Új Szó, 1971. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1971-01-10 / 1. szám, Vasárnapi Új Szó

ÁLLÍTÓLAG Napjaink egyki története: A zsúfolásig megtelt villamoson feláll egy férfi, hogy átadja helyét a mellette álldogáló nőnek. A nő, amikor ezt meglátta, elájult a meglepetéstől. Mikor magához tért, illedelmesen megköszönte a férfinak a szívességét. Erre a férfi ájult el a meglepetéstől Még négy ilyen maxikabát és egész nap sörözhetünk! (BAPE rajza} TEXASBAN A texasi kocsmába beront egy férfi. Kezében pisztolyt szorongat. — Melyik kutyát hívják közületek Antonio Pereznek? A férfi megismétli: Csend Egy mukkanás sem hallatszik. — Na, holvan Antonio Perez? Ismét semmi nesz. Egyszer csak megmoccan a kocsmáros: — Elnézést, uram, de hiszen önt hívják Antonio Pereznek! Erre a férfi feléje fordul és lelövi. Azután zsebrevágja a pisztolyt és így szól a megrémült emberekhez: — Látjátok? Igy jár minden besúgó! BLŰD KÉRDÉS — Miért van a gólyának olyan hosszú Iába? — Hogy a béka ne tudja fenéken rúgni! — Kedves géprablók, önök most kényszeríteni fogják a mozdonyvezetőket, hogy a téli időszakban is betartsák a menetrendet... /Vilcsek G. rajza) fc)n Pistával nem vállalok éjjeli műszakot. Ugyanis nagyon horkol és én nem tudnék aludni! j Dikobraz) AZ UTCÁN Csúcsforgalom az utcán. Egy férfi nekirohan a járdán topogó kövér aszszonynak. — Elnézést, aszszonyom — hebegi a férfi —, nem vettem észre magácskát. Mire az aszony lehajtott fejjel csicsergi: — Nono, nem kell azért annyira hízelegnie . . . Rakoncáthn gondolatok A malacok is malackodnak, de legalább nem adnak ki képeslapot. A mai ember csak az olyan meséket szereti, amelyben a bárány falja föl a farkast. A rossz könyvek bizonyítják, hogy az írót is érheti baleset a munkahelyén. M * * Minden ember élete kész regény, csak egyeseké olvashatatlan. * « t A szabadesés törvénye nem kötelez, hogy mindenki előtt hasra essél. Vakon csak azt lehet szeretni, akit látunk. 9 * * Védeni kellene azokat a műemlékeket is, amelyek két lábon járnak. # » # A pesszimista szerint most kezdődik a világ vége, az optimista szerint most végződik a világ kezdete. PÉNZTARCA A skót elveszítette pénztárcáját. Ötszáz font sterling volt benne. Elkeseredetten tesz-vesz odahaza, amikor bekopog hozzá egy rosszul öltözött öregember. — Uram, a névjegykártyája szerint ez az ön pénztárcája, ötszáz font sterling van benne, hiánytalanul. Ha már itt vagyok, engedje meg, hogy kérjek magától néhány pennyt. Három napja nem ettem semmit... A skót dühösen kifakad: — Sejtettem, hogy valamiképp zsarolni fog! (Ľ. Kotrha rajza) ÜZLET Haldoklik az öreg Grünweis. Suttogva kérdezi: — Sára, itt vagy mellettem? — Igen, uram. — Izsák fiam, te is itt vagy? — Persze, papa. — És a menyem, ő hol van? — Itt állok, papa. — És az unokám? — Ú is itt van a közeledben. Erre az öreg minden erejét megfeszítve felül és dühösen hörgi: — De a mindenét, ha mindannyian itt álltok, akkor most ki foglalkozik a családunkból üzleteskedéssel? KARÁCSONY UTÄN Párbeszéd az utcán: — Pistike, mit kaptál karácsonyra? — Egy villanyvonatot. — És Erzsike? — Egy aranygyűrűt. — Az anyukád? — Egy gyönyörű nercbundát. — És az apukád? — Három évet! HOLDKÓROS PÁRBESZÉD Két holdkóros találkozik éjnek idején. A következő párbeszéd zajlik le közöttük: — Hogy vagyok? — kérdezi az egyik. — Köszönöm jól — hangzik a felelet. És én? i KÉRDÉS — Asszonyom, nincs véletlenül néhány üres boros- vagy sörösüvege? — Node, kérem! Ogy nézek én ki, mint aki bort vagy sört iszik? — Elnézést kérek. Akkor nines véletlenül néhány üres ecetesüvege? TAPASZTALAT — Anyukám, mondd csak, lehet egyszerre két férjit szeretni? — Hogyne, kislányom, csak a másik észre ne vegye! A KASTÉLYBAN Skóciában az ítéletidő arra kényszerít egy utast, hogy szállást kérjen a közeli ódon kas télyban. Komor, hideg helyiségbe vezeti az inas a jövevényt. — Micsoda hideg, barátságtalan szoba ez itt — jegyzi meg a vendég. Nem történnek itt rendkívüli események? — Negyven esztendeje sem miféle rendkívüli esemény nem történt itt — feleli kimérten az inas. — És negyven évvel ezelőtt mi történt? — Egy vendég reggelre életben maradt... KÉSÉS A házaspár megbeszéli, hogy délben találkoznak a főtéren. A feleség biztonság okából tisztázni akarja: — És ha egyikünk elkésik ... A férj közbevág: — Jó, akkor megvárlak! A sexofunista {A. Kríž karikatúrája) SIMKÖ MARGIT CHANSON a szerelemrő i avagy csak az ökör konzekvens A színházban még zsong a nézők árja de szól a gong és kigyullad a fény, a zenekarban felharsan az ária ... S az utcán áll egy szomorú legény, jobbra tekint, aztán sietve balra — míg a keiében gyűr két színházjegyet — dühöng szegény, akarva nem akarva: Ilyet egy lány csak énvelem tehet! Majd jön s rákezdi: Nem tehetek róla, késett a busz ... — tud ezer kifogást —• hogy gyűlés volt és rengeteg a dolga ... S én nem látom az első felvonást! Így sose tudom mit jelent a zsurnál és hogy került Trójába be a ló, sem azt, hogy Ádám mit tárgyalt az Úrnál, vagy fúliához hogy jár Rómeó, hogy Donna Anna kit akar becsapni s az öreg Faustot nem is ismerem ... és sose hallom Bajazzót kacagni, mióta e lány lett a partnerem. Az előzményekből semmit nem tudok, mindenki halott, mire én bejutok! Ebből elég volt, nem leszek már bamba, ma este végzünk ... Becsületszavamra! E pillanatban jeltűnik a lányka, a széltől lenge nylon sál védi, könnyű léptétől kipkopog a járda s fölényes mint egy született lady. A szemöldökét felhúzza a drága s így szól: Nézd, a szabóm az oka, pedig hidd el, úgy vágytam utánad, de mit csináljak, késett a ruha, s a fodrászomnak rengeteg a dolga, a manikűrnél megszúrtam a kezem, és isten bizony nem tehetek róla a harisnyámon leszaladt egy szem, s a villamosok olyan ritkán járnak — kis mosoly villan szeme szögletén — no, nyilatkozzon, hogy tetszem? S végre szóhoz jut a legény. Szegény... — Hogy ... hogy tetszik? A magasságos égben sincs gyönyörűbb lányI No, jöjj velem egyedül leszünk most a foájében, ott elmondom, szívem, hogy szeretem ..» Enyém leszel, történjék már bármi, egy életen át téged joglak várni, ha átölellek nem gondolok másra ... És fütyült már a? első felvonásra.