Új Szó, 1971. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1971-01-17 / 2. szám, Vasárnapi Új Szó

VAN OJ Nyarasd (Tupofníkyj ifjúsági kézilabdacsapata. Sikerül a íeljebbjuiás?, (Czajlik Tibor felv.) faluval, az emberekkel is. Érzik, hogy bíznak bennük, hogy nem szabad csalódást okozniuk. Hát ilyen titkot tudtam meg a csa. patrôl. A falu vezetői azt is elárulták, hogy olyan lelkes sportemberek nélkül," mint Czajlik és Németh, akik időt és fáradságot nem kímélve hozzáértőén foglalkoznak a fiatalokkal, nem lenne ilyen gazdag a falu sportélete. Elhiszem. Azt kell hinni, amit mon. darvak róluk, amiről az eredmények beszélnek, ők túl szerények ahhoz, hogy öndlcséretet gyakorolnának. Mert ugyebár azt szokták mondani, hogy öndicséret . .. Nem rossz tulajdonság a szerénység. A két tanító bizonyára továbbra is ilyennek marad, s a kézilabdás lányok és az iskolás fiúk eredményei beszélnek majd helyettük. Apropó. Iskolás fiúk. .Ezek u gye reksportolók is gyarapítják iskolájuk és testnevelőjük, Czajlik Tibor jó hírnevét. 1960-ban osztályok közötti versenyekkel kezdték az atlétikát, majd iskolák közöttivel folytatták. Eleinte kevés sikerrel, később annál nagyobbal. Az elmúlt három évben rendre megnyerték a nyárasdiak az iskolák közötti atlétikai pontversenyt a járásban. Akadnak köztük, akik szlovákiai viszonylatban is kitűnőek. Például Teplický János négytusa szlovákiai egyéni bajnokságot nyert Banská Stiavnicán. Az öttagú fiúcsapat ugyancsak az első helyen végzett négytusában, s ráadásul csehszlovák bajnokságot is nyert. Hát nem szenzáció ez a maga nemében? Ha már a felsorolásoknál tartunk ... Van egy szlovák atlétaválogatott juk is Libardi Ferenc személyében „Szerszámos" atléta, súlylökésben és j»erelyhajításban remekel a fiatal gye rekember. Sorolhatnánk tovább a név sort és a számokat. De minek? Szögezzük le, hogy a nyárasdi iskolában jó kezekben van a testnevelés. A gyerekek mindennapi „eledele" az irányított sporttevékenység. Sokai versenyeznek egymás ellen és más iskolákkal. Nem titok, hogy ezt szeretik a tizenévesek. Érdekes a dologban, hogy a legjobb, sportolók a legügyesebb gyerekek a tanulásban is elől járnak. Hát nem érdekes jelenség a sport? Ezen gondolkodtam útközben. Egy falu, ugyanolyan házakkal, emberek, kel, iskolával, fiatalokkal, mint megannyi más- dél-szlovákiai község. És mégis valami többlettel. Többlettel, amit a sport, a testnevelés adott az embereknek, a tanulóknak, a fiataloknak és öregeknek egyaránt ... Közben hozzám szegődött egy javakorabeli bácsika. Szó szót követett. — Kár, hogy most jött, nem láthatta kézilabdás lányainkat — mondotta. — Az unokám is játszik. Nagyon tudnak ám . . — Maga is megnézi őket kér deztem. — Ha tehetem, mindig. Igen sze retem a gótokat látni. Nyáron jöjjön el a myjavaiak elleni meccsre, döntő mérkőzés lesz. Mit tagadjam, kissé elképedve hallgattam alkalmi társam beszédét. My. java elleni meccs ..., nyáron . .., döntő fontosságú. . Egy öreg bácsika mondta ezeket a szavakat. Hát nem érdekes jelenség a sport? Megígértem, hogy lemegyek Viszontlátásra, nyárasdiak! TOMI VINCZE w ALATT Sokszor lejátszott lemez a vidéki sportélettel kapcsolatban, szinte szégyen újra feltenni: a falusi embe reket, fiatalokat, öregeket nem érdekli a sport, nehéz rendezvényeket szervezni, mert nincs pénz, hiányzanak az önkéntes, lelkes sportvezetők stb. A felületes szemlélő egy ámennel le is zárná az ügyet. Ez van, e^t kell szeretni... A dolgok azonban mégsem ennyire egyszerűek; már jó néhány évtizeddel ezelőtt megmondta valaki, hogy minden relatív. Még a vidéki és falusi sportélet helyzete is . .. Tény, hogy a falu embere a rádió, tv, mozi és újságok korszakában „elvilágiasodott", egy kicsit kozmopolitává vált, s akadnak olyanok is, akik a kispolgárokat majmolják, nem érdekli őket a falu élete, kihalt belő lük a jó értelembe vett lokálpatriotizmus. Ezek azonban csak minimális százalékát alkotják a falunak. A több ség, a fiatalok és az öregek egyaránt tudnának lelkesedni, sportolni és szurkolni, csak meg kellene velük sze rettetni a testnevelést, a mozgást, a falu életét érdekesebbé, gazdagabbá tevő sporttevékenységet. Igen, elsősorban erről van szó. Eh-. hez önfeláldozó, akadályokat nem ismerő kitartó sportemberekre van szükség, akik tisztában vannak a sport, a testnevelés jelentőségével, küldetésével. Ahol akadnak ilyen „próféták", ott van sportélet; ott nincsenek anyagi gondok, mert a falu, az emberek tudnak lelkesedni és „adakozni" is, csak fel kell őket rázni mélységes passzivitásukból. Amint azt például Nyárasdou (To pofníkyj tették . . . Tíz évvel ezelőtt sokan megmoso lyogták az alapiskola fiatal testnevelőjét. Még a tanítói kar tagjai is csóválták a fejüket. Ez az ember meg akarja váltani a világot — mondogatták gúnyosan Nemcsak hogy „nagykorúsítani" igyekszik a testnevelést, mint tantárgyat, hanem a nagy lelkesedéséből ítélve minden bizonnyal világcsúcstartókat akar nevelni. Juventus ventus Fiatal ság boldogság ... Nem, nem, esze ágában sem volt Czajlik Tibor testnevelőnek (mert róla van szó) világrekordereket nevelni a gyerekekből. Csak mint igazi tanító és sportember, aki szereti a szakmáját, komolyan vette a tanulók testi nevelését. Falun ez szokatlannak tűnt, mert ugye a testnevelés, az csak testnevelés. Szaladgálnak eleget a gyerekek . . Aztán olyan megjegyzéseket hallott, hogy az ottani gyerekek tehetségtelenek, úgy sem vinné velük semmire még az iskolák közötti sportversenye ken sem. Ez már több volt a soknál. Ennyire lebecsülni a falu fiataljait, ennyire beletörődni a változtathatatlanba, ennyire nem bízni önmagukban ... DG egyáltalán, miért is kellene min dig azt szeretni, ami van? És ha van Az iskola öttagú fiúcsapata, amely szlovák és csehszlovák bajnokságul nyert annál jobb? És ha lehet másképpen, jobban, eredményesebben dolgozni? ís ha mégis tehetségesek a gyere kok? Amerika is létezett Kolombusz Kristóf előtt, csak éppen ő fedezte fel az új földrészt az öreg világ számára. Szóval valami elkezdődött Nyárasdou. Nem éppen ideális feltételek mellett, de annál nftgyobb lelkesedéssel. Egy-két ember és sok-sok gyerek nem akarta azt szeretni, ami van. Tudták, érezték, híztak abban, hogy többre képesek. Nem tévedtek . Azok viszont igen, akik azt hangoztatták a kezdet kezdetén, hogy ugyan init is lehetne kezdeni az ilyen „antitalentumokkal". Ezek az okoskodók persze megfeledkeztek arról az örök igazságról, hogy a bajnokok uem születnek, hanem , azzá lesznek. A fiatal nyárasdi kézilabdázónők, az iskola tanulóinak spórtsikerei mindennél ékesebben beszélnek. Nemcsak járási méretben, hanem országos viszonylatban is beszédtéma a tíz évvel ezelőtt elmarasztalt vidéki gyerekek ügyessége, sporttudása. Sőt, a kézilabdás lányok már nemzetközi tornát is nyertek, idegenben, az NDK-ban! Pedig egy évtizeddel ezelőtt csak hallomásból ismerték ezt a labdajátékot Nyárasdon. S amint hallgattam a kézilabda nyárasdi „honfoglalásának" történetét, önkéntelenül is eszembe jutott egy századfordulói történet. Koppenhágában az iskola igazgatója magához hivatta Nilsen tanárt ós megtiltotta neki, hogy még egyszer meg ne próbálkozzanak azzal a rugdosó játékkal (futball), mert a gyerekek állandóan sántikálnak, fájlalják a bokájukat. Ha már mindenáron szórakoztatni akarja őket, találjon ki valami más játékot. És Nilsen tanár úr kitalált. A diá kok legközelebb nem rugdosták, hanem dobálták a labdát, ezzel kezde ményezői lettek egy új játéknak, amely később a sport rangjára emel kedett. Nyárasdon nem igazgatói „parancsra" kezdték el az új játékot, a kézilabdát. Csak úgy önmaguk szórakoz tatására és esetleg önmaguk igazolására. Habár Czajlik Tibor és Németh Pál már az elején gondoltak egy merészet és nagyot: meghonosí tanak egy sportágat, egy nem nagyon népszerű sportágat. Falun. Ki látott már ilyet? És méghozzá lányok . .. Nem beszéltek érről senkinek, csak foglalkoztak a gyerekekkel, azok pe dig szorgalmasan, lelkesen, játékos kedvvel ismerkedtek a kézilabdával Közben teltek a napok, hetek, hó napok és fogytak a csapat egyenran gú ellenfelei a járásban. Többre, ma gasabbra vágytak a lányok, bajnokságban akartak szerepelni. De ho gyan, hiszen ehhez pénzre, pályára segítésre van szükség. Az iskola nem bír el mindent. És jött a segítség. Anyagi és er kölcsi is. Jól esett a lányoknak és a vezetőiknek, hogy a szövetkezet — Dömény Jánossal az élen — védnök séget vállalt a csapat fölött. Beneveztek a területi ifjúsági bajnokságba, s azt veretlenül nyerték Már nemcsak testvérek, rokonok, anyák és apák szurkoltak a lányok nak, hanem a falu emberei is ott szo rongtak a pálya körül. Szurkoltak, tapsoltak, lelkesedtek. Csapatukról, falujukról van szó. S a csapat feljebb, lépett. Jelenleg a II. liga 2. helyén állanak, de csak rosszabb gólaránynyal. A Myjava vezet, amelynek otthonában döntetlenül játszottak. Itt a nagy lehetőség: ismét feljebtr lépni, a legfelsőbb osztályba, az I. ligába. A falu, az annyiszor lebecsült vidéki emberek lelkesednek, beszédtéma lett a kézilabda Nyárasdon. Volt mérkőzés,- amikor 200-an szurkoltak a lá. n v oknak. Tudnak-e tehát lelkesedni a falusi emberek? Nyilvánvalóan. Csak legyen miért. Elő lehet teremteni az anyagiakat? Természetesen Amikor például tavaly nyáron nem zetközi tornát rendeztek, a hnb két ezer koronával járult hozzá a díjakhoz. Az elnök, Kubik Béla szivén vi seli a falu életét. És a sport is a ía lu életét képezi: érdekesebbé, változatosabbá teszi az emberek munkás hétköznapjai utáni vasárnapokat. S a falu híre sem másodrendű vala mi . .. — Csakugyan nem panaszkodhatunk a falu vezetőire — mondotta Czajlik. — Nélkülük képtelenek lennénk fenntartani a csapatot Az utazgatásokkal, felszerelésekkel kapcsolatos kiadásokat egyszerűen nem tudnánk fedezni. Mindent köszönünk ... Hasonlóan beszélt Németh Pát, a lányok edzője is, Tőle azonban még egy dologra voltam kíváncsi. Hogyan lehetséges az, hogy a lányok, akik már „kinőttek" az alapiskolából, a falutól távoleső helyeken tanulnak, vagy dolgoznak, nem fordítottak hátai a csapatnak? A válasz körülbelül úgy hangzott, hogy a sportnak nemcsak testedző szerepe van. hanem jeliemtorniálo ereje is, közösségi szellemre nevel Hat éve vannak együtt a lányok, te hát 1.0—12 éves koruktól. Ez alatt az idő alatt nemcsak játszani tanultak meg. A sportszereteten kívül a fele lősségérzet is jellemző rájuk. Nem csak a csapattal szemben, hanem a mmpi ÚJ szó •Kiadja Szlovákia Kommunista Pátija Központi Bizottsága Szerkeszt, a szerkesztő bizottság Főszerkesztő: Lőrinci Gyula. Szerkesztöseg: Bratislava, Gorkij •utca 10. Telefon: 537-16, 512 23, 335 68. Főszerkesztő: 532-20. Titkárság: 550-18 sportrovat: 505-29, gazdasági ügyek: 504 39, távíró: 09308 lournal Kiadóhivatal, Bratislava, Volgogradská fi. Nyomja a Pravda Nyomdavállalat bratislavai üzeme, Bratislava, Štúrova 4. Hirdetőiroda: Bratislava, iesenského 12. iTelefon: 551-83. Előfizetési dij havonta 14.70 korona, a Vasárnapi Oj Sző negyedévre 13 korona. Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat. Előfizetéseket elfogad Imlnden postahivatal és postai kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS - Ústredná expedícia tlače. Bratislava, Gottwaldovo námestie 48/VII.