Új Szó, 1970. december (23. évfolyam, 285-309. szám)

1970-12-19 / 301. szám, szombat

ÜDVÖZLET AZ EGRI GYERMEKVÁROSBA A prágai Ressl utcai külkereskedelmi középiskola 35-tagú ének- és táncegyüttese, az Ekonom, fennállása óta számos sikeres szerepléssel öregbítette itthon és külföldön is az isko­la hírnevét. Jártak a Szovjetunióban, a Német Demokratikus Köztársaságban, Lengyelországban és Magyarországon. Tudá­sukkal, s bátran mondhatjuk, művészetükkel mindenütt meg­nyerték a közönség tetszését. Az együttes a legutóbb Magyar­országon járt. Ennek az útnak egyik feledhetetlen epizódjáról számolunk be olvasóinknak. A munkásosztály szolgálatában 86 évvel ezelőtt született ANTONÍN ZAPOTOCKÝ Hangverseny a szőlőhegyen Az Ekonom diákegyüttes ok­tóberben járt Egerben. A prá­gai fiúk és lányok hirből már hallottak erről a festői szépsé­gű és történelmi hagyományok­ban gazdag észak-magyarorszá­gi városról, s ezért érthető iz­galommal várták a napot, ami­kor megérkeznek a törökverő Dobó István városába. Szokatlanul kezdődött a prá­gai diákok első napja Egerben. Szüretidő lévén, a terv szerint az Eger Bortermelő Szövetkezet dolgozói előtt kellett volna fel­lépniük. Erre sor is került, de nem a kultúrházban, hanem a nehéz fürtöktől roskadozó sző­lőtőkéktől ékes egri hegyháta­kon. Érkezésük hírére összese­reglettek a szüretelők. Késő délutánra járt mór az idő. Az őszi nap fénysugara aranyozta be a tájat, csend volt a környé­ken, s ebben a természet nyúj­totta templomi csendben cseh, szlovák és magyar dalok csen­dültek fel a prágai diákok aj­káról. A cseh népdalokat szlo­vák és magyar dalok gyorsabb ritmusa váltogatta. Tapsban, el­ismerésben nem volt hiány. A borszövetkezet agronómusa .a szabadtéri szüreti hangverseny után egy kis kóstolóra invitálta kedves vendégelt, akiknek ez a hegyháti szereplés felejthetet­len élményt nyújtott. így szerettek meg egy népet Az együttes tagjai itt, Egei­ben találkoztak a gyermekvá­ros lakosaival. A kis túlzással „városnak" nevezett korszerű városrészben nagyrészt árva gyerekek laknak. Életük és ne­velésük természetesen kellő pe­dagógiai irányítás alatt folyik. A városka lakosainak — létszá­muk a négyszázat is meghalad­ja — a szocialista állam évi nyolcmillió forint ráfordítással biztosítja mindazt, ami szüksé­ges a testi és lelki fejlődés szempontjából. A gyermekváros lakosai közt a legfiatalabbak 3, a legidősebbek pedig 16 évesek. Kiváló pedagógusok végzik itt a nevelőmunkát, akik mindent megtesznek, hogy legalább rész­ben pótolják a pótolhatatlant — a szülői szeretetet... Nos, ebbe a környezetbe csöp­pentek a prágai iskola ének­együttesének tagjai. Az együttes kísérői, Pavel Brabec és Jirí Du­sek tanárok elmondták, az egri gyermekváros életük egyik leg­szebb, legbensőségesebb élmé­nyük színhelye volt. A prágai diákok fellépése után igazi baráti, meghitt lég­kör alakult ki a kultúrterem­ben. Tovább szállt az ének egy­szer csehül, másszor magyarul. Az idősebbek felírták új bará­taik címét, s az orosz nyelv se­gítségével megosztották egy­mással örömeiket, gondjaikat. A legkisebbek úgy simultak pe­dagógusaikhoz és távoli vendé­geikhez, mintha a szüleik lettek volna. — Még nem tapasztaltam se­hol sem az igazi emberi érzé­seknek ilyen spontán megnyil­vánulását. Mindannyiunkban mély nyomot hagyott az egri gyerekek és pedagógusaik rend­kívüli barátsága. Számunkra ez az egri út többet jelent, mint a sok előadás együttvéve. Szemé­lyesen tapasztalhattuk, hogy az embereken keresztül szerettük meg Magyarországot, a ma­gyar népet. így Pavel Brabec, a Ressl ut­r?ai iskola orosz szakos tanára. Emlékeztessenek igaz barátságunkra Az együttes autóbusza Buda­pest felé vette az irányt. Uta­sai még sokáig a mély élmény hatása alatt álltak. Különös ér­zés töltötte el őket, mikor visz­szagondoltak új barátaikra. Érezték, szeretik itt őket, s raj­tuk keresztül egész népünk iránt is elmélyül a megbecsü­lés érzése. .. A diákok másnap, a Halász­bástyán elhatározták, hogy ka­rácsonykor meglepik valamivel új barátaikat. Eldöntötték, hogy az iskola valamennyi tanulója saját készítésű emléktárggyal ajándékozza meg a gyermekvá­roska egy-egy lakosát, s levelé­hez mellékeli fényképét is, hogy a címzett tudja: kitől jött a küldemény, milyen a feladó, hogy az árva gyerekek érezzék, mondhassák: „Csehszlovákiai barátom, pajtásom, vagy egy prágai néni küldte, csak ne­kem . .." A diákok amint megérkeztek Prágába, ismertették tervüket az iskola ifjúsági szervezetével is, amely az elgondolás megva­lósításába az egész iskolát be­vonta. A Ressl utcai iskola ta­nulói hetekig, magyar lázban égtek. Felkeresték a prágai Ma­gyar Kultúrát, ahonnan sok képanyagot kaptak faliújságuk­ra, s ahol készségesen magyar­ra fordították levelüket. December elejére összesen 800 saját készítésű, ötletes bá­bu, dísztárgy, kutyuska és ele­fánt stb. készült el. Sokáig tar­tana felsorolni az ötleteket, amelyek kifejezésre juttatták a gyerekek szívből fakadó kará­csonyi üdvözletét. A küldemény feladása előtt az iskolában kü­lönbizottság alakult annak el­döntésére, hogy a 800 készít­mény közül melyik az a hat­száz, amely méltó, hogy Egerbe vándoroljon? A prágai diákok tiszta szívből küldik üdvözletüket Egerbe. Szeretnék, ha a küldeményt nem mint ajándéktárgyat, ha­nem mint a hetekkel ezelőtt át­élt legbensőségesebb barátság jelképeit fogadnák, amelyek arra is emlékeztetnek majd, hogy a ma megalapozott barát­ság a jövőre is kötelez. Szívesen teszünk eleget a prágai iskola tanulói kérésének, s ezen a helyen tolmácsoljuk üzenetüket az egri gyermekvá­rosba: „Kedves kis BarátainkI Köze­ledik a karácsony,' a gyertya­fényben úszó fenyőfa ünnepe. A karácsonyfákról csillagszórók fénye és arany csillagjai áraszt­ják el a díszeket és az ajándé­kokat. Mi ls úgy örülünk a ka­rácsonynak, mint ti. Amikor fel­csendülnek majd a karácsonyi énekek, s a szép ajándékokban gyönyörködtök, gondoljatok csehszlovákiai barátaitokra, akik nemrég nálatok jártak. Mind­nyájatoknak egy nagy puszit küldünk, mert szeretünk benne­teket, szép országotokat és an­nak népét. A prágai külkereskedelmi kö­zépiskola tanulói". SOMOGYI MÁTYÁS M unkásosztályunk forradal­mi múltja és harca elvá­laszthatatlan Antonín Zápotoc­ký nevétől. Életútja során min­den megnyilatkozása és tette a munkásosztály és a szocializ­mus érdekében történt. Azok közé tartozott, akik már kora gyermekkoruktól kezdve az osztályöntudatos forradalmi munkásideológia hatása alatt érlelték világnézetüket. Hiszen apja, Ladislav Zápotocký, a múlt század végén egyike volt a csehországi szociáldemokrata mozgalom alapítóinak, s neve szorosan összeforrott a cseh forradalmi munkásmozgalom kezdeteivel. Antonín Zápotocký már ifjú éveiben saját környezetében tapasztalhatja az osztályharc törvényeit. Az orosz proletariá­tus világraszóló győzelme még jobban megerősíti benne a fel­ismerést: a munkásosztály szá­mára a szociáldemokrácia jobb­oldali vezetőinek megalkuvó, opportunista irányvonala nem megoldás. Az önálló csehszlovák állam megalakulása után, látva a szü­lető rendszer osztályjellegét, a kladnói munkásság közt fejt ki szervező munkát. Az ő érdeme, hogy ennek az ipari központ­nak a munkásai az elsők közt ismerték tel Csehszlovákiában a Nagy Októberi Szocialista Forradalom jelentőségét. Már 1920. május 1-én arra hívja fel a kladnói munkások tömegde­monstrációjának résztvevőit, hogy a fiatal Szovjetorosz Köz­társaságra mint útmutató vilá­gítótoronyra tekintsenek, A kommunista Internacionálé első kongresszusán személyesen ta­lálkozik Leninnel, közvetlenül megismerkedik a világ első munkásállamának nagyszerű terveivel s a lenini országépí­tés első eredményeivel. Mind­ez kitörölhetetlen nyomot ha­gyott gondolkodásában. Mint a szociáldemokrata párt marxista baloldalának egyik vezetője, kivette részét Cseh­szlovákia Kommunista Pártja megalapításából is. Zápotocký elvtárs felbecsülhetetlen szol­gálatokat tett a pártnak a tő­késrendszer, a fasizmus ellen vívott harcában, valamint a szocialista állam alapjainak le­rakásában. Nagy érdemei van­nak az egységes Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom meg­teremtésében. Szellemi hagyaté­ka, gazdag szervező munkássá­ga mindmáig olyan forrás, amelyből szakszervezeteink ál­landóan meríthetnek. Nagyságát az is dokumentálja, hogy 1968— 69-ben, amikor a revizionisták és a szocialistaellenes erők mindent elkövettek a szakszer­vezetek félrevezetésére, nem mertek nyíltan fellépni Zápo­tocký emléke és az általa hir­detett szakszervezeti egység el­len, hanem gondolatainak ós munkásságának félremagyará­zásával akarták egységbontó céljaikat elérni. Le kell szögez­ni, hogy Antonín Zápotocký szakszervezeti tevékenységében mindvégig a párt politikáját juttatta érvényre, vagyis mint kommunista dolgozott a mun­kásosztály öntudatos egységé­nek megteremtéséért. Elutasí­totta a forradalmi mozgalom ösztönösségéről szóló elmélete­ket éppúgy, mint a szakszerve­zetek „semlegességét". A céltu­datos forradalmi mozgalom hí­ve volt s így értelmezte a szak­szervezetek küldetését a szo­cialista építés Időszakában ls. Az ő vezetése alatt 1948 feb­ruárjában a csehszlovákiai For.­radaíml Szakszervezeti Mozga­lom, mint a kommunista párt fő támasza vette ki részét a reakciós puccskísérlet meghiúr sításából, s a dolgozó nép ügyé­nek győzelmére juttatásából. Antonín Zôpotocký politikai és magas állami tisztségeiben egyaránt szem előtt tudta tar­tani, hol a határ a csoport- és a társadalmi érdek közt. Az egyén munkakörülményeinek, életszükségleteinek, szociális, jogi és kulturális igényeinek kielégítését a dolgozók igazi érdekeinek elválaszthatatlan részét képező tényezőnek te­kintette Egész életében hű maradt ~ osztályához. A legmaga­sabb állami tisztségekben is kereste az alkalmat, hogy köz­vetlenül találkozhasson a mun­kásokkal, az egyszerű emberek­kel. A széles néptömegek közt él­vezett tekintélye bolsevikhoz méltó elvszerűségéből, nyíltsá­gából, közvetlenségéből és sze­rénységéből fakadt. Igazi kom­munista, internacionalista volt,, szavai és tettei közt nem volt ellentét. Életművével, a kom­munizmus ügye iránti hűségé­vel és mély emberi magatartá­sával beírta nevét egész né­pünk szívébe. -gyí ZBYCH ANDRZEJ: KLOSS SZAZADOS KALANDOS TÖRTÉNETE 29. Az utcák némák voltak. A kijárási tilalmat Varsóban is betartották az em­berek. Ruppert megborzongott. Arra gondolt, hogy hiába állnak tankjaik a város különböző pontjain, ez a város akkor is az ellenség kezén van. Félt és képzelődött. Hol szorosan a kerítéshez simulva ment, hol kitámoly­gott az utca közepére. Szinte megnyu­godott, amikor meghallotta a német járőr felszólítását: — Halt! Igazolta magát, egy pillanatra meg­nyugodott, hogy mégiscsak német város ez, de aztán eszébe jutott megint az öreg, hogy llza várja a tiszti negyed egyik villájában és tábornok apjától örökölt hangnemben megkérdezi, amint belép az ajtón: — Már megint ittál? Legszívesebben azt válaszolná ilyen­kor, hogy ittam. Ittam, és kinek mi kö­ze hozzá, ha iszom? Végtére is mindegy, hogy iszik az ember, vagy golyót röpít a homlokába. Előbb-utóbb úgyis bele kell rtöglenie ebbe a ... Kloss ezekben az órákban nyugtala­nul gondolt Ádám missziójára. Ez az idős férfi, aki mostanában Schmidtnek nevezte magát, néhány hónapja mun­katársa volt Klossnak. Ádám szórakoz­tatónak tartotta ezt az életveszélyes já­tékot. Reggel, amint megérkezett Radomi­ból, Kloss azonnal Mokotovba utazott, hogy egy kis antikváriumból kiegészítse a könyvgyűjteményét. A könyvkereskedés elhagyott mellék­utcában volt. Kloss alaposan szemügyre vette a könyveket, csak miután meggyőződött róla, hogy nem követik, lépett az üzlet­be. Nárcisz, az üzlet tulajdonosa, nyom­ban kulcsra zárta a bejárati ajtót, és ki­tette a kis táblát „Rögtön jövök". Csak a hátsó szobában szólalt meg: — Ádám megfogta Ruppertet. Ádám jól számított. Ez a Ruppert egy rongy fickó, nem kell jélni, hogy a Gestapó­hoz megy. Fél. Ez nekünk éppen elég. Nárcisz tele volt optimizmussal, de Kloss nem hagyta aludni gyanakvását. — A központ felezte — folytatta Nár­cisz, — hogy Henning éppen itt, Len­gyelországban akarja kipróbálni új ra­kétajegyverét. Tudod mit jelent ez? Ezért kell a poligon terve ... — Túlságosan könnyen Indult — mondta gondterhelten Kloss. — Félek a könnyű dolgoktól. Még az sem biztos, hogy Ruppert nem megy a Gestapóhoz. — Nem hiszel Ádámnak? — kérdezte Nárcisz. — Hiszek. Nem is erről van szó. De a jeladat nagyon nehéz. — Ne légy pesszimista — mondta Nárcisz. — Kapcsolatok rendben? — tért át másik témára Kloss. — Rendben. Ruppert, Annának je­lent. Neki adja át a küldeményt. — Kinek? — kapta jel a fejét Kloss riadtan. — Annának. Ádám viszont egy időre elhagyja Varsót. Ráfér egy kis kikap­csolódás, meg aztán Anna úgyis viszi az ügyeket.,. Kloss néhány hónapja ismerte Annát, kapcsolatuk már több volt, mint barát­ság. Kloss szerette Annát. Majdnem minden nap találkoztak, annak ellené­re, hogy mindketten tudták: a konspi­rációs szabályzat tiltja az ilyen kapcso­latokat. Nárcisz jó megfigyelő volt. Kezét Hans vállára téve, mindössze ennyit mondott: — Nem csinálhatjátok ezt tovább. Még nem. De eljön a szerelem ideje is. Kloss nagyon jól tudta, hogy Anna iránti érzelmeivel vétett a szabályok ellen. — Miért éppen Annát dobod be erre a feladatra? Nárcisz megvonta a vállát, jelezve, hogy nem tehetett mást. Kloss tudta, a csoportból pillanatnyilag Annának van a legnagyobb esélye arra, hogy megold­ja a feladatot. — Mikorra várod? — kérdezte išmét Kloss. — Annát? — kérdezte vissza Nár­cisz. — Ma este kell jönnie. Ma köz­löm vele a feladatot. Kloss elbúcsúzott. Zsúfolt program várta még ezen a délutánon. Első útja Rechte ezredeshez vezetett, akinek leadta jelentését a radomi útról. Utána nyomban Ruppertet hívta telefo­non. Ügy tűnt neki, liogy a százados örül a hívásnak. — Na végre, hogy felhívtál — mond­ta Ruppert — úgyis fontos megbeszélni­valónk van, ugyanis meg akarlak hívni ma estére, llza fogadási ad Henningék tiszteletére. Tartozom neked azzal, hogy bemutatlak a világszépének. Kloss természetesen megígérte, hogy ott lesz. Nem hitt annak, hogy Ruppert tényleg örül a jelentkezésének, de el­fogadta a meghívást. Végre is, még most sem bízott abban, hogy a százados képes lesz kettős játékot űzni, és ha be­válik, amit önmagában és titkon jósol­gatott, akkor nélkülözhetetlen lesz Be­nita ismeretsége. Este a Pulavszkij utcában várta An­nát, látta amint bement a könyvesbolt­ba. Utána sokáig türelmetlenkedett, hogy Anna még mindig nem hagyta oti Nárciszt. Egy jó félóra múlva meglátta Annát. A lány is észrevette, rámosolygott. El~ indult a villamosmegállóhoz. Kloss utá­na. Közben arra gondolt, hogy egyszer mégis eljön az idő, amikor zavaratala­nul sétálhatnak együtt Varsó utcáin. Amikor hazakísérheti Annát, megcsó­kolhatja bárki szemeláttára. Ugyanarra a kocsira szálltak. Kloss a németek részére fenntartott fülkébe. Anna a túlzsúfolt „lengyel peronra". Néha lopva egymásra tekintettek és Klossnak úgy tűnt, hogy Anna arcán boldog mosoly villan. A villamos hirtelen fékezett. Kloss azonnal észrevette a szerelvény mellett álló bódés kocsit, mellette az SS-eket. jól ismert formája volt ez az interná­lásnak: megállítani a vonatot, vagy vil­lamost, leszedni róla a munkaképes em­bereket. Kloss nem tétovázott. Utat töri magának a kocsi lengyel szakaszához, karonjogta Annát, majd a csodálkozva tisztelgő öreg fasiszták előtt úgy vonul­tak el, mintha ez volna a legtermé­szetesebb dolog a világon. Kimért léptekkel vezette Kloss a lányt, bár szívesebben visszafordult volna, hogy leadjon egy sorozatot a brigantikra, akik ordítozva tuszkolták a kocsira a jajveszékelő nőket és a né­mán szenvedő férfiakat. — Hogy tehetted ezt? — kérdezte Anna, amikor végre egy csendes útsza­kaszhoz értek. — Ha nem ezt teszem, akkor már rég a rabomobilban vagy. r- Túl sokat kockáztatsz — mondta a lány, de megszorította Kloss karját. — Feladatod , vari Anna — mondta Kloss —, ezért olykor többet kell koc­káztatni, mint az előírás. — De nem láthatnak együtt minket. — Igazad van — mondta Kloss és ar­ra gondolt, hogy mit szólna most Nár­cisz, ha így együtt látná őket? (Folytatjuk j 197U XII. 19. 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom