Új Szó, 1970. december (23. évfolyam, 285-309. szám)

1970-12-06 / 49. szám, Vasárnapi Új Szó

Szabálytalanságok Ha až embernek mindennap születésnapja lenne, akkor a ba­rátai sohasem hagynák el. A szerelemben már csak azért se maradjunk az elméletnél, mert így a teória elveszti jó hírnevét. Aki nem tud írni, analíabéta. Ps aki nem tud élni. .. ? A kispolgár is szereti az em­bereket, hiszen családtagjai is azok. Csak önmagát ismerte. Ké­sőbb mások iS megismerték. A legördülő függöny nemcsak a színésznek jelent megköiiy­nyebbülést, hanem gyakran a nézőknek is. Egyes kirakatok annyira sivá­rak és meztelenek, hogy leg­alább fügefalevelet akaszthat­nának oda. A pincér definíciója: olyan ember, aki csak akkor hoz ne­ked szívesen szódavizet, ha lá­togatóban vagy otthonában van, Egy kritikus mondotta: „Ma meg kell megint szúrnom vala­kit, csak még nem tudom, ki legyen az. A munkahely sok ember má­sodik otthona: ott is esznek, isznak és kártyáznak. TOMI VINCE CSALÁDI DILL I — Te semmiházi, nem szé­gyened magad? Tegnap este me­gint részegen jöttél haza! — De szívecském, mit dü­höngsz? Én tegnap este nem is voltam berúgval — Micsoda? Még letagadod? Hiszen tegnap este magad is bevallottad! — Ugyan, ugyan édes, hát le­het egy részeg embernek hin­ni? ORVOSNÁL Egy prágai rendelőben: — Kérem, azt ajánlom magá­nak, hogy ha még akar néhány évet élni, akkor egy korsó sör helyett mindig egyen meg egy almát. — De doktor úr, hol kapok én naponta negyven almát? MAI PÁRBESZÉD — Kislány, kérem, elkísérhe­tem haza? — Nembánom, és hol lakik? MEGLEPETÉS Veplacsek hazatér a szolgálati útjáról. A feleségét ágyban ta­lálja. Tágranyílt szemekkel né­zi. Az asszony ijedten kérdi: — Ejnye Péter, mit látsz raj­tam, hogy ilyen dühösen nézel? A férfi dühösen sziszegi: — Látni nem látok semmit, csak egy idegen férfit... NÁSZÜTON — Mondd, Ferikém, mindig így fogsz szeretni, mint most? — Igen, drágám, csak nem mindig téged .. SZÖVEG NÉLKÜL (Pavlilia — Zágráb) MEGLEPETÉS I Strsel — Szófia) VONATON Veplacsek szolgálati útra indul, Po­zsonyból Kassára. Felesége mindent gon­dosan becsomagolt, még egy üveg szilva­pálinkát is, de a férfinak meg kellett ígérnie, hogy leghamarabb Zsolna után bontja föl. A vonat elindult, Veplacsek izgett-moz­gott, s amint elhagyták a fővárost, így mormogott magában: — A feleségem egyre messzebb. Zsolna is messze van még. Nem tudott ellenállni, elővette az üve­get. Az üvegről egy cédula pottyant le. amelyen ez volt olvasható: — Imre, te senkiházi, mit ígértél ne­kem fél órával ezelőtt? ISKOLÁBAN — Sanyi, mondd meg, mi az a sárga veszedelem? — A sárga veszedelem, tanító bácsi, az eldobott banánhéj! A 0MJTTAN6 y v. J&' S . GYEREKÉSZ Két gyermek egy festmény előtt álldogál, amelyen Ádám és Éva látható. — Melyik ezek közül a bácsi? — kérdezi az egyik. — I tonna tudjam — mondja a másik —, hiszen nincs rajtuk ruha! ÁRUHÁZBAN A zsúfolt áruházba egy ijedt asszony rohan be szvetterben, de szoknya nélkül. Rémült arc­cal kérdezi: — Nem láttak, kérem egy ró­zsaszínű szoknyát, amelybe há­rom kisgyerek kapaszkodott? NOI DOLGOK Cicvaŕekné panaszkodik: Rájöttem, hogy megöregedtem, és nem vagyok olyan szép, mint valamikor. — Ugyan, ne túlozz. Miből gondolod ezt a szamárságot? — kérdezi barátnője. — Hát abból, hogy a munkahelyemen, a pénztárnál azelőtt minden férfi rögtön zsebrevágta a visszajáró pénzt, de az utóbbi időben először gondosan megszá­molják .. . JÓTANÁCS — Kovács szomszéd, arra kérem, hogy esténként, amikor feleségével kettesben vannak a szobában, legyen szíves húzza össze a függönyt, mert a fél utca magu­kon szórakozik. — Tisztelt Szabó szomszéd, ezt kiké­rem magamnak, fn minden este legalább tizenegyig a kocsmában kártyázom! DICSEKVÉS i — Képzeld el, én már tizenöt éve szeretem ugyanazt a nőt. — Hát akkor a feleséged boldog le­het. — Igen, mert még nem tud erről... BLŰD PÁRBESZÉD — Gratulálok, öregein, hallom, hogy apa lettél! — Igen, köszönöm. — Fiad van? — Nem. — Lányod? — Igen. Mondd, hogy találtad el? RÉMTÖRTÉNET A gyógyszertárban: — Jó napot kívánok, kérek valami jó erős mérget! — Becsomagoljam? — Nem kell, itt a helyben elfo­gyasztom ... TAPINTATLAN HIVATALNOK JÜU — Es mondja, vesebben? a férje szabadidejében mit csinál a legszf­TAPASZTALAT — Ernő, azonnal azt mondod ennek ax úrnak, hogy igen! Megértetted?! : (F. Lander karikatúrája) Nevelésügy Jelentem az igen tisztelt közvéleménynek, hegy engem átvernek, kijátszanak, becsap­nak, falhoz állítanak, hülyének néznek fnem kívánt törlendő). Ugyanis a pedagógusok, kriminalisták, pszichológusok, archeológu­sok és általában mindazok, aícik a fiatalko­rúak bűncselekményeinek okait vizsgálják, azt magyarázzák nekem, hogy ezek a csin­talan fiatalok zilált, rossz családi körülmé­nyek között élnek, ez nyomja a lelküket, mint tyúkszemet a cipő, ezért rombolnak, lopnak, rabolnak, ezért verik porhanyósra á békésen sétáló, korosabb állampolgárokat és nemi életük gyakorlatában ezért alkalmaz­zák a hosszadalmas hódítás helyett a rövid úton célhoz vezető erőszakot. Erre vasárnap este 11 óra körül jöttem rá, imikor a bratislavai Štúr utcán ballagtam otthonom felé. Ugyanis az utca másik olda­lán hat fiatalkorú vonult és nyilván fizikai kísérletet végeztek, választ keresve arra a nagy horderejű kérdésre, hogy sikerült-e. tisztán az emberi hang erejével túlszárnyal­ni a jelenleg ismert legmagasabb zajszint felső határát. Amikor ez sikerült, kitüzesed­tek az örömtől és az egyik azonnal egy má­sik kísérletbe kezdett: azt tanulmányozta, hogy egyrészt lehet-e minden munkaeszköz nélkül, két csupasz kézzel letörni a kapuki­lincset, másrészt, hogy milyen hatást gyako­rol a kapu halmazállapotára az egyenletes ütemű, ám egyre fokozódó intenzitású rug­dosás. De a többiek sem lazsáltak, hanem az arra siető nőket részesítették anatómiai oktatásban és konkrét javaslatokat tettek bizonyos biológiai műveletek gyakorlati ta­nulmányozására. Na kéremI Ha nekem a fent felsorolt szak­emberek erre azt mondják, hogy e tettbuzgó fiatalok mamája éppen vájdlingot vágott a kedves papájuk fejéhez, vagy a kedves papa éppen ágydeszkával, vagy lőccsel kergette kedves mamájukat a szövetkezeti lakáségy­ség összes termetben, akkor én egyrészt si­kítok a röhögéstől, másrészt azt mondom, hogy ne tessék engem elmebajosnak nézni, én se ma léptem le a falvédőrőlI De ugyanígy reagálok arra is, ha azt állít fák, hogy „analizálni" kell a pajkos fiatalok lelkét és nem adminisztratív eszközöket kell alkalmazni, hanem jutalmazni kell őket, amikor nem üvöltöznek, nem tőrnek kapuki­lineset és nem akarnak az előttük elhaladó serdülő lányokkal és korosabb családanyák­kal... szóval, tetszik érteni? Szerény véleményem szerint valóban lé­lektani eszközökkel kellene őket jó útra ve zetni: 117 pofonnal esetenként. Es ha szabad valamit kérni — szeretném, ha a jutalomkiosztó bizottság tagjai—kazán­kovácsok lennének! PETERFI GYULA

Next

/
Oldalképek
Tartalom