Új Szó, 1970. december (23. évfolyam, 285-309. szám)

1970-12-04 / 288. szám, péntek

AZ IRÁNYÍTÁS LÉNYEGE HOGYAN AlAKULHAT Kl EREDMÉNYES IPARIRÁNYÍTÁSI RENDSZER VÁRHATÓ-E JAVULÁS A POSTASZOLGÁLAT TERÉN A Közlekedés-, PostaUgyi és Távösszeköttet ési Minisztérium válasza cikkünkre A Vasárnapi Oj Szó szeptember 20-i számóban „Ezúttal a távbeszélőről" című írásunkban foglalkoztunk a postai szolgálat fogyatékosságaival. Az írást és a közben beérkezett hasonló jellegű panaszt Diószegi Ilona kulcsodi olvasónktól továbbítottuk a Közlekedés-, Postaügyi és Távösszeköttetési Minisztériumhoz. A közelmúltban kaptuk meg a terjedelmes választ, melyet az alábbiakban kivonatosan ismertetünk. Szlovákiában a posta naponta állag 751)00 kézi kapcsolásos vagy félig automata kapcsolással történő városok közötti telefonösszeköttetést bonyolít le. A telefonhálózat automatizálása távlati terv alapján történik. Tavaly a telefonközpontok dolgozói még 24 millió kapcsolást végeztek, az idén és a következő években ez a szám (az automatizálás eredményeként) egyre csökken. Miért a Nyitra — Léva — Ipolyság vonal? A minisztérium válasza leszögezi, hogy jelenleg a következő vonalak okozzák a legnagyobb problémát: Bratislava — Nyitra—l.éva—Ipolyság, továbbá Nyitra -Komárom és a nagy kürtösi (Vefký Krtísj járás. A délelőtti órákban ezekre a vonalakra sokat kell várni. Léva és Ipolyság között a leggyengébb a vonal. Sokszor alig hallható a beszélgetés, sőt gyakori a vonalszakadás is, mivel a fö.ld felett húzódó vezeték külső, idegen beavatkozás miatt sokszor megrongálódik. Nyitra—Verebély—Léva között már lefektették a távolsági vezetéket, amelynek egy részét — az erősítő állomások felépítése után — már 1972-ben üzembe helyezik. Bratislava és Nyitra között 1973 végére várható az automata összeköttetés bevezetése. Természetesen más vidékeken is akadnak hiányosságok, de nem olyan kirívóak, mint az említett vonalon. Intézkedések történnek az apróbb hibák felszámolására is, de ez sokban függ az állami költségvetésből e célra előirányzott évi összeg nagyságától. Kell-e fizetni a távirat kézbesítéséért? A táviratkihordás terén előforduló hiányosságok mindenekelőtt onnan erednek, hogy a városokban kevés a kézbesítő. A községekben, kisebb településeken a táviratot részben saját, másrészt alkalmi kézbesítők hordják ki. A táviratok kézbesítése bérmentes azokban a községekben, ahol postahivatal működik és néhány községben, ahol bevezették az ún. gyorsított táviratkézbesítést. Ennek az a lényege, hogy a postahivatal megállapodást köt — általában a helyi nemzeti bizottsággal, egységes földművesszövetkezettel, állami gazdasággal. A posla lediktálja a távirat szövegét a telefonszolgálatot teljesítő személynek, aki a táviratot kézbesiti a címzettnek. Ezért a szolgáláiért előre megállapított öszszeget kap, melyet a posta fizet ki. Ahol nincs postahivatal és nincs ún. gyorsított táviratkézbesítés, tehát a külső kézbesítési körzetekben az érvényes előírások értelmében kézbesítési díjat szednek. A kézbesítési díj kilométerenként 1 korona. Kulcsod község Medve külső kézbesítési körzetébe tartozik. A kettő közötti távolság 4 km. A kézbesítő által kért összeg tehát megfelelt az előírásoknak. A Kulcsodi Hnb nem vállalta a gyorsított táviratkézbesítést, ezért Kulcsodra a medve! posta kézbesítője hordja ki a táviratokat. Előfordulhat, hogy a távirat tartalmára, sürgősségére való tekintettel kézbesítő hiányában kivételesen a posta megkéri a helyi nemzeti bizottságot a távirat továbbítására, amiért természetesen nem kérnek kézbesítési díjat. A minisztérium egyben megbízza a bratislavai postaigazgatóságot, hogy az egész dunaszerdahelyi járásban vizsgálja felül a táviratkézbesítés helyzetét. Munkaerőhiány a telefonközpontban A távbeszélőszolgálat egyik legnagyobb problémája a gyakori munkahelyváltoztatás. Sokan távoznak a telefonközpontokból. Ez a jelenség nagyobb mértékben 1968-tól észlelhető, amikor köztársaságunkban bevezették a szabad szombatokat. A telefonközpontokban lényegében minden járási székhelyen és volt járási székhelyen három műszakban dolgoznak. A távozó .munkaerők a megállapítások szerint éppen a három műszak, a szombati és vasárnapi munka miatt keresnek más munkát. A távozókat sokszor kezdő munkaerőkkel kell helyettesíteni. Ebből is adódhatnak azok a fogyatékosságok, amelyekről az említett cikkben szó volt. Az utóbbi időben — az országunkban folyó konszolidálással párhuzamban — a távozók száma egyre csökken, fgy lassan lehetővé válik, hogy megszigorítsák az ellenőrzést és később megválogassák a munkaerőket, majd a nem megfelelőket elbocsássák. A minisztériumi válasz utolsó bekezdéséből szó szerint idézünk: Tisztelt elvtársak, biztosítjuk önöket, hogy ágazatunk vezetősége mindent elkövet a postai szolgálat megjavítása érdekében ... A párt és a kormány törekvéseivel összhangban a posta és távösszeköttetés terén mi is mindent megteszünk és megjelelő intézkedéseket foganatosítunk. Bizonyára olvasóink is megelégedéssel nyugtázzák a felvetett problémák megoldására tett minisztériumi ígéretet akkor is, ha a határidők kissé távoliak. Ám úgy véljük, hogy az időhöz kötött beruházási és munkaerőproblémákon túl máris foganatosítani kellene olyan intézkedéseket, amelyek megszüntetnék az ügyfél jelenlegi kiszolgáltatottságát. Nem szabadna előfordulnia olyan esetnek, hogy a Bratislavában szombaton „sürgős" (súrne) jelzéssel (és ennek megfelelő díjszabással! j feladott küldeményt a nyitrai címzett csak kedd délután kapja meg, pedig az ilyen küldemények 24 órán belüli kézbesítésére a posta kötelezettséget vállal. Számos hasonló apróságot sorolhatnánk fel a panaszok és saját tapasztalataink alapján. De minden apróság mögött éppen az ügyfél iránti kellő felelősség hiánya bújik meg — történjék bármi okból is. Igazi konszolidációról a posta vona Ián is csak akkor beszélhetünk majd, ha e felelősséget a jelen gyakorlattól eltérően a mindennapi életben is észleljük. Az iparirányítás rendszeréről sok vita folyt, számos kísérlet és elméleti munka foglalkozott a gazdasági vezetés hatékonyabbá tétele kérdésével. Alapjában véve a tervszerű központi irányítás és a vállalati hatáskör, illetve önállóság közti arány megszabásáról volt szó. Az optimális arányt különféle modellek fejezték ki. Mint ismeretes, ezek a modellek megfelelő gyakorlati kipróbálás nélkül általános praxissá váltak, anélkül, hogy helyességük beigazolódott volna. Az eredmény a vállalati önállóság túlsúlyba jutása lett az optimális, hatáskör helyett. Ennek következménye lett a tervezettség szétzüllesztése, anarchisztikus tendenciák felülkerekedése a népgazdaságban, fantasztikus méretekben eltorzított viszonyok a szállítói-megrendelői kapcsolatokban. A lényeg, mint látjuk, az irányítási rendszer meghatározásában az elméleti modellek megszerkesztése volt. Ugyanakkor a gyakorlati problémák egészen másutt szorítottak és szorítanak ma is. Az elképzelés, hogy az általános modell bevezetése majd a többi problémát is megoldja, helytelennek bizonyult. A drágán megfizetett tapasztalat és a gyakorlati problémák felismerése lehetővé teszi, hogy elgondolkozzunk fölötte: hol, mely ponton kell hozzálátni egy eredményes irányítási rendszer kialakításához? Az egész probléma félremagyarázását, sőt, a visszaéléseket e téren főleg az fette lehetővé, logy a rendszer kialakítása nem ott kezdődött, ahol minden építkezés: az alapoknál. Az üzemekben, vállalatokban és szakágazatokban napjainkban egy igen jelentős tevékenységnek vagyunk tanúi: belső rendteremtésssel kezdik a munkát olyan viszonyokban, amilyenek vannak és nem irracionális modellekre és elképzelésekre építenek, hanem konkrét szükségletekre. Történik ez a konszolidálás, a felajánlási mozgalom, a tervteljesítés keretébsn és érdekében. Nem beszélünk iparirányítási rendszerről. A valóságban azonban ezt építjük —• az alapoknál, tehát a legjobb módszerrel. Ezek az alapozási munkák az üzemekben három síkban folynak: 1. a káderpolitikában, 2. a komplex racionalizálási programok megvalósításában és 3. a munkafegyelem megszilárdításában. E helyütt leginkább a munkafegyelem kérdésére és szerepére szeretnénk felhívni a figyelmet. Ez' ugyanis -minden iparirányítási rendszer — legyen bármilyen modell szerinti — lényege, s kiindulópontja. Ezért elhibázott minden olyan törekvés, amely másutt kezdi az irányítási rendszer építését. Példa erre az új Irányítási rendszer két év előtt szélsőséges gyakorlata, amely egy elképzelt és kiszámított, ám mindvégig elméleti modell automatikájára bízta a gyakorlati termelőmunka megjavulásár, hatékonyabbá tételét. A munkaerkölcs ettől nemhogy megjavult volna, hanem szétzüllött a „majd ha következelesen érvényesül az új rendszer" jelszó jegyében. Az iparirányításban a terv tekintélyének visszaállításán kívül konkrét intézkedések születtek egy-egy probléma operatív megoldására, vagy valamilyen aránytalanság enyhítésére. Modell-átépítésről szó sincsen, a mechanizmus megmaradt. Valami mégis megváltozott és ez kézzelfogható konkrét eredményekben mutatkozik meg. Miért? Mert következetes munkával sikerült az üzemekben és a munkahelyeken az alapokat megszilárdítani. Minden irányítási rendszer alapját, a munkafegyelmet megszilárdítani. Es ebből nőhet ki csak az, amit a Szovjetunióban gazdasági reformnak, Magyarországon új mechanizmusnak neveznek, s ami oly örvendetes eredményeket hoz. A breznói Hídelem Gyárban, a žilinai Slovena textilgyárban, a Ziar nad Hronom-i Alumínium Művekben, a handlovái szénbányákban és számos más üzemben és vállalatban új, tökéletesített belső szabalyzatok születnek. A handlovái bányákban például november elsejéig kidolgozták az új szolgálati szabályzatot, amelyet minden dolgozóval 15-éig megismertettek és decembertől életbe léptetnek. A szolgálati szabályzat pontosan körülhatárolja minden funkció, minden szintű dolgozó munkakörét, kötelességeit és felelősségét. Az új ebben az, hogy ez a szolgálati szabályzat nemcsak akkor kerül elő, amikor valami baleset történik, vagy a rossz eredmények miatt kell felelősségre vonni a felelőst. Minden szintű vezető kötelessége (munkakörének része) a kiadott utasítások elvégzésének ellenőrzése, értékelés a munkaidő kihasználása, a munka szabályszerű átvétele, a biztonsági előírások betartása szempontjából. A jó aknászok számára mindez nem ^ újat jelent, mert ők eddig is így tettek. Oj számukra ez csak annyiban, hogy munkájuk — jó munkájuk — értékelése jobb lesz, mint azoké, akik munkahelyeiken tűrték a lazaságokat. Mivel az új intézkedéseket a pártszervezet és a szakszervezet politikailag támogatja és sürgeti, nem lehetséges többé a lazaságok elkendőzése. Másszóval: a szakszervezet nem áll a fegyelemsértő mellé, hogy megvédje akkor is, ha megsértette a szabályzatot (pedig ez, mint emlékszünk, az I96«-as „modellnek" szerves része volt, és egyenesen a munkafegyelem ellen irányult). A munkafegyelemmel kapcsolatos komplex intézkedések, amelyek ebben az időszakban az üzemekben körvonalazódnak és fokozatosan megvalósulnak, annak konkrét bizonyítékai, hogy az egyedül eredményes és sikert ígérő módszerhez folyamodtunk egy eredményesebb és a múltnál jobban működő gazdasági mechanizmus tökéletesítésében: az alapoknál. a munkafegyelemnél kezdtük, fts ez máris eredményt hoz. VILCSEK GÉZA A hulladék is érték Műhelyekben, házunk táján bőven akad papír, textil, ócskavas vagy egyéb hulladék. A legtöbb esetben a szemétbe dobjuk és örülünk, hogy megszabadultunk tőle. Pedig egy kis fáradsággal értékesíthetnénk a hulladékot. Igaz, nem százasokat kapnánk érte, csupán néhány koronát, no meg sorsjegyet, és egy kis szerencsével értékes nyereményben is részesülhetnénk. Ez azonban az éremnek csak egyik oldala. A másik — s ez a fontosabb —, hogy a hulladékra feldolgozó üzemeinknek is szüksége van. A világ egyetlen ipa rilag fejlett országában sem hanyagolják el a hulladék begyűjtését, feldolgozását. Ezekből különböző technológia alkalmazásával értékes és olcsó nyers anyagot lehet nyerni. Hazánkban nyolc hulladékbegyűjtő vállalat — három közülük Szlovákiában van — évente mintegy 800 millió korona forgalmat ér el, s ebből feldolgozás útján 15 milliárd korona értéket alkotnak. Az említett vállalatok fennállásuk 21 éve alatt 3 206 309 tonna papírt, 400 531 tonna textilt, 2 420 634 tonna ócskavasat, 12 484 699 kiló tollat, 582 448 tonna csontot, 4 377 076 darab kecske-, 15 millió 726 145 gida , 222 615 818 Nem minden hulladék való a szemétbe % Huszonegy év alatt 45 000 hektár erdőt mentettünk meg % A hulladékbegyűjtés terén bőven van még tartalék % Korszerű begyüjtöhálózatra van szükség 0 A nemzeti bizottságoknak is segítséget kell nyújtaniuk házinyúl és 18 271972 mezeinyúlbórt vásároltak fel. Ha ezt a fontosabb hulladékot 10 tonnás vagonokba raknák, hazánk vasúthálózatának felét foglalnák el. A szakemberek véleménye szerint egy vagon összepréselt papírral 36 köbméter lát takarítunk meg. A hulladékgyűjtő vállalatok 21 év alatt 320 631 vagon papírt vásároltak fel, ezzel több mint 45 000 hektár erdőt takarítottunk meg. A papírhulladék fontossága évről évre növekszik. Míg 1949-ben országos méretben 86 190 tonna papírhulladékot vásároltak lel, addig az idén a feldolgozó iparágaknak már 275 550 tonnára van szükségük. Ennek az óriási mennyiségnek a biztosítása az eddigieknél jobb szervező munkát igényel, s ugyanakkor közvetve minden állampolgárt arra figyelmeztet, hogy a papírhulladék értékesítésére nagyobb gondot fordítson. Több példa is bizonyítja, hogy e téren vannak A Szovjetunióban banya szőtt konyhasó egyharma dát a Volga alsó folyásánál, a kiszáradt Baszkuncsak-tó ból nyerik. Képünkön a sót a vasúti kocsikba rakják. (felvétel: ČSTK TASZSZI \ -JÄLmég tartalékaink. Például a hazánk felszabadulása 25. évfordulójának alkalmából a televízió szervezte „ETAPA 26" városok közötti verseny keretében Senicán és Myjaván egy hét alatt 143 943 kiló papírhulladékot gyűjtöttek össze. Sered és Pezinok még rajtuk is túltett, mivel itt 160 815 kilót adtak át a begyűjlőközpontnak. Az iskolákban is lolyik a verseny. A járások legjobb eredményi elérő iskolájából minden évben két diáit; utazik külföldre. Igaz, sok még a versenyben a formalitás. Ezt mielőbb ki kell küszöbölni. A városokban egyre nagyobb gondot okoz a begyüjtoközpontok hálózata. A városok korszerűsítésével ezek egyre jobban kiszorulnak a belvárosból, és sajnos, az új lakótelepekről is. Pedig ha a hulladékgyűjtés fokozására törekszünk, ezekről sem szabad megfeledkeznünk. Ugyanis, ha reálisan nézzük a dolgokat, néhány kiló papír, textil vagy egyéb hulladékkal senki sem fog órákat ulazni túlzsúfolt autóbuszon vagy villamoson. Tehát korszerű begyüjtöhálózat kiépítésére van szükség. Ezen a téren sokat segíthetnek a nemzeti bizottságok. örvendetes — ez fóteg a vidéket érinti —, hogy a bratislavai vállalat mozgó begyűjtöközpontokat szándékszik tizembe helyezni. így szeretné növelni eddigi eredményeit. A bratislavai és a többi huN ladékbegyüjtő vállalat törekvé* seit mindnyájan elősegíthetjük és kell is, hogy elősegítsült. Nem miden hulladék való a sz®métbe. A hulladékbegyűjtés fokozásával feldolgozóiparunkon, népgazdaságunkon segítünk. Ezért ne sajnáljuk a táradságot. NÉMETH JÁNOS