Új Szó, 1971. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1971-02-12 / 36. szám, péntek

Mtakasikerekkei ünnepelnek A Komáromi (Komárno) Járá­si Építővállalat dolgozói több, mint tíz évvel ezelőtt kapcso­lódtak be a szocialista munka­versenybe. Először csak az egyének, később a munkacso­portok is értékes kötelezettség­vállalásokat fogadtak el. A Jó eredmények nem is maradtak el. Négy évvel a mazgaloin megkezdése után — 19B4-ben — a Dunaniocson (Moüa) meg­rendezett építőnapi ünnepsé­gen Zachar Gyula és Pataky János 17-tagú, valamint Csu.n tus József és Palaky Ferenc 35­tagú kollektívája megkapta a szocialista munkabrigád címet. Ezzel azonban nem tettek pontot a verseny után. Ellen­kezőleg: a mozgalom egyre több és több követőre talált az üzem­ben. 1968-ban már 29 munka­csoport 528 tagja kapcsolódott be a szocialista munkaverseny­be. Mivel az üzemben az em litett év augusztusi eseményei után is értékes vállalásokat fo gadlak el és fegyelmezetten dolgoztak, a 29 versenyző cso­port közül 19 elnyerte a szo­cialista munkabrigád címet. Ezenkívül a vállalat két mun­kacsoportját és egy dolgozóját a kormány és a Központi Szak­szervezeti Tanács, hat dolgozó­ját, pedig az Építésügyi Mi­nisztérium tüntetett ki. A sar­ló-kalapácsos arany jelvényt 49 en érdemelték ki. A verseny nemcsak okleve­let, jelvényekel ás címeket, ha­nem gazdasági sikereket is eredményezett. A Komáromi Já­rástÉpitnvallalat dolgozói min­den évben teljesítették az egész évi tervfeladataikat. Nem jelen­tett kivételt az 1965. év sem, amikor Dél-Szlovákiát árvízka tasztrófa sújtotta. Az 1968-as ellenforradalom idején komoly problémát jelentett az anyag­beszerzés, a JÉV dolgozói azon­ban akkor is megtettek min­den tőlük telhetőt. Pártunk megalakulásának 50. évfordulóját az üzeni dolgozói munkasikerekkel akarják meg­ünnepelni. Ezért az összüzemi pártszervezet és a szakszerve­zet üzemi bizottságának fel­hívása alapján 19 munkacso­port 430 dolgozója fogadolt el értékes munkavállalást. Holczer László • Emlékművet állítanak fel Szarvas Gábor tiszteletére a ju­joszláviai Adán, a nagy magyar nyelvész szülővárosában. Az em­lékműre januárban pályázatot írlak ki. A szocialista együttműködés példája A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG VASÜTI HÁLÓZATÁNAK VILLAMOSÍTÁSA CSEHSZLOVÁK RÉSZVÉTELLEL Nemzetiközi kapcsolataink to­vábbi bővítéséről tanúskodik a sajtóban nemrégiben megjelent tudósítás, mely a Budapest— Debrecen—Nyíregyháza vasút­vonal villamosításáról számol be — csehszlovákiai részvétellel. A részletek felől érdeklődve a magyar fővárosban jártamkor felkerestem a MÁV vezérigaz­gatóságát. Urbán Sándor, a táv­közlési és biztosító berendezési szakosztály vezetője, Rosta László, a gépészeti szakosztály kocsiszerelési és beszerzési cso­port vezetője, Fodor Csaba mér­nök, vil'iatriosítási csoportvezető és Orosz lőzsef, a sajtóosztály vezetője készségesen válaszolt kérdéseimre. Elmondották, hogy 1956-ban a Budapest^-Miskolc vonal villa mosításával kezdték. Céljuk az volt, hogy az egyre fejlődő kül­kereskedelmi szállítások meg­gyorsítására mielőbb létrehoz­zák az ország első kelet-nyu­gati irányú villamosított vonalát Nyíregyházán keresztül, egészen Záhonyig. Ezt a munkát 1967­ben fejezték ' be, és jelentősé­gét abban látják, hogy attól kezdve a szovjet natártól az osztrák határig összefüggő vil­lamosított fővonallal rendelkez­nek. Két évig sem tartott A már említeti Budapest­Szolnok—Debrecen—Ny íregy­iiáza vonal villamosítása 1967 végén kezdődött. A vasútvonal teljes rekonstrukcióját és az 1,3 miliárd forintos beruházást a 3. ötéves terv legjelentősebb vasúti létesítményének tartják, melyet 1970. december 19-én adtak át ünnepélyes keretek között rendeltetésének. Attól a naptól kezdve járnak ugyanis e vonalon gyorsabban és pon­tosabban a vonatok, azóta köny­nyebb a vasutasok munkája, kedvezőbb a teherszerelvények vontatása, javult az áruszállí­tás, csökkent a kocsifordulók ideje, és ami szintén lényeges, kulturáltabb, színvonalasabb az utazás is. Hogy némi fogalmuk legyen e kb 270 km hosszú vonalon végzett széles körű építési mun­kákról és a beruházásokról, nem árt talán, ha elmondom, hogy ezen a vasútvonalon mintegy 36 000 köbméter betont használ­tak fel az alapok elkészítésé­hez, kb. 68 000 tonna idomacél­csövet, 5200 tonna súlyú acél­oszlopot, 2000 tonnányi beton­oszlopot, nem beszélve az óriá­si mennyiségű vörösréz-sodrony­ról, vezetékről, porcelánszige­telőkről. Az állomások vágány­hálózata és a nyílt vonal fe­lett 900 km hosszú felső veze­téket építettek . .. Akit érdekel, annak azt is elárulják a MÁV szakemberei, hogv a déčíni ká­belgyárból szállított kitűnő mi­nőségű kábel ára a szerelési munkákkal egytilt meghaladja az 1 millió 600 ezer rubelt.. . Vagy hogy az eddig használt acéloszlopokat a mi dolgozóink csehszlovák módszer alapján a jóval olcsóbb, de kitűnően be­vált pörgetett vasbetonoszlopok­kal cserélték fel, melyek azon­ban így is tekintettel a nagv mennyiségre, több millió rubelt emésztenek fel. Leküzdötték a nehézségeket Gépek hiányában a földmun­kák nagy részét eleinte kézzé; végezték, mindaddig, míg az­után 1969-ben a Nikex magyar, és a Polytechna, valamint a Strojexport csehszlovák külke­reskedelmi vállalatok közt lét­rejött szerződés megoldatta a problémát. A megállapodás alapján az Elektrizace Železníc — a Cseh­szlovák Vasutak villamosításával foglalkozó prágai vállalat — se­gítségéve] a Karcag—Debrecen közti vonalszakasz csehszlovák rendszerű villamosításával és kábelezésével a magyar ós csehszlovák vasúti együttműkö­dés történetében új fejezet kez­dődött. A MÁV 280 dolgozója 3 éven át. a csehszlovákiai dol­gozók másfél óvig végezték a vonalvlllamosítási munkáikat. De nemcsak azokat, mert a vonal mellett húzódó vezetékeket is meg kellett szüntetniük, a ká­belmunkákat is be kellett fejez­niük. — A csehszlovákiai dolgozók­nak köszönhető tehát e vasút­vonal különböző, gyengeáramú berendezéseinek szakszerű és gyors átalakítása is — közlik a magyar szakemberek. jólesik hallani, milyen el­ismeréssel beszélnek a két or­szág közti zavartalan együttmű­ködésről, mely mérnökeink, szakembereink és segédmunká­saink rátermettségét, tudását di­cséri. Az átvételi próbák is iga­zolták, hogy munkájuk mind műszaki, mind esztétikai szem­pontból teljes mértékben meg­felel a következményeknek. Ta­gadhatatlan, hogy a nehéz va­súti munkák közül is a leg­nehezebbek egyike a felső veze­ték építőké. A téli hidegben, a nyári hőségben, szélben és eső­ben artista ügyességgel mozog­tak dolgozóink a kifeszílett sodronyköteleken. Lényegesen többet nyújtottak, mint ameny­nyire kötelezték magukat |a tervet 100 százalékkal túltel­jesítették), hiszen nem egyszer emberfeletti erőfeszítés kellett a nehézségek leküzdéséhez. Kü­lönösen az árvíz idején volt ez így. Vízben álltak a gépekkel, mégsem futamodtak meg. — Ezért külön köszöneí jár ne­alapján — ma már senkinek sincs oka kételkednie. A munka tehát javában fo-­lyik. A további kábelépítést es a biztosító berendezések szere­lését a MÁV a Budapest—Dora­bovár—Gyékényes 265 km-es sza­kaszon tervezi. Ezekre a mun­kákra 1975 végéig évente 2 Csehszlovák szerelőkocsi kik — mondják a MÁV-vezető dolgozói — és természetesen az illetékes pártszervezeteknek, melyek nagy segitéget jelentet­lek és jelentenek még mindig a problémák gyors megoldásá­ban. Ok is hozzájárultak ahhoz, hogy a közös feladatok első sza­kasza után idő előtt pontot te hettek. További telodot o Budopest—Szob vonal villamosítása A villamosítási munkák ugyanis 1970. december 19-vel nem értek véget. A régi lelke­sedéssel és kitartással dolgoz­nak tovább a mieink is, úgy ahogyan a magyar elvtársak megszokták tőlük. A felső ve­zeték építői, a kábelfektetők és sok más szakma képviselői márts a Budapest—Szob vona­lon dolgoznak. ígérik: egy év múlva befejezik ennek a vonal­nak a villamosítását is, hogy rákapcsoljanak a már villamosí­tott Prága —Párkány (Štúrovo) vonalra. Ez a tranzilvonal léte­sít ugyanis összeköttetést Romá­nia. Bulgária, Csehszlovákia és az NDK között. Magyarországon keresztül. És hogy ígéretüket valóra váltják, s beváltják a hozzájuk fűzött reményeket, ab­ban - a kedvező tapasztalatok millió rubelt irányoztak elő. Közlekedésügyi minisztériumok közt már folyamatban vannak az erre vonatkozó együttműkö­dést szabályozó tárgyalások. Több ezer vagont szállítunk Magyarországnak A korszerűsített és villamosí­tott vasútvonalak nem sokat ér­nének korszerű kocsik nélkiil. A MÁV ezt a szükségletét is Csehszlovákiából fedezi. A mull év végéig átvett mozgatható te­tejű 150 vagonon kiviil az idén még 400-at, 1975 végéi K pedig további 3600 vagont szállít a Česká L ipa-i Tatra-vagongyára MÁV-nak. Csakhogy még ez­zel sem mondtuk ki az utolsó szól, mert a poprádi vagon­gyártól megrendelt 2800 darab 26 tonnás, két tengelyes, nagy rakterű fedett kocsik szállítása is esedékes az ötéves terv vé­géig. Van tehát mit tennünk, hogy kielégítsük déli szomszé­daink igényeit. Ám a baráti együttműködés, a nemzetközi munkamegosztás közös célokat követ, olyanokat, amelyeknek valóra váltása közös érdekünk. A mindkét részről hozott áldo­zatok tehát semmiképpen sem hiábavalók. KARDOS MÁRTA ZBYCH ANDRZEJ; KLOSS SZAZADOS KALANDOS TÖRTÉNETE 62. Kloss érezte, hogy megremeg a keze, elszorul a torka. — Egy pillanat — mondta. Megtörülte verejtékező homlokát. Egy percnyi csend után már határozott volt: — EditI Igazán te vagy, Edit? — Én, én. Ez aztán a meglepetés, igaz! Ennyi idő után, és éppen itt, tá­vol a hazától. Mondd, gondoltál erre valaha is, Hans? Edit csacsogott. Elmesélte, miként tudta meg, hogy Hans itt él. Arról be­szélt, hogy bizonyára mindketten na­gyon megváltoztak. Kloss váratlanul meghívta Editet ma estére magához, és nagylelkűen abba is beleegyezett, hogy hozza el a ba­rátnőjét is. Alighogy letette a kagylót, ismét érezte a feszítő fájdalmai a halántékán. Erre az eshetőségre nem gondolt mos­tanában. Rettenetes erőfeszítéssel pró bálta visszaidézni mindazt, amit Edit­ről tudnia kell. Edit Lausch, Hilda néni legkisebb lánya — gondolta, vagy talán félhan­gosan mondta is Kloss, mert Jakobs, uz irodavezető összecsapta a bokáját: — Hallgatom, herr Oberlautnant. — Semmi, semmi — legyintett Kloss és indult volna tovább, de Jakobs is­mét megszólalt: — Az utasítást még alá kellene ír­nia jőhadnagy úr — mondta félszegen uz őrmester. — Majd jövőre, fakobs. És addig mu­lasson jól. — Köszönöm, és boldog újévet kí­vánok a főhadnagy úrnak. Kloss fáradtan ért haza. Ledobta a .csizmáját, zubbonyát, és végighevert az ágyon. Igénytelen kis lakása volt. Valami­kor ipariskola volt ez az épület, de a háború alatt volt már kórház is, rak­tár is. Nem szeretett itt lakni. Az egyik éj­szaka is arra riadt fel, hogy verik az ajtót és üvöltenek: Kinyitni! Gestapó! — Már éppen lőni akart az ajtóra, amikor eszébe jutott, hogy neki végig kell játszania ezt a háborút. Percek múlva kiderült, hogy csupán a része­ges Brunner tréfálkozott odakint né­hány barátjával. Most várt. Telve belső feszültséggel, várta, hogy Edit megjelenjen. Az utóbbi hónapok egyik legnehezebb vizs­gadrukkját elte át ezekben a percek­ben. Ajtókopogásra ébredt. Kurt jelent meg az ajtóban, jelentette, hogy az órás járt itt, meghozták Kloss főhad­nagy zsebóráját. — Köszönöm, éppen jókor — mondta Kloss — Holnap délig szabad vagy. És vidd el ezt a tábla csokoládét is a te Margitodnak, kívánj neki a nevem­ben boldog új évet. Megvárta, amíg eltávolodnak Kurt léptei, aztán gyorsan bezárta a szolja ajtaját, pisztolyát megszokásból csőre töltve helyezte el az asztalon, bicská­jával felnyitotta az óra fedelét. Parányi papírlapot szedett ki onnan, és nagyító segítségével elolvasta az üzenetet: „Hilda néni reumás. Utolsó levél 1938-ban. Utolsó találkozás 1936-ban, a Weisenbergi birtokon. Vallomás a bo­kornál, holdfény, csónukázás, lehellet­nyi csók a lány hajára". — Nem valami sok, de több a sem­minél — gondolta Kloss Lezárta az óra fedelét, a papír sze lel­két elégelte. Mindent elrendezett, de a vendegek még mindig váratlak magukra. Csinos? Szép? Alacsony, vagy ma­gas? Olyan e, amilyennek az a másik Kloss látta, vagy lényeges különbség van a valóság és a szerelmes fiatalem­ber emlékei között? Nem adta volna semmiért, ha most Editet is megnez­hetné egy tükör mögül, és néhány mondat erejéig hallhatná a hangját. Klossnak most még furcsább gondo­latai támadtak. Eszébe jutott, hogy az a másik is Gdanszkban járt joiskolára. csak amaz 1938 szeptemberétől, 6 meg pontosan addig, a németek bevonulá­sáig. Akkor menekültek el Varsóba, re­mélve, hátha Varsó más lesz. Tehát az a másik Kloss tulajdonképpen az ö tanulmányait folytatta Gdanszkban, míg ó itt annak az éleiét folytatja. S mi lett volna, ha akkor nem men­nek el Varsóba? Volna, volna... — legyintett Kloss. Most ez a valóság, ez a randevú Edit­tel, ennek sikerülnie kell. Sikerülnie kell. De néhány dolgot jó lenne tisztázni a lánnyal. Például azt, hogy miért lépett be a Gestapó szolgálatába? Azért-e, hogy reumás édesanyjának több élelmiszerjegye le­gyen, vagy meggyőződésből? A Hiruila­lom erősítése érdekében. Hogy is volt csak Gdanszkban? Mi történhetett ott — töprengett Kluss — hiszen Hans Kloss még Edit fény­képével utazott el a főiskolára, két évig szoros levelezésben álltak. Azlán megszakadt a levélváltás. Hogyan? Mi­ért? Talán Edit elutazott Gdanszkba es ott valami kiderült az ö Harisáról? És ha igen, micsoda? Más lány, új szere­lem? Az ördögbe is — csapott az asz­talra Kloss, kt gondolta volna, hogy néha még egy háborús akció sorsa is szerelemtől, féltékenységtől függhet? Délután Bartekkel találkozott. Bartek arca komor volt, Kloss azonnal megál­lapította, hogy az órástól már megkap­ta a viadukt elleni akció sikertelensé­géről szóló jelentést. Most szótlanul sodort magának egy cigarettát, ami­kor már néhány mély slukkot szívott, megszólalt: — Az akció során eltűnt egy embe­rünk. Kicsoda? — kérdezte meglepetten Kloss, mert a helyszínen semmi ilyes­miről nem kapott jelentést. — Flórián — mondta Bartek. — Ha élve kapták el, akkor félő, hogy ki­veszik belőle, hogy rendelkeztünk az aknamező beosztásának tervével. Ez veszélyes lenne. Ez a provokáció köny­nyen lebuktathatna téged is. Tehát óva­kodj minden újabb aknemező-terv is mertetésétől, könnyen lehet provoká ció. — Az első és legfontosabb most meg­tudni, hogy elfogták e Flóriánt <— mondta Kloss és rátértek a továbbiak ciók tervére. I Folytatjuk ) 1971.

Next

/
Oldalképek
Tartalom