Új Szó, 1971. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1971-01-26 / 21. szám, kedd
AZ SZKP XXIV. KONGRESSZUSA ÉLŰIT Nem egészen két hónap van még az SZKP XXIV. kongreszszusáíg. Az előkészületek javában folynak, s a kongresszus előtti időszak nemcsak a pártszervezetek számára jelentős — most fejeződtek be ugyanis az alapszervezetek taggyűlései, s január—február a területi pártértekezletek, valamint a szövetségi kommunista pártok kongresszusainak időszaka —, hanem az egész szovjet nép számára is. A jelszó: .fogadjuk méltóképpen az SZKP XXIV. kongresszusát!" Ezt hirdetik a transzparensek, s ezt bizonyítják a munkaeredmények. Szenzációk nélkül Az a tény, hogy a kongreszszus „menetrendjét" még 1970. júliusában közzétette az SZKP Központi Bizottsága, már maga elég bizonyíték arra, csalódni fognak azok, akik „szenzációt" várnak a kongresszustól. Az eddigi pártgyűlések, értekezletek is azt bizonyítják, a kommunisták milliói helyeselik az SZKP politikáját, s teljes támogatásukról -biztosítják a pártvezetőséget. A moszkvai Pravda úgy írt ezekről a tanácskozásokról, mint amelyeket a magas fokú politikai érettség, a sikerek és hiányosságok objektív, mélyreható elemzése s a párt eszmei és politikai akcióegységének, összeforrottságának a ténye jellemzett. A március 30-ra összehívott tíznapos tanácskozás az SZKP Központi Bizottsága által megszabott program szerint meghallgatja a Központi Bizottság beszámolóját, melynek Leonyid Brezsnyev az előadója. Ezt a revíziós bizottság jelentése követi — Gennagyij Sziszov, a bizottság elnöke előterjesztésében. Az SZKP XXIV. kongreszszusának az 1971—75. évi szovjet népgazdasági tervének irányelveit Alekszej Koszigin miniszterelnök ismerteti. Ezekről vitáznak majd a küldöttek, s ezt követően választják meg a párt központi szerveit. A kongresszus összehívását megelőzően voltak olyan találgatások, vajon a hatezer személyt befogadó Kongresszusi Palota elégnek bizonyul-e. Az előző kongresszuson ugyanis 2500 kommunistát képviselt egy küldött. Azóta azonban 12 és fél millióról 14 millióra növekedett a párttagok száma, s ez szükségszerűen magával vonta az eredeti kulcsszám megváltoztatását is. A XXIV. pártkongreszszuson ily módon 2900 párttagot képvisel majd egy szavazati joggal rendelkező küldött. S ez a további találgatásoknak is elejét vette ... Nem kell egyébként különösebb jóstehetségnek lenni ahhoz, hogy ne a különböző szándékoktól vezérelt „kremlinológusok" előrejelzését fogadjuk el, hanem azt a reális prognózist, mely a belföldi és nemzetközi vonatkozásban egyaránt nagy elismerést kiváltó politikai gyakorlat helyeslését, s ennek folytatását eredményezi. „Az SZKP soronlevö kongreszszusa — írta a minap a moszkvai Pravda — újabb jelentős lépés a Szovjetunió Kommunista Pártja lenini irányvonala megvalósításában a kommunizmusért vívott harcban". Arccal a gazdasági kérdések felé Nem arról van szó, mintha a politikai jellegű kérdések háttérbe szorulnának, az előkészületek, valamint az ötéves terv első esztendejének a szovjet parlament decemberi ülésén jóváhagyott programja alapján azonban joggal mondhatjuk, a kommunizmus építésének sokrétű feladata közül a gazdaságiműszaki alap megteremtésével összefüggő kérdések kerülnek előtérbe. Másszóval: a Szovjetunió nemzetközi súlya és kötelezettségei, valamint a két világrendszer versenye, s a világon végbemenő forradalmi fejlődés szempontjából ls politikai súlyt kaptak a gazdasági fejlődéssel és fejlesztéssel összefüggő kérdések. Ezzel tulajdonképpen a már megkezdett út gyakorlata folytatódik. A kiegyensúlyozott, a felmerülő problémákat sok szempontból mérlegelő és a fejlődés arányosságait respektáló szemlélet igazolódik. Ezt egyébként a gazdasági fejlődés is alátámasztja. Például az, hogy az 1965-ös nemzeti jövedelemmel szemben 80 milliárd rubellal növekedett a bevétel,, ami százalékban kifejezve 42 százalékos növekedést jelent. Az ipari termelés a nyolcadik ötéves terv időszakában másfélszeresére nőtt, s mintegy 1500 nagy ipari vállalat a legkorszerűbb berendezéssel termel. Nem „Achilles-sarok" többé A különféle „szovjet szakértők" a gazdasági élet „Achilles-sarkának" a mezőgazdaságot tekintették. Az előrehaladást bizonyítja e téren többek között az is, hogy a szeszélyes időjárás ellenére rekordtermést takarítottak be az elmúlt évben. 32 millió tonnával lépték túl a gabonatermés átlagát — a korábbi ötéves tervvel szemben —, vagyis 1966-tól 1969-ig az évi gabonahozam 162 millió tonnát jelentett. A lehetőségeket jelzi egyébként az is, hogy a rekordtermés ellenére az 1971-es terv a mezőgazdaság bruttó termelésének további 5,5 százalékos emelkedését írja elő. Az ötéves terv ily módon a párt új gazdasági politikájának az iskolája is volt. Annak a gyakorlatnak, melyet az 1965. márciusi és szeptemberi központi bizottsági ülés és a XXIII. kongresszus hagyott Jóvá. A teljesítés szempontjából nagy szerepe volt az 1969 decemberi plénumnak, mely menet közben feltárta a hibákat és a tervfeladatok teljesítésére mozgósított. A termelés, s még inkább a fogyasztás szférájában keletkezett feszültségek kiküszöbölésében az itt elhangzott bíráló, elemző felszólalásoknak nagy szerepük volt abban ls, hogy az ötéves terv fő mutatóit minden szakaszon teljesítették. A mezőgazdasági termelés kérdése egyébként továbbra sem került le a napirendről. Kiemelt, megkülönböztetett szerepe van. A múlt évi rekorderedmények további 5,5 százalékos növeléséhez erre az évre 12,4 százalékkal magasabb fejlesztési alapot biztosítottak. S ez a tendencia a jövőben is folytatódik, mivel a szovjet közgazdászok a mezőgazdasági termelés felfuttatását tartják a legfontosabbnak, elsőrangú politikai kérdésnek. A tervek összeállításánál is ez a megkülönböztetett elsőbbségi érdek jut szóhoz, s az ipar és más ágazatok termelési programja igazodik ma a mezőgazdaság igényeihez! Ily módon a szovjet falu anyagi-műszaki-szociális átépítése jelentős időszakát éli. Az iparosítás és a kemizálás, valamint az agrokomplexumok megteremtése a fő cél, s ezzel a falu és a város közti különbség felszámolása is. A múlt év júliusában megtartott plenáris ülés a mezőgazdasági termelés komplex fejlesztésének feladatait tűzte ki. Ezek közt szerepel a termőföld javttása, a meliorációs és más feladatok. Az idei tervben például a beruházások igen jelentős részét fordítják a mezőgazdasági gépgyártó és műtrágyaüzemek teljesítőképességének növelésére. Három és fél milliárd rubelt terveztek csak az ukrajnai, Volga menti, kazahsztáni, üzbegisztáni és más vidékeken esedékes talajjavító és öntözési munkálatokra. Ez a megkülönböztetett „bánásmód", s az ehhez kapcsolódó ösztönzők azt bizonyítják, a korszerűsítés elvei nemcsak az iparban, hanem a mezőgazdaságban is helyet követelnek. S a jó munka révén gazdag terméshozamokkal jutalmazták a nagyobb ráfordítást és gondosságot. A tórsadalmi termelékenység hatékonyságáért Bár a Szovjetunióra nem kis terhek nehezednek, nemzetközi vonatkozásban is, mi sem bizonyítja jobban szilárd gazdasági helyzetét, mint az a tény, hogy mindezek ellenére „újított" a mezőgazdasági termelésben, nagy sikerrel teljesíti a világűrkutatás programját, biztos támasza a béke és a szocialista világrendszer védelmének. S ezeken túlmenően, az intézkedések sora igazolja a szovjet nép anyagi-szellemi jólétéért tett lépéseit: az életszínvonal emelkedése, az ötnapos munkahét bevezetése, béremelések, árleszállítások, lakásviszonyok rendezése stb. terén. Ezt, a gyakorlatban bevált politikát igazolja majd a jelek szerint a kongresszus, s azt a törekvést, mely a mennyiségi mutatók mellett egyre nagyobb figyelmet szentel a minőségi mutatókra. Arra, amit a mindennapok nyelvén hatékonyságnak, munkatermelékenységnek, az Irányítás korszerűségének, a tudományos-műszaki forradalom eredményei gyorsabb gyakorlati alkalmazásának mon.dunk. Mindezek együttvéve a társadalmi termelés hatékonyságát hivatottak szolgálni. Megalkuvás nélkül A gazdasági problémák természetesen aligha szoríthatják kí a politikai Jellegűeket a kongresszusról. Az olyan nagyjelentőségű kérdések, mint a szocialista világrendszer fejlődése, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom erőinek tömörítése, az imperialista agr ressziők elleni összefogás éppúgy, mint a két világrendszer között élesedő ideológiai harc, valamint a revizionizmus és opportunizmus ellen vívott küzdelem illetve a szocialista demokrácia mélyítésének kérdése egyaránt megválaszolásra vár. És ezt a haladás élharcosától várja a világ. Az SZKPtői, mely Lenin örökét teljesítve magasra emeli az internacionalizmus zászlaját, s megalkuvás, nélkül halad előre a szocialista forradalom kijelölte történelmi úton. A kongreszuson ez a politika kap ismét új formát, s ösztönzést a nemes és forradalmi célok valóraváltásához. FÔNOD ZOLTÁN A Szovjetunió föld alatti szénakészletét 6800 milliárd tonnára becsülik. A közeljövőben az új szibériai lelőhelyek felé irányít* fák a figyelmet. Képünkön óriási réselögépek dolgoznak a földréteg eltávolításán az irkutszki körzet új .lelőhelyein. (Foto: CSTK - TASZSZ J ZBYCH A N DRZEJ: KLOSS SZAZADOS KALANDOS TÖRTÉNETE 50. Kloss ismét az órájára nézett. A belső feszültség szorította a mellét. Most kezdődik az akció, most semmi kedve nem volt az evéshez, de tudta, hogy a rend kedvéért be kell térnie a kaszinóba. Meg aztán ott várja Wolf hadnagy is. Öt perccel múlt három óra. Rekkenő hőséget árasztott ez az augusztusi délután. Birszuk, az idősebb partizán, német egyenruhában már kiállt a hegyoldalban kanyargó útra. Éva az árokparton szeméhez emelte a látcsövet. Kiel felől feltűnt az úton egy lassan mozgó fekete pont. Néhány perc múlva megkapták a jelzést: egy kocsi és kevés kíséret. Borszuk és Éva az út két oldalára álltak fel. Az árokban az egyik fiú kibiztosította a géppisztolyt. Még egy perc, már csak egy fél. . Ss Éva keze magasba lendült: — Mi van itt? — kérdezte a tudós mellett ülő német tiszt. — Kruchka úr utazik önökkel? — kérdezte Lis, aki most lépett ki a bokorból. — Igen emelkedett fel az ülésről Kruchka. A többiek csak erre vártak. Jól célzott lövések dörrentek, a németek mint a bábuk hullottak kí a tudós mellől. Kruchka halálsápadtan kiabálta, hogy ő tudós, neki nem eshet bántódása. — Persze, hogy nem — mondta Éva, és karonragadva az öreget, vonszolta magával az erdőbe. Néhány lépés után átadta a két fiúnak. Lövéseket hallott az út felől. Egyre sűrűbben kattogtak a német géppisztolyok. Lts elkiáltotta magát: — Német tisztogató alakulatok Borzentou) irányából! Sva és Borszuk vigyék tovább az öreget, mi feltartjuk őket! — Csak célzott lövéssel irtsátok őket — kiáltotta. Egy perc sem telt bele, csendesebb lett a környék. Csak a németek szórták záporesőként a golyókat a csoportra. Az óra pontosan délután négy Órát jelzett. Kloss hat óra felé hagyta el a kaszinót. A feje zúgott Wolf üresfáratú magyarázataiból. Valami rémlett, hogy a Volgáról, a Donról, Sztálingrádról, Leningrádról és a hamburgi nagynéniéről beszélt. Az öregasszonyról szóló részre jobban odafigyelt, hiszen ott címek hangzottak el. Jól megjegyezte, hogy Wolf melyik házat fogja örökölni az öreglánytól, ha meghal. — Egy igazi főúri lakást rendezek be a háború után — mondotta befejezésül Wolf —, hiszen házam lesz, a berendezésre meg bőségesen elegendő lesz, amit a háború végén ml győztesek fizetségképpen kapunk. — Biztosan megfizetnek — mondta eléggé kétértelműén, de Wolf örüli a biztatásnak. Földszintes kis házban lakott. Lakótársa, illetve a szomszéd lakásban elszállásolt százados, szabadságon volt. Kloss végigvetette magát az ágyon, és elhatározta, hogy akár kap jelzést, akár nem, hétre a találkahelyre megy. Hét Óra előtt néhány perccel elhagyta a lakást. Már sötétedett. Egy csendőrjárőr haladt el mellette. Az egyik háznál elsuhanó árnyat vett észre. Figyelte, hogy a csendőrök is észreveszik-e a fiút. Szerencsére nem — állapította meg, és tovább ment. A Benediktus utca egyik házánál megállt. Körülnézett, nem követik-e, aztán benyomta maga előtt a kaput. Az egyik földszinti lakás ajtaján kopogott. Háromszor hármat, aztán még egyet, ahogyan megbeszélték. Bentről semmi válasz nem érkezett. Lenyomta a kilincset, de az ajtó zárva volt. Évának valami baja történt. Vagy csupán közbejött valami? Jelentkeznie kellene Rhodenál — gondolta, hiszen ha Éva nem is jött meg, Kruchkát biztosan elkapták. Ha igen, akkor azt tudja meg, ha nem, akkor a kudarcról értesülhet Rhodenál, aki akár ezért, akár azért, mindenképpen keresni fogja telefonon. Gyors elhatározással hazafelé vette az irányt. Ogy döntött, hogy jobb, ha Rhode hívfa fel, különösen jó, ha otthon találja. A konyhában Kurt kolbászt sütött. — Hívott valaki? — kérdezte Kloss, a telefonra nézett. — Nem — jelentette Kurt. — Pontosan nyolckor itthon voltam, de azóta meg sem csörrent a telefon. Kloss a szobába lépett. Ledobta a sapkáját, köpenyét, felemelte a telefonkagylót. Süket volt. Eszébe futott, hogy a konyhába van kapcsolva, hát kikiáltott Kurtnak, hogy kapcsolja át a vonalat. Rhodét kereste, de az ügyeletes jelentette, hogy az ezredes nincs bent, és őt sem kereste délután. Az ügyeletes azt is megsúgta Klossnak, hogy Rhode Kruchka mérnökkel vacsorázik. Idegesen ugrott fel. Ha ez igaz, akkor nem sikerült Lisék terve, azért nem Jött Eva sem, mert vagy lebuktak, vagy tűzharcba keveredtek és elestek. Az ajtóban Kurt állt, tálcával a kezében: — Elkészült a vacsora, főhadnagy úr! — fó étvágyat hozzá — mondta dühösen Kloss. De Kurt nem tágított: — Kihűl, mire vissza tetszik érni! — Hord el magad — förmedt rá Kloss. Kurt kicsit álmélkodva, kicsit szégyenkezve hátrált vissza a konyhád ba. Nem volt hozzászokva ehhez a hanghoz. Különösen Klossnál nem. Hans mégis meggondolta magát és ledobta az ágyra a köpenyét. Marad — határozta el. Még mindig reménykedett, hogy Éva megjön, hogy az ügyeletes tiszt csupán azt a tervet em* Vitette tényként, amelyet Rhode kora délután mondott. Vagyis, hogy ma együtt fog vacsorázni Kruchkával. újságot vett a kezébe, de az is boszszantotta most, hogy sehol egy len• gyei nyelvű könyv, amivel agyonüthet' né az időt. Kurt kopogott és szinte alázatosan jelentette: — Főhadnagy úr, valamilyen lány van odakint, aki önnel szeretne beszélni. — Kicsoda? — kérdezte idegesen Kloss. — Egy lengyel lány — mondta Kurt, aki igencsak csodálkozott, hiszen Klosshoz nem szoktak nők Járni. Az 6 gazááját előkelő szalonokban várják a dámák — szokta mondogatni a többi csicskásnak, ha olykor-olykor összejöttek beszélgetni. —• Engedd be és vigyázz odakint — mondta kis várakozás után Kloss. — Miért jöttél ide? — förmedt rá Évára Kloss, noha az első pillanatban azt hitte, hogy kibújik örömében a bőréből, mert végre látta, élve látta meg a lányt. — Hányszor mondtam már, hogy az én lakásom nem kaszinó, ide lengyel nem teheti be a lábát. Vagy azt akarod, hogy lebukjunk? Hogy idő előtt a fűbe harapjunk valamennyien? — támadt rá újra mérgesen a még mindig szótlan lányra. — Senki sem maradt életben — mondta végre a lány, és ájultan rogyott a padlóra. Kloss csak most vette észre, hogy a lány ruhája csupa sár, hogy válltájékon vér szivárog át Éva 1971. vékony nyári ruháján. Kloss elhallgatott. Évához ugrott és !• 26. az élettelen lányt óvatosan az ágyra fektette. (FOLYTATJUK)