Új Szó, 1971. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1971-02-20 / 43. szám, szombat

| Hét vé gi hírmagyarázatunk | OLAJCSATA KOMPROMISSZUMMAL H etek óta húzódó kerekasztal civakodás ért véget Tehe­ránban. Nem puszta szócsata zajlott le az iráni fővá­rosban, ahol egyrészt a világ olajkitermelésének 85 százalékát adó olajexportáló országok, másrészt az olajat ér­tékesítő világmonopóliumok áltak szemben egymással. Már úgy látszott, hogy a feszült légkörben folyt tárgyalásokon valami robbani fog, amikor az utolsó pillanatban egy kis gondolkodás után kompromisszumos megállapodás született. Mindkét fél engedett valamit, s ideiglenesen elcsitult az olaj­esata hadszíntere. A tárgyalások ugyan folytatódnak, de már csak a részletkérdésekről. Az elvi döntés megszületett. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy a probléma is végleges megoldást nyert. Azt hisszük, ez a jövőben még élesebb for­mában fog jelentkezni. NYUGAT-BERLINBEN MÁR TÁRGYALÁSOKAT EMLEGETNEK néhány ^ A kérdés lényege Miről is volt szó az olajex­portáló országok és az olajérté­kesítő monopóliumok között? Arról, hogy ezek a többnyire elmaradott vagy fejlődő orszá­gok kénytelenek elvesztegetni fontos természeti kincsüket, mert a nagy monopóliumok úgy játszották ki őket, ahogy akar­ták, méltánytalanul keveset fi­zettek az afrikai és arab ola­jért, kijátszották az adóztatást stb. Szemléltető példaként elég megemlítenünk, hogy míg az olajexportáló országoknak egy barrel (hordó) olajért 2 dollár 6 centet fizettek, a nyugat-eu­rópai országokban például 12— 14 dollárért értékesítették azt. Érthető a megrövidített or­szágok keserűsége. A monopó­liumok nemcsak világpiaci áron alul veszik át olajukat, s rá­adásul még adócsalást ls elkö­vetnek, hanem ellentétben az egyes olajexportáló országok kormányának óhajával a ha­szonból nem hajlandók beruhá­zásokat eszközölni a hazai ipar megalapozására, vagy fellendí­tésére. Ez a bajok gyökere. Teheránban tíz olajexportáló ország, az ún. OPEC-államok mérték össze erejüket a mono­póliumokkal. Ezek az államok: Irán, Irak, Kuwait, Qatar, Szaúd-Arábia, Abu Dhabi, Indo­nézia, Algéria, Líbia és Vene­zuela. Mint látjuk, többnyire afrikai és ázsiai arab államok, Indonézia és az egyetlen la­tin-amerikai Venezuela kivéte­lével. Igaz, hogy az OPEC-or­szágok a világ olajszükséglete 85 százalékának biztosításával a legfontosabb olajszállítókat képviselik. Nem szabad elfeled­nünk, hogy az olajtermelő or­szágok száma jóval több, s ezek­nek jobban diktálhatnak a mo­nopóliumok, mint az összefo­gott OPEC-államoknak. Így az­tán a kérdés lényege a jelen­kori imperializmus neokolonia­lista törekvéseiben rejlik. 9 Követendő példa Megfigyelők, gazdasági szak­értők a teheráni olajértekezlet egyik fontos monumentumának tartják^ hogy a meglehetősen heterogén tízek most bámula­tos egységről tettek tanúbizony­ságot. Sőt, még a mindenkor óvatos Irán is erélyesen fellé­pett a monopóliumok képvise­lőivel szemben, s maga a sah is használt ezzel kapcsolatban nem egy „díszes" jelzőt. Ott volt az értekezleten Venezuela, mely az utóbbi években határo­zottan szembefordult az olaj­kincseit kiuzsorázó észak-ame­rikai monopóliumokkal és ta­valy decemberben ő kezdemé­nyezte az OPEC-országok ak­cióját. Ott volt még Algéria is, melynek — mint már foglalkoz­tunk vele — sajátos vonatko­zásban hasonló ellentétei van­nak Franciaországgal. Igazolást nyert, hogy az OPEC-be éppen az antikolonia­lista politikát folytató fejlődő országok (Algéria, Líbia) vit­ték a forradalmi szellemet, s hogy ez a szűk értelmezésű olajkérdés szélesebb összefüg­géseiben az antikolonializmus lényegét érinti. Peru, Chile és Bolívia után más latin-amerikai országokban is terjed az idegen kezelésben levő természeti kincsek kisajá­títását, az észak-amerikai mo­nopóliumok hatalmának korlá­tozását követelő nemzeti—népi mozgalom. Hasonló megmozdu­lás érezhető az afrikai orszá­gokban is, ahol az utóbbi idő­ben különösen erősek a neoko­lonialista mesterkedések. Vitat­hatatlan tény, hogy a fejlődő országok a maguk lábán akar­nak megállni, hazai ipart, mo­dern mezőgazdaságot akarnak, s ezt nem kikönyörögni akar­ják, hanem természeti kincseik méltányosabb értékesítése révén remélik elérni. Nem véletlen, hogy ezért bővítik gazdasági kapcsolataikat a szocialista or­szágokkal, melyeknél nemzeti érdekeik megértésre találnak. 0 Tizek tizenhat ellen Bármennyire is megvolt az egység az OPEC-országok tábo­rában, az is vitathatatlan tény, hogy iparuk fejletlensége miatt ki vannak szolgáltatva a mono­póliumoknak, mert olajukat csak külföldön tudják értékesíteni. Ha azonban az olajexportáló or­szágok beváltották volna fenye­getésüket és leállították volna a további olajszállításokat, ezt a nyugati világ nagyon meg­sínylette volna. Most, amikor a közel-keleti konfliktus, a Szue­zi-csatorna lezárása miatt is nőtt az olaj értéke, nem talál­nának könnyen kárpótlást az OPEC-országok olajának elma­radásáért. Az, hogy a hidegebb északi vidékeken is — nagy reménytől kecsegtetve — olaj után kutatnak, ennek kiaknázá­sa még a jövő zenéje. Az olaj részaránya az általános ener­giamérlegben ma még 50 szá­zalékos, s ezért egyelőre az atomenergia sem komoly „el­lenfele" az olajnak. így aztán a teheráni értekez­let természetes, várható ered­ménye volt az a kompromisz­szumos megoldás, amely szerint a monopóliumok barrelenként 35 centtel emelték az OPEC-or­szágok olajának árát, s öt év­re befagyasztották az olaj árát, mely csak rendkívüli világinflá­ciő esetén változhat. L. L. Szövetséget a reakció ellen 1971 11.20. Párizs — Az Humanité pén­teki számában hírt ad arról, hogy csütörtökön a francia fő­városban ülést tartott a Fran­cia Kommunista Párt Politikai Bizottsága, s megvitatta a kö­zelgő községtanácsi választá­sokkal összefüggő feladatokat. Az Humanité közölte az ülés­ről kiadott nyilatkozatot ls. A nyilatkozat hangoztatja: Az FKP erőteljesen szorgalmazza, hogy a kommunisták és a szocialis­ták, valamint más baloldali szervezetek, demokraták, hívők és nem hívők egymással szö­vetségben lépjenek fel a köz­ségtanácsi választásokon. A Francia Kommunista Párt határozottan ellenzi a jelenlegi rendszer politikáját —, hangoz­tatja a nyilatkozat —, s ezért javasolja a választóknak, hoz­zanak bátor döntéseket, ame­lyek emelnék a községek szín­vonalát, s a dolgozók érdekvé­delmét szolgálnák. Az FKP PB amiatti megelége­désének ad hangot, hogy 30 000­nél nagyobb lélekszámú váro­sok közül 112-ben megállapo­dást sikerült elérni arról, hogy a baloldali erök, a szocialisták szervezetei, a köztársasági in­tézmények konvenciója, a szo­cialista egységpárt s a demok­ratikus politikáért fellépő radi­kálisok egységes jelöltlistát ál­lítsanak össze. Több mint kétmillió frankot gyűjtöttek a francia dolgozók a Francia Kommunista Párt vá­lasztási alapja számára. Az ala­pot a márciusi községtanácsi választásokon kívánják felhasz­nálni, Nyugat-Berlin — A kiadott hi­vatalos közlemény szerint, a négy nagyhatalom nagykövetel­nek csütörtöki tárgyalása az egykori szövetséges ellenőrző tanács épületében, két és fél óra hosszat tartott. Az összejö­vetelen tárgyszerű megbeszélé­sek folytak napirenden lévő kérdésekről. A legközelebbi ta­lálkozóra március 9-én kerül sor. A közbeeső időben a szak­értők folytatják tanácskozásai­kat. Politikai megfigyelők felhív­ják a figyelmet, hogy a kiadott hivatalos közlemény szövegében először szerepel a tárgyalás ki­fejezés. Ebből arra következtet­nek, hogy tényleges vita kezdő­dött a három nyugati hatalom nemrég előterjesztett nyugat­berlini rendezési tervez' Sről. Nincs olyan értesülés, hogy a Szovjetunió ellenjavaslatot ter­jesztett volna elő, de nyilván­való vitaalapul szolgálnak a Szovjetunió régebben előterjesz­tett elképzelései, amelyek alap­jában megegyeznek Willi Stoph NDK miniszterelnök február 4­én nyilvánosságra hozott nyu­gat-berlini rendezési javaslatai­val. A nyugati hatalmak állás­pontja számos tekintetben lé­nyegesen eltér a szovjet állás­ponttól. Megfigyelők szerint gyors változás nem várható ezen a területen. Willy Brandt kancellár pénte­ken a Frankfurter Rundschau­ban megjelent interjújában is­mét tisztázta álláspontját a ke­leti politikai szerződések és a nyugat-berlini probléma közötti összefüggésről. A tudósító, Rolf Breitenstein azt kérdezte Brandt­tól, hogy az európai enyhülés­nek a nyugat-berlini kérdés tűt fokán kell-e áthaladnia vagy csupán arról van-e szó, hogy Nyugat-Berlint nem szabad ki­kapcsolni az enyhülés folyama­tából? Brandt ezt válaszolta: „Az európai enyhülés hosszú folyamat. Már sokkal előbb megkezdődött, mint mi egyálta­lán a Szovjetunióval kötendő szerződésre gondolhattunk vol­na. Remélem, ez a folyamat folytatódni fog az elkerülhetet­len visszaesések ellenére, és függetlenül a keleti politikai szerződések és a berlini rende­zés körül kialakult vitától. Ezért igaza van abban, hogy az össze­függés a moszkvai szerződés ra­tifikálása és egy kielégítő ber­lini rendezés között elsősorban azt jelenti, hogy Berlint nem szabad kikapcsolni az enyhülés folyamatából. Konkrétan arra kell törekedni, hogy a feszült­ség okait kiküszöböljük, vagy csökkentsük, esetenként el is te­kintsünk tőlük ... Ebben az ösz­szefüggésben semmiféle felté­telt nem szabtunk a Szovjet­uniónak, csupán nyíltan utal­tunk erre a tárgyi összefüggés­re és az ezzel kapcsolatos ér­dekeinkre." Brandtnak ez az állásfoglalá­sa újabb visszakozást Jelent at­tól a felfogástól, hogy a szerző­dések ratifikálása és a nyugat­berlini kérdés között valamiféle jogi összefüggés állna fenn. Scheel Washingtont nyugtatgatja Washington — Walter Scheel nyugatnémet külügyminiszter Nixon elnökkel és Rogers kül­ügyminiszterrel folytatott meg­beszéléseit követően csütörtö­kön nyilatkozott Washingtonban a CBS televíziónak. Hangsúlyoz­ta Washington és Bonn „szoros együttműködését" és „bátorító­nak" nevezte az amerikai kor­mány álláspontját a Brandt-kor­inány „keleti politikáját" ille­tően. „Világos, hogy az USA-ban nem mindenki támogatja a Brandt-kormány politikáját, mint ahogyan az NSZK-ban is erős ellenzéke van ennek a po­litikának" —, mondotta Scheel. Nyomatékosan hozzáfűzte azon­ban, hogy az amerikai kormány hivatalosan támogatásáról biz­tosította a Brandt-kormányt. Mint emlékezetes, Scheel wa­shingtoni látogatását januárban határozták el, amikor nem hi­vatalos formában ugyan, de fél­reérthetetlenül hivatalos sugal­mazásra tekintélyes amerikai politikusok azzal vádolták a Brandt-kormányt, hogy „eszte­len sietséggel közeledik Moszk­vához". Washingtoni nyugatnémet for­rások szerint Brandt kancellár eredetileg személyesen akart sürgősen találkozni Nixon el­nökkel a „félreértések" tisztá­zása végett, erről azonban ame­rikai részről „lebeszélték". Mér­tékadó források először azt jó­solták, hogy április—május tá­ján kerül sor Willy Brandt wa­shingtoni „rutin-látogatására". A legújabb értesülések szerint azonban Brandt június elejére halasztotta látogatását, mert el akarja kerülni azt a látszatot, hogy hazai ellenzékének nyomá­sa alatt siet Washingtonba. A „szoros együttműködés" hangsúlyozásával Scheel kül­ügyminiszter, itteni megfigyelők szerint, egyfelől Washingtont kívánta megnyugtatni, hogy alaptalanok aggodalmai a Brandt-kormány „túlzott sietsé­gét" illetően, másfelől pedig megpróbálja leszerelni a keresz­ténydemokrata ellenzéket, amely a „nyugati szövetség elárulásá­val" vádolja a kancellárt. Mindenesetre a „tempó lelas­sulására" utal az a mértékadó nyugatnémet forrásokból szár­mazó értesülés, hogy a Brandt­kormány Jelenlegi megítélése szerint csak ez év végére várha­tó, hogy tető alá kerül a meg­állapodás Nyugat-Berlinnel kap­csolatban, ami viszont Washing­ton szerint „elengedhetetlen feltétele" a szovjet—nyugatné­met szerződés ratifikálásának. Nincsen béke Reggióban Reggio di Calabria — Miután a rendőrség lebontotta az út­torlaszokat és hajnalban el­hagyta Reggio di Calabria San­ta Caterlna lakónegyedét, több­száz ember az utcákra tódult és újabb barikádokat emelt. A lakónegyedet megszálló mintegy ezer rendőrt azért von­ták kí a kerületből, mert tar­tottak tőle, hogy a zavargók az éjszaka folyamán benzines pa­lackokkal támadnak rájuk. Sbarre kerületben a lázongók fákat vágtak ki és elvágták a Reggio központja felé vezető utakat. A megszállott lokálpat­rióták katonaindulókat és kor­mányellenes dalokat énekeltek, s kiégett autóroncsokkal két hidat torlaszoltak el. Éjféltájban Reggio di Calab­riát nagy detonáció rázta meg. A pokolgép a városon átvezető pályaszakaszon robbant és ki­sebb károkat okozott épületek­ben és a vasúti berendezésben. Emilio Santillo rendőrfőnök hírek szerint azt fontolgatja, hogy újabb hadműveletet hajt végre a zendülő kerületekben. E célból mintegy 3000 rendőrt, bulldózereket és páncélozott gépjárműveket helyezett ké­szenlétbe. Reggio rendőrfőnöke minded­dig elkerülte a közvetlen ösz­szetűzést a tüntetőkkel, s csü­törtökön is csupán akkor adott parancsot könnygázgránátok használatára, amikor kisebb csoportok gyújtóbombákkal és kövekkel támadtak az egyik rendőrszállásra. A 160 000 lakóst számláló Reggio di Calabria más lakó­negyedeinek élete zavartalan. A bankok, közhivatalok működnek és a légi, tengeri és szárazföldi forgalom is zavartalan. Megfi­gyelők rámutatnak, hogy a szél­sőjobboldali „patrióták" egyre jobban elszigetelődnek, s ter­rorakcióikban az utóbbi időkben mindössze néhány ezer ember támogatására számíthattak. Bár Colombo miniszterelnök wa­shingtoni utazása előtt közölte, hogy „minden áron" elfojtják a zendülést, mindeddig nem ve­tettek be katonai erőket a rend helyreállítására. Reggio újfasiszta tanácstag­jai újabban röpcédulákat ter­jesztenek, amelyben a városi tanács sürgős összehívását kö­vetelik azzal a szándékkal, hogy lemondásra kényszerítsék a „kompromisszumra hajlamos" Battaglia keresztény-demokrata polgármestert. A NOVOGYEVICSI temetőben tegnap rök nyugovóra helyez­ték a február 17-én 73 éves ko­rában Moszkvában elhunyt Leo­nyid Szoboljev szovjet írót. A KÍNAI Népköztársaság kül­ügyminisztériuma, mint néhány év óta eddig is, az idén is meg­tagadta az engedélyt a kínai szovjet nagykövetség képvise­lőitől, hogy Uhany, Harbln, Sen­jan, Lüsun (Port Artúr) és Dal­nyij városába utazzanak. Az utazás célja az lett volna, hogy a szovjet hadsereg és hadiflot­ta napja alkalmából koszorút helyezzenek el az imperializ­mus és a reakció ellen, Kína felszabadításáért vívott harcban elesett szovjet katonák sírján. EDWARD GIEREK, a LEMP Központi Bizottságának első titkára tegnap a katowioei vaj­daságba látogatott és találko­zott a Lenin Bányában össze­gyűlt vajdasági élmunkásokkal. Gierek országjáró körútján pártaktívákkal találkozik. Bi­alystok és Kielce után érke­zett Katowicébe. A FRANCIA Kommunista Párt felszólította funcionáriusait és szervezeteit, a legnagyobb erő­feszítéssel hassanak oda, hogy a márciusi községtanácsi vá­lasztásokon vereség érje a kor­mányzó gaulle-ista pártot és a többi reakciósokat. KEKKONEN finn köztársa­sági elnök hétfőn háromnapos nem hivatalos látogatásra a Szovjetunióba utazik. DOUGLAS-HOME brit külügy­miniszter hétfőn és kedden Bonnban Brandt kancellárral ós Scheel külügyminiszterrel talál­kozik. A Nyugat és a szocialis­ta országok kapcsolatairól és más politikai kérdésekről fog­nak tárgyalni. Az ÉSZAKI TANÁCS 19. évi rendes közgyűlése hatnapos ta­nácskozás után befejezte mun­káját. Svédország, Norvégia, D;í­nia, Finnország és Izland kor­mányfői aláírtak egy megálla­podást, amelynek értelmében növekedni fog a kormányok sze­repe a szervezet munkájában. A tagországok gazdasági együtt­működését a jövőben az északi miniszteri tanács készíti elő és szervezi. A FRANCIA rádió és televí­zió műszaki dolgozói csütörtö­kön sztrájkba léptek. A munka­szerződések feltételeinek felül­vizsgálását követelik. AZ ANGOL postássztrájk meg­oldására irányuló tárgyalások ismét holtpontra jutottak. Csü­törtökön a Hyde-park gyepsző­nyegén több mint 30 ezer lon­doni és vidéki postás tüntetett a sztrájk folytatása mellett. A postások köszönettel fogadták a vasutas szakszervezet száz­ezer font összegű kamatmentes kölcsönét, amellyel kiegészítet­ték a fogytán levő postásztrájk­pénztár állományát. WILLY BRANDT nyugatné­met kancellár amerikai kato­nai különrepülőgépen Nyugat­Berlinbe érkezett, hogy részt vegyen a Nyugat-berlini Szoci­áldemokrata Párt választási naggyűlésén. RUDI DUTSCHKE, az egykori nyugat-berlini radikális diákve­zér Nagy-Britanniából Dániába települt át, ahol az aarhusl egyetemen fog dolgozni. A DÉL-AFRIKAI hatóságok a „terrorizmus megtorlására" ho-, zott intézkedéseik keretében pénteken éjjel őrizetbe vettek húsz afrikai, indiai és félvér személyt, akiket azzal gyanú­sítanak, hogy a faji egyenlő­ségért és általános választójo­gért harcoló szervezetek tagjai. Gous tábornok, a rendőrség fő­biztosa a letartóztatások beje­lentésekor nem volt hajlandó felvilágosítást adni a konkrét vádpontokról, csupán annyit közölt, liogy az őrizetbe vettek, köztük ügyvédek, tanárok és ke­reskedők, az „Egységmozgalom" és az „Afrikai Népek Demokra­tikus Tömörülése" elnevezésű szervezethez tartoznak. Hozzá­fűzte, a gyanúsítottakat a vizs­gálat lezártával haladéktalanul bíróság elő állítják.

Next

/
Oldalképek
Tartalom