Új Szó, 1971. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1971-02-26 / 48. szám, péntek

Nagyon jól éreztük magunkat Strougal miniszterelnök magyarországi látogatásáról Üiíüü A növekvő szovjethatalom megváltoztatta a katonai egyenletet Washington — Nixon elnök washingtoni idő szerint csütörtökön délben az amerikai kongresszus elé terjesztette kötetnyi terjedelmű külpolitikai üzenetét „Az Egyesült Államok külpolitikája az 1970-es években — a béke építése" címmel. A 180 sűrűn gépelt oldalon mintegy 65 000 szót tartalmazó ta nulmány felolvasása legalább 10 órát venne igénybe, ezért a törvényhozás tagjai írásban ismerkednek meg az elnök üzenetével. A szokatlanul nagy terjedelem ellenére az elnöki üzenet legmeglepőbb vonása az, ami hiányzik belőle: a folyamatban levő laoszi invázióra csupán a „vietnamizálási" program keretében utal. Az üzenet 6 főrészben és 14 fejezetben tárgyalja az USA külpolitikáját. Külön főrészt szentelt a szovjet—amerikai viszony taglalásának, ami — a „hatalmi egyensúly politika" nézőpontjából vizsgálva — vezérfonalként vonul végig az egész tanulmányon. Hanoi — A dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány külügyminisztériuma elítélte azt Bevezetőben Nixon elnök hangsúlyozza, hogy kormányának „a külpolitikában végbemenő alapvető átalakulás korszakán kell átvezetnie a nemzetet". Mive] a nemzetközi feltételek gyökeres megváltozása következtében elmúlt „amerikai uralkodó túlsúlyának korszaka, amelyben amerikai erőforrásokra és amerikai receptekre hagyatkozhattunk". A legnagyobb hangsúllyal azt emeli ki, hogy „a növekvő szovjethatalom korszaka megváltoztatta a katonai egyenletei". Megállapítja, hogy „a viszonylagos fölény időszakát felváltó viszonylagos erőegyensúly időszakában az ero fogalmának új meghatározására van szükség", inert ha az USA elmulasztja az alkalmazkodást a megváltozott erőviszonyokhoz, akkor „ez olyan konfrontációhoz vezethet, amely a bénultság, vagy az atomtűz gyötrelmes választása elé állít bennünket". Az elnök szerint a Nixondoktrina a más nemzetekkel való „társasviszonyt" állítja az „új külpolitika" középpontjába. Toirányából támadják az amerikai, illetve a saigoni alakulatok laoszi hadállásait. A dél-vietnami vábbi fejtegetéseiben azonban elárulja, hogy „az amerikai nép némiképp belefáradt a legutóbbi 25 év nemzetközi terheibe", s beismeri, hogy a világcsendőri szerep a régi formában az amerikai nép „belefáradása" miatt is tarthatatlanná vált. A szovjet—amerikai viszonyról szólva az elnök elismeri a Szovjetunió „vitathatatlan világhatalmi státuszát". Megállapítja, hogy a két világhatalmat „megosztó nagyon is valóságos nézetkülönbségek" mellett vannak létfontosságú „közös érdekek", ezek között elsősorban az, hogy „egyik sem akar nukleáris csapásokat váltani a másikkal". A SALT-megbeszélések kilátásait az elnöki jelentés „bizonyos optimizmussal" ítéli meg, de nem számít „gyorsan létrejövő megállapodásokra". Az elnök szerint „itt az alkalmas pillanat" arra, hogy az USA és a Szovjetunió egyaránt felmérje kapcsolataik helyzetét és „mérlegelje a további haladáshoz szükséges döntések szükségességét". Nixon elnök végül azt sugalmazza, hogy a két nagyhatalom jövőbeni kapcsolatainak szabályozása céljából tűzzék „a kimagasló lehetőségek napirendjére" a következő témaköröket: aj a stabilabb katonai viszony kialakítása a következő évtizedre, b) a közel-keleti konf Budapest — Dr. Ľubomír Strougal, a csehszlovák szövetségi kormány elnöke háromnapos magyarországi látogatásának befejeztével nyilatkozott a Csehszlovák Sajtóiroda, a Rudé právo és a Csehszlovák Televízió tudósítójának. Arra a kérdésre, hogyan értékeli a magyar vezetőkkel folytatott tárgyalásait, így válaszolt: Megbeszéléseink mindkét felet érdeklő kérdések széles körét érintették. Nyílt és tárgyszerű, nem formális tárgyalásokat folytattunk a magyar elvtársakkal. Tisztáztunk állásfoglalásokat bel- és külpolitikai kérdésekben. Megállapodtunk, hogy a párbeszédet folytatjuk, s előtérbe állítunk integrációs irányzatokat, melyeket a két ország ötéves terűében kívánunk érvénye síteni. Közvetlen benyomásairól szólva Strougakelvtárs elmondotta, Moszkva — Urho Kekkonen finn köztársasági elnök csütörtökön Moszkvában villásreggelit adott a szovjet vezetők tiszteletére. Megjelent Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin, Nyikolaj Podgornij, Andrej Gromiko külügyminiszter, Andrej Grecsko marsall, honvédelmi miniszter és több más hivatalos személyihogy a csehszlovák küldöttség az első pillanattól kezdve nagyon jól .érezte magát Budapes ten. A vendéglátó Kádár, Fock, Losonczi és más elvtársak érdeméből a tárgyalások a teljes kölcsönös megértés légkörében folytak. Strougal elvtárs hangoztatta, hogy a csehszlovák küldöttség teljes bizalommal kezdte meg a tárgyalásokat, az elmúlt évek, főként a kritikus 1968-as időszak tapasztalataira támaszkodva, amikor gyakran figyelmen kívül hagyták a magyar elvtársak helyes nézeteit. „Ha kellő figyelmet szenteltünk volna e jószándékú tanácsoknak, sokkal kevesebb gondunk lett volna tegnap és ma is", — jelentette ki Strougal elvtárs. Strougal elvtárs a beszélgetés során elmondotta, hogy Fock Jenő magyar kormányfő elfogadta a csehszlovák kormány meghívását és hazánkba látogat. ség, valamint a Kekkonen kíséretében levő személyiségek. A villásreggeli meleg, baráti légkörben folyt le. • * * Urho Kekkonen finn köztársasági elnök csütörtökön hazautazott Moszkvából. Kekkonen nem hivatalos látogatáson tartózkodott Moszkvában. intéz Algéria ellen és megtorló rendszabályokat sürget. A Les Echos hangsúlyozza, hogy Bumedien nem zárta be az ajtót a kétoldalú tárgyalások további folytatása előtt. A IHumanité kiemeli, hogy a két ország közötti kapcsolatok terén nincsen szó szakításról. . . Semmi sem ártana jobban Franciaország igazi érdekeinek, mintha indokolatlan megtorló intézkedéseket terveznének. A KGST ORSZÁGOK állami tervbizottságainak vezetői Moszkvában ötnapos megbeszélés-sorozaton jelölték ki az együttműködési formák és módszerek tökéletesítésének normáit. Az aláírt dokumentum szerint az érintett nemzetek mindenekelőtt országaik közötti kapcsolatok fejlesztésére törekszenek majd. SALVADOR ALLENDE chilei köztársasági elnök Caracasban találkozott az országos paraszttanács képviselőivel és megvitatta velük a falu társadalmigazdasági átalakulásával kapcsolatos kérdéseket. AZ NSZK KÜLÜGYMINISZTÉ RIUMA közölte, Walter Scheel külügyminiszter fogadta Constantin Oanceát, Románia bonni nagykövetét, aki átnyújtotta neki a Varsói Szerződés tagállamainak február 18—19-én megtartott külügyminiszteri értekezletéről kiadott közös közleményt. BORISZ VELCSEV, a Bolgár Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára megbeszélést tartott Giancarlo Pajettával, az Olasz KP Politikai Bizottságának tagjával. A CIPRUSI KORMÁNY felajánlotta a visszatérést falvaikba azoknak a ciprusi törököknek, akik 1964 után hagyták el lakhelyüket. U THANT ENSZ-főtitkár nyilatkozatban élesen elítélte Nagy-Britannia döntését azzal kapcsolatban, hogy Dél-Afrikának helikoptereket és hadifelszereléseket szállít. VATIKÁN szintén csatlakozott az atomsorompó-egyezményhez. A szerződés Domenico Enrici érsek, apostoli delegátus ratifikálta Londonban. NIXON elnök a Fehér Házban fogadta az amerikai néger szervezetek képviselőit. A megbeszélésen a kormány több tagja is részt vett. az amerikai tervet, nogy az Egyesült Államok magának ka parintsa meg Dél-Vietnam természeti kincseit. A DIFK külügyminisztériumának ezzel kapcsolatos nyilatkozata hangsúlyozza: Dél-Vietnam természeti kincsei a dél-vietnami nép elidegeníthetetlen tulajdonát alkotják. Csak a dél-viet nami nép és törvényes képvise lője, az ideiglenes forradalmi kormány dönthet a természeti kincsek felhasználásáról. Párizs — Csütörtökön Párizsban megkezdődött a vietnami helyzetről tanácskozó négyoldalú értekezlet 104. ülése. Xuan Thuy, a VDK vezetője a csü törtöki ülés megkezdése előtt újságíróknak kijelentette: „Ni xon azzal a céllal vádolja a Vietnami Demokratikus Köztár saságot, hogy kiszélesíti az indokínai háborút. Ez az igazságnak pontosan a fordítottja. Ň i xon az, aki kiterjesztette a há borút először Kambodzsára, ahol kudarcot szenvedett, és ezúttal Laoszra f ahol szintén kudarcot szenved." Saigon — A dél-vietnami sza badsághai-cosok a „hátország" —laoszi hataron levo Quang i ri támaszpontra csütörtökre virradó éjszaka mintegy 17 darab 122 milliméteres rakéta hullott. A támaszpont környékén szórványos szárazföldi összecsapásokra is sor került. Az amerikai hadvezetőség beismerte, hogy a saigoni és az amerikai intervenciós alakula tok újabb érzékeny veszteségeket szenvedtek. Hírügynökségi jelentések szerint a szorongatott helyzetben levő saigoni alakulatokat ismét megerősítik, mintegy 22 ezer főnyi katonaságot vezényelnek át a határon. Hivatalos közlés szerint jelenleg 16 ezer saigoni katona tartózkodik Laosz területén. A határmenti vidékeken 9000 amerikai katona állomásozik, beavatkozásra készen. Ugyanakkor a saigoni alakulatokat támogatja az amerikai légierő is. A B—52. es óriásbombázók folytatják berepüléseiket Laosz fölé. A front — úgy tűnik — megállt, egyes megfigyelők szerint a saigoni, illetve az amerikai csapatok nem kísérlik meg a további behatolást. liktus békés rendezése, c) az európai biztonság kereteinek megegyezéses alapon történő lefektetése. Az Európáról szóló fejtegetésében az elenök formálisan egyetértését fejezi ki a Brandt kormány „keleti politikájával" de a továbbiakban óva inti az USA nyugat-európai NATO-partnereit a NATO meggyengítésétől és attól, hogy „az USA-tól elkülönülve" keressék a közeledést a Szovjetunióhoz. A Közel-Keletről és Indokína ról szóló fejezetek az eddig folytatott amerikai külpolitikai öszefoglaló áttekintését adják. Ebben az összefüggésben megismétli, hogy a Nixon-kormány „Vietnamot tekinti az USA" leggyötrelmesebb problémájának de a legveszedelmesebbnek a közel-keleti helyzetet tartja, ahol az amerikai és a szovjet politika összeütközése könnyen ellenőrizhetetlennek bizonyulhat". Az elnök végiil ismét világosan kifejezésre juttatta: a Nixon-doktrina értelmében a „vietnamizálás" ugyanazt a célt követi, mint a Johson-kormány. BUMEDIEN NEM ZÁRTA BE AZ AJTÓT Párizs Párizsban vegyes visszhangot keltett az algériai kormánynak az az elhatározása, hogy átveszi — megfelelő kártalanítás ellenében — az Algériában működő francia olajtársaságok részvénytöbbségét, (a részvények 51 százalékát) államosítja a kőolajvezeték-hálózatot és a szaharai földgázlelőhelyeket. Kormánykörökben mindenekelőtt hangsúlyozták, hogy Bumedien elnök döntése nem jött váratlanul, mert az elnök korábbi beszédei és nyilatkozatai már sejtették, hogy Algéria erre az útra lép. Az elnöki palotához közel álló körökben egyelőre annak kijelentésére szorítkoznak, hogy Algéria elhatározása „egyoldalú cselekedet" volt, francia részről mindenesetre méltányos kártalanítást várnak, vagy közös megegyezést — esetleg döntőbíráskodási eljárás alapján — és a francia kormány fenntartja magának az 1965-ben kötött szerződésből fakadó jogo kat. A polgári sajtó egy része — elsősorban a szélsőjobboldali Aurore — heves támadásokat Kommentárunk Az utóbbi évtized egyik legizgalmasabb parlamenti választására kerül sor Indiában február 26-tól március 4-ig. A hatalmas és rendkívül bonyolult ország ban a korábbinál sokkal egyér telműbben polarizálódtak a po litikai erők. Az ország bonyo lultsága, amelynek 16 államában az emberek 14 nyelven és 250 dialektusban beszélnek — természetesen nem csökkent. Mégis, az európai átlagember számára minden eddiginél világosabban észlelhető határvonal választja el egymástól a haladás és a reakció, vagy hagyományos értelemben a bal- és jobboldal erőit. A választások megértéséhez óhatatlanul fel kell vázolni, miképpen történt a politikai erőknek ez a csoportosulása. A független India első három parlamenti választásán (1952, 1957, 1961) a függetlenségi harcot annakidején vezető kongresszus párt mindig megszerezte az abszolút többséget. A kongresszus azonban valójában nem volt homogén párt. Soraiban a szocializmus felé hajló baloldaltól a centrumon át a kifejezetten monopoltőkés, sőt feudális érdekeket képviselő szélsőjobboldalig számos irányzat élt együtt. Az irányzatoknak ezt az egyvelegét a közös függetlenségi harc emlékei, és nem utolsósorban Nehru kiemelkedő történelmi alakja fogta össze. A negyedik választás idején, 1967-ben azonban már nemcsak Nehru, hanem utódja Sasztri is meghalt. Nehru lánya, a párt „baloldali centrumához" sorolt Indira Gandhi alig egy esztendeje állt a párt és a kormány élén. Ebben a helyzetben a kongresszus párton belül nagyobb erővel lépett sorompóba a párt konzervatív frakciója, a jobboldal, az úgynevezett szindikátus. Az 1967-es választások megmutatták, hogy a szinaz új kongresszus párt számára új politikai programot dolgozott ki. Ez a politikai program 1970 fordulóján jött létre, s a programot megalkotó tanácskozás helyéről „Bombay-programnak" nevezik. Megszületésének időpontjában Indira Gandhi már álVálasztások Indiában dikátus fellépésével párhuzamosan a kongresszus párt rohamos gyorsasággal veszíti el a választótömegek bizalmát. 1967-ben az 520-tagú képviselőházban a kongresszus mindössze 184 mandátumot szerzett. A kongresszustól balra erőteljesen előretörtek a kommunisták — 43 mandátumot szereztek (később e siker értékét csökkentette, hogy az ultrabaloldali és maoista szakadár csoportok külön pártot alapítottak). Indira Gandhi 1967 után felismerte, hogy ha a kongresszus továbbra is meg akarja tartani vezető szerepét, meg kell újulnia. Ezért a választások után két esztendeig tartó heves harc bontakozott ki Indira Gandhi és a szindikátus között. Ez a küzdelem 1969-ben történelmi fordulathoz — a kongresszus párt kettészakadásához vezetett! A szindikátus emberei körülbelül 70 képviselőt szakítottak le a parlamenti frakcióból és létrehozták az úgynevezett régi kongresszus pártot. Indira Gandhi a képviselőházi frakció többségének élén lamosította az ország 14 legnagyobb bankját. A Bombay-program a gyakorlati lépést általá nosítva, előirányozta előbb az import, ötéves távlatban pedig az export állami ellenőrzését, a biztosító társaságok és a bankrendszer, valamint a gépkocsiipar és a hajózás államosítását. A Bombay-program a mezőgazdaságban előirányozza a kongresszus régi, eredeti programjában is szereplő, de mindmáig végre nem hajtott radikális földreform megvalósítását és gyorsítását. Indira Gandhi és az új kongresszus párt vezetői ezzel megteremtették a politikai erők polarizálódásának alapját. Nyilvánvaló volt ugyanis, hogy a régi kongresszus és a jobboldalú pártok ellenzik ezt a programot. A kommunista pártok és néhány indiai állam helyi pártja pedig (az Indira Gandhi és a kommunisták között fennálló változatlan nézetkülönbségek ellsnére) alapvetően támogatják. Indira Gandhinak és az új kongresszus pártnak azonban tudomásul kellett vennie, hogy az 1967-es, kedvezőtlen választási eredmények alapján nem képes hatásosan kormányozni. Hiszen a parlamentben a kongresszus párt kettészakadása miatt az új kongresszus voltaképpen kisebbségbe került. Ez volt a magyarázata annak, hogy — noha eredetileg csak 1972 februárjában kellett volna választásokat tartani — Indira Gandhi javaslatára december 27-én az államelnök feloszlatta a képviselőházat és kiírta az új választásokat. A választások kiírása óta lényegében az történt, hogy a régi kongresszus tető alá hozott egy nem teljes jobboldali blokkot a reakciós pártokkal. A baloldalon Indira Gandhi a reakcióval szembeni akcióiban — mindenekelőtt a marxista—leninista politikát folytató, eredeti Indiai Kommunista Párt (CPI), valamint a nyugat-indiai Tamil Nadu államban a rendkívül befolyásos, nyelvi alapon szervezett, s jelenleg 25 mandátummal rendelkező helyi párt támogatására számít. Jósolni természetesen céltalan — és lehetetlen is. A megfigyelők többsége azonban az indiai tömegek körében rendkívül népszerű Indira Gandhi pártjának, az új kongresszusnak előretörését várja. Egy bizonyos, a független India történetében soha ilyen világos választási lehetőség nem kínálkozott a világrésznyi ország polgárai számára, mint éppen most. —te— Az Egyesült Államok VIETNAM TERMÉSZETI KINCSEIRE PÁLYÁZIK Kekkonen hazautazott