozólag, hogyan lehetne mind a termelési, mind a politikai munkát megjavítani. A jövőben rendszeresen tar tank nyilvános taggyűléseket és fellendítjük a szocialista brigád mozgalmat. Kurucz András Az eredmények tükrében A íitrí ( Rubuii) kommunisták is megtartották évzáró taggyűlésit ket. A párttagok nagy figyelemmel hallgatták meg a beszámolót, mely nemcsak a pártmunka területén elért eredményeket ismer tette, hanem azokat is, melyeket a kommunisták a szövetkezetben, a helyi nemzeti bizottságban, va lantiul az élet más területén értek el. Az elmúlt időszakban a fiiri kommunisták a taggyűléseken 85 —90 százalékban voltak jelen, a vezetőségi gyűléseken pedig csaknem 100 százalékos volt a részvé tel. Az elmúlt évben a vezetőség minden kérdésről tájékoztatta a tagságot. A fürt kommunisták akkor is szem előtt tartották a ter mi-lés kérdését, amikor azt mond ták nekik, hogy a pártnak sem mi köze a gazdasági kérdésekhez. A község párttagjai az elért gaz dasági eredményeknek nemcsak szemlélői, hanem létrehozni ls. Ezek az eredmények pedig igazán figyelemre méltóak. Például a ga bonafélék termelésében a múlt évben búzából 35 métermázsás, árpából 33 métermázsás, kukorl cából pedig 58 inétermázsás hek tárliozamot értek el. Az 1970 e s esztendő az állattenyésztésben is fellendülési jelentett. Elérték pél dául az egy tehénre eső 3000 literes tejhozamot. A szövetkezet megoldotta a gabonatlsztltás kérdését is. 19ÍI9 ben egy mázsa gabona tisztítása még 1.90 koronába került, tavaly már csupán 70 fillérbe ... |n munkát végzett a nemzeti bizottság is. Az elfogadott határozatok azt bizonyítják, hogy a fiiri pártszer vezet minden kommunistája teljesíteni fogja a határozatokból reá eső részt, hogy ezzel is kedvezőbb feltételeket teremtsen a CSKP XIV. kongresszusának megtartású hoz P. V. A génálfamás nehézségei Az érsekújvári (Nové Zátnky) GTÁ mellett működő pártszervezet is megtartotta évzáró taggyűlését. A gépállomás kommunistáinak tanácskozásán részt vett Hudec elvtárs, a járási pártbizottság mezőgazdasági titkára. A beszámoló elemezte a szervezet elmúlt időszakban végzett tevékenységét, rámutatott azokra a fogyatékosságokra, amelyek gátolták a pártszervezet munkáját, és vázolta a kommunisták előtt álló feladatokat. A vitában a felszólalók állást foglaltak a legfelsőbb pártvezetés által 1969 áprilisában kitűzött politikai irányvonal mellett. Kifejezték, hogy támogatják a CSKP Központi Bizottságát munkahelyükön harcolni fognak a pártegy6ég megszilárdításáért és a jobboldali opportunizmus eszmei vereségéért. Több felszólaló bírálóan nyilatkozott a már évek óta húzódó pótalkatrész-ellátás fogyatékosságai miatt. Azzal a kéréssel fordulnak a felsőbb párt és gazdasági szervekhez, kövessenek el mindent a mezőgazdasági munkákat hátráltató hiányosságok M küszöböl ése érdekében. Í4>é-] MIRŐL ÍRNAK 02333 tribúna HTfffl mm hospodárske noviny PRÄGAI LAPOK A kommunista becsület — Nagy a funkcionáriusok felelőssége a párttagság előtt, tudatában kell lenniük, hogy az őszinteség hiánya minden esetben rossz vért szül, nemcsak velünk, de az egész párttal szemben — írja a Tribúna legutóbbi számában Jaroslav Rous a kommunista becsületről szóló cikkében. Vajon becsületes eljárásnak minősíthető-e, ha a párttag a tagsági illetményét nem a megállapított összegben fizeti be, ha nem vesz részt a gyűléseken és nem fejt ki politikai tevékenységet a lakosság közt? Bizonyára nem becsületes eljárás ez, hiszen azzal, hogy belépett a pártba, vállalta a feladatok teljesítését is. Lehet-e becsületes kommunista az, aki minden áron a legjobb fényben szeretné feltüntetni inagát, s a haszon és a hatalom utáni telhetetlen vágyában képes minden akadály eltávolítására? Az olvasó könnyen válaszol erre a kérdésre. Vagy: becsületes eljárás-e a párttal szemben, ha a marxista—leninista párt tagja a marxizmus—leninizmussal ellentétben cselekszik, szöges ellentétben azzal a tanítással, amelyet nyilvánosan magáénak vall? S hogyan egyeztethető össze a kommunista becsületlel a felületesség, a könnyelműség, a hanyag munka? Vagy a rábízott tisztség felelőtlen betöltése, a hiányosságok iránti közömbösség, sőt azok elkendőzése, vagy'a szubjektivizmus és a fölérendeltség érzése? A párt iránti becsületesség pótolhatatlan tulajdonság, amely erősíti a párt sorait, segíti az őszinte elvtársi légkör kialakítását, és fokozza az emberek munkakedvét. A szavazásról Hogyan történjen a szavazás az új_ pártbizottság megválasztása alkalmából, kézfelemeléssel-e vagy titkos szavazással? — kérdi a Tribúna szerkesztőségétőt egy chomutovi olvasó. A szerkesztőség válaszában hangsúlyozza, hogy most az évzáró gyűlések idején fontosnak tartja a kérdés pontos megválaszolását, s ezért a CSKP KB pártépítési osztályát kérte fel a válaszadásra- íme a válasz: „A pártszervek megválasztásának módját meghatározó alapelvek szerint, amelyeket a CSKP KB elnöksége 1970. november 12-én hagyott jóvá, az évzáró taggyűléseken 1971

:ben a szavazás nyilvánosan történik. Ez az alapelv valamennyi pártszervezet számára kötelező. A párttagnak joga van észrevételeit előadni a vitában vagy azokkal a felsőbb pártszervekhez is fordulhat." A Tribúna hozzáfűzi, hogy ez az alapelv helyes és nevelő célzatú. A kommunistáknak — amennyiben erről időközben leszoktak — ismét meg kell tanulniuk a nyílt, szemtől szembe való véleménynyilvánítást. Le keli vonni a következtetést A Rudé právo pénteki számában S. Oborský kommentárban hívja fel a figyelmet arra, hogy nálunk még mindig vannak felforgató csoportok, amelyek nem hagyják abba jobboldali, szocialistaellenes tevékenységüket. „Itt az ideje, hogy hangosan kijelentsük: ha tovább folytatják a szocializmus elleni harcukat, akkor ellenforradalmi tevékenységet fejtenek ki, s az ország ellenségeinek álláspontját támogatják. Ezért vállalni kell a felelősséget." Oborský leszögezte, hogy vannak emberek, akik azt a meghirdetett irányvonalat, hogy pártunk nem híve a pereknek, sem az adminisztratív intézkedéseknek, úgy fogják fel, mint a párt gyengeségét. Azt hiszik, hogy ezt a „gyengeséget büntetlenül felhasználhatják a törvények és az alkotmány megszegésére. Nem tűrhető tovább az ellenforradalmárok törvény- és alkotmányellenes felforgató tevékenysége. 1948 februárját akarták megbosszulni A Novosztyi szovjet sajtóiroda cseh nyelvű hetilapjának, a Týdeník aktualít idei 8. száméban Zdenäk Horení, a Rudé právo főszerkesztő-helyettese írt cikket 1948 februárjának jelentőségéről. Bevezetőjében megállapítja, hogy 1968-ban a „barikád másik oldaláról" elsősorban három történelmi objektumra irányították az ágyútüzet: a CSKP V. kongresszusára, 1948 februárjára és a szocialista építés időszakára. — A legyőzött ellenforradalom visszavonulási támpontjairól húsz év után ismét ellentámadásba lendült, kezdetben „a szocializmus megtisztítása", a „megjavított szocializmus", „a tiszta demokrácia" jelszavába burkolva terveit. Nagyszabású revans és bosszúkísérlet vdít ez a februárért, revanskísérlet, amely nem válogatott olyan „békés eszközökben" mint a nyilvános rágalmazás, vagy m emberek öngyilkosságba kergetése stb." Most egy prágai újságíró, Rudolf Stroebinger kevésbé ismert esete jut az eszembe, akinek áruló hangját jelenleg a Deutsche Welle hullámhosszán hallhatjuk. 0 volt az, aki 1968 tavaszán elősegítette egy becsületes ellenálló, partizán és kommunista — Augustín Schram — elleni rágalomhadjáratot. Ismeretes, hogy Schram elvtársat 1948 februárja után külföldi ügynök gyilkolta meg. Schram elvtársat a mi reakciósaink 1968-ban azzal vádolták, hogy, köze volt Jan Masaryk öngyilkosságához, ami égbekiáltó hazugság. Bebizonyosodott, hogy, Stroebinger kezdeményező részvétele ebben a becsületes harcos emlékét és a szocializmus ügyét gyalázó kampányban elsősorban személyi indítékokon alapult. Ugyanis Schram elvtárs a felszabadulás után Stroebinger apját a nácikkal való együttműködés miatt törvényesen felelősségre vonta . .. Tehát valahol itt vannak az ellenforradalmi erők 1948-ért való bosszúkísérleteinek gyökerei (Itt jegyezzük meg, hogy annak idején, 1968. május 20-án az Új Szó leközölte Bebrits Annának, Augustín Schram nejének írását, amelyben Bebrits elvtársnő állást foglal és tiltakozik férje emlékének meggyalázása ellen. írásában a többi közt arra is felhívta a figyelmet, hogy a Masaryk-ügy hamis és célzatos elferdítése nem utolsósorban szovjetellenes hangulatkeltést szolgálj. A prágai „megújhodási harcosok" egyike nyíltan kimondta: a január utáni politikai fejlődésben „antifebruárról" van szó. A Literárni listy egyik vezetője nem rejtette véka alá nézetét, miszerint a több pártrendszert úgy kell értelmezni, mint visszatérést az 1948 februárja előtti időszakba. Jók az élelmiszerellátás kilátásai jelenleg Csehszlovákiában 72 kg az egy főre jutó évi húsfogyasztás, ami európai és világviszonylatban is előkelő helyet biztosít számunkra. Tudatában kell azonban lennünk: ezt a mennyiséget azzal is biztosítjuk, hogy több húst importálunk, mint amennyi az állampénztár szempontjából előnyös lenne — írja a Rudé právo csütörtöki számában dr. J. Čech, a szövetségi Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium főosztályvezetője. A lakosság élelmiszerellátására az idén és az ötéves tervben jók a kilátások. A hazai piac élelmiszerellátása 1971-ben 3,8 százalékkal haladja meg a tavalyi szintet. Ma már elmondható, hogy a lakosság húsellátása általában kielégíti a fogyasztók igényeit. Lesz elegendő tojás és baromfi is. A húsellátás folyamatos biztosításánalt érdekében intézkedéseket tettünk a hazai állattenyésztés ta* karmányellátásának javítására(ms)