Új Szó, 1970. december (23. évfolyam, 285-309. szám)

1970-12-15 / 297. szám, kedd

Fő feladataink a tag könyvcsere után (Folytatás a 7. oldalról) sabb: a munkahelyeken, az üze­mekben és másutt nem érezzük még kellőképpen a szakszerve­zetek céltudatos politikai, neve­lő és szervezési munkáját. A szakszervezeti mozgalom mun­kájának hiányosságai befolyá­solják az egyes szakaszok mun­kaeredményeit'. Valamenyi szin­tű szakszervezeti szervben a kommunisták feladatává kell tenni a szakszervezeti mozga­lom aktivizálását a lenini szak­szervezeti politika szellemében, és e program kidolgozását az egyes üzemi szervezetekben. Tudjuk, hogy ezen a téren már hoztak néhány intézkedést. Ügy tűnik azonban, Jiogy a szakszer­vezeti mozgalom nagy mecha­nizmusa csak nehézkesen jut el a legfontosabb munkaszakasz­hoz, azaz az üzemekbe, a mun­kahelyekre. Az üzemekben és a többi mun­kahelyen a pártszervezetek fel­adata, hogy segítsék a szakszer­vezeteket az egyes szervek megtisztításának befejezésében, valamint a szakszervezeti moz­galom aktivizálásában. A szak­szervezeteknek felelősséget-kell vállalniuk a politikai és gazda­sági konszolidálás további fej­lesztéséért és következetesen erre kell vezetniük a szerveze­teket és az összes dolgozót. A szakszervezeti mozgalomnak ezen a téren rendkívül nagy fel­adatai és lehetőségei vannak. Teljes mértékben ki kell küszö­bölnünk 1968 és 1969 jobboldali deformációit, amikor a szak­szervezetek gyakran a párt és a szocializmus ellen léptek fel. Tovább kell fejlesztenünk a munkakezdeményezést és akti­vitást, harcolnunk kell a mun­kafegyelem megszilárdításáért, a rendetlenség, hanyagság ellen a termelésben és a munkahelye­ken. A szocialista rendszer elő­nyeivel való visszaélés ellen, a • személye és néha az üzemi ön­zés ellen harcolva kell megma­gyaráznunk az össztársadalmi érdekeket és ezek jelentőségét a munkásosztály és az összes dol­gozók számára. A munkaversenyt meg kell tisztítani formális jellegétől. Sok munkahelyen nagyon pozitív eredményeket értek el. Tudjuk, hogy ezek csak a kezdetet je­lentik, de lehetőségeink vannak arra, hogy politikai és szerve­ző munkával fokozatosan sok­kal jelentősebb politikai és gaz­dasági sikereket érjünk el. Az üzemekben és a munkahelyeken a szakszervezetek jelentősen se­gítik a párt törekvését a viszo­nyok konszolidálására és a gaz­daság további fejlesztésére. Ez­zpl arányban kell megjavíta­nunk az egész Forradalmi Szak­szervezeti Mozgalom munkáját. Pártunk rendkívül nagy fi­gyelmet szentel az ifjúságnak. Az ifjú nemzedék politikai és szakfelkészítésével biztosítja a szocialista társadalom jövőjét. Az ifjú nemzedék egy részét de­magóg jelszavaikkal és kampá­nyaikkal félrevezették a jobbol­dali opportunisták és a szocia­listaellenes erők. Ezért intézke­déseket kell kidolgoznunk, hogy segítsünk a fiataloknak abban, hogy helyesen orientálódjunk fejlődésünkben, s szakmailag jobban felkészüljenek a munká­ra. Ezeket az intézkedéseket a pártnak, a szakszervezeteknek, a többi tömegszervezetnek, az iskoláknak — valamennyi fokon —, az állami és gazdasági szer­veknek, a nemzeti bizottságok­nak, a testnevelési szervezetek­nek, a tömegtájékoztatási esz­közöknek kell végrehajtaniuk úgy, hogy a felnövő nemzedék­ről való koncentrált, átgondolt gondóskodás, valamint az álla­Hji eszközök összpontosítása po­zitív eredményeket hozzon. A közeljövőben újból foglalkozni fogunk e kérdések összességé­vel. Jelentős politikai sikernek tartjuk, hogy újból megalakult az egységes ifjúsági szervezet — a Szocialista Ifjúsági Szövet­ség — és a Pionírszervezet. Mindkettő a szocializmus esz­méihez jelentkezik és ilyen irányban akar hatni a fiatalok­ra. A Szocialista Ifjúsági Szö­vetség előtt nagy jövő és fontos küldetés áll. A pártszervezetek­nek valamennyi szinten rend­szaresen foglalkozniuk kell az ifjű nemzedék, a Szocialista If­júsági Szövetség és a Pionírszer­vezet problémáival és segítséget kell nyújtaniok szervezeti és munkakérdésekben, a káderek kiválasztásában, valamint az if­júsági szervezetek legalkalma­sabb munkamódszereinek kivá­lasztásában. Elvárjuk a fiataloktól, hogy lelkesedésüket, energiájukat a szocialista társadalom fejleszté­se nagy ügyének szolgálatába állítják és mindenütt, az üze­mekben, a földeken, az iskolá­kon és a kutatóintézetekben aktívan bekapcsolódnak hazánk építésébe. A fiatalokat érdekeltekké kell tenni a pártszervezetekben, a szakszervezetekben, más tömeg­szervezetekben, a nemzeti bi­zottságok, valamint közéletünk és gazdasági életünk mun­kájában és a felelősségben. Le­hetőséget kell adnunk a fiata­loknak, hogy munkájukkal ér­vényesülhessenek az üzemek­ben, vagy más munkahelyeken, hogy lelkesedésükkel segítséget nyújtsanak a problémák megol­dásában, hogy a fiatalok gyor­sabban szerezzenek gyakorlati tapasztalatokat és teret kapja­nak az önrealizációhoz. Ezen a téren is meg kell változtatnunk a fiatalokról történő gondosko­dásunkat és nemcsak szavakkal, hanem a gyakorlatban is ki kell fejeznünk bizalmunkat irántuk. A konszolidálás folyamatában a jobboldali és szocialistaelle­nes erők elleni harcban pozitív szerepet Játszott a Csehszlovák —Szovjet Baráti Szövetség, el­sősorban a Szovjetunióhoz fűző­dő testvéri kapcsolataink meg­szilárdításában. Barátságunk megszilárdítását illetően közvé leményünkben pozitív fordulatot értünk el, ami bizonyos mérté­kig a Csehszlovák—Szovjet Ba­ráti Szövetség érdeme. Az ered­mények már több alkalomkor megmutatkoztak, utoljára a szovjet kultúra napjai alkalmá­ból rendezett tömegakciókon. Széles körben felújítjuk forró, baráti kapcsolatunkat a Szovjet­unióval és a szovjet néppel. Ér­tékeljük ezt a munkát és támo­gatni fogjuk a CSSZBSZ tevé­kenységét a csehszlovák—szov­jet barátság elmélyítésében. Néhány szőt szeretnék szólni a nők munkájáról és helyzeté­ről. Nagyra értékelem munká­jukat és hozzájárulásukat a gaz­daság és a társadalom különbö­ző szakaszain, áldozatkészségü­ket és érdemeiket a fiatal nem­zedék nevelésében és nem utol­sósorban hozzájárulásukat pár­tunk konszolidálási törekvésé­hez. Sokkal vagyunk még adósak a dolgozó nőknek életkörülmé­nyeik megkönnyítésében. Meg kell teremtenünk a feltételeket ahhoz, hogy a nők az eddigi­nél nagyobb mértékben aktívan részt vehessenek a párt, a tár­sadalmi, állami, képviseleti és gazdasági szervek munkájában és együttműködjenek a dolgozó nők és anyák problémáinak gyors megoldásában. Elvtársak! A konszolidálás folyamán sok erőt és energiát fordítottunk . szocialista államunk megszilár­dítására, szervei munkájának megjavítására és megtisztításá­ra. Megállapíthatjuk, hogy ma a párt felújította vezető szere­pét ezen a jelentős szakaszon, hogy államunk teljesíti a mun­káshatalom alapvető funkcióit, hogy ez a hatalom újból szi­lárd, és nem engedhetjük meg, hogy bárki is gyengítse és ve­szélyeztesse. Pozitívan értékelhetjük nép­hadseregünk és a biztonsági szervek politikai és munka­szempontból történő megszilár­dítását. E jelentős hatalmi esz­közöket megtisztítottuk az op­portunista erőktől és ma szo­cialista rendszerünk szilárd tá­maszát képezik. Munkánkhoz nyugodt légkör kell. Az embereknek biztonság­ban kell lenniük, hogy munká­juk eredményeit senki sem semmisíti meg, hogy társadal­munkban érvényesek és érvé­nyesek lesznek a törvények és támaszkodhatnak rendszerünk szilárdságára. Ezért arra törek­szünk, hogy a szocialista hata­lom szervei megbízhatóak le­gyenek, törődünk azzal, hogy teljesítsék funkciójukat és te­vékenységük szigorúan megfe­leljen törvényeinknek. Védel­meznünk kell polgáraink jo­gait, biztosítanunk kell a szo­cialista rendet, hogy a társa­dalmat ne veszélyeztessék kü­lönböző elemek asszociális és szocialistaellenes tevékenysége és védelmeznünk kell az össz­társadalmi érdekeket. Fontos, hogy a szocialista hatalom szervei megszilárdít­sák a polgárok pozitív viszo­nyát szocialista intézményeink­hez. Az államhatalmat és ál­lamigazgatást úgy kell végre­hajtani, hogy megszilárdítsa a szocialista kapcsolatokat és az emberekben egyúttal fejlessze kötelességérzetüket és azt, hogy jogaik vannak, mint a szocialista állam polgárainak A szocialista államnak jelen­tős szervező és nevelő funkciói vannak és ennek megfelelően kell dolgozniuk a képviseleti testületeknek, valamint a vég­rehajtó apparátusnak. A jobb­oldali erők demagógiájukkal a pártszervekkel szembehelyez^ ték a képviselőket. Ma ki kell emelnünk a képviselők politi­kai féladatát és nagy felelőssé­gét a párt és a társadalom előtt. Ezt azért is említem, giert az elnökség határozatát a képviseleti testületek képvise­lői politikai munkájának megja­vításáról egyelőre csak lassan léptetik életbe. Nagy jelentőséget tulajdoní­tunk a nemzeti bizottságok munkájának. Ma a tisztogatás után jelentősen emelnünk kell politikai és szervezői munkájuk színvonalát. Tudjuk, hogy sok objektív jellegű nehézség merül fel, míg a másik oldalon talán túlságosan is sok a rendetlen­ség, a hanyagság, amire az em­berek jogosan rámutatnak. A nemzeti bizottságok megtűrik ezt az állapotot annak ellené­re, hogy az ő jogkörük lenne és megvan a lehetőségük is ah­hoz, hogy helyrehozzák a hi­bákat annál is inkább, mert gyakran látszatra kicsiségekről van szó, melyek azonban meg­keserítik a dolgozók életét és csorbítják, az állam tekintélyét. Minden felelősségre és rend­re vonatkozó felhívásunk fölös­leges lesz, ha nem fogunk tö­rődni kormányaink, egyes mi­nisztériumaink és minden tőlük függő irányítőszerv kvalitásos, hatékony munkájával. Nem ta­gadhatjuk, hogy feladataink objektív jellegéből ered az a követelmény, hogy sokkal ma­gasabb igényeket támasszunk és szigorúan megköveteljük a központi szervek minden dol­gozójától az olyan színvonalas munkát, mely az adott szaka­szon biztosítsa a párt politiká­jának, céljainak megvalósítását. Az összes állami szerv közös elvi feladata, hogy harcot foly­tassanak a bomlasztó irányza­tok, az ösztönösség és az anar­chia ellen, mely mindig az op­portunizmus táptalaja volt. Fel­adatuk, hogy a gyakorlatban harcoljanak a szocialista szer­vezettség elveinek érvényesíté­séért, a fegyelemért, a nyilván­tartás és az ellenőrzés megva­lósításáért, a korrupció, a spe­kuláció, a hanyagság, a fele­lőtlenség elleni harc elveinek betartásáért. Fel kell újítanunk a szocialista erkölcsi értékeket és magasfokú felelősségüket a társadalom előtt. A becsületes dolgozókat nap és nap felhá­borítják a jogtalan meggazda­godás esetei, az adómentes ma­gas mellékjövedelmek, a közva­gyonnal való nem engedélye­zett manipulálás és sok más demoralizáló jelenség. Az álla­mi szervek, a nemzeti bizottsá­gok és elsősorban a népi ellen­őrző bizottságok feladata, hogy lényegesen megjavítsák és fo­kozzák munkájukat a szocialis­ta rendért és harcoljanak a kis­polgári csökevények ellen. Most az a legfontosabb, hogy az állami apparátust lépésről lépésre racionalizáljuk, munká­jából kiküszöböljük a bürokra­tizmust és növeljük hatékony­ságát. Az illetékes szervek kom­munistáitól függ most e feladat kiharcolása, az ő feladatuk biz­tosítani, hogy az, állami szervek úgy teljesítsék feladataikat, mint a munkásosztálynak és a dolgozóknak tett szolgálatot. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a cseh és a szlo­vák nemzet közös állama terü­letén több nemzetiség él — uk­ránok, magyarok, lengyelek és németek. A nemzetiségek kap­csolata ^Hamunkban mindig na­gyon érzékeny volt. A fejlett szocialista állam követelményeit ezért úgy kell megvalósítanunk, hogy megfeleljenek a két nem­zet és az összes nemzetiség dol­gozóinak, a münkásosztály kö­zös érdekeinek és egyúttal, hogy lehetőség nyíljon mindkét nemzet fejlődése teljes érvénye­sítésére. A nemzeteink közti kapcsolat kérdésének megol­datlanságát a nemzetiségi kér­désre vonatkozó lenini tanítás szerint a csehszlovák föderáció­ra vonatkozó alkotmánytör­vénnyel oldottuk meg. Két évi tapasztalat után leszögezhet­jük, hogy e törvény megvaló­sítása jelentős pozitív tett volt, hozzájárult a feszültség kikü­szöböléséhez, és a válságos időszakban is pozitívan hatott államunk megszilárdítására. Ál­lamunk föderatív rendezésének kétéves tapasztalatai pozitívak, s megállapíthatjuk, hogy ez az elrendezés bevált a gyakorlat­ban. A tapasztalatok azonban né­hány részleges hiányosságra is rámutattak. Pártunk Központi­Bizottságának elnöksége ezért hosszas, szakszerű előkészítés után, miután az SZLKP Közpon­ti Bizottságának elnöksége, a CSKP KB cseh irodája, a szö­vetségi és a nemzeti kormá­nyok is megtárgyalták, egyet­értett a föderációs törvény egyes módosításaival és új tör­vényekkel, melyek megszilár­dítják az állam egységes irá­nyítását, a szövetséges kor­mány helyzetét elsősorban gaz­dasági téren. írásbeli tájékoztatást terjesz­tettünk a Központi Bizottság elé ezekről a változásokról, me­lyeket a Szövetségi Gyűlés e hónap második felében tárgyal meg. Ezek a változások nem vonatkoznak a föderáció lénye­gére, amely mint helyes lenini gondolat továbbra is megma­rad, és amelyet pártunk a jö­vőben is tökéletesíteni akar társadalmi rendszerünkben. Elvtársak! A gazdasági kérdésekről kü­lön beszámolót tart Strougal elvtárs. Én, csupán néhány megjegyzést tennék a politikai és gazdasági feladatok össze­függéséről. Az 1969 május utáni fejlő­dés egyértelműen bebizonyítot­ta az általunk választott út he­lyességét, azt, hogy megakadá­lyozzuk a fenyegető gazdasági katasztrófát. Az ösztönösség és spekuláció ellen, a központi irányítás és a tervezés felújí­tásáért, a destrukció kiküszöbö­lésére és a rend megteremté­sére hozott energikus intézke­dések pozitív eredményeket hoztak. Már a múlt plénumokon is megállapíthattuk és ma újból megerősíthetjük, hogy a gazda­ságban a konszolidálás sikere­sen halad előre. Cáfolhatatlan tények bizonyítják, hogy a kon­szolidálás gyorsabb volt, mint ahogy azt sokan elképzelték. Kiküszöböltük az inflációs fej­lődést, elsősorban a kiskeres­kedelmi árakban s a lakosság bevételében, stabilizáltuk a ha­zai piacot és a korona fejlődé­sét, felújítottuk az ipari terme­lés és építkezés növekedésének dinamikáját, mely' teljes mér­tékben a munkatermelékenység növekedésén alapszik. Felújí­tottuk a hatékonyabb kapcsola­tokat a nemzetjövedelem kiala­kítása és felhasználása, a be­vételek növekedése és a mun­katermelékenység között. Ha figyelembe vesszük, hogy 1969 áprilisáig milyen destrukció volt gazdaságunkban és milyen bonyolult volt az az időszak, melyben megvalósítjuk konszolidálását, ha figyelembe vesszük, hogy a konszolidálás az éles politikai harc, — a jobboldali erők és a revizionis­ta koncepció hívei elleni harc körülményei között valósítot­tuk meg abban az időben, ami­kor végrehajtottuk az irányító szervek széles körű kicserélé­sét, akkor jogosan megállapít­hatjuk, hogy az elért eredmé­nyek jelentős gazdasági sikert és pártunk nagy politikai győ­zelmét jelentik. Ezt egy gon­dolkodó ember sem tagadhatja. A dolgozók széles rétegei sa­ját tapasztalataik alapján győ­ződnek meg arról, hogy létbiz­tonságukat nem az ösztönösség, az infláció és a spekuláció út­ja biztosítja, hanem csakis a tervszerű fejlődés és az alkotó munka útja. A munkakezdeményezés fej­lesztésében — említsük csak meg pl. a bányászokat és a me­zőgazdaság dolgozóit — látja a párt annak konkrét megnyil­vánulását, hogy egyetértenek a megkezdett irányvonallal. Ez a biztosítéka, hogy a becsületes dolgozók támogatni fogják azt a törekvésünket, hogy követke­zetesen ha kell, egyes esetek­ben népszerűtlen intézkedések­kel is megoldjuk gazdaságunk égető problémáit. Tudatosítjuk, hogy megoldot­tuk a legfontosabb feladatot, leküzdöttük a gazdasági há­nyatlás közvetlen veszélyét, de azt is, hogy az abszolút gazda­sági konszolidáláshoz még sok erő és Idő kell. Ezért nem le­hetünk még elégedettek, nem becsülhetjük le az nehézsége­ket, kockázatokat, az előttünk álló feladatok bonyolultságát. Népgazdaságunk mai helyze­te visszatükrözi az 1968 és 1969 évi fejlődés következményeit, valamint az eddigi fejlődés so­rán összegyűlt megoldatlan problémák bonyolultságát. Első­sorban a termelés rossz struk­túrájának problémáiról, a ter­melés aránylag alacsony mű­szaki színvonaláról és haté­konyságáról van szó. Nagy tö­rekvést kell kifejtenünk annak érdekében, hogy a gazdasági növekedés dinamikájának fel­újítása mellett leküzdjük azt a veszélyt is, hogy megismétlőd­jenek a negatív irányzatok, az egyensúly hiánya, amely az előbb említet hiányosságok kö­vetkezménye. Természetes, hogy az alacsony hatékonyság és a termelés szükségleteihez való rossz alkalmazkodás okait csak fokozatosan oldhatjuk meg. Ahhoz pl., hogy megoldjuk a tüzelőanyag- és villanyenergia ellátás mai jelentős nehézsé­geit, melyeket az okoz, hogy a 60-as évek elejétől helytelenül irányítottuk a szénfejtést, — ezek a nehézségek 1968-baa csúcsosodtak ki —, és helyte­len koncepciót érvényesítettünk a nukleáris energetikában, a következő ötéves terv folyamán szigorúan kell ellenőriznünk a tüzelőanyagokkal és a villany­energiával való gazdálkodást, jelentős eszközöket kell erre fordítanunk, melyek természe­tesen másutt hiányoznak majd. Az előző politika öröksége ezen a téren nagyon súlyos. Eddig nem sikerült kellőképp megol­danunk a beruházások, a szál­lítók és a megrendelők kapcso­latának helyzetét, valamint a külkereskedelem helyzetét. Ed­dig nem mozgósítottuk kellő mértékben a gazdasági fejlődés belső tartalékait, melyek a ter­melés és a munka jobb szer­vezésén, a tudományos-műszaki haladás és a nemzetközi szo­cialista integráció kihasználá­sán alapszanak. Ez a feladat még előttünk áll. Helyesnek tartottuk, hogy az 1971. évi népgazdasági terv fő feladatait először a CSKP Köz­ponti Bizottsága tárgyalja meg és csak ezután törvényesítse a Szövetségi Gyűlés. Úgy gondo­lom, ez a gyakorlat —, már mint, hogy az évi tervet a Köz­ponti Bizottság és a Szövetségi Gyűlés is megtárgyalja — meg­szilárdítja e szervek és az évi terv tekintélyét. A párt fő feladata a gazda­ság területén ma az, hogy: sok­oldalúan és határozottan elmé­lyítsük a konszolidálásban el­ért eredményeket, céltudatosan megoldjuk gazdaságunk felgyü­lemlett hosszú lejáratú problé­máit és megalapozzuk gazda­sági növekedésünk távlati stra­tégiáját. A konszolidálás alap­vető részének tartjuk továbbra is a hazai piac stabilitását úgy, hogy az egész gazdaság egyen­súlya mellett biztosítsuk az egyes árufajták egyensúlyát és fjf a jóminőségű közép- és alacso­nyabb árú .árttfajták elegendő mennyiségét. Helytelen lenne, ha a hazai piac stabilitásának " megkárosításával oldanánk meg a gazdaság más problémáit. Nem ígérhetjük, hogy egyszerre ^, £ (Folytatás a 9. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom