Új Szó, 1970. december (23. évfolyam, 285-309. szám)

1970-12-19 / 301. szám, szombat

ÜDVÖZLET AZ EGRI GYERMEKVÁROSBA A prágai Ressl utcai külkereskedelmi középiskola 35-tagú ének- és táncegyüttese, az Ekonom, fennállása óta számos sikeres szerepléssel öregbítette itthon és külföldön is az iskola hírnevét. Jártak a Szovjetunióban, a Német Demokratikus Köztársaságban, Lengyelországban és Magyarországon. Tudásukkal, s bátran mondhatjuk, művészetükkel mindenütt megnyerték a közönség tetszését. Az együttes a legutóbb Magyarországon járt. Ennek az útnak egyik feledhetetlen epizódjáról számolunk be olvasóinknak. A munkásosztály szolgálatában 86 évvel ezelőtt született ANTONÍN ZAPOTOCKÝ Hangverseny a szőlőhegyen Az Ekonom diákegyüttes októberben járt Egerben. A prágai fiúk és lányok hirből már hallottak erről a festői szépségű és történelmi hagyományokban gazdag észak-magyarországi városról, s ezért érthető izgalommal várták a napot, amikor megérkeznek a törökverő Dobó István városába. Szokatlanul kezdődött a prágai diákok első napja Egerben. Szüretidő lévén, a terv szerint az Eger Bortermelő Szövetkezet dolgozói előtt kellett volna fellépniük. Erre sor is került, de nem a kultúrházban, hanem a nehéz fürtöktől roskadozó szőlőtőkéktől ékes egri hegyhátakon. Érkezésük hírére összesereglettek a szüretelők. Késő délutánra járt mór az idő. Az őszi nap fénysugara aranyozta be a tájat, csend volt a környéken, s ebben a természet nyújtotta templomi csendben cseh, szlovák és magyar dalok csendültek fel a prágai diákok ajkáról. A cseh népdalokat szlovák és magyar dalok gyorsabb ritmusa váltogatta. Tapsban, elismerésben nem volt hiány. A borszövetkezet agronómusa .a szabadtéri szüreti hangverseny után egy kis kóstolóra invitálta kedves vendégelt, akiknek ez a hegyháti szereplés felejthetetlen élményt nyújtott. így szerettek meg egy népet Az együttes tagjai itt, Egeiben találkoztak a gyermekváros lakosaival. A kis túlzással „városnak" nevezett korszerű városrészben nagyrészt árva gyerekek laknak. Életük és nevelésük természetesen kellő pedagógiai irányítás alatt folyik. A városka lakosainak — létszámuk a négyszázat is meghaladja — a szocialista állam évi nyolcmillió forint ráfordítással biztosítja mindazt, ami szükséges a testi és lelki fejlődés szempontjából. A gyermekváros lakosai közt a legfiatalabbak 3, a legidősebbek pedig 16 évesek. Kiváló pedagógusok végzik itt a nevelőmunkát, akik mindent megtesznek, hogy legalább részben pótolják a pótolhatatlant — a szülői szeretetet... Nos, ebbe a környezetbe csöppentek a prágai iskola énekegyüttesének tagjai. Az együttes kísérői, Pavel Brabec és Jirí Dusek tanárok elmondták, az egri gyermekváros életük egyik legszebb, legbensőségesebb élményük színhelye volt. A prágai diákok fellépése után igazi baráti, meghitt légkör alakult ki a kultúrteremben. Tovább szállt az ének egyszer csehül, másszor magyarul. Az idősebbek felírták új barátaik címét, s az orosz nyelv segítségével megosztották egymással örömeiket, gondjaikat. A legkisebbek úgy simultak pedagógusaikhoz és távoli vendégeikhez, mintha a szüleik lettek volna. — Még nem tapasztaltam sehol sem az igazi emberi érzéseknek ilyen spontán megnyilvánulását. Mindannyiunkban mély nyomot hagyott az egri gyerekek és pedagógusaik rendkívüli barátsága. Számunkra ez az egri út többet jelent, mint a sok előadás együttvéve. Személyesen tapasztalhattuk, hogy az embereken keresztül szerettük meg Magyarországot, a magyar népet. így Pavel Brabec, a Ressl utr?ai iskola orosz szakos tanára. Emlékeztessenek igaz barátságunkra Az együttes autóbusza Budapest felé vette az irányt. Utasai még sokáig a mély élmény hatása alatt álltak. Különös érzés töltötte el őket, mikor viszszagondoltak új barátaikra. Érezték, szeretik itt őket, s rajtuk keresztül egész népünk iránt is elmélyül a megbecsülés érzése. .. A diákok másnap, a Halászbástyán elhatározták, hogy karácsonykor meglepik valamivel új barátaikat. Eldöntötték, hogy az iskola valamennyi tanulója saját készítésű emléktárggyal ajándékozza meg a gyermekvároska egy-egy lakosát, s leveléhez mellékeli fényképét is, hogy a címzett tudja: kitől jött a küldemény, milyen a feladó, hogy az árva gyerekek érezzék, mondhassák: „Csehszlovákiai barátom, pajtásom, vagy egy prágai néni küldte, csak nekem . .." A diákok amint megérkeztek Prágába, ismertették tervüket az iskola ifjúsági szervezetével is, amely az elgondolás megvalósításába az egész iskolát bevonta. A Ressl utcai iskola tanulói hetekig, magyar lázban égtek. Felkeresték a prágai Magyar Kultúrát, ahonnan sok képanyagot kaptak faliújságukra, s ahol készségesen magyarra fordították levelüket. December elejére összesen 800 saját készítésű, ötletes bábu, dísztárgy, kutyuska és elefánt stb. készült el. Sokáig tartana felsorolni az ötleteket, amelyek kifejezésre juttatták a gyerekek szívből fakadó karácsonyi üdvözletét. A küldemény feladása előtt az iskolában különbizottság alakult annak eldöntésére, hogy a 800 készítmény közül melyik az a hatszáz, amely méltó, hogy Egerbe vándoroljon? A prágai diákok tiszta szívből küldik üdvözletüket Egerbe. Szeretnék, ha a küldeményt nem mint ajándéktárgyat, hanem mint a hetekkel ezelőtt átélt legbensőségesebb barátság jelképeit fogadnák, amelyek arra is emlékeztetnek majd, hogy a ma megalapozott barátság a jövőre is kötelez. Szívesen teszünk eleget a prágai iskola tanulói kérésének, s ezen a helyen tolmácsoljuk üzenetüket az egri gyermekvárosba: „Kedves kis BarátainkI Közeledik a karácsony,' a gyertyafényben úszó fenyőfa ünnepe. A karácsonyfákról csillagszórók fénye és arany csillagjai árasztják el a díszeket és az ajándékokat. Mi ls úgy örülünk a karácsonynak, mint ti. Amikor felcsendülnek majd a karácsonyi énekek, s a szép ajándékokban gyönyörködtök, gondoljatok csehszlovákiai barátaitokra, akik nemrég nálatok jártak. Mindnyájatoknak egy nagy puszit küldünk, mert szeretünk benneteket, szép országotokat és annak népét. A prágai külkereskedelmi középiskola tanulói". SOMOGYI MÁTYÁS M

unkásosztályunk forradalmi múltja és harca elválaszthatatlan Antonín Zápotocký nevétől. Életútja során minden megnyilatkozása és tette a munkásosztály és a szocializmus érdekében történt. Azok közé tartozott, akik már kora gyermekkoruktól kezdve az osztályöntudatos forradalmi munkásideológia hatása alatt érlelték világnézetüket. Hiszen apja, Ladislav Zápotocký, a múlt század végén egyike volt a csehországi szociáldemokrata mozgalom alapítóinak, s neve szorosan összeforrott a cseh forradalmi munkásmozgalom kezdeteivel. Antonín Zápotocký már ifjú éveiben saját környezetében tapasztalhatja az osztályharc törvényeit. Az orosz proletariátus világraszóló győzelme még jobban megerősíti benne a felismerést: a munkásosztály számára a szociáldemokrácia jobboldali vezetőinek megalkuvó, opportunista irányvonala nem megoldás. Az önálló csehszlovák állam megalakulása után, látva a születő rendszer osztályjellegét, a kladnói munkásság közt fejt ki szervező munkát. Az ő érdeme, hogy ennek az ipari központnak a munkásai az elsők közt ismerték tel Csehszlovákiában a Nagy Októberi Szocialista Forradalom jelentőségét. Már 1920. május 1-én arra hívja fel a kladnói munkások tömegdemonstrációjának résztvevőit, hogy a fiatal Szovjetorosz Köztársaságra mint útmutató világítótoronyra tekintsenek, A kommunista Internacionálé első kongresszusán személyesen találkozik Leninnel, közvetlenül megismerkedik a világ első munkásállamának nagyszerű terveivel s a lenini országépítés első eredményeivel. Mindez kitörölhetetlen nyomot hagyott gondolkodásában. Mint a szociáldemokrata párt marxista baloldalának egyik vezetője, kivette részét Csehszlovákia Kommunista Pártja megalapításából is. Zápotocký elvtárs felbecsülhetetlen szolgálatokat tett a pártnak a tőkésrendszer, a fasizmus ellen vívott harcában, valamint a szocialista állam alapjainak lerakásában. Nagy érdemei vannak az egységes Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom megteremtésében. Szellemi hagyatéka, gazdag szervező munkássága mindmáig olyan forrás, amelyből szakszervezeteink állandóan meríthetnek. Nagyságát az is dokumentálja, hogy 1968— 69-ben, amikor a revizionisták és a szocialistaellenes erők mindent elkövettek a szakszervezetek félrevezetésére, nem mertek nyíltan fellépni Zápotocký emléke és az általa hirdetett szakszervezeti egység ellen, hanem gondolatainak ós munkásságának félremagyarázásával akarták egységbontó céljaikat elérni. Le kell szögezni, hogy Antonín Zápotocký szakszervezeti tevékenységében mindvégig a párt politikáját juttatta érvényre, vagyis mint kommunista dolgozott a munkásosztály öntudatos egységének megteremtéséért. Elutasította a forradalmi mozgalom ösztönösségéről szóló elméleteket éppúgy, mint a szakszervezetek „semlegességét". A céltudatos forradalmi mozgalom híve volt s így értelmezte a szakszervezetek küldetését a szocialista építés Időszakában ls. Az ő vezetése alatt 1948 februárjában a csehszlovákiai For.radaíml Szakszervezeti Mozgalom, mint a kommunista párt fő támasza vette ki részét a reakciós puccskísérlet meghiúr sításából, s a dolgozó nép ügyének győzelmére juttatásából. Antonín Zôpotocký politikai és magas állami tisztségeiben egyaránt szem előtt tudta tartani, hol a határ a csoport- és a társadalmi érdek közt. Az egyén munkakörülményeinek, életszükségleteinek, szociális, jogi és kulturális igényeinek kielégítését a dolgozók igazi érdekeinek elválaszthatatlan részét képező tényezőnek tekintette Egész életében hű maradt ~ osztályához. A legmagasabb állami tisztségekben is kereste az alkalmat, hogy közvetlenül találkozhasson a munkásokkal, az egyszerű emberekkel. A széles néptömegek közt élvezett tekintélye bolsevikhoz méltó elvszerűségéből, nyíltságából, közvetlenségéből és szerénységéből fakadt. Igazi kommunista, internacionalista volt,, szavai és tettei közt nem volt ellentét. Életművével, a kommunizmus ügye iránti hűségével és mély emberi magatartásával beírta nevét egész népünk szívébe. -gyí ZBYCH ANDRZEJ: KLOSS SZAZADOS KALANDOS TÖRTÉNETE 29. Az utcák némák voltak. A kijárási tilalmat Varsóban is betartották az emberek. Ruppert megborzongott. Arra gondolt, hogy hiába állnak tankjaik a város különböző pontjain, ez a város akkor is az ellenség kezén van. Félt és képzelődött. Hol szorosan a kerítéshez simulva ment, hol kitámolygott az utca közepére. Szinte megnyugodott, amikor meghallotta a német járőr felszólítását: — Halt! Igazolta magát, egy pillanatra megnyugodott, hogy mégiscsak német város ez, de aztán eszébe jutott megint az öreg, hogy llza várja a tiszti negyed egyik villájában és tábornok apjától örökölt hangnemben megkérdezi, amint belép az ajtón: — Már megint ittál? Legszívesebben azt válaszolná ilyenkor, hogy ittam. Ittam, és kinek mi köze hozzá, ha iszom? Végtére is mindegy, hogy iszik az ember, vagy golyót röpít a homlokába. Előbb-utóbb úgyis bele kell rtöglenie ebbe a ... Kloss ezekben az órákban nyugtalanul gondolt Ádám missziójára. Ez az idős férfi, aki mostanában Schmidtnek nevezte magát, néhány hónapja munkatársa volt Klossnak. Ádám szórakoztatónak tartotta ezt az életveszélyes játékot. Reggel, amint megérkezett Radomiból, Kloss azonnal Mokotovba utazott, hogy egy kis antikváriumból kiegészítse a könyvgyűjteményét. A könyvkereskedés elhagyott mellékutcában volt. Kloss alaposan szemügyre vette a könyveket, csak miután meggyőződött róla, hogy nem követik, lépett az üzletbe. Nárcisz, az üzlet tulajdonosa, nyomban kulcsra zárta a bejárati ajtót, és kitette a kis táblát „Rögtön jövök". Csak a hátsó szobában szólalt meg: — Ádám megfogta Ruppertet. Ádám jól számított. Ez a Ruppert egy rongy fickó, nem kell jélni, hogy a Gestapóhoz megy. Fél. Ez nekünk éppen elég. Nárcisz tele volt optimizmussal, de Kloss nem hagyta aludni gyanakvását. — A központ felezte — folytatta Nárcisz, — hogy Henning éppen itt, Lengyelországban akarja kipróbálni új rakétajegyverét. Tudod mit jelent ez? Ezért kell a poligon terve ... — Túlságosan könnyen Indult — mondta gondterhelten Kloss. — Félek a könnyű dolgoktól. Még az sem biztos, hogy Ruppert nem megy a Gestapóhoz. — Nem hiszel Ádámnak? — kérdezte Nárcisz. — Hiszek. Nem is erről van szó. De a jeladat nagyon nehéz. — Ne légy pesszimista — mondta Nárcisz. — Kapcsolatok rendben? — tért át másik témára Kloss. — Rendben. Ruppert, Annának jelent. Neki adja át a küldeményt. — Kinek? — kapta jel a fejét Kloss riadtan. — Annának. Ádám viszont egy időre elhagyja Varsót. Ráfér egy kis kikapcsolódás, meg aztán Anna úgyis viszi az ügyeket.,. Kloss néhány hónapja ismerte Annát, kapcsolatuk már több volt, mint barátság. Kloss szerette Annát. Majdnem minden nap találkoztak, annak ellenére, hogy mindketten tudták: a konspirációs szabályzat tiltja az ilyen kapcsolatokat. Nárcisz jó megfigyelő volt. Kezét Hans vállára téve, mindössze ennyit mondott: — Nem csinálhatjátok ezt tovább. Még nem. De eljön a szerelem ideje is. Kloss nagyon jól tudta, hogy Anna iránti érzelmeivel vétett a szabályok ellen. — Miért éppen Annát dobod be erre a feladatra? Nárcisz megvonta a vállát, jelezve, hogy nem tehetett mást. Kloss tudta, a csoportból pillanatnyilag Annának van a legnagyobb esélye arra, hogy megoldja a feladatot. — Mikorra várod? — kérdezte išmét Kloss. — Annát? — kérdezte vissza Nárcisz. — Ma este kell jönnie. Ma közlöm vele a feladatot. Kloss elbúcsúzott. Zsúfolt program várta még ezen a délutánon. Első útja Rechte ezredeshez vezetett, akinek leadta jelentését a radomi útról. Utána nyomban Ruppertet hívta telefonon. Ügy tűnt neki, liogy a százados örül a hívásnak. — Na végre, hogy felhívtál — mondta Ruppert — úgyis fontos megbeszélnivalónk van, ugyanis meg akarlak hívni ma estére, llza fogadási ad Henningék tiszteletére. Tartozom neked azzal, hogy bemutatlak a világszépének. Kloss természetesen megígérte, hogy ott lesz. Nem hitt annak, hogy Ruppert tényleg örül a jelentkezésének, de elfogadta a meghívást. Végre is, még most sem bízott abban, hogy a százados képes lesz kettős játékot űzni, és ha beválik, amit önmagában és titkon jósolgatott, akkor nélkülözhetetlen lesz Benita ismeretsége. Este a Pulavszkij utcában várta Annát, látta amint bement a könyvesboltba. Utána sokáig türelmetlenkedett, hogy Anna még mindig nem hagyta oti Nárciszt. Egy jó félóra múlva meglátta Annát. A lány is észrevette, rámosolygott. El~ indult a villamosmegállóhoz. Kloss utána. Közben arra gondolt, hogy egyszer mégis eljön az idő, amikor zavaratalanul sétálhatnak együtt Varsó utcáin. Amikor hazakísérheti Annát, megcsókolhatja bárki szemeláttára. Ugyanarra a kocsira szálltak. Kloss a németek részére fenntartott fülkébe. Anna a túlzsúfolt „lengyel peronra". Néha lopva egymásra tekintettek és Klossnak úgy tűnt, hogy Anna arcán boldog mosoly villan. A villamos hirtelen fékezett. Kloss azonnal észrevette a szerelvény mellett álló bódés kocsit, mellette az SS-eket. jól ismert formája volt ez az internálásnak: megállítani a vonatot, vagy villamost, leszedni róla a munkaképes embereket. Kloss nem tétovázott. Utat töri magának a kocsi lengyel szakaszához, karonjogta Annát, majd a csodálkozva tisztelgő öreg fasiszták előtt úgy vonultak el, mintha ez volna a legtermészetesebb dolog a világon. Kimért léptekkel vezette Kloss a lányt, bár szívesebben visszafordult volna, hogy leadjon egy sorozatot a brigantikra, akik ordítozva tuszkolták a kocsira a jajveszékelő nőket és a némán szenvedő férfiakat. — Hogy tehetted ezt? — kérdezte Anna, amikor végre egy csendes útszakaszhoz értek. — Ha nem ezt teszem, akkor már rég a rabomobilban vagy. r- Túl sokat kockáztatsz — mondta a lány, de megszorította Kloss karját. — Feladatod , vari Anna — mondta Kloss —, ezért olykor többet kell kockáztatni, mint az előírás. — De nem láthatnak együtt minket. — Igazad van — mondta Kloss és arra gondolt, hogy mit szólna most Nárcisz, ha így együtt látná őket? (Folytatjuk j 197U XII. 19. 4