Új Szó, 1971. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1971-02-19 / 42. szám, péntek

A négyszögletű főtér egyik serkában... A Szlovák Középhegység déli csücskénél, ahol a Garam völgye síkságba megy át, szőlőskertek koszorújával körülfonva terül el a gazdag mezőgazdasági, kereskedelmi és ipari tradícióval rendelkező Léva (Levice). A városnak mintegy 18 000 lakosa van. Megélhetőségük biztosításához fejlett mezőgazdaság, hivatalok, különféle gyárak, üzemek tucatjai nyújtanak munkalehetőséget. A diákok különböző szakiskolákon gyarapítják ismereteiket. A munkásoknak és a diákoknak ma már, főleg a szabad szombatok bevezetése óta, bőségesen jut idejük a szórakozásra és a művelődésre. Erre Léván számtalan lehetőség kínálkozik, de a legkellemesebb és a leghasznosabb még a televízió korában is az olvasás. A város négyszögletű főterének egyik sarkában, a régi városháza alatt rendezték be a járási könyvtárat. Három ajtajának sötétbordó színe, ízlésesen díszített kirakatai ünnepélyességet árasztanak, és messziről magukra vonják a járókelők figyelmét. Az ifjúsági irodalom terme nem nagyobb egy tágas szobánál, s így bizony a néhány könyvespolc, íróasztal s az olvasók részére szolgáló kisasztal teljesen betöltik. Nézem a polcokon katonásan sorakozó könyveket, eszembe jutnak a gyermekkori téli esték, az éjszakákba nyúló olvasások, s megelevenedik előttem Tom Sawyer, Robinson és Nemecsek világa. Mennyi szorongással, mennyi féltéssel követtem kalandos sorsukat. Egy kicsit csalódom, amikor megtudom, hogy az ifjúsági részleg könyvállománya mindössze 8000 kötet. — Kevés alkotás lát napvilágot a gyermek- és ifjúsági irodalomból úgy magyar, mint szlovák részről. A magyar könyvek számának emelését meg lehetne oldani Magyarországról való behozatallal, de a behozható könyvmennyiség eléggé korlátozott — mondja Róringer József. a járási könyvtár igazgatója. A legkeresettebb könyvek a tanulók kötelező olvasmányain kívül Verne könyvei és a kalandregények. Frajková Helena könyvtárosnőnek éppen elég a dolga, hiszen a mintegy 900 olvasó megközelítőleg 20 000 könyvet kölcsönzött ki az elmúlt év folyamán. Az értelmileg fejlettebb tanulók a felnőttek szépirodalmi részlegéből is gyakran kölcsönöznek. A szépirodalom szaktermében szépen csomagolt könyvek rengetegével találja szemben magát az olvasó. A viszonylag nagy helyiségben annyi a polc, hogy szinte gátolja a mozgást. Néhány percnyi nézelődés elég ahhoz, hogy megállapítsam: a magyar nyelvű szépirodalmi rész kielégíti minden olvasó igényét. Gondosan összeválogatott kötetek vannak itt a külföldi, a magyarországi és a csehszlovákiai magyar irodalomból. — A legkeresettebbek Berkesi András, Németh László, Passuth László és Jókai könyvei — mondja Czirók Katalin könyvtárosnő, akinek alig van ideje kérdéseimre válaszolni, hiszen állandóan jönnek és mennek az emberek. Ebből a teremből egy kis irodahelyiségen át a politikai, tudományos és ismeretterjesztő könyvek szaktermébe lehet jut-, ni. Az elmúlt években ide vásárolták a legtöbb könyvet. A mintegy 15 000 kötetes menynyiség például csak tavaly 1000 példánnyal szaporodott. E részlegnek 700 olvasója van, közülük sokan főiskolások, rendszeres könyvtárlátogatók. A magyar könyvek száma viszont itt alacsony. — Ez azért van, mert kevés az igénylő — magyarázza Szabó Erzsébet könyvtárosnő, majd így folytatja: — Ha óhajt valamilyen szakirodalmat, és nekünk nincs meg, kölcsön kérjük más könyvtártól, vagy ha kapható, megvásároljuk a könyvesboltban. E néhány szóból és az olvasókkal folytatott beszélgetéseimből úgy Szabó Erzsébetnél, mint a többi alkalmazottnál az emberi bánásmódnak olyan formáját tapasztalom, amely szinte tanítani való. Méltán büszke a könyvtár kis közösségére Róringer József igazgató. A könyvtár munkájának 1970. évi értékeléséből kitűnik, hogy a város lakosságának 18 százaléka tagja a könyvtárnak. Egy lakosra 4,4 könyvkölcsönzés esik — ez a mennyiség az 1962. évinek éppen a duplája. A 46 000-et meghaladó könyvállománynak 35 százaléka magyar nyelvű. Kikölcsönzésük aránya is hasonló. Szépen szaporodik az olvasók száma is: az 1969-es évi taglétszám egy év alatt 9 százalékkal emelkedett, s így jelenleg a város 3029 lakosa könyvtári tag. Akad azért fájó pont is: a könyvtárnak nincs olvasóterme. Pedig Léván textilgyár épül — mondja a könyvtár igazgatója. Az első években bizonyára nem lesz az üzemnek szakirodalmi könyvtára, ezért a dolgozók a városi könyvtárra lesznek utalva. Ugyanakkor Léva diákváros is. Hármar szakiskolája, egy középiskolája, négy kilencéves alapiskolája és két tanonciskolája van. A diákok is, a lakosság zöme is hiányolja az olvasótermet. Beszélgetésünk további részében szavai már optimisták. Elmondja, hogy a járási kulturális szakosztály vezetőjének nyilatkozata szerint 1961-ben megkezdik a könyvtár átalakítását. A mellette lévő ideiglenes raktárhelységet hozzákapcsolják a könyvtárhoz és modernizálják. A tervek szerint a politikai- és szakirodalom a főtér másik oldalán épülő új kultúrházban kap majd helyet. Ott lesz az olvasóterem is. De tervbe vették egy külön könyvtárépület felépítését is. A könyvtár a vnb-től az elmúlt évben 10 000 koronát, a jnb-töl pedig 300 000 koronát kapott a könyvtári részleg bővítésére. Ez nagyon szép támogatás, s bízunk abban, hogy a fentebbi ígéretek is valósággá válnak, hogy a város lakosságának szórakozási és művelődési igényei teljes egészében megvalósulhassanak. TŐZSÉR LAJOS Maupassant „Szépfiúja" zenés-drámai valtozatban A bratislavai Oj Színpad zenei együttese érdekes, színes és változatos repertoárjából ez ideig hiányoltuk hazai szerző eredeti alkotásának színpadra alkalmazását. Ezt az érzékelhető fogyatékosságot a színház dramaturgiája Guy de Maupassant „Szépfiú"-jának alapötlete alapján készült zenés változatának bemutatásával Igyekezett pótolni. Szerzője: a cseh Oto Zebrák (szöveg) és Ivan Kotrč (zene). Maupassant Szépfiújának világirodalmi jelentőségét szükségtelen részletezni; ez az egyedülálló, a kispolgárság ellen irányuló ironikus mű ismert az olvasók széles körében — e népszerű, szatirikus éllel telített regény gondolatai ma is időszerűek. A színházkedvelők érdeklődésének valószínűleg ez az egyik oka. A Maupassantművek iránti érdeklődést bizonyítja az ís, hogy a prešovi Jonáš Záborský Színház tavaly előadta német szerzők hasonló című zenés játékát. A cseh szerzők — Zebrák és Kotrč — egyszerűbben és áttetszőbben zenés-drámai változatnak nevezték el, ezzel „megmagyarázták" művük szerkezeti kötöttségének és pontos műfaji megjelölésének hiányát. Adaptációjuk valóban csak változat: az ismert regény néhány, számukra kielégítő motívumának zenés változata. A szerzők a kispolgárságot élesen támadó, gondolatilag sokrétű műből átdolgozásukban csak egyetlen témát emelnek ki: Duroy viszonyát a nőkhöz és szerelmi kalandjait. Duroy a tehetségtelen, korrumpált újságíró-karrierista felfelé ívelő pályája íeU dolgozásukban kényszeredetten leegyszerűsített, megközelítőleg sem emeli ki Duroy és környezete erkölcstelen cselekedeteit. A szerzők erejüket kimerítették Duroy növiszonyainak megrajzolásában — akiknek a karján keresztül jut a fiatal karrierista egyre feljebb — és ezzel magyarázható a jelenetek átdolgozásának gyengesége, melyek Duroy-t más élethelyzetekben ábrázolják. E jelenetek a körülírás, a banális szavak és a szentimentális zene túlzottságában fuldokolnak és nehézkességükkel. aránytalan hosszúságukkal és a drámaiság hiányával tűnnek ki. Szemléltető példa erre az első rész néhány jelenete. Nem kielégítő Kotrč zenéje sem. Bár a szövegkönyv színvonala határozottan felülmúlja a mai modern pop-music szellemét, mégis van benne elég szemléltető példa az eredetiség hiányára. A mű legalapvetőbb fogyatékossága, hogy a két szerző közös művéből kiveszett Maupassant metsző iróniája és támadó szatírája, a kritika; a kispolgárság kigúnyolása helyett sértően olcsó, meddő és kötetlen mulatságot nyújt. A mű ilyen megformálásához, sajnos, jelentős mértékben hozzájárult Bedrich Kramosil rendezése, amely a mű színpadra alkalmazását a crazzy-komédia területére helyezte. Ez a tapasztalt és készséges rendező megfeledkezett az ízlésről, valamint a rendezői eszközök és ötletek igazi mértékéről. Maupassant regényének szellemes volta, ötletessége és szatírája helyett „cirkuszi koncepcióval", olcsó komikusok elkoptatott fogásaival, helyenként durva, ízléstelen bohóckodásokkal lepett meg bennünket. Ezzel a lehetőséggel főleg Ivan Krajíček, a cím szereplő megformálója élt, akinek a rendező mindent megengedett, ami csak eszébe jutott. Mégha a crazzy-komédiában minden megengedett is, KrajíCeknek alsónadrágban való futkosása a színpadon, 3 méteres bohócugrásai az ágyba, szájcsücsörítései, szemforgutásai, lábáztatása és hasonló megnyilvánulásai még nem jelentik a polgár és a kispolgár hatásos karikatúráját. Túlzott, a képte lenségig felnagyított, helyenként eléggé ízléstelen és unalmas, de mindenekelőtt kevéssé szellemes és főleg nem találó az egész átdolgozás. A többi szerep alakítói (Sálková, Gátlóvá, Schíoeinghoferová, Markovieová, Hudek, Kostelník, Kuchár, Cálik) ezt a rendezői koncepciót kiadósan támogatják. A különben is elég eltúlzott alakokat túlzásba vitt rutinossággal játszották és érvényesítették az operettekben szerzett gazdag tapasztalataikat. A hatásosabb rendezéshez nem járult hozzá Oto Sufan egyhangúan szürke, kifejezéstelen díszlete és Boris Slovák alig „látható" koreográfiája sem. Érdeklődést keltett azonban Bohitš Slezák példásan lelkiismeretes zenei beta nítása. Minden előfeltétel megvolt Maupassant „Szépfiú"-ja zenésszínházi adaptációjának sikeréhez, amelyben a mulatságosság jól összefért volna a mai nézőknek címzett néhány jelentős gondolattal. Sajnálatos, hogy az adaptáció szerzői és a rendező az adott lehetőségeket nem használták ki eléggé. A. G. A szocialista iskola fejlesztéséért lóthpál Gyula felvétele K

ongresszusra készül az ország: ünnepélyes külsőségek, látványos görögtűz helyett serény munkával, kötelezettségvállalásokkal számvetéssel, a problémák és a feladatok megvitatásával. S ez így van rendjén, hiszen célunk a múlt tanulságainak a levonása, a tapasztalatok felhasználása, a szellemi tőke mozgósítása a párt politikai irányvonalának jobb megvalósítása és fejlesztése érdekében. Nehéz és bonyolult időszak van mögöttünk. Pontot tettünk egy válságos és ellentmondásokkal terhes időszak után. A konszolidáció eredményeként társadalmunkban rendeződtek a viszonyok, a jobboldali és antiszocialista eszmék hordozói elvesztették pozícióikat, a pártnak sikerült megtisztítani sorait az opportunista, revizionista és szocialistaellenes erők képviselőitől. A politikai válság, mely társadalmi életünk minden területére kiterjedt — tehát konkrét módon az iskolákban is megnyilvánult — mélyebb volt, mint amilyennek eredetileg láttuk. A konszolidáció azonban meghozta gyümölcsét az iskolaügy terén is: sikerült áthidalni a jobboldali opportunista és szocialistaellenes erők okozta káros következményeket, következetesen érvényesíteni a marxizmus-leninizmus elveit, lehetővé vált teljes mértékben felújítani a párt vezető szerepét és egységét. Az elmúlt időszak tevékenységének értékelése, a pedagógusok aktivizálása, ideológiai továbbképzés, de kiváltképp a tagkönyvcsere kapcsán lezajlott beszélgetések kedvező fordulatot hoztak az iskolák életében is. Iskolarendszerünk megvált azoklól az egyénektől, akik veszélyeztették a szocialista iskola alapjait és vívmányait s demogóg jelszavakkal igyekeztek félrevezetni és megtéveszteni az ifjú nemzedéket. Csak így teremthettük meg az előfeltételeit annak, hogy a szocialista nevelés elveihez és a proletár internacionalizmushoz hú erők a szocialista társadalom céljaival összhangban, megkezdhessék az iskolák fő küldetésének a teljesítését. Ennek eredményeként egyre több tanító aktív, elkötelezett munkájával a párt jelenlegi politikáját támogatja. „Rendkívül fontos, hogy iskoláink szocialista szellemben neveljék a fiatalokat. Abból indulunk ki, hogy az iskolákban döntő fontosságú szerepe van a tanítónak" — hangsúlyozta dr. Gustáv Husák elvtárs, pártunk első titkára, a CSKP Központi Bizottsága decemberi plenáris iilésén előadott beszámolóban. S kétségkívül ez így igaz, hiszen a gondolkodás, a munkaerkölcs, a felelősségteljes közösségi magatartás egyik legfőbb formálója az iskola, központi alakja pedig a pedagógus. A pedagógus kulcsszerepet tölt be társadalmunkban, a szocialista kultúra, a műveltség fontos közvetítéje. Munkájának társadalmi és politikai jelentőségét az a gyakorlati tény is aláhúzza, hogy a tanulóifjúságon keresztül csaknem az egész társadalommal kapcsolatban van, tebát tudásával, magatartásával, közéleti tevékenységével nemcsak tanítványait formálja, hanem a szülőkre, illetve a társadalom széles rétegeire is hat. A szocializmus kiteljesítéséért folyó harcnak egyre fontosabb színterévé válnak az iskolák. Nemcsak azért, mert itt formálódik a jövő nemzedéke, hanem azért is, mert az iskola, a pedagógusok hatóköre ma már túlnő az iskola falain, kiterjed csaknem az egész társadalmi életre. Az oktatók és a nevelők tehát fontos társadalmi tényezők az új ember formálásában, a párt legjobb harcostársainak kell lenniök. Ez azt jelenti, hogy az iskolákban csakis oly,an megfelelő képesítésű tanerők működhetnek, akiknek világnézeti, erkölcsi és politikai arculatuk, valamint pedagógiai és szakmai tudásuk egyaránt alkalmas arra, hogy az ifjúságot szocialista szellemben neveljék és előkészítsék a gyakorlati életre. Ennek érdeké: ben szükséges, hogy szakmai, gyakorlati és pedagógiai felkészültségüket növeljék és eszmei, politikai képzettségüket állandóan fejlesszék. Az iskolai oktató-nevelőmuiika sajátos jellegénél fogva a társadalom egyre nagyobb követelményeket támaszt a pedagógusokkal szemben. Célunk, hogy iskoláinkban az oktatás és a nevelés tartalma és módszere valóban korszerű, színvonalas és szocialista szellem^ mel telített legyen, ezért a pedagógusnak politikai, szakmai és neveléstudományi szempontból rendszeresen képeznie kell magát. A pedagógusok ideológiai továbbképzése érdekében ebben a tanévben felújították a tanítók, a nevelők és az iskolaügyi dolgozók marxista—leninista nevelését. A politikai iskolázások, a tanfolyamok küldetése, hogy pedagógusaink felújítsák és lényegesen bővítsék ismereteiket a marxizmus—leninizmus terén, hogy megismerkedjenek a revizionista és jobboldali opportunista eszmék és politikai nézetek megnyilvánulásaival, hogy felsorakozzanak ezek kiküszöbölésére és a CSKP I irányvonalának, illetve a párt tanításainak meggyőződéses terjesztői és harcosai legyenek. A szocialista társadalom feU építésének egyik alapvető fellétele az eredményes nevplőinunka. Az iskoláinkban, intézményeinkben folyó nevelés célja, hogy erősítse szocialista társadalmi viszonyainkat, hogy szocialista embereket neveljen a ma és a jövő számára — olyan fiatalokat, akik képesek a tudományos-műszaki forradalom valóraváltására, a termelékenység és a hatékonyság növelésé, re és a szocialista erkölcs tulajdonságaival rendelkeznek. A nevelés feladata tehát az emberi értékek komplex kiművelése és fejlesztése a szocializmus érdekében. Határozott feladatunk, hogy az ifjúság tudományos világnézetének kialakításával eszmei harcot vívjunk a burzsoá és kispolgári nézetek, a maradiság, az előítéletek, az erkölcsi kétlakiság és képmutatás ellen. Segíteni kell az embereknek, hogy kiszabaduljanak a káros nézetek sötét fogságából és a tudomány, a haladás világosságába jussanak. A tudományos világnézetre, a hazafiságra, a proletár internacionalizmusra nevelésben fokozni kell követelményeinket a tanítókkal és általában iskoláinkkal szemben. Olyan légkört kell kialakítani a tanintézetekben, hogy az ifjúságot politikai és pedagógiai szempontból sokoldalú hatás érje. A marxista—leninista ideológiát rendszeres és következetes munkával kell ifjúságunkba oltanunk. Ennek a felfogásnak minden tantárgyban, minden tanítási órán, ifjúságunk egész tevékenységében meg kell nyilvánulnia. Az ideológiai munka akkor eredményes, ha kapcsolatban van az élettel, a társadalmi eseményekkel. Ez teljes mértékben vonatkozik iskoláink oktató-nevelőmunkájára is. Az eszmei-politikai nevelés során óvakodjunk azonban a formalizmustól, frázishal mozástól és következetlenségektől. Minden egyén magatartásában, minden közösség és szervezet tevékenységében a szocializmus eszméinek szorosan az alkotó cselekvéshez kell kapcsolódniuk. A

nevelés és a politika két egybekapcsolódó fogalom. Makarenko ezt „a peda gógus politikai hitvallásának" nevezte. Pártunk és dolgozó népünk azt szeretné, ha ez a hitvallás egyre inkább áthatná az iskola munkáját, hiszen társadalmunknak a szocializmusért élő és dolgozni tudó fiatalokra van szüksége. A pedagógus munkájának egyetlen mércéje az, milyen embereket nevej a szocialista társadalom számára. A pedagógusokat ebben a törekvéseikben pártunk szövetségeseinek tekinti, ügyünk olyan harcosainak, akik nélkül nem tudjuk elérni céljainkat. TÖLGYESSY MÁRIA