Új Szó, 1970. december (23. évfolyam, 285-309. szám)
1970-12-31 / 52. szám, Vasárnapi Új Szó
Részeg vagyok rózsám... VILAGITANAK Egy berúgott férfi dülöngél a neonégő tartóoszlopa alatt, s kulcsot dugdos a vasnak. Arra jön egy rendőr, s mosolyogva mond)*: — Ne erőlködjön, jóuram. Senki sincs otthon! — Tévedés, kérem — motyogja a részeg —, mert az emeleten világítanak! MUZSIKA A cigányprímás nagyon ríkatja a hegedűjét. Valaki megszólal: — Hogyan is sírhat ilyen keser vesen egy hegedű? Mire az egyik zenész megszólal: — Már hogyne sírna, kérem alásan, mikor a nyakát folytogatják. a hasát meg fíríselik . . KASZARNYABAN Az egyik katona hazatérve szilveszteri kimenőjéről, jelentkezik a szolgálatos tiszt előtt: — Főhadnagy elvtársnak, jelentem, minden baj nélkül megérkeztem a kimenőről. A tiszt sűrű pislogások közepette válaszolja: — Rendben van, katonák, akkor garázsoljanffk be és térjenek pihenőMAR iON Kovácsné az ablaknál ül fiával, s férjét várja. — Hol maradhat ilyen soká — mérgelődik az asszohy. Egyszer csak földerül a kisfiú area. — Már látom az aput. Ott jön az út Fiindkét oldalán! ŐSZINTÉN Szilveszterkor egy részeg ember támolyog az utcán. A zsebéből krétát vesz elő s a délutáni szürkületben ezt írja a falra: „K5 nem szereti a bort, a dalt a nőt, Nem érdemel boldog újesztendőt" Arra megy egy másik ember, kibogozza a betűket, s aztán dühösen ezt írja alá: „Ha innád savanyú boromat S a nőmmel élnéd sorsodat. Az anyósom tanítana dalra, Nem írnál Ilyet a falra Te marhat v Érdekeset álmodtam nemrég. Egy idegennel beszélgettem a hozoi viszonyainkról. - Nálatok minden ember dolgozik? - Igen, nálunk minden ember munkába jár. Meglepődve nézett rám: - Ha jól értem, van olyan ember nálatok, aki a munkahelyén nem csinál semmit? 0 0 0 Csupa malacság! Motto: Tévedni emberi dolog, mondta a sündisznó és lemászott a keféről. . TUD Simeknek ismerősei már hetek óta azt sugdosták, hogy felesége csalja őt. Meg akar győződni, hogy igazság vagy pedig rágalom a jóakarók beszéde, ezért bejelenti a feleségének, hogv háromnapos szolgálati útra megy. Reggel elköszönt, de persze nem ment sehová, s éjjel becsenget a lakásba. Félretolja az ajtót nyitó, megrémült feleségét és a hálószobába rohan, ahol az ágyban egy ijedt arcú férfit talál. — Tudtam! Tudtam! — járkál idegesen. Erre már beért az asszony is és kifakad: — Igen, tudtál, bizony nagyon ls jól tudtál, de — és ekkor az idegenre mutat —ő még most is tud! MAKOSRÉTES A fiatal házasok annak idején megegyeztek, hogy annyi mákszemet raknak félre, ahányszor megcsalják egymást. Házasságuk huszonötödik éltfordulóján a férfi előveszi a titkos zacskót, s megszámolja a mákot, — öt — mondja feleségének. Es neked mennyi? — Várj egy kicsit, Pista, én elfelejtettem megszámolni, mindjárt nekilátok, de először kiveszem a másik tepsi mákosrétest isi AZ OSZTALYBAN Móricka az iskolában figyelmesen ül. A tanár éppen a hízásról beszél. — Mondjátok meg gyerekek milyen állatok húsától lehet meghízni? — kérdezi a tanár. ö4vJ - Isten tudja, de Paradicsom sem ai mióta ez a maxi divatba jött, már a igazi... (Vilcsek G. rajza) Móricka jelentkezik. — Kérem, a légy húsát ól I A tanár elszörnyülködik: — Ejnye, ejnye, Móricka, miket beszélsz ősszel — Pedig így van, tanító bácsi. Tegnap mondta apu, anyunak, hogy nővérem bekapta a leqyet, azért hízik olyan rohamosan . . . PÁRBESZÉD — Állítólag a Mars-béli nőknek hátukon van a mellük. — Ez szörnyű lehet ... — Tévedés. Tudod milyen kellemes lehet velük táncolni? EMLEN Egy idős néni súgja gyónás közben a papnak, hogy vétett a hatodik parancsolat ellen. — Es mikor volt ez? — Vagy negyven évvel ezelőtti — S maga most mondja nekem? — Mit csináljak, olyan szívesen emlékszem erre vissza ... MOZIBAN Mozi. Sötét nézőtér. Egy női hang: — Kérem, nem tudja máshová tenni a kezét? — Dehogynem, csak rögtön nem mertem. LEVEL A nyolcadikos fiúk levelet írnak a lányoknak: „Gyertek ma délután a parkba, csókolódzunk egyetI A lányok nevetve írnak vissza: Jrfatok a hatodikosoknak, ml már ennél tovább léptünkI - Ezt nem mondhatnám. A férfiak többsége például megbeszéli a mérkőzéseket. Gól volt vagy nem, jó volt vagy sem, ez jó csapat, ez még jobb csapat, de az a legeslegjobb csapat ... - szóval ez sem lazsálás, sőt egészen kimerítő dolog. Aztán inni is kell sokat. Születésnap, névnap, férjhez megy, végre megnősül, végre elválik, kitüntették, de bezzeg őt nem tüntették ki, iszunk örömünkben, iszunk bánatunkban, iszunk csak úgy, szóval ezt is bírni kell ám szusszal. Aztán az asszonyoknak is van mit csinálni. Dumcsik, pletykák, cuki kis pulcsik stirölése, kávéház, intim telefonálások, aprócseprő bevásárlások, baráti tórogatások, szóval iparkodniok kell, hogy ezt mind elvégezzék nyolc óra alatt. Újabb kérdést tett fel: - S akkor ezek mikor dolgoznak? - A munkaidő után. Akkorra mór mindenki kipiheni az előző nap fáradalmait, s újult erővel fog munkához. A férfiak másodállásba mennek, vagy fusiznak, esetleg üzletelnek. A nők varrnak, kötnek s néhányan szintén üzletelnek. Mindannyian szép pénzeket keresnek. - Miért, a munkahelyen nem fizetik őket? - Dehogynem. Az elvégzett munkához képest nem is rosszul. Csakhogy az igények nőnek. S ezekhez egyre több pénz kell. - Akkor dolgozzatok többet a munkahelyen I - Ugyan, ez túl egyszerű lenne. Sokkal jobb, ha a fuslk árát és más mellékjövedelmeket növeljük. Csodálkozva csóválta a fejét, aztán ismét kíváncsiskodott: - S a munka után mit csinálnak ezek az emberek? - Szórakoznak, művelődnek, s néha morgolódnak. - Miért? - Hogy keveset keresnek, s azért mehetne jobban is. - Ilyen munkával? - Mindegy. Lényeg a morgolódás. Enélkü! nem tudnak élni. - Mondd, mindenki így csinálja ezt? - Szamár vagy. Akkor éhenhalnánk. Sokan vannak, akik rendesen dolgoznak. - Ök nem morgolódnak? - Néha, főleg azokra, akik csak munkába járnak. - És meddig lesz ez így? - örökké nem, az bizonyos. Egyszer hoznak majd olyan hatékony rendeletet, amely csak a jól elvégzett munkát engedi megjutalmazni, s gátat vet a fusizók, ügyeskedők, csalók és többi hasonszőrű siserehad mesterkedéseinek. - És te ezt még megéred? - Igen - feleltem meggyőződéssel. Azután felébredtem. Bízom benne, hogy ez a felelet nem lesz mindig csak naiv ólom ...