Új Szó, 1971. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1971-02-16 / 39. szám, kedd

HOGYAN SZÜLETIK AZ ELVARAZSOLT KOR? Képzelt előnyök, felelőtlen magatartás - a formális munkát újjáélesztő tényezők Mi előnyös egy lakásépítést szorgalmazó közigazgatást szerv, például-a nemzeti bizottság építési és tervezési osztálya számára? A nemzeti bizottság részéről előnyt jelent-, hogy egyre több lakás építését teroezheti, egyre jobb kilátásokat kínál a lakásigénylőknek. Mi előnyös a lakásépítési kivitelező vállalat számára? A vállalat számára előnyös, bu határidőre átadhatja a megrendelőnek a tervezett lakásokat, mert így prémiumhoz jut. Mindkét lakásépítésben érdekelt intézmény törekvésének közös célja van, érdekeik egyeznek. Ez így van rendjén. Mikor, s miért kezd néha mégis csikorogni az érdekközösségnek ez az elméletileg nagyon jól egymásba illeszkedő fogaskerékmechanizmusa? A beruházó és u kivitelező közös érdeke akkor kezd negatív jelenséggé válni, amikor együttes tevékenységükre ráveti árnyékát a múltból visszamaradt formális munkamódszerek ma is kísértő, több esetben mesterségesen élesztgetett gyakorlata. Az alakiság újraélesztéséhez elég, hogy a kivitelező lemaradjon a tervteljesítéssel és a tervidőszak befejeztekor hiány mutatkozzék. Hogyan működik ilyenkor az említett érdekközösség? Az építővállalatot a prémiumok elvonása fenyegeti. A beruházót pedig az a veszély, hogy a következő tervidőszakra kevesebb lakás építését tervezheti. Mit szólnak ehhez a lakásigénylők, akik egyben választópolgárok is? Mit szól a felsőbb szerv, asnely a lakásépítési terv teljesítéséért felel? Ilyenkor segít a már említett érdekközösség. A beruházó az építővállalattól átvesz befejezetlen, vagy roszszul befejezett lakásokat is, amelyeken a hibák eltávolítása még nagyon sok munkát, több hetes késést követelne meg. De átveszi, mert itt az érdekközösség: a nemzeti bizottságnak előnyös ez, mert teljesíti a felsőbb szerv kötelező feladatát, nem kell csökkentenie a kővetkező időszakra a tervet, senki sem mondhatja: „Képtelenek voltatok elérni a tervezett mennyiséget, jövőre- nem kaptok ennyi eszközt.", Élőnyös ez az építővállalatnak is: nem végez el bizonyos' muilkákíit, a jutalmat uiégis megkapja. Hiszen határidőre átvették, mintha készen lett volna a mű, tehát prémium jár. És ezen a ponton megszületik egy elvarázsolt kör, amelyet oly jól ismerünk, s nem kívánunk vissza. Az építővállalat úgy lát neki az új feladatoknak, mintha teljesítette volna feladatait. Csakhogy a hibás lakásokba beköltözött lakók elégedetlenkedni kezdenek. A nemzeti bizottságnak eleget kell tennie a jogos követelményeknek. Szól az építővállalatnak: „Mi behunytuk a szemünket, most segítsetek ti." Mit tehet az építővállalat? Hozzálát a hibák javításához. Ehhez emberek, gépek, idő kell. Az építővállalatok nehézségeinek leggyakoribb oka a kapacitáshiány. A javítómunkák pedig éppen kapacitást követelnek. El kell vonni az embereket az idei feladatoktól és a tavalyi, már teljesített feladatok elvégzésére kell beállítani őket. Ez a kapacitás-elvonás késlelteti az idei feladatok teljesítését, s év végére újra csak megismétlődik az előbbi zsonglőrmutatvány. A formális tervteljesítés ilyen „közös érdeken" alapuló gyakorlata rég ismert jelenség. Az ilyen „együttműködés" alapján' jó eredményeket lehet felmutatni mindkét szervezet részéről, minden kimutatásban, minden mutatóban. Csak éppen a tényleges munkában nem. Nyilvánvaló, hogy az ilyen helyzetből mutatkozó előnyök — képzelt előnyök csupán, és az ilyen gyakorlat felelős emberek felelőtlen magatartását tükrözi. Az ilyen 'és hasonló jelenségek elleni harc a kommunisták jelenlegi politikai feladatainak .egyik központi része. A kispolgári mentalitás, az önző helyi és egyéni érdekek felülkerekedése elleni küzdelem e jelenségek feltárásában és kiküszöbölésében kap konkrét formát. Mert ezek a kisebb-nagyobb tervcsalások, önámítás, felelőtlenség, a társadalmi érdeket őrző felsőbb politikai szervek irányelveinek kijátszása — ez a kispolgári szemlélet legjellegzetesebb megnyilvánulása. A veszélyes ebben a gyakorlatban az, hogy azok, akik ezeket a módszereket élesztgetik, úgy szeretnék beállítani cselekvésüket, mintha az az újra megerő södött tervfegyelemnek, a központi irányítás megszilárdításának szükségszerű velejárója lenne. Márpedig világosan kell látnunk, hogy a tervfegyelem, a direktivitás, a kötelező irány számok rendszere a lakásprog ramban éppen ellenkező célzattal jött létre. A tervszerűséghez nem azért tértünk vissza, hogy felújítsuk a régi hibákat, hanem hogy helyrehozzuk őket, leszűkítsük a spekuláció lehetőségét. Nem engedhetjük, hogy a szocialista építés alapvető módszerébe belemagyarázzanak értelmének ellentmondó, éppen ellenkező célokat követő „velejárókat". A tervcsalás a kispolgári mentalitásból, nem a ter vezésből ered. Nem véletlen, hogy a losonci járás számos pártalapszer vezetének évzáró taggyűlésén éppen ezért tárták fel és bírálták e jelenségeket. VILCSEK GÉZA ÁRAK — ÁRUK Az 1971-re meghosszabbított ái-moratórium kétségtelenül jó szolgálatokat tesz. Az egyes árufajták és szolgáltatások áraiban tehát az idén sem mutatkozik lényegesebb változás. Mit vár az állam a fogyasztóktól? Elsősorban azt, hogy vásárlásaik alkalmával valamenynyien ellenőrizzék az árakat és természetesen az áru minőségéi. Mert minek is tagadnánk, a vállalatok visszaéléseit nemegyszer a saját bőrünkön is tapasztalhattuk, sőt még mindig akadnak szervezeték, melyeknek nem okoz különösebb gondot a fogyasztók megkárosítása. Milyen módon? Jogtalan hasznaik növelésével, pl. úgy, hogy a jó minőségű, olcsó áru helyett hasonló kivitelezésű, esetleg valamivel tetszetősebb, de semmivel sem jobb minőségű cikkeket drágábban hoznak forgalomba, vagy hogy a nagykereskedelmi árakat jogtalanul különféle árpótlékok hozzácsapásával növelik. Az árelőírások megszegésének leggyakoribb formája azonban a gyengébb minőségű anyagokból készült gyártmányoknak ugyanolyan áron való fcrrgalomba hozatala, mintha minőségük kifogástalan lenne. Az ármoratórium ugyan nem jelenti azt, hogy a divatújdonságoknak, vagyis az olyan árufajtáknak, amelyek először kerülnek a piacra, ugyanolyan áron kellene gazdát cserélniük, mint a már ismert termékeknek. Csakhogy a szabad árakat sem a termelő vagy a kereskedelmi vállalat határozza meg. Az árhivatat kizárólagos joga ez. Csakúgy, mint annak a körülménynek a megállapítása, hogy mikor szűnik meg valamilyen áru divatcikk jel-lege, és ezzei kapcsolatban mikor minősítik át szilárd áron forgalomba hozott termékké. A vállalatok rendkívüli, meg • A francia bestsellerek 1970-es listáján de Gaulle tábornok emlékiratai vezetnek; második Jacques Monod Véletlen és. szükségszerűség című kötete; harmadik a Forsyte Saga Galsworthytól és így tovább. A lista elárulja, hogy milyen hatása van a televíziónak. A Forsyte Saga nálunk is ismert tévé-változata után a folyamregény egyszeriben újra az olvasóközönség érdeklődésének középpontjába került. Új lakónegyedek épülnek Poprádon is, a Magas-Tátra tövében (K. Ja n 11$ — CSTK felvétel) nem engedett nyereségeinek lehát, melyek szöges ellentétben állnak az állam érdekeivel és a lakosság szociális biztonságát veszélyeztetik, egyszer s mindenkórra véget kell vetni! Erre irányul az árellenőrzö szervek tevékenysége, melyek előbb-utóbb leleplezik a fondorlatokat és megakadályozzák az indokolatlan haszonhalmozást. Ez a rendeltetésük a szigorít büntetéseknek, a magas pénzbírságoknak, melyek — ha drága tandíjnak is számítanak és elkerülhetők lennének — kétségtelenül gondolkodásra késztetik a vállalatok felelős dolgozóit. Érdemes volt? Nem egy igazgató válaszolhat ma már — saját tapasztalatai a'iapján — tagadóan erre a kérdésre. Különösen, ha azt is tekintetbe veszszük, hogy minden termelő egy személyben fogyasztó is, és, hogy mint minden fogyasztó, ő is bíráló szemmel ítéli meg mások termékeit, munkáját. Ugyanígy kellene elbírálnia saját munkáját is. Mert ha as ilyen ember tárgyilagos volna, ha nem nézné el a saját hibáit, akkor nem ájlna hadilábon a fegyelem megtartásával sem. Ez pedig a fogyasztók általános megelégedését, a termelékenység növekedését és a munka jobb minőségét eredményezhetné. Az infláció veszélye tehát elmúlt. A piac visszanyeri egyensúlyét, a fogyasztóknak a párt és a kormány gazdasági politikájába vetett bizalma fokozatosan növekszik. Ezt bizonyítja a lakosság bankbetéteinek lényeges gyarapodása is. Csakhogy gondoltunk-e már arra, hogy ennek a takarékoskodásnak még más oka is lehet? Például az, hogy a pillanatnyilag piacon levő áru nem túlságosan vonzza a vevőket! Akinek ugyanis nem sürgős a bevásárlás, az talán várakozó álláspontra helyezkedhetik. Joggal feltételezheti, hogy bizonyos idő elmúltával még jobb minőségű, szebb és olcsóbb árufajták közt válogathat majd. Ezt a lehetőséget is figyelembe kellene venniük a termelő- és a kereskedelmi vállalatoknak! Hiszen céljuk, hogy a fogyasztók pénzé a bankok helyett inkább hozzájuk vándoroljon, s hogy ne növekedjenek árukészleteik, melyektől — kérdés — sikerülő megszabadulniuk. KARDOS MARTA ZBYCH ANORZEJ: KLOSS SZAZAOOS KALANDOS TÖRTÉNETE 64. Amikor magukra maradtak, Kloss még mindig nem tudta, hogyan kezdje el a játékot. Végre megszólalt benne egy hang: Hilda néni! — Hogy van Hilda néni? - Ő, Hans, emlékszel még anyura? — kérdezte őszinte csodálkozással Edit. — Vannak dolgok, amelyekre a em ber erősebben emlékszik, mint szabad lenne — mondta Kloss, mélyen a lány szemébe nézve. — Anyu is nagyon sokszor emlegetett az utóbbi években. Tudod, azt sem tudtuk, hogy élsz-e egyáltalán?! Szegény mama az utóbbi hónapokban már szinte fel sem tud kelni az ágyból. — Még mindig a reuma

f — kérdezte Hans. A lány arcán örömpír jelent meg': — Hát még a reumára is emlékszel, Hans? Mi meg azt gondoltuk, hogy téllé sen megfeledkeztél rólunk. Kloss gyorsan néhány lényegtelen epizódot elevenített fel Hilda néniről — Az ember persze felejt. De micso da véletlenek vannak — örvendezett Hans. — Képzeld, karácsonykor anynyira a számban éreztem Hilda néni fonott kalácsának az ízét, a kakaót, amit tízóraira kaptam nálatok, ami Hilda néni specialitása szerint készült. Egész este visszatért a gondolat, hogyan is hívtuk akkor azt a kakaót, de erre már sajnos nem tudtam visszaem lékezni. Kakaslej — vágta rá Edit, és Kloss e pillanatban már biztosan tudta, hogy megnyerte ezt az ütközetet is. — Kakastej! — kiáltott fel Kloss vi dáman. — Hogy lehetett ezt elfelejteni?! Megfogta a lány kezét. Edit szívesen hagyta. Kloss beszélt, beszélt, és egyre közelebb kerültek egymáshoz. így is találták őket a hidegtől kipirult arccal visszatérő ezredes, Gréti, és Schneider százados, akit mint hadizsákmányt je lentettek be. — Edit, Editke ... — dadogta a szá zados. — Megszépült. Csodálatosan megszépült. — Éppen ma gondoltam önre — mondta Edit. — Emlékszik, amikor ki kísért az állomásra? Hitte volna, hogy tényleg lesz viszontlátás? Kifejezhetetlenül örülök. Ennél kellemesebb meg lepetést aligha szerezhettek volna. Előbb Kloss, aztán meg maga. Csodálatos nap ez, csodálatos lesz az új év is. — Erre koccintunk! — mondta Kloss. — Csodálatos nap ez — mondta ismét Edit. Hiszen megtaláltam a vőlegényemet — itt Klosshoz fordult, — ha ugyan Kloss százados úr még emlékszik arra, hogy megígérte: elvesz feleségül, ha felnövünk, fis itt találtam meg egyik legkedvesebb ismerősömet, aki úgy vigyázott rám négy évvel ez előtt ebben a városban, mini a lánya r a. Kloss szó nélkül elkapta Editet és szájon csókolta. Tudta, hogy ennél meggyőzőbb választ nem adhatna a lány kérdésére. Bruch előzetes nászajándékképp közölte mindannyiukkal Kloss előléptetésének hírét, így hát kettős ok, vagy inkább eggyel több ok volt az ivásra. Edit ragyogó arccal, pohárral a kezében kívánt neki sok szerencsét az előléptetéshez. Gréti mintha focimecs csen lett volna, elkezdett kiabálni: csókot, csókot, csókot! — Emlékszel Hans, hogy milyen kii riílmények között csókoltuk meg egymást utoljára? — kérdezte most Edit. — Búcsúzóul, amikor elutaztam tőle tek, a birtokról - Kloss nagyon figyel te a lányt, de észrevette, hogy Edit is zavarosan emlékszik vissza ezekre az eseményekre. Megnyugodott. — Csend, gyermekeim mondta az ezredes - azonnal köszöntjük az éj félt, az új esztendőt. — Hamarabb. Most azonnal - mondtu ^Brunner, és nekitámaszkodott az ajtófélfának. Valamennyien rncgl"ppUen néztek rá. — Jó, hogy jössz szivem mondta Gréti, és belekapaszkodott Brunner kur jába. — Már vártunk. — Még nem mutattam be neked az unokahúgomat - moridla Kloss. gyen géden megfogta Edit karját, és Bru

n nerhez vezette. Furcsának találta, hogy Edit megremeg, csak nagy erőfeszítés árán mosolyodik el. — A csinos nők egészségére - mondta Brunner, aki elképesztően részeg volt, Edit mégis úgy érezte', hogy ez a részegség most inkább jálék, mint való ság, Brunner mozdulatai nagyon mesterkéltnek tűntek. — Valahol mintha már találkoztunk volna —. mondta Edit, Brunner szemé^ be nézett, de nyomban megbánta, hogy említette az esetleges találkozást, mert Brunner szemében gyűlölet lobbant. - A Führerért, a győzelemért, a germán Európáért — mondta Brunner. Odakinn sziréna üvöltött bele az éjszakába. Valamennyien riadtan kapták fel a fejüket. Edit Klosshoz bújt. — Hans, félek. Nagyon félek. — Bátorság kedves — mondta Hans. - Ezek nem ránk céloznak, hanem vagy a hídra, vagy az állomásra, vagy a gyárak egyikére. - Nem a bombázóktól félek — súgta a lány és Kloss értetlenül nézett Editre. # # * Egy óra múlva, amikor előjöttek az óvóhelyről, valamennyien levert hangú latban kocogtak felfelé a lépcsőn. Ahány ember, annyi kusza gondolat. Ök, akik nemrégiben egész Európát a tarsolyukban tudták, most kénytelenek óvóhelyen tölteni a szilveszter egy ré szét, mert valaki beleszólt, bele tud szólni terveikbe. Schnekler és Bruch szinte szórói-szóra ugyanarra gondol lak. Kloss szerette volna tudni, hogy Edit mire gondol e percben, de nem kérdezett semmit. Gréti próbált vidám ságot vinni a társaság hangulatába, és csak odafönt vették észre, hogy Brun ner eltűnt

K Hajnali három óra lehetett, amikor u társaság örömmel fogadta Edit javaslatát, és Kloss bármennyire is akarta tartani őket, elbúcsúztak. A két lány három tiszt kíséretében érkezett meg a tiszti szállóhoz közeli leányszállásra. Szobájukban dermesztő hideg volt, Edit örömmel fogadta Gréti javuslatát, hogy feküdjenek ketten az ö ágyábu. így nem fognak megfázni. (Folytatjuk) ÜJ SZÓ 1971. 11. lt.