Új Szó, 1971. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1971-01-29 / 24. szám, péntek

A Szövetségi Statisztikai Hivatal közleménye (Folytatás az 5. oldalról.) talt, s így a szocialista orszá­gok viszonylatában sikerült ak­tív külkereskedelmi mérleget el­érnünk. A szocialista országok­kal ismét felújítottuk a szoros együttműködést. A kiviteli fel­adatokat mind a szocialista, mind a kapitalista országokban teljesítettük. A szocialista országokkal fennálló kereskedelmi kapcso­lataink terén az év első felé­ben a behozatal nagyobb volt, mint a kivitel, s ezáltal a rövid lejáratú hitel tovább nőtt. Ezen a téren kedvező fordulat au­gusztustól kezdve következett be, amikor nőtt a szocialista országokba irányuló kivitel tempója, és így kialakult az aktív kereskedelmi mérleg, va­lamint a fizetési mérleg aktív egyenlege, és csökkentek a rö­vid lejáratú adósságaink. A kapitalista országokba irá­nyuló kereskedelemben a beho­zatal üteme túlszárnyalta a ki­vitelt, de a kereskedelmi mérleg aktív maradt. AZ ÁLLAMI SZERVEK PÉNZGAZDÁLKODÁSA 1970-ben a bruttó nyereség 84,3 milliárd korona volt, ami 7,3-del több, mint a terv elő­irányzata és 13,4 százalékkal több, mint az 1969. évi bruttó nyereség. A tiszta nyereség 1969-hez viszonyítva 12,5 száza­lékkal nőtt. A nyereség növekedése — a költségek relatív csökkenése mellett — kedvezően befolyá­solta a rentabilitás fejlődését. A vállalatok nyers rentabilitása 1970-ben 22,39 százalék volt, vagyis 1,39 ponttal több, mint az előző évben. Az anyagi források elosztásá­nak terén 1970-ben a válallatok vonalán nőtt az állami költség­vetés bevétele, ami elsősorban az új vállalati adórendszernek köszönhető. A nagykereskedelmi árakkal kapcsolatos ármoratóriumot 1970-ben általában betartották. A nagykereskedelmi árszint a stabilizációs intézkedések kö­vetkeztében megfelelt 1969 má­sodik felének. Az állami gazdasági szerveze­tek készletei 1970 folyamán 14,5 milliárd koronával nőttek, vagyis 8,4 százalékkal, míg a növekedés 1969-ben 12,4 mil­liárd korona, vagyis 7,8 százalék volt. A leggyorsabb készletnö­vekedés 1970-ben a kereskede­lemben, az iparban, a mezőgaz­daságban és az élelmiszeripar­ban következett be. A tervvel szemben a készle­tek kb. 4 milliárd koronával nőttek. 1970-ben az Állami Bank 9,7 milliárd korona forgalmi hitelt folyósított a gazdasági szerve­zeteknek, s így a forgalmi hi­telek egyenlege 1970. december 31-én 132,3 milliárd korona volt. A beruházási építkezések és kölcsönök egyenlege az év vé­gén 67,9 milliárd korona volt (1969-ben 58,4 milliárd korona). FOGLALKOZTATOTTSÁG 1970-ben nagy erőfeszítéssel és igyekezettel láttak hozzá, hogy rendet teremtsenek a munkaerőgazdálkodás szaka­szán és megszilárdítsák a mun­kafegyelmet. A foglalkoztatott­ság alakulása az előző évekhez viszonyítva mérsékeltebb, las­súbb ütemű volt, mint a terv előírása, ami ismét a munka­erőforrások apadását bizonyít­ja, különösen a CSSZK-ban. A népgazdaság szocialista szektorában (az efsz-ek nél­kül ) 5 914 000 személy dolgo­zott, vagyis 76 000-rel, Illetőleg 1,3 százalékkal több, mint 1969­ben, holott a tervmutató 1,6 szá­zalékos növekedésre számított. A CSSZK-ban a foglalkoztatot­tak száma 0,7, az SZSZK-ban 2,9 százalékkal nőtt. Az ipari dolgozók létszáma nagyjából megfelel az 1969. évi szintnek. Az építőiparban az 1,9 százalékos növekedés he­lyett a foglalkoztatottak szá­ma csak 0,8 százalékkal nőtt. Az egész népgazdaságban át­lagosan 7 millió 6 ezer személy dolgozott. (A CSSZK-ban 5 mil­lió 46 ezer, az SZSZK-ban 1 mil­lió 960 ezer.) A nők foglalkoz­tatottsága tovább nőtt, és 1970 végén a népgazdaságban dol­gozók 46,4 százaléka nő volt. (A CSSZK-ban az arány 47,3, az SZSZK-ban 43,6 százalék.) ÉLETSZÍNVONAL A gazdaságpolitikának meg­felelően, a források gyorsabb képzése révén sikerült fenntar­tani és tovább emelni a .lakos­ság életszínvonalát. A lakosság pénzjövedelme 1969-hez viszonyítva 8,7 milliárd koronával, vagyis 4 százalékkal több volt. A népgazdaság szocialista szektorában dolgozók átlagos havi nominális bére (az efsz-ek nélkül) 1969-hez viszonyítva 2,6 százalékkal nőtt és 1928 ko­rona volt. A bérnövekedés mind­két köztársaságban azonos volt. A bérek alakulása az egyes szakágazatokban különfélekép­pen alakult. A reálbérek 1969­hez viszonyítva kb. 1 százalék­kal nőttek. Az egységes földművesszövet­kezetek jövedelme és a mező­gazdasági termékek eladásából származó jövedelem 1969-hez vi­szonyítva 0,3 milliárd koronával, vagyis 1,6 százalékkal nőtt. A tervezettnél lassúbb ütemű nö­vekedés oka a melléktermelési ágazati tevékenységből szárma­zó alacsonyabb jövedelem, va­lamint az alacsonyabb hektárho­zamok. Ismét felújult a lakosság bi­zalma a korona vásárlóerejében. Ezt bizonyítja a takarékbetétek összegének emelkedése is. 1970 végén a lakosság takarékbetét­jeinek összege közel 64 milliárd korona volt. BELFÖLDI PIAC 1970-ben sikerült teljesíteni az egyik legfőbb politikai és gazdasági feladatot — stabilizá­lódott a belföldi piac. Ehhez hozzájárult, hogy a termelők jobban dotálták a piacot, to­vábbá a céltudatos importgaz­dálkodás, valamint, hogy a terv értelmében lassabban nőtt a lakosság pénzjövedelme, és ugyanakkor fokozottabb mérték­ben takarékoskodott. Az elmúlt évben az áruszállí­tás jelentősen gyorsabb volt, mint a kiskereskedelmi forga­lom. Ennek következtében nem­csak a kereskedelmi hálózat készletei nőttek, hanem bővült, gazdagodott a kínálat is. Az áru­szállítás a szokásos kiskereske­delmi árakban az élelmiszerek­nél 5 százalékkal, az iparcik­keknél 8 százalékkal volt na­gyobb, mint 1969-ben. A kiskereskedelmi forgalom 1970-ben 140,6 milliárd korona volt, ami 1,7 milliárd koronával több, mint 1969-ben, de 2,2 mil­liárd koronával kevesebb a ter­vezettnél. (1969-hez viszonyítva 2 százalékkal nőtt.) Mivel a la­kosság az előző években na­gyobb mértékben vásárolt ipar­cikkeket, a kiskereskedelmi forgalom növekedése lassúbb volt. A kiskereskedelmi forgalom a CSSZK-ban 1,2, az SZSZK-ban 4,2 százalékkal nőtt, ebből a kiskereskedelmi forgalom a ke­reskedelmi hálózatban 121,3 milliárd korona (index 101,8) a közétkeztetésben 19,3 milliárd korona volt (index 103,3). A kereskedelemben a kedvező alakulás ellenére is tapasztalha­tók bizonyos fogyatékosságok. Az áruválaszték nem volt min­denkor kielégítő. Ennek követ­keztében egyrészt nem kívána­tos módon felhalmozódtak a készletek (pl. a televíziókészü­lékek), másrészt bővült a hiány­cikkek száma. Különösen érez­hető volt az építőanyagok, a tü­zelő és a gyermektextil hiánya. Hiányoztak az olcsóbb árucik­kek is. 1970-ben, különösen az év első felében, több drágább árucikket szállítottak, mint T969-ben. Az árszint 1970-ben az ármo­ratőrium hatása következtében megállapodott. 1969-hez viszo­nyítva az index csupán 0,4 szá­zalékkal volt magasabb, mint 1969-ben. Ez elsősorban annak következménye, hogy drágult a városi közlekedés viteldíja, a nyilvános telefonállomások be­szélgetési illetéke, valamint a külföldi üdülések ára. Ezzel szemben az árindexnek 1969-hez viszonyított mérsékelt csökke­néséhez hozzájárult egyes gyárt­mányok árának leszállítása (pl. televíziókészülékek, harisnyák), valamint a szabad árak kategó­riájába tartozó cikkek korláto­zása. 1970-ben 1969-hez viszo­nyítva a kiskereskedelmi árin­dex — a szolgáltatásokat is be­leszámítva — 1,8 százalékkal nőtt. E növekedés tényezői kö­zött azonban még érezhető volt az 1969 első felében érvényes ösztönös árképzés, amit a szö­vetségi kormány csak 1969 má­sodik fblében tudott megfékezni. A létfenntartási költségek in­dexe 1969 decemberéhez viszo­nyítva 1970-ben a munkásoknál 0,2 százalékkal, az alkalmazot­taknál és a szövetkezeti parasz­toknál, valamint a nyugdíjasok­nál 0,3 százalékkal volt na­gyobb. SZOCIÁLIS BIZTOSÍTÁS A népjóléti, a szociális jutta­tások és szolgáltatások összege 1970-ben az előző évhez viszo­nyítva 2,9 milliárd koronával, vagyis 7,6 százalékkal nőtt. A lakosság szociális jövedelmének jelentős növekedését befolyásol­ta a felemelt nyugdíjak kifize­tése, valamint a magasabb táp­pénzek folyósítása. 1970. októ­ber 1-től 500 000 alacsony nyug­díjat emeltek. Július 1-től be­vezették a nevelési segélyt, ami nagyjából évi 100 millió korona többletet jelent. 1970-ben 16 milliárd korona táppénzt és szülési segélyt fo­lyósítottak, 7,1 százalékkal töb­bet, mint 1969-ben. A táppénz összege 5,8 milliárd korona volt (18,3 százalékos növekedés), a szülési segély 1,2 milliárd ko­rona volt (20,1 százalékos növe­kedés), családi segély címén pe­dig 7,6 milliárd koronát folyósí­tottak. A nyugdíjbiztosítás összege 1970-ben 25 milliárd korona volt, vagyis 8,6 százalékkal több, mint 1969-ben. Az egy dol­gozóra jutó átlagos havi nyugdíj összege az 1969. évi 847 koro­nával szemben 1970-ben elérte a 870 koronát. EGÉSZSÉGÜGY Annak ellenére, hogy az egészségügyi dolgozók száma emelkedik, 1970-ben nem volt elegendő ápolónő és egészség­ügyi középkáder. Egyes idősza­kokban hiányos volt a gyógy­szerellátás is. Az egy orvosra jutó lakosok száma 1970-ben az elmúlt évhez viszonyítva 438 fő­re csökkent (1969-ben 473 fő), éspedig a CSSZK-ban 424, az SZSZK-ban 471 fő jutott egy or­vosra. Annak ellenére, hogy 1970­ben 5,14-re emelkedett a mun­kaképtelenség százalékaránya, az 1969. évi 4,84 százalékkal szemben az intézkedések követ­keztében a második félévben ja­vult a helyzet. A 100 biztosított­ra jutó munkaképtelenség az 1969. évi 102,8-cal szemben 1970-ben 110,8-ra emelkedett. Átlag minden biztosított dolgo­zó 18,8 napig volt beteg (1969­ben csak 17,6 napig). A bölcsődékben, a csecsemő­gondozó intézetekben és a gyer­mekotthonokban a 3 éven aluli gyermekek számára 1969 végén 690 000 hely, 1970 végén 700 000 hely volt biztosítva, ami 1,4 százalékos növekedést jelent. OKTATÁSÜGY ÉS KULTÚRA Az óvodákba 377 600 gyerme­ket irattak be, ami nagyjából megfelel az előző asztendő lét­számának. Az alapiskolák tanulóinak száma az 1969/70-es tanévvel szemben 35 600 fővel csökkent. A gimnáziumok és az általá­nos műveltséget nyújtó középis­kolák nappali tagozatán 101 700 diák tanult, a szakközép- és a szakiskolák nappali tagozatán 218 800 diák tanult. A középis­kolák tanulóinak száma az elő­ző évhez viszonyítva 11 900 fő­vel nőtt. Ezekben a tanintéz'etekben a munkaviszonyban levő tanulók száma az előző tanévhez viszo­nyítva 7000 fővel csökkent. A dolgozók általános műveltséget nyújtó középiskoláiban, a dolgo­zók középiskoláiban és szakkö­zép- és szakiskoláiban a tanu­lók száma 75 600 fő. A főiskolák nappali tagozatán az előző tanév létszámával nagy­-jából azonos a hallgatók száma, (1400 hallgatóval több). A mun­kaviszonyban levő tanulók szá­ma 4000 fővel csökkent. Az 1970/71-es tanévben a főiskolá­kon 25 500 dolgozó folytatja ta­nulmányait. Az 1970/71-es tanévben az ál­talános műveltséget nyújtó kö­zépiskolák és gimnáziumok nap­pali tagozatán a CSSZK-ban 58 800, az SZSZK-ban 42 900 diák tanult. A szakközép- és szakiskolák tanulóinak száma a CSSZK-ban 135 800 fő, az SZSZK­ban 83 000 fő. Az előző tanévhez viszonyítva a középiskolások száma (nappali tagozaton) a CSSZK-ban 3700, az SZSZK-ban 8800 fővel nőtt. A főiskolai hall­gatók száma a CSSZK-ban 78 600, az SZSZK-ban 48 900 volt. A csehszlovák filmgyártás 1970-ben 40 egész estét betöltő filmet gyártott, az állami film­színházak 929 000 előadást tar­tottak 115 millió néző előtt. NÉPESEDÉS 1970-ben a népesedést kedve­zően befolyásolta a fizetett anyasági szabadság időtartamá­nak a meghosszabbítása, a csa­ládi pótlék módosítása és a ne­velési segély bevezetése. Az él­ve született gyermekek száma 2000-rel nőtt és összesen 226 000 volt. Összesen 128 000 házasságot kötöttek, közel 3000-rel többet, mint 1969-ben. 24 000 házasságot bontottak fel, ami azonos az 1969. évi aránnyal. Ezzel szemben romlott az el­halálozás aránya. 1970-ben 166 000 személy halt meg, ami 5000-rel több, mint 1969-ben, s ezzel a természetes népszaporu­lat 60 000 főre csökkent, ami kö­zel 2000-rel kevesebb, mint az előző esztendőben. Prága Keplerre emlékezik Az UNESCO Prága főpolgár­mesterének javaslatára )ohan­nes Keplernek, az újkor legna­gyobb csillagásza születésének (szül. 1571. december 27-én) 400. évfordulója alkalmából megemlékezéseket rendez azok­ban a városkban, melyekben Kepler élt és dolgozott. Prágá­ban Kepler-jubileumi bizottság alakult, amely gazdag műsort dolgozott ki a csillagász szüle­tésének 400. évfordulója alkal­mából.). Johannes Kepler tizenkét évig élt Prágában, mint Rudolf csá­szár udvari csillagásza, s nagy­szerű feltételek között folytat­hatta asztronómiai kutatásait. Prága fővárosi nemzeti bi­zottsága pályázatot írt ki a csillagász emlékművének meg­alkotására. A pályázatra eddig hatvan szobrász jelentkezett. A bizottság vezetője közölte azt is, hogy májusban a Pohofelec negyedben levő középiskola felveszi a „Johannes Kepler Gimnázium" nevet. Ezenkívül emléktáblákat helyeznek el azokon az épületken, amelyek­hez Kepler neve fűződik. A prágai vár kertjében és a Vald­štejn-palota díszkertjében, ahol annak Idején Kepler Rudolf császár és Tycho de Brahe tár­saságában optikai műszereivel csillagászati méréseit végezte, nagy szabású kiállítást rendez­nek Kepler prágai tevékenysé­géről. A Károly Egyetem tudo­mányos tanácsa a jubileum al­kalmából ünnepi ülést tart. fsm) A vasárnap délután ólom­szürkesége hamar sötétséggé sűrűsödik. A parányi ablakon kiszökő lámpafényben ezüstö­sen csillognak a fal menti jár­da szélére fagyott hókristályok. Ünneplőbe öltözött falusi em­ber nyit ajtót a kopogtatásra. Mindjárt beljebb is tessékeli a látogatókat, az aprónyi szobá­ba, ahol kellemes meleget áraszt a tűzhely. Falun még ma is kedvelt idő­töltések egyike végigülni a ló­cát, hallgatni az idősebbek el­beszéléseit, visszaemlékezéseit. Gubrica Józsi bácsit, a farnadi (Farná) szövetkezet jóhírű do­hánykertészét sem kell sokat biztatni erre. Hetvenkettedik telét éli, sokat látott, sokfelé megfordult már, s az emléke­zés tarisznyájából szívesen hűz elő egy-két órányi hallgatni valót. Meg aztán fó „nyelvoldó­nak és torok gyantázónak" mu­tatkozik a saját termésű vörös­bor Is. — Tizenhárom éves voltam, amikor először Jelentkeztem munkára az intézőnél — kezdi a visszaemlékezést. Hamarosan a gyeplőszár lett a kenyérkere­ső szerszámom. A fényes szíj meg az eke szarva huszonnégy évig kemé­nyítette a markát. Kezdetben mindenes, majd kocsis volt a pörösi pusztán. A hajnali ha­rangkondulást mindennap már az istállóban hallgatta. Télen sem igen jutott idő a pihenésre; a munkát szerető embernek ak­kor is akadt dolga. — Bizony minden alkalmat és lehetőséget ki kellett hasz­nálni, mert akkoriban nem volt egyszerű kenyeret biztosítani a családnak, nekem pedig hat gyerekem volt. Nyolcvankilós zsákokkal birkóztam virradat­tói sötétedésig az uradalmi magtárban. De bármennyire is igyekezett a magamfajta sze­gényember, a negyedévre ka­Téli esték pott kenyérmag alig tartott ki másfél hónapig. A szintén szű­ken mért fizetség meg éppen csak a boltban addig összegyűlt rovások letörlesztésére volt elég Aztán három hónapig megint csak hozomra vásárolhattuk meg a legszükségesebbeket. Az 1936-os esztendő sorsdön­tő volt Józsi bácsi életében. Le­tette az ostort és elvállalta az uradalom dohánykertészetének vezetését. Annyira megszerette az új munkakörét, hogy szinte meg sem tudott volna lenni nélküle. A felszabadulás után is a pörösi pusztán maradt. To­vább dolgozott, azzal a különb­séggel, hogy nem az uradalom­ban, hanem az állami gazda­ságban. Ez megnövelte a vele egyívásúak munkakedvét. Tud­ták, hogy azontúl már nem egy embernek, hanem az egész tár­sadalomnak dolgoznak. Öt éve a helyi szövetkezet megvette a pusztát. Akkor csak­nem kétszeresére nőtt az „öreg dohányos" — mert legtöbben csak így nevezik őt —, birodal­ma. Rövidesen hozzáértő segí­tője is akadt: Gyula, az egyik fia szintén ezt a „mesterséget" választotta. — Kettesben könnyebben megy a munka. Megértjük egy­mást, mert a „gyerek' is sze­reti a szakmát — mondja Józsi bácsi. Most éppen egy hónapos szabadságon vagyunk, de nem­sokára újra kezdődik a dolog. Melegágyakat fogunk készíte­ni, majd a palántanevelés kö­vetkezik, s aztán a kiültetés. Ötvennegyedszer csinálom már az idén ... — Hogy bírja a munkát? — Nem vagyok én még öregl — neveti el magát két füst kö­zött. — Ki mondaná rólam, hogy túl vagyok a hetvenen? Valóban nem látszik annyi­nak. Az unokái szerint úgy bír­ja még a kerékpár nyergét, hogy bármelyiküknek dicséreté­re válna. Egyik fia nyit be a feleségé­vel. Az aranylakodalom előké­születeit főttek megbeszélni. Mari néni és Józsi bácsi ugyan­is most ünneplik házasságköté­sük ötvenedik évfordulóját. — Meg is bánja azt a hízó, meg a hordó bor — mondja mo­solyogva a nagymama. — Olyan vigálmat csapunk, hogy három napig maradnak a vendégek. Nem úgy mint ötven évvel ez­előtt ... A gazdasszonyok aztán ha­mar komoly témára fordítják a szót. Azt vitatják meg, miből mennyit kell készíteni, kiket hívnak meg a nevezetes családi ünnepségre. Az udvarra is kö­vet még néhány hangfoszlány, ahol apró hópihékkel kergető­zik az esti szél. LALO KÁROLY 1971. I. 29.

Next

/
Oldalképek
Tartalom