Új Szó, 1971. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1971-02-27 / 49. szám, szombat

[ Hétwégi hírmagyarázatunk | A „HÁTORSZÁG" ELLEN...? A washingtoni politikai gyakorlat ismét „kitermelte" a maga paradoxonát: az indokínai háború „vietnamizációját" a laoszi háború „amerikanizációja" váltotta fel. Nixon elnök, tábornokaira és vezérkari főnökeire hallgatva, meghökkentő logikával szabta meg a csapatkivonások feltételeként a laoszi fegyveres beavatkozás eszkalációját. A Fehér Ház érvelése, a háború ismételt kiterjesztésének az indoklása azonban felvillantja az igazi szándékot. Azt bizonyítja, hogy az Egyesült Államok a maga kreálta status quo befagyasztására törekszik, követ kezésképp a jövőben sem mond le a korrumpálódott, reakciós rezsimek egyoldalú támogatásáról, katonai jelenlétét a térségben feltétlenül szükségesnek, a NATO stratégiája szempontjából létfontosságúnak tartja. 1971 II. 27. 1954 - 1962 A genfi egyezményben mindenekelőtt a térség országainak önrendelkezési jogát rögzítették le. Vonatkozott ez természetesen Laoszra is. Ugyanakkor a belpolitikai helyzet alakulása, az egyre fokozódó franciaamerikai beavatkozás, nyilvánvalóvá tette, hogy a „millió elefánt országában" rövidesen kenyértörésre kerül sor. A közvetlen okot az 1958-as választások szolgáltatták. A forradalmi párt, a Neo Lao Hakszat kilenc, szövetségesei négy mandátumot szereztek meg a 21 parlamenti képviselői helyből. A haladó, demokratikus erők választási győzelme nyílttá tette természetesen a hatalomért folyó harc kérdését, úgy tűnt, hogy a politikai erők ilyen irányú polarizálódása következtében az ország a pozitív semlegességi politika útjára lép. Ekkor lépett színre az Egyesült Államok. A következő esztendő nyarán laoszi és francia kormánymegbízottakkal megállapodást köt, hogy thaiföldi közvetítéssel fegyvereket és katonai tanácsadókat irányítanak Laoszba. A „tanácsadók" beszivárgásával egyidejűleg megkezdődtek a baloldal elleni Intrikák is, amelyek végül nyílt támadásba torkolltak; a forradalmi pártok képviselőit rendőrterrorral űzték el a kormányból. A polgárháború elkerülhetetlenné vált — Souvanna Phouma kormányát az egyre szorongatóbb katonai helyzet kényszerltette Ismét tárgyalóasztalhoz. Az 1962-es genfi értekezlet csupán a laoszi helyzettel foglalkozott. Döntéseit, amelyek koalíciós kormány megalakítását, az idegen csapatok kivonását, nemzetközi felügyeletet írtak elö, tulajdonképpen sohasem hajtották végre. A koalíció, amelyben radikális, semleges és antikommunista csoportosulások kaptak helyet, rendkívül lazának bizonyult, végezetül törvényszerűen kettős hatalom kialakulásához vezetett: az amerikaiak és franciák támogatta vientianei kormány a nyugati országrészeket ellenőrizte, míg a Patet Lao Laosz területének kétharmadán szervezte meg a közigazgatást. Az ürügy... Nem véletlen, hogy az amerikaiak „különleges" háborúja Laoszban a hatvanas évek elején öltött Intenzívebb formákat. Kennedy elnök persze körültekintőbb, óvatosabb és tegyük hozzá: józanabb volt. Felismerte a veszélyt, elvetette a nyílt invázió gondolatát. Annál is inkább, mert tanácsadói ugyancsak kétségbe vonták az esetleges győzelmet. Az akkori becslések szerint háromszázezer főnyi szárazföldi hadseregre, sőt atomfegyverek bevetésére lett volna szükség ahhoz, hogy megtörjék a Patet Lao ellenállását. Így Kennedy — jobb híján — a status quo megtartására törekedett, a nagyhatalmak által garantált semleges Laosz megszilárdításának gondolatát helyezte előtérbe. Tán hangsúlyoznunk sem kellene, hogy Johnson koncepciója immár lényegesen módosult, míg Nixon elnök elképzelései a nyílt fegyveres beavatkozáshoz vezettek. Az ürügyet lényegében ma is, a múltban is az ún. „Ho Si Minh-ösvény" szolgáltatta, az amerikai légierő rendszeressé való támadásait a délvietnami szabadságharcosok utánpótlási vonalainak a felszámolásával indokolták Washingtonban. Persze az utánpótlási vonalak elvágásán túlmenően egyéb oka is volt az amerikai hadvezetésnek, hogy fokozza katonai támogatását. A „Die Welt", a Springer-cég ismert lapja állapította meg egyik elemzésében: „E légi támogatás, valamint az amerikai titkosszolgálat, a CIA által fenntartott Air America és Air Continental légivonala nélkül Souvanna Phouma kormánya nem jelentene többet, mint egyszerű városi helytartóságot a Mekong-folyó partján." Az idézet hűen tükrözi a vientianei kormány helyzetét, amelyen a napi négyszáz amerikai berepülés, a hivatalosan is beismert tizenkétezer amerikai tanácsadó közreműködése sem segített. S ekkor még nem szólottunk a CIA „különleges hadseregéről", amely a meo-törzs szeparatista törekvéseit kihasználva negyvenezer „különlegesen" kiképzett zsoldost állított fegyverbe. Nos, Vang-pao (a francia idegenlégió volt altisztjéből „átminősített" tábornok) hadserege, sőt a múlt évi 200 millió dollárra rúgó katonai segély is hatástalannak bizonyult. A Patet Lao továbbra is szilárdan tartja kezében az ország stratégiai fontosságú útvonalait, városait. Arra is futja erejéből, hogy időről-időre újabb területeket szabadítson fel. Diszkréció mindenek felett Volt időszak, amikor a Fehér Háznak még a tájékán sem volt szabad szót ejteni az Egyesült Államok laoszi katonai jelenlétéről. Az amerikai kongresszusban és szenátusban kínos jelenetek játszódtak le: hol a külügyminiszter, hol a hadügyminiszter volt kénytelen, nyilván felsőbb utasításra, hazudni az okvetetlenkedő szenátoroknak. Viszont a Kőedény-síkságon elszenvedett vereség után — bár nagyon lassan és óvatosan — megnyíltak a hírforrások szelepei. Ügy tűnt, mintha Nixon — a kambodzsai beavatkozást követően — nem merné vállalni a laoszi invázió kockázatát. Persze aki „a"-t mond, mondjon „b"-t is, tartja az amerikai hadvezetés, az elnök végül kénytelen volt beilleszteni indokínai koncepciójába a laoszi betörést. A várt siker, mint már annyiszor, ismét elmaradt. A saigoni zsoldosok legképzettebb alakulatai nem váltak be a faltörő kos szerepében, sőt az amerikai légierő is számottevő veszteségeket szenvedett. Ugyanakkor érzékenyen érintette a State Departement vezető hivatalnokait a Kínai Népköztársaság állásfoglalása. A Zsenmin Zsipao ugyanis minden köntörfalazás nélkül kijelentette: „Kínának joga van reagálni a Laosz elleni agresszióra!..." Nem véletlen tehát, hogy Nixon környezetében egyre sűrűbben hangsúlyozzák: a Kínai Népköztársaság érdekeinek tiszteletben tartását, sőt Ronald Ziegler, a Fehér Ház szóvivője kijelentette: „... ezek a hadmüveletek egyáltalán nem veszélyeztetik a kommunista Kínát.' A Pentagon árgus szemmel figyeli, vajon a laoszi betörés milyen irányban befolyásolhatja a szovjet—kínai viszony alakulását, jól tudják, hogy a segélynyújtás összehangoltsága esetén, hamarosan végeszakadna a szabadságharco-. sok „hátországa" ellen indított támadásnak. Erre mutat rá egyébként a Novoe Vremja címd szovjet elméleti folyóirat is egyik legutóbbi elemzésében, amely a szovjet—kínai és általában a nagyhatalmak közötti viszonyt veszi bonckés alá. Az esélyek azonban így sem kétségesek. Egy azonban tény: Nixon nem okult a kambodzsai kudarcból, nagyhangú fenyegetőzései, a VDK elleni támadás kilátásba helyezése mögött valószínűleg a sötétben megszeppenő suhanc önbátorító fütyörészgetése lappang. BALOGH P. IMRE BARÁTI LÁTOGATÁS UTÁN Štrougal elvtárs tárgyalásainak magyarországi visszhangja Budapest — A magyar lapok vezércikkeikben méltatják dr. Ľubomír Strougal csehszlovák miniszterelnök magyarországi látogatását és megbeszéléseit. A Népszabadság tegnapi számában többek között a következőket írja: Örömmel vettük tudomásul, hogy a „csehszlovák kérdés" amely hosszú ideig a nyugati sajtó címoldalán szerepelt, megszűnt kérdéssé lenni. A szomszédos országban végbement konszolidációs folyamat megteremtette a nyugodt építőmunka feltételeit, hogy gyarapodjék a gazdaság és megvalósuljon a csehszlovák párt fő törekvése: teljes legyen az összhang a szavak és a tettek között. A Magyar Hírlap Ľubomír Strougal budapesti látogatásával összefüggésben a következőket állapítja meg: Azonos irányú törekvéseinkhez nagyon kedvező a légkör, a két szomszédos és testvéri állam lehetőségei megvannak ahhoz, hogy gazdaságaik megannyi területen előnyösen egészíthessék ki egymást. Ebben lényegében benne foglaltatik a következő évek és évtizedek széles körű magyarcsehszlovák együtműködésének roppant gazdag munkaprogramja. „A csehszlovák miniszterelnök rendkívül őszinte hangú, a problémákat sohasem szépítgető, a valósággal bátran szembenéző sajtóértekezleti megjegyzéseiből szeretnénk kiemelni egy számunkra különösen megragadó és tanulságos részletet:az értelmiség szerepét megvilágító elemzést — írja vezércikkében a Magyar Nemzet, majd hozzáfűzi: a csehszlovákiai sikeres konszolidációról a szocializmus építéséről szólva dr. Strougal nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a műszaki értelmiség is mindjobban magáévá teszi a párt politikáját. „Természetesen vannak még problémáink az alkotó értelmiség köreiben, írókkal, művészekkel, tudományos dolgozókkal. De nem lehetünk türelmetlenek — mondotta — következetes kitartó, meggyőző munkára van szükség s együtt kell működnünk e területen is a becsületesen gondolkozó emberekkel." Ügy érezzük — írja a Magyar Nemzet — hogy a baráti és szövetséges Csehszlovákia kormányfője — éppen a realizmus szellemében és a konszolidáció nagy munkájának hatékony elősegítése érdekében — az egyedül helyes és járható utat jelölte meg. Az európai biztonságért, a nácizmus ellen AZ NKP elnökségének felhívása Bonn — A Német Kommunista Párt elnöksége tegnap felhívta az NSZK kormányát, hogy a Német Szövetségi Köztársaság valamennyi polgárának érdekében haladéktalanul válaszoljon a szocialista országoknak az európai biztonsági értekezlet előkészítésével és összehívásával kapcsolatos kezdeményezésére. A szocialista országok külügyminisztereinek bukaresti találkozójával összefüggésben kiadott nyilatkozatban az NKP elnöksége rámutat, hogy Bonn különféle előzetes feltételekkel igyekszik elodázni az értekezlet összehívását. Ez az állásfoglalás teljes mértékben ellenkezik a bonni kormánynak a moszkvai szerződés aláírása alkalmával tett programnyilatkozatával. Egy másik bonni jelentés szerint az NKP elnöksége óva intett a nyugat-németországi jobboldali veszélytől. A Düsseldorfban közzétett nyilatkozat rámutat, hogy a reakciós erők fokozott támadásokat intéznek a kormány kül-, bel- és gazdasági politikája ellen. Ugyanakkor magában a SPD vezetőségében is egyre jobban aktivizálódik a jobboldal és támadásra készül a pártban levő baloldali erők ellen. Az NKP elnöksége hangsúlyozza, hogy az NSZK-ban zavartalanul tevékenykedhetnek az újnáci terroristák is. Ötvenéves barátság Kabul — Feburár 28-án lesz 50 esztendeje annak, hogy aláírták a szovjet—afgán barátsági szerződést. Ez volt az első egyenjogú szerződés, amelyet az afgán kormány az ország függetlenségének kikiáltása után kötött. Az afgán külügyminisztérium irattárában ma ls gondosan őrzik Lenin-nek a kabuli kormányhoz intézett levelét, amelyben közli, hogy Moszkvában aláírták és ratifikálták a szerződést, amely megerősíti az OSZSZSZK és Afganisztán baráti kapcsolatait. Az utóbbi 50 év alatt a Szovjetunió és Afganisztán kapcsolata szélesebb körűvé vált és megszilárdult. Afganisztán fejlődése szempontjából igen jelentős gazdasági együttműködése a szocialista országokkal és a Szovjetunióval, amely különösen nagy segítséget nyújt az afgán kőolajipar és a mezőgazdaság fejlesztése, az útépítés a geológiai kutatás és a szakemberek képzése terén. Demirel a diákság „megrendszabályozására" készül Ankara — Demirel, török miniszterelnök kijelentette a DPA tudósítójának, hogy az ellenzék szembenállása ellenére is „keresztül bokszolja" a parlamentben az egyetemekre vonatkozó rendkívüli törvényt. A különleges törvény — elfogadása esetén — jogot ad a rendőrségnek arra, hogy bármikor belépjen az egyetem területére, a tüntetéseket megakadályozza, a gyűléseket feloszlassa, a bíróságok jogot kapnának a „szélsőséges tevékenység" legszigorúbb büntetésére. A nyugatnémet hírügynökség helyzetmagyarázata szerint a jelenlegi parlamenti vitában a kormánynak nincs különösebb félnivalója, mivel az ellenzék valószínőleg a rendkívüli törvény elfogadása elé sem fog különösebb akadályt állítani. A hadsereg — tűnik ki a helyzetmagyarázatból — kifejezetten kívánatosnak tartja a rendkívüli törvény beiktatását, mivel arra számít, hogy a kormány ezáltal éppen az ő céljait valósítja meg. A török egyetemeken kialakult helyzetet bonyolítja az, hogy időnként a jobb- és baloldali diákszervezetek egymással is összecsapnak. „Parasztháború" Japánban Narita — Negyedik napja folynak a tüntetések a Tokió közelében fekvő Narita szomszédságában, ahol a japán főváros második nemzetközi repülőterét akarják megépíteni. A parasztok a támogatásukra siető diákokkal együtt mindent elkövetnek, hogy megakadályozzák a kormány által az építkezés céljaira kisajátított földjeik elfoglalását. Nyugati hírügynökségek leírása szerint szabályos csata alakult ki az elszántan védekező parasztok és diákok, illetve az acélsisakos, védőpajzsokkal felszerelt rohamrendőrök között. Az elkeseredett csata során a földjüket védők újabb és újabb erősítéseket kaptak a fővárosi diákságtól, és a kivezényelt rendőrök parancsnoka erre az alkonyat beálltával visszavonulót rendelt el. Addigra több mint 150 tüntető és legalább negyven rendőr sebesült meg. Az AFP értesülése szerint a rendőrök több mint 140 diákot őrizetbe vettek. EDWARD BABIUCH és Józef Tejchma, a LEMP Politikai Bizottságának tagjai, a KB titkárai február 24-én és 25-én Moszkvában a LEMP és az SZKP együttműködésének fejlesztéséről tárgyaltak Mihail Szuszlovval, az SZKP Politikai Bizottságának tagjával, Ivan Kapitonovval és Konsztantyin Katusevvel, az SZKP titkáraival. FRANCIAORSZÁGBAN hivatalosan megkezdődött a március 14-i és 21-1 kozségtanácsi választások kampánya. MSZTYISZLAV KELDIS, Mihail Lavrentyev, Ivan Petrovszkij és Leonyid Szedov neves szovjet tudósoknak csütörtökön a moszkvai francia nagykövetségen átnyújtották a Becsületrendet, amellyel a szovjet—francia tudományos kapcsolatok ápolásáért tüntették ki őket. BONNBAN tárgyalások kezdődtek a Szovjetunió és az NSZK új hosszú lejáratú gazdasági szerződésének megkötéséről. TEHERÁNBAN aláírták a Szovjetunió és Irán tudományos-műszaki együttműködést egyezményét, amelynek értelmében a két ország tudósokból és műszaki szakemberekből álló küldöttségeket cserél és megküldi egymásnak a tudományos műszaki információkat is. A két ország az érdeklődési körében tartozó problémákról szemináriumokat is szervez. Dr. MICHAEL KOHL, az NDK miniszterelnökségi hivatalának államtitkára és Egon Bahr, a nyugatnémet szövetségi kancellári hivatal államtitkára és kíséretük tegnap Bonnban találkozott. Már a hetedik megbeszélést folytatják a két német állam kapcsolatainak normalizálásáról. ALEKSZEf KOSZIGIN, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke tegnap fogadta NguyenHo-Chant, a VDK nagykövetét és szívélyesen elbeszélgetett vele. A SZOVJETUNIÓBAN csütörtökön felbocsátották a Kozmosz —397, tegnap pedig a Kozmosz —398 jelzésű mesterséges holdat, mellyel folytatják az 1962. március 16-án bejelentett űrkutatási program megvalósítását. NYIKOLAJ PODGORNIJ, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke a szovjet—Iráni szerződés megkötésének 50. évfordulója alkalmából üdvözlő táviratot intézett Reza Pahlevi uralkodóhoz. CHRISTOPHE GBENYE, aki 1964-ben a kelet-kongói Mobutu-ellenes lázadás élén állott, kijelentette, hogy feltétlenül támogatja Mobutu elnök politikáját. Gbenye január 31-én a politikai menekültek közkegyelemben részesítése után tért vissza Kongóba. A SZTRÁJKOLÓ postások bérköveteléseit rendszeresen viszszautasító angol kormány most elhatározta, hogy 16 százalékkal emeli a rendőrök fizetését. Az államkincstárnak ez évi 22 millió font sterlingjébe fog kerülni. NYUGAT-BERLIN Moabit kerületében megkezdődött Ekkehard Weil pere. Weil tavaly november 7-re virradó éjjel merényletet követett el I. Scserbak szovjet katona ellen, aki a tiergartení szovjet hősi emlékmű előtt teljesített őrszolgálatot. AZ AEU, legnagyobb angol vasas szakszervezet hétfőre, valamint március 18-ra országos sztrájkot hirdetett, tiltakozásul a kormány szakszervezet-ellenes törvényjavaslata ellen. A szakszervezet hárommillió dolgozó támogatására számít. A WESTERN AIRLINES amerikai légiforgalmi társaság Boeing 737 mintájú sugárhajtású repülőgépét San Francisco és Seattle között elrabolták és kényszerítették, hogy éjszaka a kanadai Vancouverben szálljon le. A repülőgép 72 utasa között 67 amerikai újonc is volt.