Új Szó, 1970. december (23. évfolyam, 285-309. szám)
1970-12-23 / 304. szám, szerda
Mi a helyzet a Calexszal? Ez év augusztus végén és szeptemberében szerkesztőségi postánkban feltűnően megszaporodtak a hűtőszekrények meghibásodásával és a javításukkal kapcsolatos panaszok. Olvasóink leveleikben egyrészt a gyártó vállalatot, a Zlaté Moravce-i Calexot bírálták azért, mert — egybehangzó vélemények szerint selejtes árut szállít az üzletekbe s így félrevezeti, becsapja a vevőket. Másrészt a javítóüzemeket pl. az érsekújvárt Renokovot — amelyek a garanciális levél alapján kötelesek volnának a hibás készülékeket záros határidőn belül kijavítani, azonban ezen kötelezettségüknek korántsem tesznek eleget. Olvasóink panaszaival több ízben is foglalkoztunk és értünk is el bizonyos eredményeket, ám ennek ellenére sem tekinthettük megoldottnak a kérdést, mivel véleményünk szerint itt átfogó intézkedésekre van szükség egyrészt a Calex gyártmányai minőségének megjavítására, másrészt a Renokovnál a garanciális javítások biztosítására. Éppen ezért az érsekújvári Renokov válasza alapján lapunk október 7-i számában „Az objektív nehézség még nem megoldás" című cikkünkben részletesen foglalkoztunk a Calex gyártmányainak minőségével és a hűtőszekrények javításával kapcsolatos kérdésekkel. A Renokov, illetve az Érsekújvári Jnb ellenőrzési osztályának válusza alapján megírtuk, hogy a vállalat hűtőszekrény javítórészlege 1970. szeptember 17-én 804 elintézetlen javítási kérelmet tartott nyilván. Ez a mennyiség pedig tarthatatlan helyzetet teremtett s éppen ezért cikkünkben megkértük az SZSZK Legfelsőbb Ellenőrzési Hivatalát, hogy az ügyben érdekelt minisztériumokkal együtt, vizsgálja felül egyrészt a Zlaté Moravce-i Calex vállalatnál, másrészt az érsekújvári Renokovnál fennálló helyzetet és a hibák eltávolítására tegye meg a szükséges intézkedéseket. Időközben lapunk október 22-i számában „Semmitmondó válasz a Calextól" című cikkünkben foglalkoztunk a Calex vállalatnak kritikáinkra küldött válaszával, amellyel szerkesztőségünk nem értett egyet, mivel egyetlen szót sem ejtett a lényegről: gyártmányainak minőségéről. Előbbi cikkünk kiegészítésként ezt a cikket is megküldtük a Legfelsőbb Ellenőrző Hivatalnak. Kritikánkra, illetve cikkeinkre František Lipka elvtárs, a Legfelsőbb Ellenőrzési Hivatal alelnöke válaszolt. A válasz megállapítja, hogy a cikkeinkben közöltekre való tekintettel a Legfelsőbb Ellenőrzési Hivatal fő figyelmét a megállapított fogyatékosságok kiküszöbölésére fordítja. Az Érsekújvári Jnb népi ellenőrzési bizottsága tájékoztatta őket a Renokov által hozott intézkedésekről. E szerint a Renokovnál októberben kilencre növelték a hűtőszekrény-javító szerelők számát. Ugyancsak októberben generáljavítás után átvettek egy autót, melyet a komáromi járásba osztottak be, továbbá két autó szállítja a szerelőket a dunaszerdahelyi és a komáromi járásban, ezenkívül két szerelő a saját gépkocsiját használja. Pótalkatrészek biztosítása érdekében személyes tárgyalásokat folytattak a termelőüzemmel s ennek eredményeképpen növelték azok szállítását, bár az alkatrészekből a választék még mindig nem kielégítő. Ezek az intézkedések lehetővé tették, hogy a Renokov októberben 271 garanciális és 111 egyéb javítást végzett el, összesen több mint 400 ezer korona értékben. A Renokov vezetőségének véleménye szerint valószínű, hogy az év végéig a javítórészleg elvégzi az összes javítást annak ellenére, hogy november 9-én a három járásban 462 javításra szoruló hűtőszekrényt tartottak még nyilván. Október elején a Renokov élére új vezetőt neveztek ki. A válasz továbbá tudomásunkra adja, hogy az Érsekújvári Jnb népi ellenőrzési bizottsága nyilvántartja mindazokat, akiknek hűtőszekrényüket eddig még nem javították meg s figyelemmel kíséri a javítások elvégzését. A helyzet megjavítására hozott intézkedések teljesítését a' Legfelsőbb Ellenőrzési Hivatal is ellenőrizni fogja. A Legfelsőbb Ellenőrzési Hivatal válasza befejezésül leszögezi: a Calex hűtőszekrények fogyatékosságaira jelhívta az Iparügyi Minisztérium figyelmét és felkérte, hogy a helyzet megjavítására hozott intézkedések eredményeiről tájékoztassa az Űj Szó szerkesztőségét. Megköszönjük a Legfelsőbb Ellenőrzési Hivatal válaszát és reméljük, hogy az Iparügyi Minisztérium intézkedéseinek eredményeként a Calex vállalat gyártmányai ismét visszaszerzik jó hírnevüket és a vásárlók bizalmát. Üzembe helyezték a kelenyei tv erősítőállomást Még január 29-i számunkban Deák Teréz olvasónk levele alapján „A televízió, a villanyáram és a bürökrácia" c. cikkünkben foglalkoztunk azzal, hogý Kelenye (Kleňany) község térségében felépített televí zióerősítő állomás nem működik, mivel nem kapcsolták rá a vilanyhálózatra. Az erősítőállomás nélkül viszont nem lehet fogni sem a bratislavai, sem a Banská Bystrica-i tv adásait. Cikkünkre a bratislavai Rádiókommunikáció-szerelő Vállalat válaszolt, és arról értesítette szerkesztőségünket, hogy a 22 kilo wattos összekötő megépítésével a lévai járási energetikai üzemet bízták meg, s hogy ezeket a munkákat második negyedévi tervükbe vették be. Ezt lapunk március 12-i számában meg is írtuk s annak a reményünknek adtunk hangot, hogy a kelenyei tv erősítőállomást az év második felében valóban üzembe helyezik. Sajnos, nem így történt. Az utóbbi hetekben több olvasónktól kaptunk levelet és arra panaszkodnak, hogy az ígéret ellenére is az erősítőállomást még mindig nem helyezték üzembe s e miatt a tv-adásokat nem tudják fogni. Ismét a Rádiókommunikáció-szerelő Vállalathoz fordultunk, hogy adjanak tájékoztatást mi az oka annak, hogy a kelenyei tv erősítőállomást még mindig nem helyezték üzembe. A vállalat válaszában rámutatott arra, hogy Szlovákia területén a tv-adások vételének legnagyobb akadálya az erősítő-állomások építése és rákapcsolása az elektromos hálózatra. Ezeket az erősítőállomásokat a járások építik és eddig már 55 épült fel, de még csak a felét sem tudták üzembe helyezni. A kelenyei erősítőállomás esetében a már említett 22 kilowattos összekötőt erdőn kellett keresztül vezetni, amivel viszont a tervező nem számolt s éppen azért utólag kellett utat vágni a vezeték számára, ami hoszszabb időt vett igénybe. Ezért késett az erősítőállomás üzembe helyezése. A Rádiókommunikáció-szerelő Vállalat tájékoztatása szerint a kelenyei tv erősítőállomást december 20-án üzembe helyezik, ami reméljük valóban meg is történt, tekintve hogy a vállalat levelét a múlt héten, tehát 20-a előtt kaptuk meg. Úgy véljük, hogy a Rádiókommunikáció-szerelő Vállalat a kelenyei tv-erősítőállomás üzembe helyezésével kellemes karácsonyi és új évi meglepetést szerzett a környék lakosságának. Hm lehetne vasárnap is autóbuszjárat? Ve a k István kírályrévi (Kráľov Brod j olvasónk azt a kérdést teszi fel szerkesztőségünknek küldött levelében, hogy vasár- és ünnepnapokon is nem lehetne-e autóbuszjáratot biztosítani Vágsellye — O r f öld / Slovenské Pole/ és Nádszeg /Trsticej között. Miilt olvasónk írja, az úrföldi dolgozók ezt már több ízben kérték a CSAD illetékeseitől. de kérésüket minden esetben indokolás nélkül elutasították. A vasárnapi autóbuszjáratra azért volna szükség, mivel e nélkül a település teljesen el van zárva a külvilágtól. Ugyanis a legközelebbi vasútállomás Vágsellye, amely 12 km-re van Orföldtől s autóbuszjárat hiányában Vágsellyére csak gyalog lehet eljutni. Pedig többen vannak, akiknek vasárnap is munkába kell menniök s gyalog megtenni az utat, amely eléggé fáradalmas és hosszadalmas is. Megkérjük a ČSAD galantai járási kirendeltségét és a járási nemzeti bizottság közlekedési osztályát, vizsgálják felül a Slovenskej Pole-i lakosok kérését, hátha egy kis Jóakarattal kérésüket teljesíteni lehetne. Intézkedéseikről, illetve álláspontjukról szerkesztőségünket értesíteni szíveskedjenek. Miért nem világítanak a neonépk Bényen? Varga Ferenc ifjú tudósítónk levelében Bényről (Biüa, érsekújvári járás), erről a műemlékeiről nevezetes Garam menti községről fr. Megírja, hogy a közelmúltban a faluszépítési akció keretében parkosítási munkákat végeztek, úgyhogy a község joggal nyeri el az arra vetődő idegen tetszését, viszont ha beköszönt az est, a falura a teljes sötétség borul. Pedig négy éve neon fényégőket szereltek fel a községben és működtették is őket, jelenleg azonban kihasználatlanul állnak, nem világítanak s a falu lakossága nem tudja, hogy mi ennek az oka. így hát mi kérjük meg a Bényi Helyi Nemzeti Bizottságot, tájékoztassák szerkesztőségünket arról, mi az oka annak, hogy a neonégők nem világítanak és hogy kellő intézkedéssel nem lehetne-e ezen az áldatlan helyzeten változtatni. BAT KY LÁSZLÓ i y Í r H P % * H P % KLOSS SZAZADOS KALANDOS TÖRTÉNETE 30. Anna megállt egy régi épület kapujában. — Hát itt vagyunk. Egy barátnőm adta kölcsön két napra a lakását. Elutazott Krakkóba. Bejössz? Nem mehetett, llzáéknál félóra múlva várják. Ott meg kell ismerkedni von Henning Benitávál, a Harmadik Birodalom legnagyobb reménységének lányával, akinek remélhetőleg megtetszik az Abwehr elegáns tisztje. llza és Ruppert villája a Roz Allén, Vacsó legszebb fasorában volt. Amikor Kloss megérkezett, llza éppen Lothar Sturmbannführerrel táncolt. Erről a szögletesfejű, száraz, szikár férfiról az a hír járta, hogy se a nők, se az ital nem tudják levenni a lábáról. Kevesen táncoltak. A társaság nagy része a bárpultnál lebzselt. A díszegyenruhás férfiak társaságából kirítt Henning profeszor, kifogástalan sötét öltönyében. Ügy állt ott az italpultnál, mintha egy előkelő idegen világból csöppent volna a háborús fészekbe. Benita mellette állt, sötét szemüvege mögül gyanakvóan nézegette a társaságot. — Örülök, hogy mégiscsak eljöttél — tietett hozzá Ruppert. Először Hennittgékhet vezette. — Kloss főhadnagy, az Abwehr és a nők bálványa — mondta Benitának, majd a professzorral ismertette meg. Henning keze száraz és hideg volt. Benita kezét egy másodperccel az udvariasság határán túl tartotta tenyerében. A lány szemüvege alól figyelmesen megnézte magának Hanst. De a kéz szorításra arcán villanásnyi ftntor fu tott végig, mintha csak azt mondaná: No lám, te is csak Henning lányát látod bennem. Ruppert poharakat hozott. A lemez játszó elhallgatott és a professzor mel lett llza és Lothar jelent meg. — Végre egyszer hivatalos kötöttségek nélkül is találkozunk főhadnagy úr — fordult Lothar Klosshoz. — Gondolom, hogy Sturmbannführer úr nem a tánc keduéért jött — mondta halkan Kloss. Lothar elmosolyodott — Bizonyos vonatkozásban egy katona soha nem lehet egészen civil. Különösen, ha von Henning professzor közelében van. llza nagyon hangosan nevetett vala min. Aztán a professzorhoz lépett. — Táncolna velem, professzor úr? Apám szerint ön kitűnő táncos. Henning valóban jól mozgott a parketten. Egy szentimentális tangó ütemére lágyan repítette llzát. Kloss jelkérte Benitát. —- Azt hiszem, hogy mi már találkoztunk valahol — kezdte Kloss. Dühös volt, amiért semmi okosabb nem jutott az eszébe. — Mindig ezzel kezdi az ismerkedést, főhadnagy úr? — Nem, nem! — tiltakozott Kloss — nagyon kellemes önnel táncolni. A tangó végén a bárpulthoz kísérte a lányt. Töltött a poharakba, de Benita éppencsak megnedvesítette ajkait. — Sokáig marad Varsóban? — kérdezte a férfi. — Nem tudom. De miért érdekli Önt? — Például megmutatnám magának Varsót. — Gondolja, hogy van itt valami figyelemre méltó? — vonta fel kérdőn a szemöldökét a lány. — Biztosan, hiszen ahol maga van, ott máris elegendő j így elemreméltót talál az ember. A tisztek egyre gyakrabban töltögettek a poharakba. A beszélgetések is hangosabbak lettek. Kloss ezt várta. Ugy tett, mintha a zene andalító ritmusára figyelne, közben éberen figyelt minden félmondatra: — Franz éppen most tért vissza Kurszk alól ... — csacsogta egy lány. — Valami offenzívára készülnek... A fivérem egy csodás kisestélyit küldött Párizsból... Holnap utazom — mondta egy Wehrmacht-tiszt, és szorongatta a lány kezét. — Már csak egy éjszakánk van drágám . .. A bábeli hangzavarból is kicsengett llza ideges nevetése. — Igyanak uraim! Ebben a rohadt városban az embernek időnként jól be kell rúgni! Ruppert sietve táncra kérte llzát, közben kérlelte, hogy viselkedjék csendesebben, ne igyon többet. Von Henning és Lothar a pultnál álltak, teli poharakkal a kezükben. A professzor kicsit közelebb hajolt Lotharhoz: — Ki áz a fiatalember, aki Benitávál táncol? — Kloss főhadnagy, — válaszolta Lothar. — Azt már tudom. De csak azt, — mondta kicsit türelmetlenül a profeszszor. — Rendes ember. Nagyon rendes családból származik. Henning arca változatlanul merev maradt. — Nem érzem jól magam ebben a városban — mondta kis szünet után. — Berlinben figyelmeztettek, hogy nagyon kell vigyáznom . . . — Teljesen nyugodt lehet, professzor úr — mondta Lothar. — Kitűnő embereim vannak, egytől egyig tudják, hogy ez is jront. Kloss állandóan Benitávál táncolt. Közben mindig Annára gondolt, így erőltetve magára valami kedvességet. — Mire gondol, főhadnagy úr? — kérdezte a lány. — Magára. Kettőnkre. Arra, hogy ebben a furcsa világban két ember így összetalálkozhat, — közben magához szorította a lányt, és az már nem ellenkezett. Kloss furcsán érezte magát, aztán rájött, hogy figyelik. Ruppert figyeli kitartóan. Ruppert, aki már alig állt a lábán. llza el akarta vinni Ruppert poharát, de az görcsösen marokra 'fogta, újra töltött és ivott. llza tehetetlenségében a zongorához ült, játszani kezdett, majd inkább csak dúdolva, szép alt hangon énekelni kezdett egy divatos katonadalt. A találkozó a Pomianovszkii presszóban volt. Kloss már jó ideje szemmel tartotta a környéket. Látta, amikor Ruppert leszállt a villamosról, s belépett a kávéházba. Ojabb félóra telt el, Kloss megnyugodott, Ruppertet nem követték. Az utcán semmi mozgolódást nem észlelt. De tovább figyelt. Látni akarta, amint Anna belép, és amikor jeladatát teljesítve zavartalanul távozik. Ruppert ezalatt idegesen ült a sarokasztalnál. Kezében a megbeszélés szerint a Berliner Zeitung aznapi számát tartotta. Az asztalon egy doboz „Privát" cigaretta hevert, amelyben a mikrofilmet helyezte el. Ruppert ideges volt. Érezte, hogy kutyaszorítóba került, idegesítette, hogy végig kell csinálnia ezt az egészet. Tulajdonképpen — vélekedett Ruppert — golyót kellene röpítenem a fejembe, nem pedig jelszavakra emlékeznem, fis egyáltalán minek a jelszó, ha az öreg jön az anyagért? Az egész egy idióta ceremónia — dünnyögte magában. — A jelszó: „Találkoztunk Horschnál Berlinben?" és a válasz: „Nem messze lakom, ezért járok oda." Marhaság — mondta Ruppert; miközben idegesen dobolt ujjaival az asztal lapján. Nyílt az ajtó. Felnézett, egy csinos nő egyenesen az ó asztalához tartott. Mire Ruppert magához tért az ámula tából, a nő barátságosan mosolyogva el mondta a jelszó első jelét. 1970. XII, 23 (Folytatjuk)