Új Szó, 1970. december (23. évfolyam, 285-309. szám)
1970-12-06 / 49. szám, Vasárnapi Új Szó
N egyedszázada annak, hogy a legpusztítóbb háború szörnyűségei után pontot téve a győztes nagyhatalmak a világ törvényszéke elé idézték a gonosz német valóságot, a náci barbarizmust, tekitetnélküliséget s ennek fő képviselőit. A Szovjetunió, Nagy-Britannia, az Egyesült Államok és Kína még 1943-ban a moszkvai deklarációban megegyeztek abban, hogy a háború befejeztével a német fasizmus tömeggyilkosságaiért felelős személyeket és szervezeteket felelősségre vonják. A bíróság tagjait és a vád képviselőit a hitleri Németország ellen szövetkezett nagyhatalmak — közte Franciaország, mely később csatlakozott a megállapodáshoz — delegálták. A Nürnbergi Nemzetközi Katonai Bíróság megvizsgálta, hogy a vádlott személyek és szervezetek milyen bűncselekményeket követtek el a béke ellen, illetve milyen szerepük volt a támadó háború előkészítésében, kirobbantásában és irányításában; milyen háborús bűncselekményeket követtek el, illetve miként sértették meg — antihumánus cselekedetekkel — a nemzetközi jog háborúra vonatkozó elveit, szokásait (például a hadifoglyokra vo. natkoző genfi egyezményeket); s milyen bűncselekményeket követtek el az emberiség ellen (tömegkivégzések, deportálások, koncentrációs és megsemmisítő táborok szervezésével és irányításával stb.). A fasiszta Németország 21 vezetője ült a vádlottak padján, s az a tény, hogy a tárgyalás csaknem egy évig tartott — 1946. október 1-én hirdették ki az ítéletet — mutatja, a felelősségrevonáson kívül más küldetése is volt ennek a pernek. gyetlenebb és legszörnyűbb tények sorakoznak fel, olyanok, melyek évszázadunk legkegyetlenebb és legembertelenebb tragédiáit jelentik. A hatalom megszerzésétől, az ellenzék könyörtelen elnyomásától, s a háborús előkészületektől kezdve, az Ausztria, majd Csehszlovákia, Lengyelország, Nagy-Britannia, Franciaország, Dánia, Norvégia, Belgium, Hollandia, Luxemburg, Jugoszlávia, Görögország, a Szovjetunió és az Egyesült Államok elleni agresszió vonul fel ismét a világ előtt. A bűnök olyan lajstroma, melyek előtt a gonosztevők is pirulnának. Amikor a vádlottak látják, hogy a tényeket nem lehet meg nem történtté tenni, más taktikához folyamodnak. A deportációkról, tömegmészáiiásokről, kínzótáborokról ők nem tudtak, ezért Hitler, Himmler és Bormann felelősek. — Ök azonban nincsenek — sajnos — itt. A vádlottak — ahogy mondták — csak azt tették, amit parancsba kaptak, s amolyan ártatlan bárányok ők * Nullum crimen sine lege? A felelősségrevonás miatti félelmükben azt a jogi tételt próbálták felhasználni, miszerint nem lehet bűntettet elkövetni, ha az nincs törvénybe foglalva. Az ellenzék és a zsidóirtás, s a koncentrációs táborok mind-mind a harmadik birodalom által törvényesített cselekedetek voltak, s a győztes hatalmak nem vonhatják őket felelősségre azért, hogy az akkor érvényes törvényekhez igazodtak ... Ezt a kibúvót azonban a törvényszék statútuma munkatársaik vallomása, Lahousen, a hírszerző szol. gálát tábornoka, valamint a sztálingrádi harcokban foglyul ejtett Paulus marsall okoz nekik kellemetlenségeket. Göring a kihallgatásukat követő szünetben felháborodva mondja: „Ezt az árulót! (Lahousen.) Erről július 20-án megfeledkeztünk! (A Hitler elleni merénylet során kivégzett tábornokokra céloz.) Nem csoda, hogy így elvesztettük a háborút!" „... Kérdezzék meg azt a piszkos disznót (Paulust), tudja-e, hogy áruló! Kérdezzék meg, nem kérte-e még a szovjet állampolgárságot!" S így folytathatnák a vádakat és vádaskodásokat, melyeket egymással szemben tesznek ... Sőt Göring annyira vehemensen próbálja az ingatagokat „bűntelenségükről" meggyőzni, hogy a fogház parancsnoka elkülöníti őt a többi fogolytól. A vádlottak nagy része a tárgyalás befejeztéig kitartott korábbi állítása mellett: A hitleri Németország szörnyű bűntetteket követett el, de ők bűntelenek ... Schirach, a Hitlerjugend vezetője egyike azoknak, aki belátja hibáit. „Az én bűnöm, melyet Isten és a német nemzet előtt be kell vallanom, hogy éveken át olyan személy számára neveltem ifjúságunkat, akit hosszú éveken át sérthetetlen ve. zérnek hittem... — milliók gyilkosa:" Az ítélet 1946. szeptember 30 és október 1-én hirdetik kt Nürnbergben az ítéletet. Göring, Ribbentrop, Keitel, Kaltenbrunner, Rosenberg, Frank, Frick, Streicher, Sauckel, Jodl, SeyssNÜRNBERG NEM TETT PONTOT. „Ha Európa közepén a politika mint fenevadjilozójia érvényesül, akkor e földrészt a vérbeés durvaságbafulladás fenyegeti: a végromlás-" (THOMAS MANN) A vádlottak felett hozott Ítéleten túl — melyhez jóval kevesebb idő is elegendő lett volna — elsősorban az, hogy a világ népei előtt leleplezzék a fasizmus igazi ar-ját. A vádlottak A fővádlott, Adolf Hitler hiányzott ugyan a vádlottak padjáról, mivel 1945 áprilisának végén, a szovjet és szövetséges csapatok közeledte láttán, szerelmével, Braun Évával együtt öngyilkosságba menekült a felelősségrevonás elől. Ott voltak azonban főemberei: Hermahn Göring marsall, a légierők parancsnoka s a birodalmi tanács elnöke, Rudolf Hess, Hitler második embere, aki 1941ben Angliába repült és innentől kezdve semmire sem emlékezett, foachim von Ribbentrop külügyminiszter, aki könnyűszerrel megszegte a legalapvetőbb nemzetközi megállapodásokat is. A vádlottak padján ült Ernst Kaltenbrunner, a biztonsági rendőrség hírhedt vezetője, Hans Frank, Lengyelország helytartója, Wilhelm Frick, volt birodalmi belügyminiszter, a Cseh—Morva Protektorátus helytartója, Alfréd Rosenberg, a Nemzeti Szocialista Német Munkás Párt és a fajelmélet főideológusa, Fritz Sauckel, a külföldi munkások rabszolgamunkájának szervezője, s Hitler további közvetlen munkatársai, akik bűnrészességben közvetlenül felelősek. A bírósági tárgyalás Az amerikai tankok őrizte bírósági épületben délelőtt 10 órakor kezdődött meg a tárgyalás. A Nemzetközi Katonai Törvényszék fővádlói: az Egyesült Államok részéről Róbert fackson, Nagy-Britannia részéről Hartley Shawcrosí, a Szovjetunió képviseletében R. A. Rugyenko, Franciaország részéről pedig Frangois de Menthon. A törvényszék elnöke, Lawrence lord nyitja meg a tárgyalást, s ismertette a vádiratot. A vádirat a személyek bűneit éppúgy felölelte, mint a szervezetekét (a birodalmi tanácsét, az NSDAP vezetőségét, a GESTAPO, SS, S A stb). A vádlottak előtt a vádirat ismert, hisz a cellákban korábban már '.tanulmányozhatták, fgy a kezdeti feszült légkört később az unalom váltja fel náluk. Láthatóan untatja őket a vádirat felolvasása, magabiztosan tekintenek a filmesek kameráiba, s. fülhallgatóikkal Játszadoznak. A tárgyalás ugyanis angol, orosz, francia és német nyelven folyt, s egyidőbeh fordították a szóban forgó nyelvekre. A délutáni szünet az első alkalom arra, hogy néhány hónap után a vádlottak ismét szót váltsanak egymással. Magabiztonságuk fokozódik, s a második napi tárgyaláson arra a kérdésre, bűnösnek érzik-e magukat, egyértelmű a válaszuk: Nem érzem magam bűnösnek. — Nem vagyok bűnös. — Semmilyen bűneim nincsenek. — Nem érzem bűnösnek magam a vádirat alapján. — Nem vagyok bűnös, isten előtt, a történelem és nemzetem előtt tiszta a lelkiismeretem ... Ezután az amerikai bíró bizonyító eljárása következett. Tényeket, adatokat hoz fel, s tanúkat idéz. Az amerikai vád két hetet vesz igénybe. 1945. december 4-én fackson bírót az a jgol Shaivcröss váltja, majd 1946- január 17-én a francia bíró, de Menthon jut szóhoz, február 8-án perig Rugyenko, szovjet hadbíró. Hetek hosszú során át a legkeA vádlottak padján eleve kizárta. Így a bíróságnak az a nem éppen hálás feladat jut, hogy személyenként bizonyítsa az emberiség és a nemzetközi elírások ellen elkövetett bűnöket. A történelem során ugyanis először fordult elő, hogy a béke elleni cselekményekért és a támadó háború előkészületeiért és megindításáért felelős egyéneket nemzetközi bíróság elé állítják... A bírósági tárgyalás azt is bizonyította, azok a személyek, akik szemrebbenés nélkül döntöttek az emberéletek millióiról, kapkodnak s zavarban vannak, ha tetteiket sorakoztatják fel. G. M. Gilbert amerikai katonai pszichológus — aki figyelemmel kísérte a vádlottakat — a Nürnbergi napló című könyvében leírja: azok a személyek, akik a tesztek tanúsága szerint — Streicher, a hírhedt Der Stürmer című antiszemita folyóirat főszerkesztője kivételével — átlagon felüli értelmi képességi kvflcienst értek el, a koncentrációs táborokról szóló film vetítése közben azonban „szokatlanul" viselkednek. Frank görcsösen nyeldes, igyekszik visszatartani könnyeit... Raeder megindulás nélkül szemlél, ... Papén fejét a kezébe hajtva nézi a földet, a filmvászonra még nem tekintett, ... Hess továbbra is zavarosnak látszik, Schirach idegesen szemléli a filmet, nehezen lélegzik, ,.. Funk most sír, •.. Göring siralmasan néz ki, könyökére támaszkodik, ... Fritsche halvány, az ajkát rágja, úgy tűnik, igazán szenved, ... Keitel lehorgasztotta a fejét... Vádak és vádaskodások A kihallgatás során igyekszenek egymást menteni, nem ellentmondani, azt azonban mégsem kerülhetik el, hogy a szembesítés során a hazugságok nyilvánvalóvá ne váljanak. Elsősorban közvetlen Inqart és — távollétében — Bormann kötél általi halálbüntetést kap, a többit életfogytiglani, illetve 20, 15, 10 évi börtönbüntetésre ítélték. Az ítéletet október 15—16-án hajtják végre. Ezt megelőzően az evangélikus lelkész Göringtől megtagadja a lel. ki vigaszt, mert a legkisebb bűntudatról és megbánásról sem tett tanúságot. S bár Göringgel a becsempészett ciánkáli végez, a többiek nem kerülhetik el scrsukat... Sir Dávid Maxwell-Fyfe, a nürnbergi per konzervatív angol bírája így összegezte annak idején véleményét: „A per bebizonyította, hogy a nácik nyakába varrt borzalmak valóságok voltak és nem ellenséges propaganda szüleményei. A vallomások bebizonyították a németek nagy előszeretetét a túlszervezésre és e borzalmakra való nagyfokú adottságukat... A hatalmi szervezet, mely a borzalmak végrehajtásával foglalkozott, minimálisan ötmillió embert pusztított el". A kíméletlenségnek és gátlástalanságnak ez a tragikus bizonyítványa a leglehetetlenebb és irreálisabb történelmi paradoxon, mely megengedhetetlen és megismételhetetlen, s éppen ezért megengedhetetlen és elfogadhatatlan az a „nagyvonalúság" is, ahogy a világ egy része ma is elnézően vi. selkedik az éledő neofasizmussal szemben, vagy ahogy a világ másrészén a védtelen emberek millióit pusztítja a nagyhatalmi önzés és önkény. • S bár Nürnbergben a világtörténelem egy szomorú szakasza lezárult, nem zárult le azonban az a harc, melyet az emberiség folytat azért, hogy a háború és kegyetlenkedések elítélt borzalmas, vádló és vigyorgó képe a világ egyetlen pontján se üthesse fel a fejét, F. Z.
