Új Szó, 1971. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1971-02-21 / 7. szám, Vasárnapi Új Szó

GYÁR A „ZÖLDELLŐ RÉTEN" előtt a gyapotfeldolgozó Képletesen: zöldellő rét. A valóságban: pusztaság, mező. Egyszóval olyan hely, ahol azelőtt semmi sem volt. Ilyen helyen kezdeni építkezést annyit jelent, hogy vízvezetéket, villanyvezetéket, csatornázást, bekötő utakat, esetleg vasutat kell hozzá építeni. Ez sokkal nehezebb, mint mondjuk a város valamelyik részében, ahol az új létesítményt csak rá kell kötni a már meglevő vezetékre. Az építészek nyelvén a lévai (Levice) korszerű gyapotfeldolgozó gyár építését valóban zöldellő réten kezdték meg közel négy évvel ezelőtt. Hogyan fedezték fel Lévát? Persze, azt a „retet", ahol egy tervezett gyár majd felépül, előbb meg kell találni. S amint kiderül, ez nem is olyan könnyű feladat... Az új textilgyár terve már 1958-ban felvetődött. A legkülönfélébb szakszempontokon kívül a gyár helyét egy fontos feltételhez kötötték: gazdaságilag elmaradott vidéken kell felépíteni. Ez politikai feladat volt, ám a szakemberek is hozzáfűzték a maguk — legalább legelemibb követelményeit: a helyet úgy kell megválasztani, hogy a közelben legyen elegendő víz, ne essen messze a vasúttól és természetesen a környék rendelkezzék elegendő szabad munkaerővel. A gyapotfeldolgozó ipar szlovakiai központja Rózsahegy (Ružomberok), itt székel a Lenin nevét viselő Gyapotfeldolgozó Üzemek. A tervezett új gyár e vállalat ötödik üzemeként szerepelt. Így hát a vállalat emberei elindultak felfedező útjukra. .. A választás előbb .Kelet-Szlovákiara, az ország egykor legelmaradottabb vidékére esett. Azután következett Nyitra és Besztercebánya környéke. Azonban az előre megszabott feltételekből mindenütt hiányzott valami. Végül az újkori felfedezők Léván állapodtak meg és itt meg is találták mindazt, amire az új gyárnak szüksége lesz. Vagy éppen fordítva: azt a vidéket, ahol e gyárra legnagyobb a szükség! A munkalehetőség kérdése (főleg asszonyok számára) egyre sürgetőbben vetődött fel az 1960ban létre jött új járásban is. Annál nagyobb örömmel fogadták a hírt, hogy az új gyár építése már 1962-ben megkezdődik Nemcsak a kezdet nehéz... Az eredeti határidő azonban eltolódott. A népgazdaságban újabb, főleg beruházási problémák vetődtek fel. Sok volt a befejezetlen építkezés országszerte. — Bár a bratislavai Priemstav felkészült a munka megkezdésére, az építkezést többszöri elodázás után csak 1966. május elsején kezdhette meg. Az építővállalat előtt álló nehézségek érzékeltetésére elegendő megemlíteni, hogy az évek folyamán a textilipari termelési mód egyre korszerűsödött, új gépek jelentek meg, így az építkezés eredeti tervét is módosítani kellett. A fonoda átadására a múlt év decemberében került sor. Ez jelenti az építkezés első szakaszát, amely 250 milliós értéket képvisel (a technológiai berendezés nélkül). Mi is férhet e negyedmilliárdba? Soroljuk hát szemléltetésként: 75 000 m

3 beton beépítése, 200 000 m

3 föld kiásása, 30 000 m

3 töltés, 20 km-nyi vasbeton-csatorna befektetése. Csak az elmúlt évben el kellett végezni 105 000 m

2 vakolást, 10 000 m

2 közfalat be kellett építeni és 65 000 m

2 felületet kellett befesteni, bemázolni. Az építővállalat az építés megkezdése óta állandó munkaerőhiánnyal küzd. Valóban csak a járási párt- és közigazgatási szervek segítsége, a szövetkezetek, iskolák, társadalmi szet-vezetek megértése, összefogása tette lehetővé az első szakasz — a fonoda átadását tavaly decemberben. Az építkezés második szakaszát ez év novemberére, az Októberi Forradalom évfordulójára kellene átadni. A határidő betartása ismét csak társadalmi összefogással biztosítható. S akkor a gyárban alkalmazottak száma eléri majd az 1800-at.. . Fiatalok építkezése A Priemstav üzemi lapjának kiilön kiadasaban olvashatjuk: A nehézségek annál nagyobbak voltak, mivel a technikusok java része tapasztalatok nélkül, sokszor az iskolából érkezett, ami már magában is az alacsony átlagkorra enged utalni. 1967 ben például az építésvezetők átlagos kora 27 év, a mestereké 33 év volt. Ezentúl pedig a Priemstav érsekújvári tanonciskolájának diákjai segítették az építkezést. A harmadévesek a nagy mű építése közben kapták a gyakorlati oktatást Szlovákia egyik legnagyobb építkezésén. A tanoncok nyári szabadságukat ís felajánlották a siker érdekében és egész idő alatt a gyár építésén dolgoztak. így az ő érdemük is, hogy a fonodában már megindultak a gépek. Új színfolt a járás térképén A textilgyár építésével a vidék régi óhaját, sokéves követelését elégítették ki: a járás ipari létesítményt kapott, amely erősen kihat az egész környék további fejlődésére. Mit is jelent ez a gyár? A társadalom számára a piac igenyeinek további kielégítését. A lévai gyárban évente 5700 tonna fonalat, 37 miHió méter kész ruhaanyagot, 26 millió csepű szövetet gyártanak. Ezzel a mennyiséggel a szlovák részesedés az országos gyapotfeldolgozó iparban az eddigi 11 százalékról 15—16 százalékra növekszik. Még nagyobb mértékben növekszik a szlovák részesedés a ruhaanyagok gyártásában (7 százalékról 18 százalékra! ). Léva város és környéke számára elsősorban új munkalehetőséget jelent. De meggyorsítja a város fejlődését is, mert az új szakképzett munkások lassan itt telepszenek le, itt alapítanak családot és itt találnak új otthonra. A városban a lakásfcérvényezők száma már most meghaladja az 1000-et! A tervek szerint Léva lakosainak száma 1975-ben 20 700-ra, 1980-ban már 22 500-ra becsülhető. Ez a rohamos növekedés nemcsak a város lakosainak szociális összetételét változtatja meg (növekszik a munkásosztály), hanem kikényszeríti további iskolák, lakónegyedek, óvodák, üzletek építését és szórakozási lehetőségek biztosítását. Mindez az életszínvonal emelkedésével egyenlő. Új technika — új emberek A gyár építésén szlovák, magyar, cseh es len gyei munkások dolgoznak. Maga az építkezés és a műszaki felszerelés számos csehországi, szlovákiai és lengyelországi vállalat együttes munkájának az eredménye. Az új szakembereket már évekkel ezelőtt a rózsahegyi (Ružomberok) textilgyárban képezték ki. Léván a legkorszerűbb textilgépek, a legújabb gyártási módszerek találnak új otthonra. Olyan technológiai megoldásokat vezetnek be, amelyek textiliparunkban eddig egyedülállóak. Ezt szolgálják a világszerte híres korszerű csehszlovák gépek és a 120 éves hagyományokkal rendelkező lengyel textilgépipari termékek. Ez a nemzetközi együttműködés a KGST keretében a textilipar terén eddig a legszélesebb körű. A gyár felépítése után is szlovák, cseh, magyar dolgozók a munka folyamatában építik, mélyítik emberi kapcsolataikat, ami további felbecsülhetetlen tőke társadalmunk számára. LENGYEL DEZSŐ AZ ÉREM MÁSIK OLDALA Csökken a gépkocsijavító-műhelyek kapacitása Korunk gyorsasagot követel, igy nem csodálható, hogy az elmúlt évtizedek fejlődése következtében a közlekedési eszközök gyártásának legkiterjedtebb ágazatává vált a gépkocsiipar, melynek hazánkban gazdag hagyományai vannak, ma pedig Mladá Boleslav és Kopŕivnice nevét világszerte ismerik. Tehát: fejlődik á személygépkocsigyártás, egyre több autó száguld az országutakon és a város utcáin, de a fejlődés üteménél jóval lassúbb a gépkocsijavító iparág fejlesztése. Bratislavában a Martanovič utca 3 előtt a személygépkocsik tulajdonosai sokszor hosszú sorokban várakoznak, mert a Mladá Boleslav-i Autógyár javítóüzeme objektív okok miatt nem képes kielégíteni az igényeket. Az autójavítás problémáiról Jozef Štrba, a Mladá Boleslav-i Ar.tógyár bratislavai gépkocsijavító műhelyének igazgatója a következőket mondotta: — Ez év harmadik negyedében kellett volna megkezdeni az új bratislavai gépkocsijavító műhely építését. Mindent előkészítettünk, a terveket, a telket, az anyagi eszközöket, de már értesültünk róla, hogy a terv csak terv marad. — Közben az igények nőnek, mert hiszen nő az autótulajdonosok száma is. — Pontosan így van! És ennek mi az eredménye? A közvélemény elégedetlen, jogosan kifogásolja, hogy az erre hivatott gazdasági, ipari és közigazgatási szervek nem igyekeznek ezt a problémát megoldani, de mert kényszerhelyzetben van és lesz, saját maga keresi a megoldást. Vagyis: veszteget. Nem tudjuk megszüntetni a „fusizást a kapu alatt", azt, hogy a motoros a kapu alatt nyújtja át az üveget, vagy a pénzt a szakembernek, mert „ugyebár, megérti a szaktárs, nagy szükségem van a kocsira, nem várhatok két hétig..." De az is világos, hogy az a dolgozó, aki erre vállalkozik — az üzemből lopja el a javításhoz szükséges alkatrészeket! Tehát nem elég bírálni az egyre terebélyesedő korrupciót, hanem azt is meg kell vizsgálni, arra is rá kell mutatni, hogy miért terebélyesedhet. Nem elég a tüneteket láttatni, hanem meg kell keresni az előidéző gócot is! Nemcsak azok követnek el törvénybe ütköző cselekedeteket, akik elfogadják a vesztegetést, hanem azok is, akik adják! — Az ön vezetése alatt álló üzemnek milyen a kapacitása? — Az elmúlt évben 15 000 gépkocsi gurult át a kapun, de az igényeknek csupán egyharmadát tudtuk kielégíeni. Csak mi tudjuk, mit jelent ilyen feltételek között 15 000 gépkocsit megjavítani! De kérem, mi nem sírunk, hanem dolgozunk! — Nem tartja túlzottnak a „keresletet"? Mi az oka annak, hogy ilyen sok javításra van szükség?' Talán a gépkocsigyártó iparban kell a hibát keresni? — Nem! A csehszlovák gépkocsik minősége megfelel a világszínvonalú mutatóknak. Az okokat az ágazaton kívül kell keresni! Nem akarok ismét a pótalkatrészek hiányáról beszélni! De kérem, nézzük meg, mi mindent tesznek a motorosok — ellen, és milyen keveset — ér!ük! Itt van például a legutóbbi intézkedés: a szabálytalanul parkoló gépkocsikat elvontatják. Rendben, a szabálysértőket meg kell büntetni, a jó közlekedés első számú feltétele a fegyelem, a szabályok betartása. De ugyanakkor ki a felelős az utak állapotáért?l Ki felelős például azért, hogy az Ostredkyről Bratislavába vezető Šmidke út csak egy idényt bír ki? Ki felelős azért, hogy a Košická és Malinovský utcákban a vasúti átjárók gépkocsik számára járhatatlanok? De szeretnék egy bratislavai „specialistásra" is rámutatni. Köztudomású, hogy a téli időszakban sóval lazítják, olvasztják az utcákat borító havat és jeget. A só gyorsítja a korróziót, az alkatrészek kopását, tehát kárt okoz a népgazdaságnak és ezzel egyidejűleg egyre több javítást tesz szükségessél — Hogyan lehet javítani a helyzeten? — Semmi esetre sem üres szólamokkal! Oj gépkocsijavító üzemekre kapacitásbővítésre van szükség, az igények sokoldalú kielégítésére, ai arányos fejlődésre, tehát arra, hogy ne csupán a fő termelési ágat, jelen esetben a gépkocsigyártó ipart fejleszszük, hanem a társágazatokat is. Ezt írják elő a CSKP és az SZLKP Köz ponti Bizottságai múlt év december plenáris üléseinek döntései is! PÉTERF! GYULA