Új Szó, 1971. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1971-01-24 / 3. szám, Vasárnapi Új Szó

GÜNTER LINDE LITVÁNIAI RIPORTJA Hendrykasz Zimanasz, az egykori partizánparancscnok a parancsnoki állás előtt. nek a véletlennek köszönheti, hogy életben maradt. Vincas Szolinasz olajmérnök, akkor még iskolásgyermek volt. Családja közül egyedül ő menekült meg. One stiouid never forget Golyóktól lyukasztott imakönyv —• egy asszony emelte gyilkosai felé, német katonai jelentések a partizánok támadásairól, tűzharcokról, vasúti sfnek robbantásáról. És a vérfürdőben részt vett két német „dögcédulája": Werner Ackermann főhadnagy, düsseldorfi festőművész és Kurt Glaser főtörzsőrmester, erfurti pék. A vendégkönyvben az NDK-ból érkezett 28-tagú küldöttség fogalalomsze rű mondatait olvasom: „Mélyen meg rendülten állunk ezen a helyen, ahol kegyetlenül öj.ték meg az embereket és ez is arra kötelez bennünket, hogy a Szovjetunióval együtt harcoljunk a békéértl" Utána egy ausztráliai látogató szálkás betűi: „One should never forget" — soha pe fleledjük el! Hendrykasz Zimanasz Moszkvában volt, amikor a hitleri horda megtámadta hazáját és úgy érezte, segítenie kell a népének. Jelentkezett kiképzésre és a Litván Kommunista Párt Központi Bizottsága agitációs és propaganda osztályának addigi vezetője nemsokára elindult az ellenségtől megszállt területre. — Éjszaka vitorlázó repülőgépen érkeztünk a hátországba, de kényszerleszállást kellett végrehajtani és megsérültem Az elvtársak először kigyógyítottak, aztán megválasztottak politikai biztosnak, majd a harc utolsó szakaszában már az én parancsnokságom alá tartozott a litván partizánalakulatok fele. Életerős, fiatalos külsejű férfi, sen ki nem gondolná, hogy már elérte a nyugdíjkorhatárt. Hatvanéves korában fejezte be egyetemi tanulmányait és avatták doktorrá. Űgy ismerik, mint a nemzetiségi politika egyik legkivá lóbb szakemberét. Nyugodtan, tárgyilagosan beszél a múltról: — A Baltikumban csak az uralkodo osztály volt szovjetellenes: a német bárók, a lengyel nagybirtokosok és az orosz földről emigrált köztisztviselők. A nép mindig szovjetbarát volt. A pa rasztság is, amely a polgári rendszer idejében talán nagyobb nyomorban élt, mint a munkásság. A kíuzsorázás a nyomor egyesítette az ipari munkásokat és a parasztságot és még az ér telmiség is csatlakozott a forradalmi mozgalomhoz. Például Vitkasz Vitkauszkasz tábornok, a polgári litván hadsereg főparancsnoka, 1940-ben egyetlen lövés nélkül adta át a hadsereget a szovjethatalomnak és később belépett a pártba. Két évvel ezelőtt halt meg — mint meggyőződé ses kommunista. Az egykori primitív agrárállam, ahol a nyugati monopoltőke volt az uralkodó erő, ma gyorsan halad az iparosodás felé és a klaipedai olajmezők kincse Litvánia népét gazdagítja. A FALU ELŐTT A litvánok még elkeseredettebben harcoltak és a Vörös Hadsereg kötelékében működő 16. lövész-hadosztály sok arcvonalon pusztította az ellenséget, az erdőkben pedig kilencven partizánalpkulat verekedett halált megvető bátorsággal A pirciupiszi anya Széles betonút vezet ma-az erdőkön át dél felé. Feltűnnek a falu első házai. A kertek és gyümölcsfák mögött háromemeletes épületek is emelkednek. Megérkeztünk. Az út mellett egy szobor áll. Szürke bazaltból vésték ki a fájdalmas, de elszánt litván anya alakját A pirciupiszi áldozat nem volt hiábavaló! Jan, a taxisofőr jókedvűen fütyürészett, mert az őszi nap aranyszínű zuhataga még szebbé varázsolta Vilnius régi és új épületeit. Amikor beültem a kocsiba, megkérdezte: — Hová? — A múltba! — Tessék? — Pirciupiszba! Többet nem kérdezett. Lassan elhagytuk a várost és a grodnói bekötőúton robogtunk a 40 kilométernyi távolságban levő falu felé. Egy város múltja Az „új rend" nevében hétszázezer embert öltek meg a náci hordák Litvániában és 1944. június 3-án a fasiszták lerombolták Pirciupisz községet, megölték az embereket és az állatokat, felégették a házakat. .. Oradour és Lidice sorsában egy kis litván falu is osztozott. Koromból és hamuból nőtt ki az új falu Litvánok, lengyelek, tatárok Litvánok, lengyelek, tatárok — Ön litván? — kérdezem a gépkocsivezetőtől. — Nem, lengyel vagyok, de litvániai szovjet állampolgár. Sebességet vált, aztán csendesen hozzáfűzi: — Az apám partizán volt. A hárommillió litván békésen megfér a többi nemzetiséggel, hiszen egy szovjet köztársaságban élnek, ahol a lenini nemzetiségi politika elveit maradéktalanul érvényesítik. Vilnius közelében van Trakai, az egykori litván hercegek székhelye, ahol évszázadok óta krími tatárok élnek, jó barátságban a litvánokkal és ápolva, őrizve nyelvüket, írásos kultúrájukat és vallási hagyományaikat. Évszázadokon át harcoltak a litvánok az' idegen .akarnokok, a német inváziós hadak ellen és a vilniusi múzeumban számos okmány mutatja, hogy mit értett a császári, majd a fasiszta Németország a „keleti politika" alatt. 1918-ban von Wilamowitz, német városparancsnok elrendelte, hogy március 1-től be kell vezetni a középeurópai időszámítást, az utcák és a cégek neveit németül kell feltüntetni. A germanizáló szándék azonban a nép elkeseredett ellenállásába ütközött. Mert bár a litvánok megtanulták gyűlölni a cári rendszert, de az orosz néptömegekkel együtt harcoltak a Nagy Októberi Forradalomban is a boldogabb jövőért. Himmier parancsa 1941-ben a náci csapatok lerohanták Litvániát és Himmier kiadta a parancsot: „Nem az a feladatunk, hogy Keletet a régi értelemben germanizáljuk, tehát hogy az ott élő tömegeket megtanítsuk németül beszélni és a német törvényeket tisztelni, hanem gondoskodnunk kell arról, hogy a Keleten csak német, valóban germán vérű emberek éljenek!" Ezt a parancsot ugyan Hitler elkoboztatta, de a litván partizánok, a német megszállók segítségével, megszerezték az eredeti szöveget és az egész Baltikumban elterjesztették. Borzalmas volt ez a terv: a balti népeket ki kell irtani, hogy helyüket német telepesek foglalhassák el! Munkások, parasztok, Iparosok és értelmiségiek szöktek át a frontvonalon a Vörös Hadsereghez, vagy csatlakoztak az erdőkben harcoló partizánokhoz. Vilnius története valamikor a lovagrendek korában kezdődött. Hét évszázadon át építették, alakították és az Öváros szűk sikátorai, kapuível Prágára emlékeztetnek. Azonban új negyedeiben 8—10 emeletes épületek emelkednek, pompás zöldövezetek gyönyörködtetik a szemet és minden a rohamos fejlődést bizonyítja. A ma 305 ezer lakosú város volt valamikor a barokk keleti változatának központja, a jezsuiták és az inkvizíció felleg, vára és a római pápák innen irányították a harcot a porosz protestantizmus ellen. De Vilniusban nyomtatták a XVI. században az első orosz és ötven év múlva az első litván könyvet és itt született meg a litván irodalom. Az iskolában kis házi muzeumot létesítettek, itt gyűjtötték össze mindazt, ami nem vált a lángok martaléka vá. Egy fényképen a lángoló falu. . valaki az erdő széléről készítette a felvételt. Ebben a tűzben • 129 ember teste vált pernyévé — öregek, asszonyok, gyermekek. Csak kevesen menekültek meg a tűzhaláltól. A ma 80 éves Szimokaite asszony éppen akkor hajtotta ki tehenét a legelőre — énül Tőzeg @ Etímú © Fémfeldolgozás © Fä-é'S papír ipa; 0. Textilipar O Élelmiszeripar 0 50 joo k

m