Új Szó, 1970. december (23. évfolyam, 285-309. szám)

1970-12-15 / 297. szám, kedd

Fő feladataink a tag könyvcsere után (Folytatás a 7. oldalról) sabb: a munkahelyeken, az üzemekben és másutt nem érezzük még kellőképpen a szakszervezetek céltudatos politikai, nevelő és szervezési munkáját. A szakszervezeti mozgalom munkájának hiányosságai befolyásolják az egyes szakaszok munkaeredményeit'. Valamenyi szintű szakszervezeti szervben a kommunisták feladatává kell tenni a szakszervezeti mozgalom aktivizálását a lenini szakszervezeti politika szellemében, és e program kidolgozását az egyes üzemi szervezetekben. Tudjuk, hogy ezen a téren már hoztak néhány intézkedést. Ügy tűnik azonban, Jiogy a szakszervezeti mozgalom nagy mechanizmusa csak nehézkesen jut el a legfontosabb munkaszakaszhoz, azaz az üzemekbe, a munkahelyekre. Az üzemekben és a többi munkahelyen a pártszervezetek feladata, hogy segítsék a szakszervezeteket az egyes szervek megtisztításának befejezésében, valamint a szakszervezeti mozgalom aktivizálásában. A szakszervezeteknek felelősséget-kell vállalniuk a politikai és gazdasági konszolidálás további fejlesztéséért és következetesen erre kell vezetniük a szervezeteket és az összes dolgozót. A szakszervezeti mozgalomnak ezen a téren rendkívül nagy feladatai és lehetőségei vannak. Teljes mértékben ki kell küszöbölnünk 1968 és 1969 jobboldali deformációit, amikor a szakszervezetek gyakran a párt és a szocializmus ellen léptek fel. Tovább kell fejlesztenünk a munkakezdeményezést és aktivitást, harcolnunk kell a munkafegyelem megszilárdításáért, a rendetlenség, hanyagság ellen a termelésben és a munkahelyeken. A szocialista rendszer előnyeivel való visszaélés ellen, a • személye és néha az üzemi önzés ellen harcolva kell megmagyaráznunk az össztársadalmi érdekeket és ezek jelentőségét a munkásosztály és az összes dolgozók számára. A munkaversenyt meg kell tisztítani formális jellegétől. Sok munkahelyen nagyon pozitív eredményeket értek el. Tudjuk, hogy ezek csak a kezdetet jelentik, de lehetőségeink vannak arra, hogy politikai és szervező munkával fokozatosan sokkal jelentősebb politikai és gazdasági sikereket érjünk el. Az üzemekben és a munkahelyeken a szakszervezetek jelentősen segítik a párt törekvését a viszonyok konszolidálására és a gazdaság további fejlesztésére. Ezzpl arányban kell megjavítanunk az egész Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom munkáját. Pártunk rendkívül nagy figyelmet szentel az ifjúságnak. Az ifjú nemzedék politikai és szakfelkészítésével biztosítja a szocialista társadalom jövőjét. Az ifjú nemzedék egy részét demagóg jelszavaikkal és kampányaikkal félrevezették a jobboldali opportunisták és a szocialistaellenes erők. Ezért intézkedéseket kell kidolgoznunk, hogy segítsünk a fiataloknak abban, hogy helyesen orientálódjunk fejlődésünkben, s szakmailag jobban felkészüljenek a munkára. Ezeket az intézkedéseket a pártnak, a szakszervezeteknek, a többi tömegszervezetnek, az iskoláknak — valamennyi fokon —, az állami és gazdasági szerveknek, a nemzeti bizottságoknak, a testnevelési szervezeteknek, a tömegtájékoztatási eszközöknek kell végrehajtaniuk úgy, hogy a felnövő nemzedékről való koncentrált, átgondolt gondóskodás, valamint az állaHji eszközök összpontosítása pozitív eredményeket hozzon. A közeljövőben újból foglalkozni fogunk e kérdések összességével. Jelentős politikai sikernek tartjuk, hogy újból megalakult az egységes ifjúsági szervezet — a Szocialista Ifjúsági Szövetség — és a Pionírszervezet. Mindkettő a szocializmus eszméihez jelentkezik és ilyen irányban akar hatni a fiatalokra. A Szocialista Ifjúsági Szövetség előtt nagy jövő és fontos küldetés áll. A pártszervezeteknek valamennyi szinten rendszaresen foglalkozniuk kell az ifjű nemzedék, a Szocialista Ifjúsági Szövetség és a Pionírszervezet problémáival és segítséget kell nyújtaniok szervezeti és munkakérdésekben, a káderek kiválasztásában, valamint az ifjúsági szervezetek legalkalmasabb munkamódszereinek kiválasztásában. Elvárjuk a fiataloktól, hogy lelkesedésüket, energiájukat a szocialista társadalom fejlesztése nagy ügyének szolgálatába állítják és mindenütt, az üzemekben, a földeken, az iskolákon és a kutatóintézetekben aktívan bekapcsolódnak hazánk építésébe. A fiatalokat érdekeltekké kell tenni a pártszervezetekben, a szakszervezetekben, más tömegszervezetekben, a nemzeti bizottságok, valamint közéletünk és gazdasági életünk munkájában és a felelősségben. Lehetőséget kell adnunk a fiataloknak, hogy munkájukkal érvényesülhessenek az üzemekben, vagy más munkahelyeken, hogy lelkesedésükkel segítséget nyújtsanak a problémák megoldásában, hogy a fiatalok gyorsabban szerezzenek gyakorlati tapasztalatokat és teret kapjanak az önrealizációhoz. Ezen a téren is meg kell változtatnunk a fiatalokról történő gondoskodásunkat és nemcsak szavakkal, hanem a gyakorlatban is ki kell fejeznünk bizalmunkat irántuk. A konszolidálás folyamatában a jobboldali és szocialistaellenes erők elleni harcban pozitív szerepet Játszott a Csehszlovák —Szovjet Baráti Szövetség, elsősorban a Szovjetunióhoz fűződő testvéri kapcsolataink megszilárdításában. Barátságunk megszilárdítását illetően közvé leményünkben pozitív fordulatot értünk el, ami bizonyos mértékig a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség érdeme. Az eredmények már több alkalomkor megmutatkoztak, utoljára a szovjet kultúra napjai alkalmából rendezett tömegakciókon. Széles körben felújítjuk forró, baráti kapcsolatunkat a Szovjetunióval és a szovjet néppel. Értékeljük ezt a munkát és támogatni fogjuk a CSSZBSZ tevékenységét a csehszlovák—szovjet barátság elmélyítésében. Néhány szőt szeretnék szólni a nők munkájáról és helyzetéről. Nagyra értékelem munkájukat és hozzájárulásukat a gazdaság és a társadalom különböző szakaszain, áldozatkészségüket és érdemeiket a fiatal nemzedék nevelésében és nem utolsósorban hozzájárulásukat pártunk konszolidálási törekvéséhez. Sokkal vagyunk még adósak a dolgozó nőknek életkörülményeik megkönnyítésében. Meg kell teremtenünk a feltételeket ahhoz, hogy a nők az eddiginél nagyobb mértékben aktívan részt vehessenek a párt, a társadalmi, állami, képviseleti és gazdasági szervek munkájában és együttműködjenek a dolgozó nők és anyák problémáinak gyors megoldásában. Elvtársak! A konszolidálás folyamán sok erőt és energiát fordítottunk . szocialista államunk megszilárdítására, szervei munkájának megjavítására és megtisztítására. Megállapíthatjuk, hogy ma a párt felújította vezető szerepét ezen a jelentős szakaszon, hogy államunk teljesíti a munkáshatalom alapvető funkcióit, hogy ez a hatalom újból szilárd, és nem engedhetjük meg, hogy bárki is gyengítse és veszélyeztesse. Pozitívan értékelhetjük néphadseregünk és a biztonsági szervek politikai és munkaszempontból történő megszilárdítását. E jelentős hatalmi eszközöket megtisztítottuk az opportunista erőktől és ma szocialista rendszerünk szilárd támaszát képezik. Munkánkhoz nyugodt légkör kell. Az embereknek biztonságban kell lenniük, hogy munkájuk eredményeit senki sem semmisíti meg, hogy társadalmunkban érvényesek és érvényesek lesznek a törvények és támaszkodhatnak rendszerünk szilárdságára. Ezért arra törekszünk, hogy a szocialista hatalom szervei megbízhatóak legyenek, törődünk azzal, hogy teljesítsék funkciójukat és tevékenységük szigorúan megfeleljen törvényeinknek. Védelmeznünk kell polgáraink jogait, biztosítanunk kell a szocialista rendet, hogy a társadalmat ne veszélyeztessék különböző elemek asszociális és szocialistaellenes tevékenysége és védelmeznünk kell az össztársadalmi érdekeket. Fontos, hogy a szocialista hatalom szervei megszilárdítsák a polgárok pozitív viszonyát szocialista intézményeinkhez. Az államhatalmat és államigazgatást úgy kell végrehajtani, hogy megszilárdítsa a szocialista kapcsolatokat és az emberekben egyúttal fejlessze kötelességérzetüket és azt, hogy jogaik vannak, mint a szocialista állam polgárainak A szocialista államnak jelentős szervező és nevelő funkciói vannak és ennek megfelelően kell dolgozniuk a képviseleti testületeknek, valamint a végrehajtó apparátusnak. A jobboldali erők demagógiájukkal a pártszervekkel szembehelyez^ ték a képviselőket. Ma ki kell emelnünk a képviselők politikai féladatát és nagy felelősségét a párt és a társadalom előtt. Ezt azért is említem, giert az elnökség határozatát a képviseleti testületek képviselői politikai munkájának megjavításáról egyelőre csak lassan léptetik életbe. Nagy jelentőséget tulajdonítunk a nemzeti bizottságok munkájának. Ma a tisztogatás után jelentősen emelnünk kell politikai és szervezői munkájuk színvonalát. Tudjuk, hogy sok objektív jellegű nehézség merül fel, míg a másik oldalon talán túlságosan is sok a rendetlenség, a hanyagság, amire az emberek jogosan rámutatnak. A nemzeti bizottságok megtűrik ezt az állapotot annak ellenére, hogy az ő jogkörük lenne és megvan a lehetőségük is ahhoz, hogy helyrehozzák a hibákat annál is inkább, mert gyakran látszatra kicsiségekről van szó, melyek azonban megkeserítik a dolgozók életét és csorbítják, az állam tekintélyét. Minden felelősségre és rendre vonatkozó felhívásunk fölösleges lesz, ha nem fogunk törődni kormányaink, egyes minisztériumaink és minden tőlük függő irányítőszerv kvalitásos, hatékony munkájával. Nem tagadhatjuk, hogy feladataink objektív jellegéből ered az a követelmény, hogy sokkal magasabb igényeket támasszunk és szigorúan megköveteljük a központi szervek minden dolgozójától az olyan színvonalas munkát, mely az adott szakaszon biztosítsa a párt politikájának, céljainak megvalósítását. Az összes állami szerv közös elvi feladata, hogy harcot folytassanak a bomlasztó irányzatok, az ösztönösség és az anarchia ellen, mely mindig az opportunizmus táptalaja volt. Feladatuk, hogy a gyakorlatban harcoljanak a szocialista szervezettség elveinek érvényesítéséért, a fegyelemért, a nyilvántartás és az ellenőrzés megvalósításáért, a korrupció, a spekuláció, a hanyagság, a felelőtlenség elleni harc elveinek betartásáért. Fel kell újítanunk a szocialista erkölcsi értékeket és magasfokú felelősségüket a társadalom előtt. A becsületes dolgozókat nap és nap felháborítják a jogtalan meggazdagodás esetei, az adómentes magas mellékjövedelmek, a közvagyonnal való nem engedélyezett manipulálás és sok más demoralizáló jelenség. Az állami szervek, a nemzeti bizottságok és elsősorban a népi ellenőrző bizottságok feladata, hogy lényegesen megjavítsák és fokozzák munkájukat a szocialista rendért és harcoljanak a kispolgári csökevények ellen. Most az a legfontosabb, hogy az állami apparátust lépésről lépésre racionalizáljuk, munkájából kiküszöböljük a bürokratizmust és növeljük hatékonyságát. Az illetékes szervek kommunistáitól függ most e feladat kiharcolása, az ő feladatuk biztosítani, hogy az, állami szervek úgy teljesítsék feladataikat, mint a munkásosztálynak és a dolgozóknak tett szolgálatot. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a cseh és a szlovák nemzet közös állama területén több nemzetiség él — ukránok, magyarok, lengyelek és németek. A nemzetiségek kapcsolata ^Hamunkban mindig nagyon érzékeny volt. A fejlett szocialista állam követelményeit ezért úgy kell megvalósítanunk, hogy megfeleljenek a két nemzet és az összes nemzetiség dolgozóinak, a münkásosztály közös érdekeinek és egyúttal, hogy lehetőség nyíljon mindkét nemzet fejlődése teljes érvényesítésére. A nemzeteink közti kapcsolat kérdésének megoldatlanságát a nemzetiségi kérdésre vonatkozó lenini tanítás szerint a csehszlovák föderációra vonatkozó alkotmánytörvénnyel oldottuk meg. Két évi tapasztalat után leszögezhetjük, hogy e törvény megvalósítása jelentős pozitív tett volt, hozzájárult a feszültség kiküszöböléséhez, és a válságos időszakban is pozitívan hatott államunk megszilárdítására. Államunk föderatív rendezésének kétéves tapasztalatai pozitívak, s megállapíthatjuk, hogy ez az elrendezés bevált a gyakorlatban. A tapasztalatok azonban néhány részleges hiányosságra is rámutattak. Pártunk KözpontiBizottságának elnöksége ezért hosszas, szakszerű előkészítés után, miután az SZLKP Központi Bizottságának elnöksége, a CSKP KB cseh irodája, a szövetségi és a nemzeti kormányok is megtárgyalták, egyetértett a föderációs törvény egyes módosításaival és új törvényekkel, melyek megszilárdítják az állam egységes irányítását, a szövetséges kormány helyzetét elsősorban gazdasági téren. írásbeli tájékoztatást terjesztettünk a Központi Bizottság elé ezekről a változásokról, melyeket a Szövetségi Gyűlés e hónap második felében tárgyal meg. Ezek a változások nem vonatkoznak a föderáció lényegére, amely mint helyes lenini gondolat továbbra is megmarad, és amelyet pártunk a jövőben is tökéletesíteni akar társadalmi rendszerünkben. Elvtársak! A gazdasági kérdésekről külön beszámolót tart Strougal elvtárs. Én, csupán néhány megjegyzést tennék a politikai és gazdasági feladatok összefüggéséről. Az 1969 május utáni fejlődés egyértelműen bebizonyította az általunk választott út helyességét, azt, hogy megakadályozzuk a fenyegető gazdasági katasztrófát. Az ösztönösség és spekuláció ellen, a központi irányítás és a tervezés felújításáért, a destrukció kiküszöbölésére és a rend megteremtésére hozott energikus intézkedések pozitív eredményeket hoztak. Már a múlt plénumokon is megállapíthattuk és ma újból megerősíthetjük, hogy a gazdaságban a konszolidálás sikeresen halad előre. Cáfolhatatlan tények bizonyítják, hogy a konszolidálás gyorsabb volt, mint ahogy azt sokan elképzelték. Kiküszöböltük az inflációs fejlődést, elsősorban a kiskereskedelmi árakban s a lakosság bevételében, stabilizáltuk a hazai piacot és a korona fejlődését, felújítottuk az ipari termelés és építkezés növekedésének dinamikáját, mely' teljes mértékben a munkatermelékenység növekedésén alapszik. Felújítottuk a hatékonyabb kapcsolatokat a nemzetjövedelem kialakítása és felhasználása, a bevételek növekedése és a munkatermelékenység között. Ha figyelembe vesszük, hogy 1969 áprilisáig milyen destrukció volt gazdaságunkban és milyen bonyolult volt az az időszak, melyben megvalósítjuk konszolidálását, ha figyelembe vesszük, hogy a konszolidálás az éles politikai harc, — a jobboldali erők és a revizionista koncepció hívei elleni harc körülményei között valósítottuk meg abban az időben, amikor végrehajtottuk az irányító szervek széles körű kicserélését, akkor jogosan megállapíthatjuk, hogy az elért eredmények jelentős gazdasági sikert és pártunk nagy politikai győzelmét jelentik. Ezt egy gondolkodó ember sem tagadhatja. A dolgozók széles rétegei saját tapasztalataik alapján győződnek meg arról, hogy létbiztonságukat nem az ösztönösség, az infláció és a spekuláció útja biztosítja, hanem csakis a tervszerű fejlődés és az alkotó munka útja. A munkakezdeményezés fejlesztésében — említsük csak meg pl. a bányászokat és a mezőgazdaság dolgozóit — látja a párt annak konkrét megnyilvánulását, hogy egyetértenek a megkezdett irányvonallal. Ez a biztosítéka, hogy a becsületes dolgozók támogatni fogják azt a törekvésünket, hogy következetesen ha kell, egyes esetekben népszerűtlen intézkedésekkel is megoldjuk gazdaságunk égető problémáit. Tudatosítjuk, hogy megoldottuk a legfontosabb feladatot, leküzdöttük a gazdasági hányatlás közvetlen veszélyét, de azt is, hogy az abszolút gazdasági konszolidáláshoz még sok erő és Idő kell. Ezért nem lehetünk még elégedettek, nem becsülhetjük le az nehézségeket, kockázatokat, az előttünk álló feladatok bonyolultságát. Népgazdaságunk mai helyzete visszatükrözi az 1968 és 1969 évi fejlődés következményeit, valamint az eddigi fejlődés során összegyűlt megoldatlan problémák bonyolultságát. Elsősorban a termelés rossz struktúrájának problémáiról, a termelés aránylag alacsony műszaki színvonaláról és hatékonyságáról van szó. Nagy törekvést kell kifejtenünk annak érdekében, hogy a gazdasági növekedés dinamikájának felújítása mellett leküzdjük azt a veszélyt is, hogy megismétlődjenek a negatív irányzatok, az egyensúly hiánya, amely az előbb említet hiányosságok következménye. Természetes, hogy az alacsony hatékonyság és a termelés szükségleteihez való rossz alkalmazkodás okait csak fokozatosan oldhatjuk meg. Ahhoz pl., hogy megoldjuk a tüzelőanyag- és villanyenergia ellátás mai jelentős nehézségeit, melyeket az okoz, hogy a 60-as évek elejétől helytelenül irányítottuk a szénfejtést, — ezek a nehézségek 1968-baa csúcsosodtak ki —, és helytelen koncepciót érvényesítettünk a nukleáris energetikában, a következő ötéves terv folyamán szigorúan kell ellenőriznünk a tüzelőanyagokkal és a villanyenergiával való gazdálkodást, jelentős eszközöket kell erre fordítanunk, melyek természetesen másutt hiányoznak majd. Az előző politika öröksége ezen a téren nagyon súlyos. Eddig nem sikerült kellőképp megoldanunk a beruházások, a szállítók és a megrendelők kapcsolatának helyzetét, valamint a külkereskedelem helyzetét. Eddig nem mozgósítottuk kellő mértékben a gazdasági fejlődés belső tartalékait, melyek a termelés és a munka jobb szervezésén, a tudományos-műszaki haladás és a nemzetközi szocialista integráció kihasználásán alapszanak. Ez a feladat még előttünk áll. Helyesnek tartottuk, hogy az 1971. évi népgazdasági terv fő feladatait először a CSKP Központi Bizottsága tárgyalja meg és csak ezután törvényesítse a Szövetségi Gyűlés. Úgy gondolom, ez a gyakorlat —, már mint, hogy az évi tervet a Központi Bizottság és a Szövetségi Gyűlés is megtárgyalja — megszilárdítja e szervek és az évi terv tekintélyét. A párt fő feladata a gazdaság területén ma az, hogy: sokoldalúan és határozottan elmélyítsük a konszolidálásban elért eredményeket, céltudatosan megoldjuk gazdaságunk felgyülemlett hosszú lejáratú problémáit és megalapozzuk gazdasági növekedésünk távlati stratégiáját. A konszolidálás alapvető részének tartjuk továbbra is a hazai piac stabilitását úgy, hogy az egész gazdaság egyensúlya mellett biztosítsuk az egyes árufajták egyensúlyát és fjf a jóminőségű közép- és alacsonyabb árú .árttfajták elegendő mennyiségét. Helytelen lenne, ha a hazai piac stabilitásának " megkárosításával oldanánk meg a gazdaság más problémáit. Nem ígérhetjük, hogy egyszerre ^, £ (Folytatás a 9. oldalon)