Új Szó, 1971. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1971-01-27 / 22. szám, szerda

ŐSZINTE ESZMECSERE Podgornij fogadta ESEMÉNYEK MARGÓJÁRA Edv/Gírd C'erek és Piotr Jaroszewicz találkozói a dolgozókkal tiaZBIlk íl3£ykÖV6tét F.dward Gierek, a LEMP Központi Bizottságának első tit­kára ellátogatott a gdanski hajógyár dolgozói közé, ahol talál­kozott az egyes munkakollektívák képviselőivel. (Foto: ČSTK—CAF) 1971. I. 27. Varsó — Edward Gierek, a LEMP KB első titkára és Piotr Jaroszewicz, a Lengyel Népköz­társaság Minisztertanácsának elnöke hétfőn találkozott a gdanszki, a gdynai és a sopoti hajógyárak, valamint a velük kooperáló vállalatok munkakol­lektíváinak képviselőivel. A küldöttek, akiket az egyes üzemek és üzemrészlegek mun­kakollektívái választottak meg, a párt és a kormány képviselői­vel folytatott többórás nyílt be­szélgetés során ecsetelték a dol­gozókat érintő politikai, gazda­sági és szociális problémákat. E kérdésekről előzőleg számos gyűlésen tárgyaltak és kifejez­ték azt a kívánságukat, hogy nyílt beszélgetésen vegyenek részt a párt és a kormány ve­zetőivel. A vita főként a gdanszki part­vidéken lejátszódott decemberi események hátterére és lefolyá­sára, az ország gazdasági hely­zetére, a párt és a lakosság kapcsolatának problémáira, va­lamint az egyes vállalatok ter­melési és szociális problémáira vonatkozott. A PAP hírügynökség szerint a küldöttek nem titkolták ke­serűségüket, és rosszallásukat nyilvánították azon helyzet miatt, amely ily súlyos követ­kezményekhez vezetett, vala­mint bizalmi válságot okozott a vezetés és a nép között és a tragikus decemberi események­be torkollt. Számos javaslatot tettek a legégetőbb problémák mielőbbi megoldására. Fellépésük azt bizonyítja, hogy a munkások aktívan tá­Kommentárunk Uónapok óta bizonyos fe­•• szültség érezhető Fran­ciaország és Algéria kapcsola­taiban. A kapcsolatok bizonyos fokú megromlása elsősorban gazdasági térén mutatkozik, er­re vall az is, hogy Időszakon­kint megismétlődő tárgyalások­ra kerül sor Buteflika külügy­miniszter és Tortolli francia iparfejlesztési és foglalkozta­tásügyi miniszter között. A tárgyalások ugyan a szaharai kőolaj körül folynak, ám két­ségtelen, hogy a francia—algé­riai együttműködés szélesebb összefüggéseiről van szó. Az al­gériaiak követelik, hogy na­gyobb hasznuk legyen olajkin­csük értékesítéséből, vagyis töb­bet kapjanak érte a volt anya­országtól. Konkrétan arról van szó, hogy Algéria tovább akar államosíta­ni, azaz az 1962-es eviani egyezmény, majd egy 1965-ös megállapodás értelmében fran­cia tulajdonban és kezelésben meghagyott olajvállalatait is szeretné nemzeti tulajdonba venni, és ilyen alapon kötni szerződést az olajforrások kiak­názásáról francia társaságok­kal. Az algériaiak főként azt nehezményezik, hogy a termé­szeti kincset kiaknázó francia monopolista társaságok keveset fizetnek az algériai olajért, s profitjuk tekintélyes részét ki­viszik az országból, elhanya­golják az algériai beruházáso­kat. Több algériai vállalatban a munkások sztrájkot tartottak a franciák. önkényeskedése ellen, mire a franciák különféle szank­ciókkal éltek. Erre az algé­mogatni akarják a normalizáló­dás! folyamatot és az ú] vezetés programját. A hajógyár egyes részlegeinek kollektívái kötele­zettségvállalásokat tettek. Gierek és Jaroszewicz jelle­mezte az ország gazdasági és politikai helyzetét, tájékozta­tást adott a nép életkörülmé­nyei megjavítását szolgáló je­lenlegi intézkedésekről, vala­mint a párt és a kormány veze­tőségének további terveiről. Gierek és Jaroszewicz elvtár­sak eleget téve a dolgozók meg­hívásának, a késő esti órákban a gdanszki Lenin Hajógyárba látogattak. A lengyei vezetők elbeszélgettek az éjszakai mű­szakban dolgozó munkásokkal, majd megtekintették a hajógyár egyes részlegeit. A vajdasági bizottságok titkárainak tanácskozása Varsóban hétfőn a LEMP vaj­dasági bizottságainak titkárai tanácskozásra ültek össze a LEMP KB illetékes osztályai ve­zetőinek és a gazdasági reszor­tok minisztereinek részvételé­vel. A tanácskozás részvevői arra a következtetésre jutottak, hogy folytatni kell a gazdasági ösz­tönzők rendszerének részletes felülvizsgálását, s e téren újabb tapasztalatokat kell szerezni. Hangsúlyozták, hogy az összes gazdasági és ellenőrző szerv­nek aktívan együtt kell működ­nie az új árpolitikai struktúra megvalósítása érdekében. Moszkva — Nyikolaj Podgor­nij, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnökségének elnöke teg­nap a Kremlben fogadta Bohu­slav CMoupekot, hazánk moszk­vai nagykövetét. A beszélgetés szívélyes, testvéri barátság lég­köréten folyt le. A negyedik forduló Berlin — Dr. Michael Kohl, az NDK államtitkára és Egon tíahr, az NSZK államtitkára tegnap Berlinben, az NDK fő­városában találkozott a két né­met állam eszmecseréjének ne­gyedik fordulóján. A megbeszé­léseket az NDK kormányának épületében tartották. Megállapodtak abban, hogy a két küldöttség február 4-én ta­lálkozik ismét Bonnban. Hííság a proletár internacionalizmushoz Caracas — A Venezuelai Kommunista Párt IV. kongresz­szusa folytatja munkáját. A kül­döttek megvitatják jesus Fariá­nak, a párt főtitkárának beszá­molóját, amely elemzést ad a központi bizottság tízéves tevé­kenységéről. Ugyancsak megvi­tatják a szervezeti kérdésekről szóló beszámolót, amelyet Alon­so Ojeda, a politikai bizottság tagja terjesztett elő. Ojeda hangsúlyozta, hogy a frakciós csoport eltávolítása után gyor­san helyreállnak a párt sorai. Mint mondotta, a kommunisták több mint 90 százaléka — fő­ként a munkások és a parasz­tok — kifejezték hűségüket a párt, a marxizmus—leninzmus és a proletár internacionaliz­mus elvei iránt. 14 NAPOS VITA London — Az angol képvise­lőház 13 órás viharos vita után, amely kedd reggel öt órakor ért véget, jóváhagyta a kor­mánynak azt a javaslatát, amely időben korlátozza a munkáselle­nes törvényjavaslat megvitatá­sát. Eszerint a .Horyk munkás­ellenes törvényjavaslatának parlamenti vitáját 14 napra korlátozzák. A vita olyan viharos volt, hogy a képviselőház elnöke kénytelen volt ideiglenesen megszakítani az ülést 40 mun­káspárti parlamenti képviselő tüntetése miatt. Utoljára a kép­viselőház ülését 1956-ban, a szuezi válság kezdete után sza­kították meg. riaiak több helyen leállították az olajszállítást. Az algériaiak mindenekelőtt követelik, hogy világpiaci áron értékesítsék olajukat, azaz bar relenként emeljék fel 2,08 dol­lárról 2,85 dollárra az algériai Forró az nigériai oiaj olaj árát. A franciák kezdetben hallani sem akartak róla, most azonban mégis tárgyalni kény­szerültek. A francia—algériai viszály­nak a szűk gazdasági vonatko­zásokon kívül van azonban po­litikai kihatása is. Vitathatat­lan, hogy mind az eviani egyez­mény, mind a későbbi megálla­podások magukon viselik az egykori anyaország felsőbbsé­gének jegyeit. Vagyis akkor még jobban diktálhatott Párizs. Evian óta közel kilenc év telt el, ez alatt az idő alatt Algéria is nem lebecsülendő politikai és gazdasági fejlődésen ment keresztül. Algéria a fejlődés sa­játos útja mellett döntött, s az arab országok, a neokolonializ­mussal szembenálló afrikai or­szágok táborában a radikálisok közé tartozik. Az algériaiak ma már nincsenek annyira ráutal­va a franciákra, mint kilenc évvel ezelőtt. A hazai szakem­berek száma is gyarapodott. Vi­szont Algéria nem szeretné el­szalasztani a francia tőkét, mert minden sérelem ellenére a fran­ciák hat és fél milliárd frankot ruháztak be Algéria fejlődő ipa­róba, s évi egymilliárd segélyt nyújtanak neki. Az olaj körül támadt francia —algériai viszály kiélezése csak a francia szélsőségeseknek kedvez, ők. a volt OAS-terroris­ták, a Soustelle köré tömörülő politikai kalandorok szeretné­nek tőkét kovácsolni belőle. Ugyanakkor a francia—algé­riai olajviszály túllépi két ál­lam kapcsolatainak kereteit. A nemzetközi imperialista olaj­monopóliumok manőverezéséről van szó. Az olaj árával történő manipulálással szeretnék kiját­szani egymás ellen a természeti kincsekkel rendelkező országo­kat. Terveikbe vág az is, hogy a közel-keleti viszály miatt a Szuezi-csatornán szünetel a forgalom, így önkényesen ma­nipulálhatnak az olaj árával. Világosan megmutatkozott ez az olajat exportáló országok szer­vezete,az OPEC teheráni ülésén. Maga az iráni sah a gazdasági imperializmus és neokolonializ­mus undorító megnyilvánulásá­nak nevezte az olajtársaságok részéről a termelő országokra gyakorolt nyomást. Franciaország nem rendelke­zik hazai olaiforrásokkal, rá van utalva Algériára. Kétségtelenül Algériának is jól jön a francia tőke segítsége, természetesen tisztességes alapon, a békés együttműködés szellemében. Re­méljük, hogy Franciaországban, mely e téren a kölcsönösen elő­nyös gazdasági együttműködés számtalan jó példáját mutatta, például a Szovjetunióval kap­csolatban, most is a józan erők kerekednek felül, s a viszály kölcsönös megelégedésre elsi­mul. L. L. 100 + 1 Századik ülését tartotta az elmúlt napokban a francia fővárosban tárgyaló vietnami négyes értekezlet. Hírügynöksé­gi jelentések szerint a hét folyamán sor kerül a 101. ülésre is. Nem árt tehát, ha a „jubiláló" ülés kapcsán legalább kör­vonalaiban feltérképezzük, vajon a maratoni megbeszélés­sorozat mennyiben befolyásolta. az indokínai konfliktus békés rendezésére irányuló törekvéseket, illetve várható-e lényeges fordulat a közeli jövőben. Tény, hogy a diplomácia történetében keresve sem buk­kanhatunk a párizsi értekezlethez fogható példára. Száz ülés, a különböző javaslatok és rendezési tervek tömkelege is kevésnek bizonyult ahhoz, hogy az Egyesült Államok, vala­mint a saigoni kormáng változtasson álláspontján. A dél-viet­nami ideiglenes forradalmi kormány, a Vietnami Demokratikus Köztársaság képviselői immár több ízben rámutattak: Nixon nem hajlandó komoly, lényegretörő megbeszélésekbe bocsát­kozni, a párizsi értekezletet propaganda-célokra igyekszik ki­használni. Mindez szembeötlően domborodott ki a legutóbbi kongresszusi választások során, Nixon elnök „béketerve" ol­csó kortesfogásként került a párizsi tárgyalóasztalra, viszont ez a tény nem akadályozta a tengerentúli sajtót abban, hogy a Fehér Ház urának messzemenő jóakaratát és békevágyát táplálja be a választók tudatába. Persze, kétséges ennek a nixoni receptnek a hatása, hiszen a tények, az indokínai háború fejleményei homlokegyenest ellentétben állnak a rendezési terveeetekkel. Mint ahogyan a „vietnamizáció" végrehajtásáról szóló alelnöki, tábornoki és hadügyminiszteri jelentések is elkendőzik a valóságot. Vitat­hatatlan, hogy Bruce-nak, az amerikai küldöttség vezetőjének, Párizsban egyre tarthatatlanabbá válik a helyzete. A DIFK és a VDK küldöttségének vezetőit ugyanis távolról sem sike­rül Nixon manővereinek őszinteségéről meggyőzni. Egyébként is a dél-vietnami szabadságharcosok és általában a vietnami nép számára nem megoldás az amerikai elnök „vietnamizá­ciós" terve, hiszen az egyértelmű a háború folytatásával, a a saigoni rezsim feltétlen támogatásával. A dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány javaslatai ezzel szemben rövid időn belül lehetővé tennék az indokínai válsággóc felszámolását. Ennek alapvető feltétele az amerikai csapatok feltétel nélküli kivonása, egy haladó erőkből álló koalíciós kormány megalakítása, amely független, semleges politikát folytatna. Az Egyesült Államok és Thieu elnök természetesen jól tud­ják, hogy a DIFK javaslatainak elfogadása törvényszerűen az amerikabarát rendszer összeomlását vonná maga után. A Thieu—Khiem—Ky háromszögnek távoznia kellene az or­szágból, hiszen az általános választások kiírása egyszer s mindenkorra véget vetne politikai pályafutásuknak. Szélesebb összefüggésekben vizsgálva a helyzetet: a dél-vietnami hábo­rú befejezése, az amerikai csapatok kivonása megnyitná az utat a kambodzsai és laoszi hazafiak végső győzelme előtt is. Az elmondottakból — bár ismert tényekről van szó — ki­derül, vajon az Egyesült Államok a párizsi értekezlet eddigi száz ülésén miért nem mulatott hajlandóságot a térség béké­jének visszaállítására. így azután természetes, ha kétkedve tekintünk a 101. ülés elé. Annak ellenére, hogy a dél-vietnami, kambodzsai és laoszi szabadságharcosok legutóbbi harci sike­rei Washingtonban is nyugtalanságot váltottak ki. BALOGH P. IMRE ALEKSZEJ KOSZIGIN, a Szov­jetunió Minisztertanácsának el­nöke tegnap a Kremlben ta­nácskozásokat folytatott Sz. M. Juszuf miniszterrel, a pakisztáni állami kohászati társulat elnö­kével, akivel megvitatta a szovjet—pakisztáni kapcsolato­kat. NYIKOLAJ PATOLICSEV, a Szovjetunió külkereskedelmi minisztere tegnap fogadta Moszkvában a nyugatnémet vál­lalkozók csoportját. A vendé­gekkel megbeszélte a két állam közti kereskedelmi kapcsolatok kérdéseit. A találkozón jelen volt dr. Helmut Allardt, az NSZK szovjetunióbeli nagyköve­te. AZ INDIAI KÖZTÁRSASÁG ki kiáltásának 21. évfordulója al­kalmából Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke táviratban köszöntötte Girit, India köztár­sasági elnökét. Koszigin szovjet miniszterelnök Indira Gandhi miniszterelnöknek, Gromiko szovjet külügyminiszter pedig Szvaran Szingh külügyminisz­ternek küldött üdvözlő távira­tot. A MOSZKVÁBAN TARTÖZKO O0 Rudolf Kirchschläger oszt­rák külügyminiszter kedden megbeszéléseket folytatott szov­jet kollégájával, Andrej Gromi­kóval. Rudolf Kirchschläger kedden reggel megkoszorúzta a Kreml falánál az ismeretlen ka­tona sírját. VALENTYINA TYERESKOVA, Andrijan Nyikolajev és Vitalij Szevasztyanov szovjet űrhajó­sok kedden reggel kilencnapos látogatásra az Egyesült Arab Köztársaságba érkeztek. Az űr­hajósokat még Gamal Abdel Nasszer, az azóta elhunyt elnök hívta meg az országba. AZ EL FATAH, a palesztíniai felszabadítási szervezet közpon­ti bizottságának lapja kedd reg­gel bejelentette, hogy további rendelkezésig beszünteti megje­lenését. Mint a lap írja, ezt az Intézkedést a központi bizottság hétfő esti ülésén hozták. A ren­delkezést nem indokolták. AZ N SZÉP és a Német Kom­munista Párt küldöttségének Berlinben megtartott megbeszé­léseiről közleményt adtak ki. A Német Szocialista Egységpárt küldöttségét Walter Ulbricht, a központi bizottság első titkára, a Német Kommunista Párt kül­döttségét Kurt Bachmann, a párt elnöke vezette. MOSZKVÁBA ÉRKEZETT a Csehszlovák—Szovjet Kereske­delmi Kamara küldöttsége élén Josef Hornnal, a kamara elnö­kével. A küldöttség a Csehszlo­vák—Szovjet Kereskedelmi Ka­mara tanácsának 4. ülésén vett részt, melyet Moszkvában tarta­nak. A KORMÁNYZÓ INDIAI Nem­zeti Kongresszus Párt haladó irányvonalának hívei nagy sikert arattak Uttar Pradesh államban, India legnagyobb államában, a helyi törvényhozási választáso­kon. Ram Krishna Dwivedy, az Indira Gandhit támogató Nem­zeti Kongresszus Párt képvise­lője elsöprő győzelmet aratott Csaran Sziiigh, az ellenzéki Kongresszus Párt képviselője felett. TEGNAP NYITOTTÁK MEG Moszkvában a szocialista orszá­gok írói szövetségei képviselői­nek nyolcadik találkozóját, ame­lyen képviselve vannak Bulgá­ria, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Kuba, Magyarország, a Mongol Népköztársaság, az NDK, Len­gyelország, Románia, a Szovjet­unió és a Vietnami Demokrati­kus Köztársaság írószövetségei. LABIB SUKEIR, az EAK nem­zetgyűlésének elnöke hétfőn es­te Kairóból Pekingbe repült. A népi Kínában néhány napot tölt, innen pedig a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaságba uta­zik. AZ ANGELA DAVIS felmenté­séért küzdő bizottság az ameri­kai polgároktól naponta több mint száz levelet kap, amelyben tiltakoznak A. Davis ellen Indí­tott hajtóvadászat ügyében. A bizottság ugyanakkor üdvözlő táviratokat kapott A. Davis 27. születésnapja alkalmából. PINHASZ SZAPIR Izraeli pénzügyminiszter a jövő héten az Egyesült Államokba utazik, hogy az 1971-es évre újabb 500 millió dolláros kölcsönt kérjen a washingtoni kormánytól.

Next

/
Oldalképek
Tartalom