Új Szó, 1971. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1971-02-21 / 7. szám, Vasárnapi Új Szó

Ha Februárra, hazánk munkásosztályának történelmi jelentőségű győzelmére emlékezünk, akaratunk ellenére is felelevenedik bennünk a prágai Vencel tér képe, a népi milícia fegyveres egységeinek zárt sora: a felfegyverzett munkásság, a forradalom lelke, majd később a forradalom vívmányainak őrzője, védelmezője. A szomorú emlékű 1968-as esztendőben a jobboldal képviselői, a munkásdiktatúra ellenlábasai százféle módon próbálták aláásni a népi milícia tekintélyét, egyes üresfejű hordószónokok azt hangoztatták, hogy a milícia o múltban részese volt a társadalmi életben előforduló deformációk létrehozásának, mások azt próbálták bizonygatni, hogy a milícia csehszlovák specialitás, a szocializmus építésében nincs is rá szükség. A hazugságok mögött azonban az értelmes embernek nem volt nehéz észrevennie, hogy mire megy a játék. A népi milícia létrehozásának gondolata - nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy — egybeesik a munkásmozgalom kibontakozásával. A proletárforradalomnak, nem csupán az a feladata, hogy megdöntse a kizsákmányoló osztály uralmát, de az is, hogy a forradalom vívmányait megvédelmezze. Ezzel a kérdéssel annak idején már Marx és Engels is behatóan foglalkozott. Arra a megállapításra jutottak, hogy a győztes proletariátusnak fel kell számolnia a burzsoázia hadseregét, és ezt saját fegyveres alakulataival kell pótolnia: meg kell szerveznie saját védelmi rendszerét, úgy, hogy ez a proletárdiktatúra hatalmi eszköze legyen. Az elgondolásnak gyakorlati megvalósulása már a Párizsi Kommün idején formálódott. A kommün fegyveres erejét a Nemzeti Gárda képezte, amely az egyszerű polgárok és kétkezi munkások ezreiből verbuválódott. A tudományos kommunizmus megalapítóinak azok a meghatározásai, amelyek alapján a forradalom vívmányainak védelmére a nép általános felfegyverzését kellett volna megvalósítania, teljes mértékben nem valósulhattak meg. Hogy miért nem? Azért, mert Marxék a kapitalista társadalmi rendszernek a monopolkapitalizmus előtti szakaszát vizsgálták, és az akkori ismérvek és ismeretek alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a proletárforradalom egyszerre győz valamennyi fejlett tőkésországban. Lenin viszont, a marxi tanok követője és továbbfejlesztője mór azt is látta, hogy a monopóliumok létrejöttével a kapitalizmus nem egyenlő ütemben fejlődik valamennyi országban. Arra a megállapításra jutott, hogy az adott körülmények között a szocialista forradalom előbb csak néhány, vagy csupán csak egy országban jut győzelemre. És ha ez így történik - ahogyan meg is történt —, a környező tőkésországok mindent elkövetnek — beleértve a fegyveres beavatkozásra való szövetkezést is —, hogy megdöntsék a forradalom vívmányaira épülő proletárdiktatúrát. Lenin rámutatott, hogy az új helyzet megköveteli a forradalom vívmányait védelmező erős, reguláris hadsereg létrehozását. Nem vetette azonban el a népi milícia létrehozásának Marx és Engels által meghatározott rendszerét sem. A történelemből tudjuk, hogy 1917. februárjában a petrográdi szovjet határozatot fogadott el a munkásmilícia létrehozására. A főváros munkássága felfegyverkezett, és rövidesen megalakultak a munkásmilícia harci egységei a Vörös Gárdák. Hogy ezek, a milíciarendszerre épülő harci egységek milyen szerepet játszottak a hatalom átvételének idején és a forradalom vívmányainak megvédésében, szükségtelen külön hangsúlyozni. A forradalmi fegyveres erők építése, megszervezése amint láttuk - nem csehszlovák specialitás. Pártunk alkotó módon felhasználta a tudományos kommunizmus megteremtőinek tanítását, a bolsevik pártnak ezen a té(Folytatás a 2. oldalon) PAJZS • • •• OKOL SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA • ************************* #