Új Szó, 1971. február (24. évfolyam, 26-49. szám)
1971-02-20 / 43. szám, szombat
| Hét vé gi hírmagyarázatunk | OLAJCSATA KOMPROMISSZUMMAL H etek óta húzódó kerekasztal civakodás ért véget Teheránban. Nem puszta szócsata zajlott le az iráni fővárosban, ahol egyrészt a világ olajkitermelésének 85 százalékát adó olajexportáló országok, másrészt az olajat értékesítő világmonopóliumok áltak szemben egymással. Már úgy látszott, hogy a feszült légkörben folyt tárgyalásokon valami robbani fog, amikor az utolsó pillanatban egy kis gondolkodás után kompromisszumos megállapodás született. Mindkét fél engedett valamit, s ideiglenesen elcsitult az olajesata hadszíntere. A tárgyalások ugyan folytatódnak, de már csak a részletkérdésekről. Az elvi döntés megszületett. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy a probléma is végleges megoldást nyert. Azt hisszük, ez a jövőben még élesebb formában fog jelentkezni. NYUGAT-BERLINBEN MÁR TÁRGYALÁSOKAT EMLEGETNEK néhány ^ A kérdés lényege Miről is volt szó az olajexportáló országok és az olajértékesítő monopóliumok között? Arról, hogy ezek a többnyire elmaradott vagy fejlődő országok kénytelenek elvesztegetni fontos természeti kincsüket, mert a nagy monopóliumok úgy játszották ki őket, ahogy akarták, méltánytalanul keveset fizettek az afrikai és arab olajért, kijátszották az adóztatást stb. Szemléltető példaként elég megemlítenünk, hogy míg az olajexportáló országoknak egy barrel (hordó) olajért 2 dollár 6 centet fizettek, a nyugat-európai országokban például 12— 14 dollárért értékesítették azt. Érthető a megrövidített országok keserűsége. A monopóliumok nemcsak világpiaci áron alul veszik át olajukat, s ráadásul még adócsalást ls elkövetnek, hanem ellentétben az egyes olajexportáló országok kormányának óhajával a haszonból nem hajlandók beruházásokat eszközölni a hazai ipar megalapozására, vagy fellendítésére. Ez a bajok gyökere. Teheránban tíz olajexportáló ország, az ún. OPEC-államok mérték össze erejüket a monopóliumokkal. Ezek az államok: Irán, Irak, Kuwait, Qatar, Szaúd-Arábia, Abu Dhabi, Indonézia, Algéria, Líbia és Venezuela. Mint látjuk, többnyire afrikai és ázsiai arab államok, Indonézia és az egyetlen latin-amerikai Venezuela kivételével. Igaz, hogy az OPEC-országok a világ olajszükséglete 85 százalékának biztosításával a legfontosabb olajszállítókat képviselik. Nem szabad elfelednünk, hogy az olajtermelő országok száma jóval több, s ezeknek jobban diktálhatnak a monopóliumok, mint az összefogott OPEC-államoknak. Így aztán a kérdés lényege a jelenkori imperializmus neokolonialista törekvéseiben rejlik. 9 Követendő példa Megfigyelők, gazdasági szakértők a teheráni olajértekezlet egyik fontos monumentumának tartják^ hogy a meglehetősen heterogén tízek most bámulatos egységről tettek tanúbizonyságot. Sőt, még a mindenkor óvatos Irán is erélyesen fellépett a monopóliumok képviselőivel szemben, s maga a sah is használt ezzel kapcsolatban nem egy „díszes" jelzőt. Ott volt az értekezleten Venezuela, mely az utóbbi években határozottan szembefordult az olajkincseit kiuzsorázó észak-amerikai monopóliumokkal és tavaly decemberben ő kezdeményezte az OPEC-országok akcióját. Ott volt még Algéria is, melynek — mint már foglalkoztunk vele — sajátos vonatkozásban hasonló ellentétei vannak Franciaországgal. Igazolást nyert, hogy az OPEC-be éppen az antikolonialista politikát folytató fejlődő országok (Algéria, Líbia) vitték a forradalmi szellemet, s hogy ez a szűk értelmezésű olajkérdés szélesebb összefüggéseiben az antikolonializmus lényegét érinti. Peru, Chile és Bolívia után más latin-amerikai országokban is terjed az idegen kezelésben levő természeti kincsek kisajátítását, az észak-amerikai monopóliumok hatalmának korlátozását követelő nemzeti—népi mozgalom. Hasonló megmozdulás érezhető az afrikai országokban is, ahol az utóbbi időben különösen erősek a neokolonialista mesterkedések. Vitathatatlan tény, hogy a fejlődő országok a maguk lábán akarnak megállni, hazai ipart, modern mezőgazdaságot akarnak, s ezt nem kikönyörögni akarják, hanem természeti kincseik méltányosabb értékesítése révén remélik elérni. Nem véletlen, hogy ezért bővítik gazdasági kapcsolataikat a szocialista országokkal, melyeknél nemzeti érdekeik megértésre találnak. 0 Tizek tizenhat ellen Bármennyire is megvolt az egység az OPEC-országok táborában, az is vitathatatlan tény, hogy iparuk fejletlensége miatt ki vannak szolgáltatva a monopóliumoknak, mert olajukat csak külföldön tudják értékesíteni. Ha azonban az olajexportáló országok beváltották volna fenyegetésüket és leállították volna a további olajszállításokat, ezt a nyugati világ nagyon megsínylette volna. Most, amikor a közel-keleti konfliktus, a Szuezi-csatorna lezárása miatt is nőtt az olaj értéke, nem találnának könnyen kárpótlást az OPEC-országok olajának elmaradásáért. Az, hogy a hidegebb északi vidékeken is — nagy reménytől kecsegtetve — olaj után kutatnak, ennek kiaknázása még a jövő zenéje. Az olaj részaránya az általános energiamérlegben ma még 50 százalékos, s ezért egyelőre az atomenergia sem komoly „ellenfele" az olajnak. így aztán a teheráni értekezlet természetes, várható eredménye volt az a kompromiszszumos megoldás, amely szerint a monopóliumok barrelenként 35 centtel emelték az OPEC-országok olajának árát, s öt évre befagyasztották az olaj árát, mely csak rendkívüli világinfláciő esetén változhat. L. L. Szövetséget a reakció ellen 1971 11.20. Párizs — Az Humanité pénteki számában hírt ad arról, hogy csütörtökön a francia fővárosban ülést tartott a Francia Kommunista Párt Politikai Bizottsága, s megvitatta a közelgő községtanácsi választásokkal összefüggő feladatokat. Az Humanité közölte az ülésről kiadott nyilatkozatot ls. A nyilatkozat hangoztatja: Az FKP erőteljesen szorgalmazza, hogy a kommunisták és a szocialisták, valamint más baloldali szervezetek, demokraták, hívők és nem hívők egymással szövetségben lépjenek fel a községtanácsi választásokon. A Francia Kommunista Párt határozottan ellenzi a jelenlegi rendszer politikáját —, hangoztatja a nyilatkozat —, s ezért javasolja a választóknak, hozzanak bátor döntéseket, amelyek emelnék a községek színvonalát, s a dolgozók érdekvédelmét szolgálnák. Az FKP PB amiatti megelégedésének ad hangot, hogy 30 000nél nagyobb lélekszámú városok közül 112-ben megállapodást sikerült elérni arról, hogy a baloldali erök, a szocialisták szervezetei, a köztársasági intézmények konvenciója, a szocialista egységpárt s a demokratikus politikáért fellépő radikálisok egységes jelöltlistát állítsanak össze. Több mint kétmillió frankot gyűjtöttek a francia dolgozók a Francia Kommunista Párt választási alapja számára. Az alapot a márciusi községtanácsi választásokon kívánják felhasználni, Nyugat-Berlin — A kiadott hivatalos közlemény szerint, a négy nagyhatalom nagykövetelnek csütörtöki tárgyalása az egykori szövetséges ellenőrző tanács épületében, két és fél óra hosszat tartott. Az összejövetelen tárgyszerű megbeszélések folytak napirenden lévő kérdésekről. A legközelebbi találkozóra március 9-én kerül sor. A közbeeső időben a szakértők folytatják tanácskozásaikat. Politikai megfigyelők felhívják a figyelmet, hogy a kiadott hivatalos közlemény szövegében először szerepel a tárgyalás kifejezés. Ebből arra következtetnek, hogy tényleges vita kezdődött a három nyugati hatalom nemrég előterjesztett nyugatberlini rendezési tervez' Sről. Nincs olyan értesülés, hogy a Szovjetunió ellenjavaslatot terjesztett volna elő, de nyilvánvaló vitaalapul szolgálnak a Szovjetunió régebben előterjesztett elképzelései, amelyek alapjában megegyeznek Willi Stoph NDK miniszterelnök február 4én nyilvánosságra hozott nyugat-berlini rendezési javaslataival. A nyugati hatalmak álláspontja számos tekintetben lényegesen eltér a szovjet állásponttól. Megfigyelők szerint gyors változás nem várható ezen a területen. Willy Brandt kancellár pénteken a Frankfurter Rundschauban megjelent interjújában ismét tisztázta álláspontját a keleti politikai szerződések és a nyugat-berlini probléma közötti összefüggésről. A tudósító, Rolf Breitenstein azt kérdezte Brandttól, hogy az európai enyhülésnek a nyugat-berlini kérdés tűt fokán kell-e áthaladnia vagy csupán arról van-e szó, hogy Nyugat-Berlint nem szabad kikapcsolni az enyhülés folyamatából? Brandt ezt válaszolta: „Az európai enyhülés hosszú folyamat. Már sokkal előbb megkezdődött, mint mi egyáltalán a Szovjetunióval kötendő szerződésre gondolhattunk volna. Remélem, ez a folyamat folytatódni fog az elkerülhetetlen visszaesések ellenére, és függetlenül a keleti politikai szerződések és a berlini rendezés körül kialakult vitától. Ezért igaza van abban, hogy az összefüggés a moszkvai szerződés ratifikálása és egy kielégítő berlini rendezés között elsősorban azt jelenti, hogy Berlint nem szabad kikapcsolni az enyhülés folyamatából. Konkrétan arra kell törekedni, hogy a feszültség okait kiküszöböljük, vagy csökkentsük, esetenként el is tekintsünk tőlük ... Ebben az öszszefüggésben semmiféle feltételt nem szabtunk a Szovjetuniónak, csupán nyíltan utaltunk erre a tárgyi összefüggésre és az ezzel kapcsolatos érdekeinkre." Brandtnak ez az állásfoglalása újabb visszakozást Jelent attól a felfogástól, hogy a szerződések ratifikálása és a nyugatberlini kérdés között valamiféle jogi összefüggés állna fenn. Scheel Washingtont nyugtatgatja Washington — Walter Scheel nyugatnémet külügyminiszter Nixon elnökkel és Rogers külügyminiszterrel folytatott megbeszéléseit követően csütörtökön nyilatkozott Washingtonban a CBS televíziónak. Hangsúlyozta Washington és Bonn „szoros együttműködését" és „bátorítónak" nevezte az amerikai kormány álláspontját a Brandt-korinány „keleti politikáját" illetően. „Világos, hogy az USA-ban nem mindenki támogatja a Brandt-kormány politikáját, mint ahogyan az NSZK-ban is erős ellenzéke van ennek a politikának" —, mondotta Scheel. Nyomatékosan hozzáfűzte azonban, hogy az amerikai kormány hivatalosan támogatásáról biztosította a Brandt-kormányt. Mint emlékezetes, Scheel washingtoni látogatását januárban határozták el, amikor nem hivatalos formában ugyan, de félreérthetetlenül hivatalos sugalmazásra tekintélyes amerikai politikusok azzal vádolták a Brandt-kormányt, hogy „esztelen sietséggel közeledik Moszkvához". Washingtoni nyugatnémet források szerint Brandt kancellár eredetileg személyesen akart sürgősen találkozni Nixon elnökkel a „félreértések" tisztázása végett, erről azonban amerikai részről „lebeszélték". Mértékadó források először azt jósolták, hogy április—május táján kerül sor Willy Brandt washingtoni „rutin-látogatására". A legújabb értesülések szerint azonban Brandt június elejére halasztotta látogatását, mert el akarja kerülni azt a látszatot, hogy hazai ellenzékének nyomása alatt siet Washingtonba. A „szoros együttműködés" hangsúlyozásával Scheel külügyminiszter, itteni megfigyelők szerint, egyfelől Washingtont kívánta megnyugtatni, hogy alaptalanok aggodalmai a Brandt-kormány „túlzott sietségét" illetően, másfelől pedig megpróbálja leszerelni a kereszténydemokrata ellenzéket, amely a „nyugati szövetség elárulásával" vádolja a kancellárt. Mindenesetre a „tempó lelassulására" utal az a mértékadó nyugatnémet forrásokból származó értesülés, hogy a Brandtkormány Jelenlegi megítélése szerint csak ez év végére várható, hogy tető alá kerül a megállapodás Nyugat-Berlinnel kapcsolatban, ami viszont Washington szerint „elengedhetetlen feltétele" a szovjet—nyugatnémet szerződés ratifikálásának. Nincsen béke Reggióban Reggio di Calabria — Miután a rendőrség lebontotta az úttorlaszokat és hajnalban elhagyta Reggio di Calabria Santa Caterlna lakónegyedét, többszáz ember az utcákra tódult és újabb barikádokat emelt. A lakónegyedet megszálló mintegy ezer rendőrt azért vonták kí a kerületből, mert tartottak tőle, hogy a zavargók az éjszaka folyamán benzines palackokkal támadnak rájuk. Sbarre kerületben a lázongók fákat vágtak ki és elvágták a Reggio központja felé vezető utakat. A megszállott lokálpatrióták katonaindulókat és kormányellenes dalokat énekeltek, s kiégett autóroncsokkal két hidat torlaszoltak el. Éjféltájban Reggio di Calabriát nagy detonáció rázta meg. A pokolgép a városon átvezető pályaszakaszon robbant és kisebb károkat okozott épületekben és a vasúti berendezésben. Emilio Santillo rendőrfőnök hírek szerint azt fontolgatja, hogy újabb hadműveletet hajt végre a zendülő kerületekben. E célból mintegy 3000 rendőrt, bulldózereket és páncélozott gépjárműveket helyezett készenlétbe. Reggio rendőrfőnöke mindeddig elkerülte a közvetlen öszszetűzést a tüntetőkkel, s csütörtökön is csupán akkor adott parancsot könnygázgránátok használatára, amikor kisebb csoportok gyújtóbombákkal és kövekkel támadtak az egyik rendőrszállásra. A 160 000 lakóst számláló Reggio di Calabria más lakónegyedeinek élete zavartalan. A bankok, közhivatalok működnek és a légi, tengeri és szárazföldi forgalom is zavartalan. Megfigyelők rámutatnak, hogy a szélsőjobboldali „patrióták" egyre jobban elszigetelődnek, s terrorakcióikban az utóbbi időkben mindössze néhány ezer ember támogatására számíthattak. Bár Colombo miniszterelnök washingtoni utazása előtt közölte, hogy „minden áron" elfojtják a zendülést, mindeddig nem vetettek be katonai erőket a rend helyreállítására. Reggio újfasiszta tanácstagjai újabban röpcédulákat terjesztenek, amelyben a városi tanács sürgős összehívását követelik azzal a szándékkal, hogy lemondásra kényszerítsék a „kompromisszumra hajlamos" Battaglia keresztény-demokrata polgármestert. A NOVOGYEVICSI temetőben tegnap rök nyugovóra helyezték a február 17-én 73 éves korában Moszkvában elhunyt Leonyid Szoboljev szovjet írót. A KÍNAI Népköztársaság külügyminisztériuma, mint néhány év óta eddig is, az idén is megtagadta az engedélyt a kínai szovjet nagykövetség képviselőitől, hogy Uhany, Harbln, Senjan, Lüsun (Port Artúr) és Dalnyij városába utazzanak. Az utazás célja az lett volna, hogy a szovjet hadsereg és hadiflotta napja alkalmából koszorút helyezzenek el az imperializmus és a reakció ellen, Kína felszabadításáért vívott harcban elesett szovjet katonák sírján. EDWARD GIEREK, a LEMP Központi Bizottságának első titkára tegnap a katowioei vajdaságba látogatott és találkozott a Lenin Bányában összegyűlt vajdasági élmunkásokkal. Gierek országjáró körútján pártaktívákkal találkozik. Bialystok és Kielce után érkezett Katowicébe. A FRANCIA Kommunista Párt felszólította funcionáriusait és szervezeteit, a legnagyobb erőfeszítéssel hassanak oda, hogy a márciusi községtanácsi választásokon vereség érje a kormányzó gaulle-ista pártot és a többi reakciósokat. KEKKONEN finn köztársasági elnök hétfőn háromnapos nem hivatalos látogatásra a Szovjetunióba utazik. DOUGLAS-HOME brit külügyminiszter hétfőn és kedden Bonnban Brandt kancellárral ós Scheel külügyminiszterrel találkozik. A Nyugat és a szocialista országok kapcsolatairól és más politikai kérdésekről fognak tárgyalni. Az ÉSZAKI TANÁCS 19. évi rendes közgyűlése hatnapos tanácskozás után befejezte munkáját. Svédország, Norvégia, D;ínia, Finnország és Izland kormányfői aláírtak egy megállapodást, amelynek értelmében növekedni fog a kormányok szerepe a szervezet munkájában. A tagországok gazdasági együttműködését a jövőben az északi miniszteri tanács készíti elő és szervezi. A FRANCIA rádió és televízió műszaki dolgozói csütörtökön sztrájkba léptek. A munkaszerződések feltételeinek felülvizsgálását követelik. AZ ANGOL postássztrájk megoldására irányuló tárgyalások ismét holtpontra jutottak. Csütörtökön a Hyde-park gyepszőnyegén több mint 30 ezer londoni és vidéki postás tüntetett a sztrájk folytatása mellett. A postások köszönettel fogadták a vasutas szakszervezet százezer font összegű kamatmentes kölcsönét, amellyel kiegészítették a fogytán levő postásztrájkpénztár állományát. WILLY BRANDT nyugatnémet kancellár amerikai katonai különrepülőgépen NyugatBerlinbe érkezett, hogy részt vegyen a Nyugat-berlini Szociáldemokrata Párt választási naggyűlésén. RUDI DUTSCHKE, az egykori nyugat-berlini radikális diákvezér Nagy-Britanniából Dániába települt át, ahol az aarhusl egyetemen fog dolgozni. A DÉL-AFRIKAI hatóságok a „terrorizmus megtorlására" ho-, zott intézkedéseik keretében pénteken éjjel őrizetbe vettek húsz afrikai, indiai és félvér személyt, akiket azzal gyanúsítanak, hogy a faji egyenlőségért és általános választójogért harcoló szervezetek tagjai. Gous tábornok, a rendőrség főbiztosa a letartóztatások bejelentésekor nem volt hajlandó felvilágosítást adni a konkrét vádpontokról, csupán annyit közölt, liogy az őrizetbe vettek, köztük ügyvédek, tanárok és kereskedők, az „Egységmozgalom" és az „Afrikai Népek Demokratikus Tömörülése" elnevezésű szervezethez tartoznak. Hozzáfűzte, a gyanúsítottakat a vizsgálat lezártával haladéktalanul bíróság elő állítják.
