Új Szó, 1971. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1971-01-08 / 6. szám, péntek

íl Szudántól szólva már beszú inoltam arról, hogy milyen belpolitikai következményekhez vezetett a hatalom és politikai szövetségesei viszonyában, másrészt a Szudáni Kommunista Párton belül az a bejelentés, hogy Egyiptom, Szudán és Líbia államszövetséggé alakul. De nem lenne teljes a kép, ha csupán ezekről a fejleményekről szólnék. Bár a feszültség — ha úgy tetszik — ebben a politikai szférában tetőzött, nem csak a Maghub körül csoportosuló kommunista erők pesszimisták az érintett országok únióját illetően. Az omdurmóni egyetem hangja Az olvasók talán emlékeznék arra, hogyha Szudánban ez ideig, úgymond, valami történt, az eseményekben minden alkalommal nagy szerepet játszott az omdurmáni egyetem. Nos éppen khartoumi tartózkodásom Műjén az omdurmáni egyetem faliújságjain cikkek jelentek meg az államszövetség létrehozása ellen. IJrdeines a fiatal opponensek érveit számbavenni Talán a legfőbb érv az, hogy az ország nemcsak az arab világ része lakosságának bizonyos hányada néger, így elválaszthatatlan fekete Afrikától is. Ismert tény, hogy még a korábbi rezsim örökségeként Szudán déli tartományainak egyes részén jelenleg is polgárháború folyik. Nimeri hatalomátvételét követően egyik első feladatának tekintette a déli probléma rendezését. Autonómiát ígért, felállították a déli ügyek minisztériumát és nagyszámú orvost, tanítót, szakembert küldtek az elmaradott déli területekre. Ennél is jelentősebb, hogy Szudán új ötéves terve sokrétű intézkedéseket irányoz elő a déli terület rendkívül mostoha szociális és gazdasági körülményeinek megjavítására. A szeparatisták ennek ellenére sem adták fel a fegyveres harcot. A kormány ezért éppen a közelmúltban arra kényszerült, hogy hatezer fős reguláris haderőt küldjön a lázadók megfékezésére. Nimeri jobbkeze, Abbas tábornok vezette a több héten át tartó hadműveletet, s mint a szudáni fővárosban hangsúlyozták, ennek az akciónak az eredményeként megközelítően másfél-két esztendei nyugalomra lehet számítani, noha bizonyos elszigetelt akciók a továbbiakban is elképzelhetők. Persze, a déli probléma, s ez ilyen vonatkozásban az államszövetséggel kapcsolatos tervekre is kihat, nemcsak a déli területen élő néger kisebbséget érinti. Nyilvánvalóan, vannak Szudánnak olyan tartományai, ahol az arabok és a négerek tradicionális elzárkózása mindmáig fennáll. De elég egy rövid séta a főváros, Khartoum utcáin, hogy láthassa az ember: a keveredés szinte általános. S ez óhatatlanul visszatükröződik az emberek gondolkodásában, feltétlenül kihal a közhangulatra is, még ha Szudánt a tradicionális és új politikai kötelékek erősebben is kapcsolják az az arab világhoz. Nacionalista fenntartások Kimutatható, egy egészen más, mondhatnám nacionalista fenntartás is, az államszövetségei összefüggésben. Nasszer életében, amikoi Csók a baráti viszony tudatos mélyítése, erősítése szeroípelt a napirenden, szóba sem került az, hogy a kél szomszédos ország kapcsolatainak története korántsem mond ható felhőtlennek. Ma viszont egyre többen emlékeztetnek arra, hogy az angolok egyiptomi közreműködéssel vonták fennhatóságuk alá Szudánt. S ebben tulajdonképpen az az alaptalan félelem jut kifejezésre, hogy Khartoum a legfontosabb partnerből — az államszövetség integráns részeként —- másodosztályú tart. mánnyá degradálódhat. Pedig mindössze elfeledkeznek arról a lényről, hogy az egyiptomi vezetés — szinte a forradalom győzelmét követően — felmondta az 1951-ben kötött kondominium-szerződést, sőt az 1953 februárjában aláírt angol—egyiptomi szerződésben arra is figyelmet fordított, hogy ez kimondja: Nagy Britanniának három éven belül biztosítania kell Szudán függetlenségét. 1955 novemberében az angol csapatok el is hagyták Szudán területét s alig két hónappal később kiáltották ki a független Szudáni Köztársaságot. Rendeleti út? Elsősorban bizonyos haladó körök — s tulajdonképpen ez a harmadik legfontosabb ellenérv — ugyanakkor arra is hivatkoznak, hogy az érintett országok társadalmi, gazdasági, de még külpolitikai aspektusból sem hozhatók rövid idő alatt vagy — ad absurdum — rendeleti úton közös nevezőre. Ezzel összefüggésben arra emlékeztetnek, hogy például Líbia egészen más álláspontot képvisel a szocialista országokkal való viszony kérdésében, mint a másik két ország. Másrészt: Líbiának az nlajiüonopóliumokkal való kapcsolatai még nem-jiyeriek végső megnyugtató megoldási. Véleményük szerint Egyiptom is adós mčg a hatékony, erős politikai tömt-gszervezet .étrehozásáva', illetőleg a kis és középburzsoázia befolyásának korlátozása nélkül, (ez — mondom, — a szudáni közvéle mény érvelése), tartani lehet az egyiptomi burzsoázia Szudánba irányuló gazdasági expanziójától. Ugyanakkor hangoztatják azt is, hogy Szudán éppen csak hozzálátott nemzeti demokrati kus forradalmának végrehajtá sához. Ennek megfelelően nemcsak a déli probléma megoldása köti ie erőit, hanem hatékony lépéseket kell -tennie sok más egyéb között az ország nyugati tartományaiban mindmáig íéllettdális viszonyok közöli élő két-három millió ember sorséival összefüggésben is. Nos, az államszövetség létjogosultságának kérdése alapvetően vitathatatlan. Ahogy a három államfő történelmi jelentőségű közleménye leszögezte, Nasszer halálával új helyzet állt elő: az arab világ elveszített egy olyan embert, akinek puszta jelenléte az arab népek egységének hatékony szimbóluma volt. Helyét, szerepét egyetlen arab vezető sem képes betölteni. Elképzeléseinek, terveinek megvalósítására igy nem is vállalkozhat egy személy. Az az államszövetség vállalkozott, amelyet Nasszer politikai célkitűzései érdekében még Nasszer életében hívtak életre. S ennek fontosságát, jelentőségét az arab világ, s ezen keresztül a változatlanul megoldatlan közel-keleti válságkomplexum számára pregnánsan bizonyítja, hogy az új szíriai rezsim vezetői, akik a korábbi vezetés elszigeteltségének feloldására törekszenek. maguk is bejelentették csatlakozási szándékukat. Mindezzel végső fokon Szudánban is tisztában vannak. Tudják azt is, hiszen Nimeri éppen khartoumi tartózkodásom idején egy nagygyűlésen világosan kifejtette, hogy nem azonnali, alkotmányos unióról van szó. Idézem az elnök szavait: „A közlemény qsak megerősíti, hogy folytatjuk a korábbi megállapodáson alapuló, széles körű együttműködést, alni országaink gazdasági in egróeiója, külpolitikája, az információs ügyek és a tapasztalatok kicserélése terén már korábban is fennállt. Az első időszakra vár, hogy megvalósítsuk a részvevő országok • >i ••'IM'-HHÍ függetlenségét, s elősegítsük olyan stabil kormányok kialakulását, amelyek képesek arra, hogy demokratikus körülmények között, a tömegek érdekeit szem előtt tartó erős politikai szervezetek segítségével vezessék a népet a szocialista fejlődés irányába: Világos megfogalmazás. Ügy hiszem, a szudáni közvélemény is bizonyos fokú megnyugvással fogadta, mint ahogy azt is, hogy Nimeri számos vonatkozásban — párhuzamosan az arabközi szférákban történő eseményekkel — belpolitikai téren is előre kíván lépni. Éppen khartoumi tartózkodásom alatt tették közzé azt a dokumentumot, ameiy végleges formába k'vánja Pnidn szaiďii új alkotmányái S ez t ;elenleg még tervezetként sze: cplő dokumentum egyértelművé teszi Szudán helyét, szerepét inind az arab világban, mind pedig a fekete afrikai országokkal való viszonyát illetően. • Kétségtelen, hogy a föderáció bejelentése váratlanul érte a közvéleményt. Kezdetben talán nem is értették meg világpolitikai jelentőségét. Emiatt vált feszültté a viszony vidéken, de még inkább az ország fővárosában. De úgy tűnik, az események legalább is ezt igazolják, hogy Nimeri, aki nagy politikai rátermettséget tanúsított a forradalom végrehajtásában, képes arra, hogy a szudáni forradalmat minden logikusan soronkövetkező lépésével, az akadályok ellenére is, Szudán és áttételesen Közel-Kelet érdekében, az arab világ progresszív szátovél erősítve, véaig vigye. A szudáni Kedurifban százezer tonna szemes ier;.iéiij tarolása ra alkalmas yabonasilö épült szovjet segítséggel. Képünk az építkezés menetét örökíti meg. (TASZSZ felvételei KLOSS SZAZADOS KALANDOS TÖRTÉNETE 39. Lecsapta a kagylót, s elindult. Rótta az utcákat, ereje egyre fogyott. Lassan haladt a tömegben, iie érezte, hogy nem tud elrejtőzni. A kávézók és az üzletek még nyitva voltak. Az emberek munkából jöttek hazafelé. Kínozta a tehetetlenség. Ekkor egy kocsit fedezett fel a járda mellett. Beugrott a kocsiba, és csak annyit mondott a fiúnak, hogy menjen gyorsan, előre. Behányta a szemét, hallgatott. Alem is törődött azzal, hogy merre haladnak. Egy kis idő múlva kiugrott a ko estből, papírpénzt nyújtott a fiúnak, és belépett egy üzletbe. .Telefonálni akart, de az utcán ismét megjelent a két esőköpenyes. Nárcisz nem titkolta elégedettlenségél, amikor Kloss belépett az üzletbe. — Gyakran jársz ide. Tudom és értem aggodalmadat, '.le óvatosabbnak kell lennedKloss jól tudta, hogy engedett a kötelező óvatosságából, de minden áron segíteni szeretett volna Annának. — Rechte ezredes hívatott — mondta Nárcisznak. — Berlin 24 órát adott . Benita von Henning megtalálásáru. Fischer állítólag azt mondta, hogy cseréről is lehet sió. Annát adnák Bennitáért. -- Képtelenség — mondta Nárcisz. - Hogyan képzeled a tárgyalást Lothar r al? Ki lenne a közvetítő? Bemtát nem adhatjuk ki, mert túl sokai tud. Egyébként át kell adnom neked a köz pont köszönetét a Henning-tervekért. — Annának kell megköszönni, nem nekem — mondta szárazon Kloss. Beszélgetés közben egyre csak a bejáratot nézték. Nárcisz vette először észre, hogy Margó, a lánya közeledik. — Bújj el — intett Klossnak. — Nem kell, hogy meglásson, ü nem tudhat rólad. Aztán már Margóra förmedt rá. amint belépet!: —. Úgy jártak ide, mint egy templomba. Nemsokára a leggyatrább gestapós ügynök is tudni fogja, hogy mi történik itt. Margó csillapította apját. Közölte, hogy Anna felhívta. Anna szabadon járkel az utcán, de a Gestapó gyűrűbe fogva kiséri. Nárcisz reakciója egyszerű és logikus volt: — Add oda neki a lakáskulcsokat és te tűnj el Varsóból. Ha már tudják a telefonod szamát, akkor veszélyes vagy. — De Anna még ma hívni fog — mondta tiltakozva a lány. — Értsd meg, Annán nem segíthetünk mondta szárazon Nárcisz, de megremegett a hangja. Alig lépett ki a lány az üzletből, Kloss mrqfogta Nárcisz vállát. — Adj nekem négy fiút! Megmentem Anna;. — Nem — válaszolta Nárcisz. Adj, ha van benned emberség! — Ennyi ember elvesztéséhez mi emberség kifli? — Nem veszíthetjük el Annát sem — ' mondta Kloss. — A németek csak azt várják, hogy akciót kezdjünk. — Akkor elmegyek Margó lakásai d; • ' hiszen Annának oda kell telefonálnia. — Nem engedem - csattant Nárcisz-'hangja. Nárcisz tulajdonkeppen nem volt Kloss felettese a mozgalomban sem, csupán a csoport vezetője, akivel Klossnak együtt kellett működnie. Parancsot tehát nem adhatott. Mindketten tudták ezt. Kloss Nárcisz vállára telte a kezét: ~ Jól tudod, hogy meg kell tennem. Három fiú úgyis itt van a csoportból. -Nárcisz nem válaszolt. Kloss kiment a hátsó helyiségbe, hogy beszéljen a fiUkkal. Tudta, hogy őszintének kel! lennie. Meg, kell mondani, hogy életveszélyes kockázatot vállalnak, ha vele mennek. Romek éppen a fegyverét tisztította, amikor belépett. A másik kettő iMilarni ről suttogva beszélt: Alig négyedóra múlva már Margó la kásán voltak. Várakoztak, de a telefon csak néma maradt. Kloss lehányt szemmel ült a heverőn, maga elé képzelte Annát, amint tehetetlenül rója az utcákat, és várja a kedvező alkalmat, hogy telefonálhasson. Végre megszólalt a telefon. Kiüss felkapta. Amikor Anna hangját haltól' la, azonnal beszélni kezdett: — Figyelj jól. Negyedóra múlva az átjáróháznál... Anna lecsapta a kagylót, meg- mielőtt bemondhatta volna az utcahevet. Ruppert ivott. Megnézte az üveget, alig lötyögött már az alján. Ájult részegseggel a imdlóra csúsztatta az üveget. Eszeveszetten ütötte, a billentyűket Időközönként felordított^ llzat kereste, aki már vagy másfél órája elment, nem . is mondta, hogy )wvá.

t kUppeŕt úgyis tudta. A tábornokhoz ment.' hogy na_ lantit szóljon az érdekében. Ruppert tudta, hogy mindéit erőfeszítés hiába. Ügyefogyottan lógott a zongoraszéketi, amikor megszólalt a tetejűn. Ijedten kapta fel, hirtelen kiegyenesedett, áminl meghallotta a tábornok hangját: Beszéltem' Lotharral, Ruppert. Gondolom. hogy tudod, mit kell tenned? Tetdittiitel apád emlékére! I.othar be— léeyyvt.eit, hogy német tisztkent intézd et"eit az ügyet. Gondolom fél óra elegendő ehhez! — Letette a teleju>it. Ruppert mondhatott bármit, sírhatott a készülék felett. A vonal újra csendet VQÍt. /I zongorán feküdt a pisztolytáska. Egyetlen mozdulat csak az egész — gondolta. — Megteszem, meg is teszem, de nem itt. Felcsatolta a derékszíjat, és távozott a lakásból. Nem nézte merre halad. Azt akarta, csak úgy ötletszerűen jöjjön el a halál órája. Anna ebben az időben éppen az egyik épület számát vizsgálta. A két köpenyes férfi már nem is igyekezett elrejtőzni. Kicsit fásultan követték a holtfáradt Lányt. Anna meg nem is akart musra gondolni, mint amit llans mon dott neki. Megtalálta a házszámot, befordult az átjáróba. A kapualjban Romek állt, géppisztollyal. Beljebb taszította a lányt, aztán nagy sebességgel játszódott le minden. • Amikor az első köpenyes jérfi befordult Anna után, Romek rávetette magát. Vojtek elkapta Anna kezét, a másik Utca felé vonszolta, ahol egy várakozó kocsiba lökte, és sebesen elindultak: Rövid és hosszú géppisztolys:jrozalok jobbról és balról. Anna már ismét az utcán menekült. Vojtek és a többiek tűzharcba keveredtek. A járókelők pillanatok alatt eltűntek a kapualjakba. Anna szédelegve menekült. Még vagy ötven lépés, és elérte volna Klosst, aki egy fáskocsi mögött húzódott 'meg, ike már- nem volt ideje erre sem. Az utcán feltűnt Ruppert kocsija.. A százados'^ részegen, cikk-cakkban vezette kocsiját, de észrevette a menekülő lányt. Megrázta a fejét, kicsit kijózanodott, fékezett, és a lány mellé kanyarodott. Kinyitotta a kocsi ajtaját, maga mellé rántotta a lányt, aztán gázt adott a motornak. Nagy sebességgel vágtattak el a Gcstáoósok mellett. Anna már beletörődőn, hogy ismét visszakerül Lothar Ainzó. kamrájába. Ruppert néhány kilométerrel odább fékezett. Kinyitotta újra a kocsi ajtóját. és rákiáltott a lányra: Szökjél! Mentsd meg az életed! j ľ oly tat pi k j 1971