Új Szó, 1971. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1971-01-22 / 18. szám, péntek

Hagyományhagyomány Megjelent tehát a könyv. Talán lesznek nálam rigorózusabb bírálói, akik eleve azt. mondják majd, nem is lett volna szabad megjelennie. Ám az utóbbi hét, nyolc év folyamán Szalatnai Rezső neve és írásai egyre gyakrabban jelentek meg a szlovákiai magyar sajtóban. Minthogy Fábry Zoltán ís rokonszenvesen emlékezett meg róla olykor, és saját írásainak demagóg hangvétele meg tudja téveszteni a tájékozatlan olvasót, ťgyes körökben népszerűségre tett szert. A könyv megjelenése lehetővé teszi, hogy végre szembenézünk mindazzal, amit Szalatnai Rezső képviselt és képvisel a szlovákiai magyar sajtóban és szellemi életben. Nem irodalmi műnek fogjuk tekinteni, könyvét, hanem annak, ami, publicisztikának, melyről ma a szerző azt állítja, hogy: „Emberi és polgári magatartásomat feleztem ki, minden programszerűség nélkül, nem politikai, hanem irodalmi felülettel, sokszor istenes fohásszal, de elszántan, igazsággal". (Ezt a könyvet, 6. cld.). Nem elszólás, mikor azt állítja, hogy polgári magatartását fejezte ki, valóban polgári, vagy kispolgári magatartás volt, mely alkalom adtán tiszteletre méltó erkölcsi pátoszban nyilvánult meg, csakhogy ez az erkölcsi pátosz, és irodalmi felület legfeljebb arra voli jó, hogy leplezze az amúgy is nyilvánvaló politikumot. Az akkori idők légköre kényszerítette erre. A politikai felület tagadása és az irodalmi jelleg hangsúlyozása, ma is csak azt célozza, hogy elterelje az olvasó figyelmét a lényegről. Egyik mondatában pl. azt állítja, hogy Eszterházy János „politikáilag Horthy függvény volt", de ezt az állítást csak azért bocsájtja előre, hogy nyomban szemrebbenés nélkül kijelentse: „... de kezdettől fogva távol állt a fasizmustól". Eszlerházynak már az előző fejezetekben részben megmagyarázott németellenességével argumentálva a Horthy függvénység elismerése után homlokegyenest ellenkező következtetésre jut: „Eszterházy jános adottságokat és lehetőségeket nem mérlegelve, megmaradt hűségesen a konzervatív katolicizmusa mellett, s elhajtás, taktika és fordulat nélkül vált antifasiszta tényezővé". Aki tisztában van azzal, liugy a fasizmus a nagybirtokosok és tőkéskörök nyílt, ellenforradalmi diktatúrája, hogy a deklaszSzált kispolgárságból toborzott tömegbázis, vagy totális fasizmusra törő pártok működésének megengedése, esetleg e pártok tudatos kiépítése, az antiszemitizmus és fajelmélet csak akkor szükségszerű kísérőjelensége a fasizmusnak, ha a földbirtokos oligarchiának és a monopoltőkéiuak nincs elég ereje ezek nélkül is biztosítani saját diktatúrájukat, az nem ragadtatná magát soha ilyen felelőtlen kijelentésekre. Egyébként nálunk köztudomású, hogy a Szlovákiai Magyar Párt vezetőkörei már 1939. március 14-től kezdődőn bizalmas híranyaggal látták el a Bratislavai magyar konzulátust, hogy maga Eszterházy „Tamás" és 2 „221" fedőnév alatt működött közre a hírszerzésben, hogy Eszterházy helyzetjelentéseit egyenest a magyar kormányelnökségnek, a miniszterelnöknek, vagy Pataki államtitkárnak kézbesítették. Az utóbbi volt ugyanis a magyar kormány „szlovákiai fikcióinak" felelőse. Az Eszterházy per anyagaból kiderül, hogy a Magyar Párt akcióinak dotálására Eszterházy 1939. januárjában két millió, áprilisban három millió koronát vett fel a bratislavai követség közvetítésével a magyar kormánytól. a későbblek folyamán ' rendszeresen 150 000 korona támogatást kapott a rendkívül folyósított összegeken kívül. I

Eszterházy németellenességének magyarázatára azt állítottuk, hogy a szlovák állani megrí alakulása tiszta helyzetet teremtett számára, s minthogy !2. nem remélhetett több határreviziót, németellenesége gátlásta• lanabbul ütközött ki belőle. A % tiszta helyzet valójában a második bécsi döntés után állt elő, 111. mikor már Teleki gróf is tett olyan kijelentést, hogy német segítséggel több teriilotvisszaszerzést már nem lehet remélni. Ettől kezdődően magyar uralkodó körökben egyre inkább népszerűvé válik a dunai népek federációjának gondolata, amit a szentistváni gondolat továbbfejlesztése és korszerűsítéseként fognak fel és propagálnak. A budapesti Magyar Nemzet és annak főszerkesztője körül már korábban csoportosult a befolyásos polgári és arisztokrata értelmiség, és Pelhő megfogalmazásában a magyar birodalmi gondolái a magyar értelmiség egy részének szemében szinte azonosult az antifasizmussal. Tény, hogy egy ilyen irányú propaganda növelte a magyar tömegek és az értelmiség körében a németellenes hangulatok intenzitását, de mindez végeredményben a Teleki Pál gróf megfogalmazta magyar hegemonisztikus elképzelések megvalósítására, a Duna-medencei népek szorosabb, vagy lazább államszövetségének megteremtésére tört, természetesen magyar vezetés alatt. Ez a gondolat szükségszerűen összeférhetetlen volt a német Lebensraum elmélettel, mely a Duna-medencét is német élettérnek nyilvánította. Mindennek csak úgy lehetett volna sikere, ha a magyar uralkodókörök lemondanak népellenes politikájukról, ha Bajcsi Zsilinszky példáját követően a tényleges antifasiszta harcra képes népi erőkkel, a munkásmozgalommal szövetkeznek, csakhogy ilyen irányú fejlődés alapvetően ellenkezett érdekeikkel, s inkább ragaszkodtak külpolitikájuk angolbarát aszpektusaihoz, s míg-lehetett a horizontális tengely fikciójához: az olasz, magyar, lengyel, jugoszláv szövetség gondolatához a fasiszta tömörülésen belül. A németellenes magyarországi körök és sajtómegnyilvánulások hangjára kapcsolt rá a bratislavai magyar sajtó, eleinte Eszterházy nélkül, később Eszterházy védnöksége alatt. És erre kapcsolt rá maga Szalatnai Rezső is, például: Hol vagy István király c. cikkében; amelyet halálának kilencszázadik évfordulójára írt: „Hol vagy István király? Nem véletlen, hogy ö leglialhatatlanabb magyar minden halhatatlanok közül. Szükségtelen gyászoló romantikával közeledni feléje: halálának kilencszázéves évfordulója egy nemzet sorsoldó létélményének legnagyobb megidézése. ne egyúttal a kereszténység is példáját látja benne. István király tehát duplán hagyomány, nevezetes közép-európai hós, akinek nevében a magyarság elhivatása szimbólumra talált ... A mai Európa számára szinte páratlan jelenség, hogy egy nemzeti király emlékalakja köré letérdel az egész keresztény világ, s égnek tartja a szent eucharisztiát.. . Hol van olyan koráramlat és vezér, aki kilencszáz esztendőn át töretlenül állna egy nemzet élén. István pedig az. Nyilván tehát olyan örök igazságot fedezett fel nemzete számáru, mely változatlan minden koráramlatok között". Ez szinte pontosan az, amit Teleki Pál gróf fogalmazott meg beszédeiben, később a Magyar politikai gondolatokban: „Ez a szentistváni eszme, vagy gondolat, vagy tan valami örökérvényű kell hogy legyen ... Ez a gondolat nemzeti és keresztény mint két eszme, két valóság, két hagyomány házassága a Duna-medence templomában ... Hivatás és kötelesség, hogy itt a Duna-medencéjében békét, egységet, megértést teremtsen. A változó viszonyukon keresztül hol magyarabb, hogy vegyesebb népességek lelett, de mindenkor ennek a kötelességnek a jegyéből származott ez a magyar uralom". Hát igen, Teleki szerint is arra volt hivatva a magyar, hogy békét, egységet, megértést teremtsen, és Szalatnai Rezső szerint is: „fi táj, a Duna-táf nemzetfogalma nem volt összekötve a vér hullámzásával, hanem a szellemhez, a magatartáshoz, a hivatásvállaláshoz kötődött, melyet Békének hivnak, akik fogalmainkban gondolkoztak, régiesen Pax Hungaricának. j 108. old.). Fábry szavával élve ez a sajtó (és Szalatnai Rezső is) kiiktatta a keresztény fogalmak közül a vér és a faj fogalmát, még Teleki ellenére is. A radikálisabb bratislavai értelmiségi a saját szükségleteihez idomította a szentistváni gondolatot. Első pillantásra szép erkölcsi állásfoglalása csak pozitívan könyvelhető el. Sőt az összefogás szükségeségét meghirdető gondolat és a szerzőnek a közép-európai kis népek széthúzása miatti felháborodása is tetszetős: „Húsz éven át mindenki láthatta, hogy például a Duna-táj népei és nemzetei a közös dolgokat egymás ellen való taktikával akarták megoldani. A maguk szabadságának biztosítására valamely nagy nemzettel szövetkeztek és szerződtek, nem egymásban és egymás mellett keresve a szabadságot, hanem a nagyok pártfogasában egymás ellen. A külpolitikai dicsüsség két évtizeden át azon múlott, ki melyik nagy vonathoz tudta odacsatolni a kocsiját, Berlinben, Rómában, Párizsban, Londonban, vagy Moszkvában kössön ki. (108 — 109. old.). Ilát hol vagy István király? „A kereszténységben és az Európai műveltségben", mondja Szalatnai Rezső, és egy húsvéti meditációjában: „Kétezer éves hazába vágyódunk, jézus hazájába, akinek országa Európa és a nagy világ, mert minden kultúra ebben a szellemi hazában nőtt fel, s csak addig marad meg, amig jézus kétezer éves országa élni fog az emberek lelkében, mint kitörölhetetlen emlék és indulat". Moszkva Szalatnai Rezső fogalma szerint valahol kívül esett Európán. Ne menjünk se Nyugatra, se Keletre. Moszkvába se! A kispolgári értelmiségi rétegeknek ez a politikai vaksága volt objektíve a fasizmus szálláscsinálúja tájainkon. Ez a Moszkvától, s egyúttal, a tényleges antifasiszta harcra képes népi és munkás tömegektől való idegenkedése kárhoztatta tétlenségre, ez tette inaszakadtá azt a néinetellensséget, amelyet korszerű magyar — és nemcsak magyar, hanem a legszélesebb nemzetközi — összefogásra alapuló, szabadságharcként kellett volna szuggerálni. „Ki bízik abban, hogy sorsunkat a földrajzi valóság, a nemzeti és népi ('let igazsága és gazdasági, szellemi jogaink integritása szerint fogja megoldani egy új békeszerződés, messzi a mi Dunánktól, mely létformánk szimbóluma lett". .(Köd a Duna fölött, 110. old.), írja 1940-ben. Hol volt szó ekkor békeszerződésről, hol volt még a háború vége? Még ki se tört istenigazában. Vagy Szalatnai csak jóelőre meg akarta hirdetni a Duna-táji népek öszszefogását? „Terveket és gondolatokat csinálnak rólunk a hadakozó felek, csináljunk terveket magunk is, es készítsük elő e tervek megvalósítását. Akkor a Duna-táj nem az Ady énekelte vigasztalan, sötét sorsú kis népek szégyenkalodája lesz, hanem a szabad anyanyelvű népek hazája ..." Szép. De kiszolgáltatva a német fasizmusnak, német vereség esetén a nyugati Imperialista hatalmak aspirációinak, Közép-Európára szűkítve a szükséges összefogás meghirdetését, méghozzá a szentistváni gondolat jegyében, ami eleve lehetetlenné tette a közép-európai népek összefogását, ez volt a legkétségljeejlobl), legmegbocsátnatatlanabb politikai vaksúg. Lényegében a Horthy-korszak már kifejtett politikai ós társadalmi dilemmája lapult mef mögötte. A radikálisnak látszó kispolgári értelmiségnek melynek Szalatnai egyik reprezentánsa, ez volt a betegsége és bénasága. A maga módján osztozott benne a magyarországi uralkodó körökkel; !gv egy kis korrekcióval elmondhatjuk, amit József Attila mondott Mécs László költészetével kapcsolatban: publicisztikáját kispolgári tömegek írták. BABI TIBOR Forradalmi ifjúságunk és a CSKP íiyvemaifp közösek A port és o Csehszlovák Komszomol megalakulásának félévszázados évfordulója elé ]an Koŕínekkel, a Szocialista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsaganak titkárával, a CSKP és a csehszlovák Komszomol megalakulásának idei fél évszázados évfordulójáról beszélgettünk. Megkérdeztük tő'evannak folyamatban. Kampányunk elindítására a Szlovákiai Kommunista Ifjúmunkás Szövetség megalakulásának 50. évfordulóját tartottuk a legalkalmasabbnak, mert ez volt Csehszlovákiában az első kommunista ifjúsági szervezet, mely a kommunista internacionalizmus elveit hirdette. A tulajdonképpeni ünnepségek február 22-én és 23-án a Szocialista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának ünnepi plenáris ülésével kezdődnek. Februárban nemzetközi részvétellel országos szemináriumot is tartunk Az évforduló jó alkalom lesz különféle akciókra. Ezeknek egyike: emléktábla leleplezése azon a házon, amelyben ötven esztendővel ezelőtt alakuló gyűléséi lartotta a Csehszlovák Komszomol. A Komszomol egykori tagjait emlékérmékkel tüntetjük ki. Ez év mári lusáoan és áprilisában hazánk felszabadításának 26. évfordulójára a munkásmozgalom történetét ismertető több kiállítást tervezünk, melyek közül a legjelentősebb a prágai Klement Gottwald Múzeumban nyílik meg A tulajdonképpeni ünnepségek ez óv júniusában és júliusában fognak lezajlani és augusztusban a CSSZK és az SZSZK ifjúságának találkozójával zárulnak a cseh— morva határvonalon Egyben szeretném hangsúlyozni, hogy nem is annyira az ünnepségekre helyezünk súlyt, mint inkább arra, hogy rámutassunk. mi mindent sikerült kivívnunk kitartó, lelkes munkánkkal. A proletár nemzetköziség elve alapján a nemzeteink és a nemzetiségeink közti szoros kapcsolatokat szeretnénk bizonyítani. Ezért a terv szerint az említett ifjúsági találkozón az egyes küldöttségek olyan kulturális műsorral mutatkoznak majd be, amelyből a hazánk különböző részein élő fiatalok közelebbről is megismerkednek egymás életével, szokásaival, kultúrájával. Az ifjúság közeledését azonban — véleményünk szerint — nemcsak a különböző fesztiváloknak és egyéb kulturális rendezvényeknek, hanem a szocialista munkaversenyeknek is biztosítaniok kell. • Milyen kapcsolatokat tart fenn a SZISZ a Szovjetunió ifjúsági szövetségével, a Komszomnllal? — A szovjet koumzomol a SZISZ megalakulása óta nagy segítségünkre van mindenben. Hogy mást ne mondjak, a szovjet iskolák kapui tárva vaunak funkcionáriusaink előtt. A múlt évben is sokan folytatták fiataljaink közül tanulmányaikat a Szovjetunió főiskoláin. Az együttműködés nemcsak gazdasagi, hanem politikai szempontból is rendkívül előnyös. Ezért a különböző országok haladó szellemű fiataljait tárt karokkal fogadjuk körünkben. Ez év júniusában pl. a Šumava környéke nagy ifjúsági találkozó színhelye lesz. mely „Az európai biztonság és a világbéke" jelszó jegyében fog lezajlani. Tekintettel az összejövetel küldetésére, a találkozón bármely európai ország ifjúságának küldöttei részt vehetnek. • Mit várnak a Nemzetközi Diákszövetség megalakulásának 25. évfordulója alkalmából ez év februárjában Bratislavában megtartandó II). kongresszusától? — Magát a tényt, hogy ezt a nemzetközi kongresszust hazánkban tartjuk nn:g, a bizalom (elének és rendkívüli megtiszteltetésnek tekintjük. Természetes tehát, hogy Szocialista Ifjúsági Szövetségünk megfelelően felkészül a nagy eseményre és _ mindent elkövet a tanácskozások sikere érdekében. KARDOS MARTA • Mieri ünnepeljük e kél nagy horderejű esemény évfordulóját ugyidohen? — A CSKP léi évszázados munkája során mindig nagy gondot fordított az ifjúság nevelésére. Megalapításától kezdve a haladó szellemű ifjúsági szervezetek legjobb tagjai léptek be a pártba, azok, akik egyetértettek a programjával és alapszabályait magukra nézve is kötelezőknek ismerték el. A marxi—lenini elvek alapján dolgozó első haladó szellemű ifjúsági szervezetbe: a Csehszlovák Komszomolban. majd 1936-tól a Fiatalok Szövetségében tömörült forradalmi ifjúságunk ötven esztendeje halad együtt a párttal. Együtt harcoltak az elnyomatás és a nyomor ellen, a szociális és politikai jogokért. A CSKP és a Komszomol múltja s hagyományai tehát közösek. A kettii története elválaszthatatlan egymástól. A Komszomol jóban, rosszban hűségesen kitartott támogatója, a CSKP mellett. Ezért helyes, hogy a két dicső évfordulót egyszerre iinnejieijíik meg. • Milyen tevekenységet foly tatdit a csehszlovák Komszo111 o I? — Az első Komszomol a Szovjetunióban alakult meg. Róla nevezték el a Csehszlovák Komszomolt, melynek kezdetben több mint 40 ezer tagja volt. Hazánk cseh, szlovák, német. magyar, lengyel és ukrán forradalmi ifjúsága első kongresszusát 1921. február 20-án illegálisan tartotta meg Prágában. A kongresszus legfőbb célkitűzése az egységes nemzetközi kommunista párt létrehozása volt. és ezt a követelményt a munkássághoz intézett kiáltványában azzal indokolta meg, hogy a „Kommunista Ifjúsági Szövetségnek harcában olyan támaszra, segítőtársra van szüksége, amilyet csak a Csehszlovák Köztársaság valamennyi nemzetéből tevődő Kommunista Szövetség tagjai biztosíthatnak". Erre a felhívásra a választ a CSKP 1921 májusában megtartott alakuló kongresszusa és a csehszlovákiai kommunisták október végén megvalósult egyesítő kongresszusa adta meg. A csehszlovák Komszomol megalakulása tehát kétségtelenül határkövet jelentett forradalmi ifjúsági mozgalmunk fejlődésében, még ha ezzel egyszeriben nem is nyertek megoldást a mozgalom problémái. A forradalmi ifjúság és a párt azonban nemcsak azokban az időkben járt közös úton. így volt ez a harmincas években is. a gazdasági válság idején, amikor a rend őrei a sztrájkoló munkásokba lőttek, vagy 1948 februárjában, vagy akár az ötvenes években. Tény, hogy a kommunista ifjúság a közelmúltban átélt tragikus évek kivételével — sohasem tagadla meg a pártot. Ezúttal először bomlott fel — és reméljük utol jára — önálló szervezetekre, melyek közül egyetlen egy sem értett egyet a marxizmus—leninizmus tanaival, a proletár nemzetköziség gondolatával, vagyis a párt politikájával. Ennek az eltévelyedésnek örök mementóként kell élnie emlékezetünkben, hogy többé soha meg ne ismétlődjék. Örömmel tölt el valamennyiünket, hogy leküzdöttük a válságot. • Milyen akciókai terveznek aünnepségek keretében? — Az ünnepségek előkészületei a mólt év szeptembere óta