Új Szó, 1971. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1971-02-23 / 45. szám, kedd

I3DOODDOOODO0DODD - Ú í FILMEK• • r BÜN ÉS BŰNHŐDÉS (szovjet) A világirodalom klasszikus regényeinek filmrevitele mindig nagy erőpróbát jelent az alkotók számár#. Dosztojevszkij esetében kiváltképp nagyot, hiszen a buktatókat magában rejtő regényátültetés mellett külön gondot okoz a mű, vagy egy-egy ellentmondásokkal teli jellem, a dosztojevszkiji lélekrajz és életszemlélet értelmezése is, nem utolsó sorban pedig az alkotás időszerűsége, azaz mit mond ma korunk számára az orosz irodalom halhatatlan klasszikusa. Ezzel magyarázható, hogy a törvényeket az emberi együttélés szabályait, az erkölcsi normákat a „kiválasztott személyiség", a „felsőbb rendű ember" jogcímén semmibevevő tragikus hős végzetes tévedéseire, Raszkolnyikov, a gyilkos diák roppant sokoldalú és ellentmondásos jellemére irányítja. A rendező a képi leírás módszerét választja, a regény sorait szinte mondatról mondatra követi. Dosztojevszkijtől tehát nem távolodik el, hanem az alkotás pontos rekonstrukcióját adja. Ám nem elégedett meg a felszínes ábrázolással, Raszkolhő~l

6s" című kétrészes szovjet film egyik je Dosztojevszkij-inűvek filmrevitele körül évtizedek óta folyik a perlekedés. Egyesek azt bizonygatják, hogy Dosztojevszkijből a modern életérzéseket, a megmagyarázhatatlan, homályos miszticizmust kelj kiragadnunk {pl. az olasz Vlscontt), mások szerint az író szenvedélyét, a hősök bonyolut lelkivilágát, lélektani elemzését és a művek jellegzetes orosz légkörét kell visszaadni I Pirjev a Fehér éjszakákban). így hát ki-ki a maga módján, egyéniségéneik megfelelően a titokzatosságot és a sejtelmességet vagy a magyarázatot, az értelmezést igyekszik az adaptáció központjába állítani. A „Bűn és bűnhődés" azok közé a regényfeldolgozások közé tartozik, melyek időnkónt más köntösben, más felfogásban újra és újra visszatérnek. A lélektani dráma ezúttal kilencedszer került filmvászonra. (Első filmváltozata 1909-ben Oroszországban készült. Másodízben is orosz alkotók vitték filmre — 1913-ban. Azóta a világ csaknem valamennyi filmnagyhatalma elkészítette a Bűn és bünhődés-t, így többek közt a franciák, az amerikaiak, a svédek) A szovjet alkotók általában rendkívül hívek az eredetihez. Lev Kulldzsanov, a hírneves szovjet rendező Nyikolaj Figurovszkij forgatókönyvíróval a lehető legnagyobb mértékben ragaszkodott az irodalmi alkotáshoz. Műve ilyen értelemben tehát hagyományos adaptációnak is tekinthető, bár a rendező a maga módján a regénynek főleg a belső lélektani bonyodalmait igyekszik körvonalazni, a nézők figyelmét a VÖRÖS BERKENYE nyikov lélekrajza mellett az erős bölcseleti magot tartalmazó, gondolatgazdag mű elemzésére törekszik. Kerüli az öncélú képi hatásokat s a film hosszúsága ellenére is — kétrészes — igen szuggesztív. Sikerült olyan lélekrajzot adnia, mely kifejezően szemlélteti a tettet, a gyilkosság szükségnek hitt elkövetését a leleplezésig, a bűnhődésig, tehát a szenvedés vállalásáig. Ezt a nyomasztó légkört fekete-fehér színek váltogatásával sikerült az alkotóknak megteremteniük. A lélektani dráma a két főhős: a vizsgálóbíró és Raszkolnyikov párbajára épül. A koncepciónak megfelelően a film súlypontja e két szerepet alakító színész játékában rejlik. lnnokentyij Szmoktunovszktj a vizsgálóbíró szerepében felejthetetlen és ismét nagyszerű színészi kvalitásairól győz meg bennünket (legutóbb a Csajkovszkij című szovjet film címszereplőjeként nyújtott kiváló alakítást). Játéka hiteles és termé, szetes. A fiatal Georgij Taratorkin (Raszkolnyikov megszemélyesítője) szenvedélyesen testesíti meg a megszállott, szinte bűvöletben élő egyént, híven követi a rendező elgondolásait, bár alakítása nem mentes a színpadias elemektől. Nagyszerűen juttatja kifejezésre viszont a főhős lelki gyötrelmeit, lényével is azonosulni tudott a szereppel. A többi szereplő közül említést érdemel Tatiana Bedova, Viktória Fjodorova, Jeftm Kopeljan, Vlagyimir Baszoo és Maja Bulgakova. Vjacseszlav Sumszkij operatőr munkája figyelmet érdemlő. (lengyel) Ewa és Czeslav Petelskl szélesvásznú filmje háborÚ3 történet, melyben az ismert rendezőházaspár — Waldemar Kotowicz: A jront útjai című regénye alapján — a felszabadító lengyel csapatok áldozatos erőfeFILMMOZAIK • Egy Leonyid nevü cirkuszi bohóc életének érdekes epizódjáról szól a „2—Leonyid—2" című új szovjet zenés film. • A Bonnié és Clyde óta világhírű Faye Dunaway jelenleg Spanyolországban forgat a „Doc" című amerikai filmben, amely a vadnyugat három ismert alakjáról szől. • A lepkék nem sírnak címmel rendezte új filmjét a nyugatnémet új hullám egyik tehetséges képviselője, Peter Schamoni. szítéseinek állít emléket. 1945 tavaszán tizenegy napig folyt a csata a Keleti-tenger partján fekvő Kolberg kikötővárosért, a mai Kolobrzegért. A film hősei egy lengyel lövészzászlóalj tag' jai, akik hazájuk felszabadításáért harcoltak. Az alkotás hitelesen ábrázolja a csata fő mozzanatait, kidomborítva a lengyel hadsereg szerepét a kikötő elfoglalásában. A hadmozdulatokat azonban túlságosan részletezi, a csataképek ezért kissé fárasztókká válnak. A „Vörös berkenye" néhány valószínűtlenül ható jelenet ellenére, azonban megüti a hasonló műfajú alkotások színvonalát. A népes szereplőgárdából kiragadjuk a legismertebb neveket: Andrzej Laptcki, Wladyslav Kowalski és a szovjet vendégművécz, Ivan Pereverzev alakját. —ym— llülllf ÓRÁK-MA ÉS HOLNAP A háziasszony 1 kg hús vásárlásánál pluszmínusz 1 dkg mérési pontosságot elfogadhatónak tart. Ezzel szemben egy zsebóra egy nap alatt legfeljebb 1 percet siethet vagy késhet. Egy nap alatt 1440 perc múlik el, tehát ez a hiba kb. 0,7 ezrelékes. Ha pedig csak 1 rap ingadozást engedünk meg naponta, akkor a pontosság úgyszólván elenyésző nagyságrendű. KRONOMÉTEREK A hagyományos elven, de különleges pontossággal készített és szigorú követelmények szerinti pontossággal járó, főleg navigációs célra szolgáló órákat kronométereknek nevezünk. Ezeknek nemzetközileg megállapított vizsgálati feltételeknek kell megfelelniük. Példaképpen a Deutsches Hydrographisches Inštitút feltételeit említjük meg. A karórákat 5 előírt alaphelyzetben és különböző hőmérsékleten vizsgálják. A napi közepes járásnak az 5 féle helyzetben mínusz 3 és plusz 12 másodperc között kell maradnia, az átlagos napi Járásingadozás nem haladhatja meg a 4 másodpercet. A legnagyobb eltérés két egymást követő napi járás között ugyanabban a helyzetben nem lehet több 7 másod percnél. ŰRHAJÖ-ÓRÁK Eleinte a villamos áramot csak arra hasznosították, hogy néhány perces, szabályos időközönként felhúzza a hajtórugót. Ezt a módszert a villamos faliórákban, egyes autóórákban stb. ma is alkalmazzák. A korábbi villamos karórákban egy mágnestekercs minden kilengéskor egy-egy impulzust adott a billegőnek. Hetzel svájci villamosmérnök rájött arra, hogy a hangvilla alkalmazásával nagyságrendileg nagyobb pontosság érhető el, s az eddigi 2,5 Hz-es kis billegőfrekvencia helyett 300—500 herzes hangvilla frekvenciát használt. Amellett a hangvilla súrlódásmentes, a hőmérsékletfüggése pedig megfelelő anyagmegválasztással kiküszöbölhető. Hetzel gondolatát 1953-ban szabadalmaztatta ugyan, de a kész elektromos karórája, a híres „Accutron" csak 1962-ben került a nyilvánosság elé. A szerkezet alaplapjára erősített hangvilla két szabadon lengő ága hengeres mágnesben végződik. A hengerek üres belsejébe egy-egy elektromágneses tekercs nyúlik, amelyek az alaplapra vannak erősítve. Az egyik 2000, illetve 6000 menetre van osztva. Előbbi a fázi6mérőtekercs, az utóbbi, valamint a szemben álló 8000 menetes, a hajtótekercs. A fázismérő tekercs árama, mint elektromos kapcsoló vezérli a tranzisztort úgy, hogy a hangvilla mindig a megfelelő pillanatban kap egy áramlökést a hajtótekercsek révén, az órában elholyezett kis gombakkumulátortól. A tekercsek összhangjával elérhető, hogy esetleges amplitudóváltozás esetén is a hatásos áramlökés éppen csak a rezgés fenntartására legyen elegendő. Főként ebben az amplitudóstabilizációban rejlik az óra nagy pontossága. Erre vonatkozóan a gyártó cég a legnagyobb napi járási hibát plusz-mínusz 2 másodpercen belül szavatolja. Ez havonta kb. 1 perc. Ilyen óratípust építettek be pl. az amerikai űrhajókba. ELEKTRONIKUS VEZÉRLÉS A pontosság növelésére törekedve az „EL" elektromos órájára a francia Odo gyár 3 hónaponként plusz-mínusz 1 percnél kisebb eltérést szavatol. Ez az óra hordozható ugyan, de nem zsebóra, vagy karóra: méretei 104 X 65 X 33 mm. Lényegében spirálrugós, lengőtengelyes óra, amely elektromágneses szabályozással, akkumulátor energiaforrással rendelkezik. A közhasználati órák fejlődése minden bizonnyal az elektronikus vezérlés irányába mutat. Mechanikailag a szabad lengés a cél, permanens és elektrodinamikus mágnesek alkalmazásával, tranzisztoros vezérléssel. A karóráknál: önfelhúzás a kapcsolóelemek célszerű megválasztásával és az amplitúdó stabilizálása a legújabb követelmény. A rövididö-mérésnek kiváló eszköze és módszere a korszerű, különleges filmtechnika. Ezzel rutinszerűen lehet 10 000—40 000 felvételt készíteni másodpercenként gyorslefolyású eseményekről, mozgásokról stb. A film ezt a nagy sebességgel lejátszódó folyamatot 50 ezredtől 200 ezred másodperces megvilágítási idejű állóképek sorozatára bontja. Ma már ezen a téren eljutottunk — pl. a robbanások filmezésekor — a másodpercenkénti 40 millió felvétel készítéséig. Az ilyen filmezés azonban elsősorban csak egy esemény lefolyást idejét méri és bontja fel, de a nemzetközi csillagászati, vagy napi középidők mérésére, az ehhez való kapcsolódásra nem felel meg. Utóbbi célra kiválóan alkalmas a kvarcóra. Ennek időjelzéseit egy kvarckristály elektromosan gerjesztett önrezgéseiből nyerik. A kvarckristály, rezgésszáma rendkívül állandó és legfeljebb napi 0,001 másodperc ingadozást mutat. Ez a szigorú frekvenciastabilitás teszi alkalmassá a nagy pontosságú időmérésre. Ha ezt a rezgésszámot (12 800 Hz) pl. 10 fokozatban lecsökkentlk és ezzel pgy mechanikus lengőrendszert szinkronizálnak, akkor máris eljutottunk a kvarcórához: alkalmas a kronométerek hitelesítésére, pontos laboratóriumi mérésekre, de az ezermilliomod másodprec, a nanoszekundum (ns) mérésére még nem. ATOMÓRÁK A legfontosabb készülék napjainkban az időmérés és frekvenciamegállapítás céljára az atomóra. Bizonyos atomok vagy molekulák karakte« risztikus önrezgéseit egy-egy frekvencia jellemzi. A rezgések megszámlálása pedig az időközök meghatározására alkalmas. Az eddigi vizsgálatok szerint legmegfelelőbbnek a rubldium és főleg a cézium sugárzása bizonyult. Utóbbinak a frekvenciája annyira állandó, hogy az eltérés csak 30 ezer év alatt tesz ki 1 másodpercet, A világ leglöbb időmérő obszervatóriumában céziumrezonátorokat használnak, mint alapfrekvencia-normáliát. A cézium-rezonátor ugyanis különösen alkalmas arra, hogy bárhol minden más sugárzástól függetlenül felépíthető legyen. Fppen ezért a legújabban megállapított nemzetközi időegység a cézium spektrumvonalára épül. Napjaink fizikája a hosszúság, a tömeg és az idő igen pontos mérését kívánja meg, a mérési eredményeket ezek egységében keli kifejezni. Ezért az időegységre egyre pontosabb értéket kellett meghatározni. A másodpercet mint egy nap 86 400-ad részét 1940-ig százinilliomod másodperc pontossággal mérték. Megállapították azonban, hogy a földforgás szabálytalansága miatt ez az érték 200 év leforgása alatt ötszázmilliomod értékkel változik. Ezért ennek középértékét veszik alapul. A mérési pontosságot később tovább sikerült fokozni. Az atomidőetalon — éppen úgy, mint a hosszúságetalon — spektroszkópiára épül. Az atomok felépítésére vonatkozó ismeretek az atomi állapotok rendkívül kis változásainak vizsgálatához vezettek. Ezeknek kis energiakülönbségek felelnek meg, kis frekvenciájúak és a könnyebben mérhető rádióhullámok tartományába nyúlnak be. Ezért vált lehetővé ezek spektrális vizsgálata. MÉZER-ETALON Az atomsugárzási technika fejlesztési problémájával egymástól függetlenül N. H. Bászov, A. M. Prohorov Moszkvában és C. H. Towaes a Columbia Egyetemen (USA) foglalkoztak. Az első lépést az atomóra báziskénti felhasználására az ammőniamézer felfedezése adta, amiért az említett fizikusok 1964-ben fizikai Nobel-díjat kaptak. A mézer hidrogénatomokat használ, amelyet N. F. Ramsey használt elsőnek időetalonként. A hidrogénmézer sugárzási frekvenciáját 1:1 000 000 000 000 pontossággal sikerült meghatározni. Az időméréssel foglalkozó legnagyobb kutatólaboratóriumokban újabban mindinkább higanymézereket és céziumrezonátorokat állítanak be időetalonként. Mivel egyre több illyen időmérőállomást létesítenek, magától adódik az a probléma, hogy ezeket megfelelő szinkronizáló módszerrel összehangolják. Amióta pedig 1964-ben sikerült olyan atomórákat is előállítani, amelyek normális forgalmi repülőgépeken, vagy más járművön is szállíthatók, az összeigazítás problémája még időszerűbbé vált. Az első ilyen kísérletet már 1964 nyarán elvégezték, mégpedig a svájci neuenburgi obszervatórium, az „US Navaľ* obszervatórium és az USA „National Bureau of Standards" időetalonjai között, kb. 1 mikroszekundum pontossággal. Ezt a kísérletet szélesítették ki később a hordozható céziumos órákkal, és kiterjesztették Japán, Hawaii, Kanada, valamint számos európai ország időetalonnal rendelkező laboratóriumára. Ebben a repülőóra-kísérletben 11 ország 22 laboratóriuma vett részt. Alapőrának ehhez a kísérlethez, megegyezés szerint, a Naval obszervatórium céziumóráját vették, amelyik a már előbbiekben említett földforgás-kiegyenlítés alapján az univerzálidőt szolgáltatta. A kísérlet folyamán két repülőgép egy-egy céziumőrával a fedélzetén hosszú utat tett meg. A repülűóra-kísérlet egyszersmind egy másik, tőle független időszinkronizáló kísérlet eredményét Is megerősítette. Ez utóbbit a Relay II. mesterséges holddal végezték három (USA, Kanada, Japán) földi állomásról. Ezzel beigazolódott, hogy a híradástechnikai mesterséges holdak a földi órák szinkronizálására is felhasználhatók. Itt azonban követelmény, hogy az órával rendelkező állomások a mestarséges égitesteket követő antennával legyenek felszerelve. Az itt említett repülőóra-kísérlet után a franciák is végeztek hasonló kísérletet három anyaországi, továbbá egy Libanonban és egy a Szaharában felállított földi mérőállomás bekapcsolásával, a DIC és DID mesterséges holdjaikkai. Megállapításuk szerint két távoli földi állomás közti mikrohullámos szinkronizáció azt a bizonytalanságot rejti magában, hogy ismeretlen az az út, amelyet a hullám a két állomás között megtesz. Márpedig 0,1 míkroszekundumos Időeltérés 30 m távolságot Jelent. Éppen ezért szerintük is repülöóráről célszerű a szinkronizálást végrehajtanL A fejlődés az utóbbi évtizedben rohamossá vált, és Itt sincs megállás. Az atomórák egészFöldünkre kiterjedő pontos időegyeztetésének jelentősége napjainkban megsokszorozódott. A mestereéges égitestek pályáinak követése, útközben! ellenőrzése, számítása, programozása és módosítása ezermilliomod másodpercnyi nagyságrendű időmérési pontosságot követel. De ezt fogja követelni előreláthatólag az égitestek forgalomszabályozása is. Bászov professzor, a mézar egyik említett feltalálója legújabban lézer-órát állított elő. A lézer frekvenciastabilitása éppen olyan szigorú, mint a mézeré, de sokkal rövidebb hullámtartományban működik. Ennélfogva feltehető, hogy ennek arányában időmérési pontossága is megnövekedett. (dj) 197L II. 23