Új Szó, 1970. december (23. évfolyam, 285-309. szám)

1970-12-15 / 297. szám, kedd

Fő feladataink a tag könyvcsere után |Folytatás az 5. oldalról) ben. Fokoztuk a vezetők párt­felelősségét a rájuk bízott sza­kaszokért. A tagkönyvcsere során pozi­tív jelenségként könyvelhetjük el a közvéleményben történt változásokat, a párt politikája iránti bizalom növekedését, va­lamint a dolgozók elkötelezett­ségének fokozását, elsősorban a gazdasági téren. Pártunk mélyebben megis­merte a pártélet hibáinak és fogyatékosságainak okait, vala­mint a pártmunka válságjelen­ségeinek okait. A párttagokkal lefolyt beszélgetések megmutat­ták, hogy a sok éves passzivi­tás az alacsony színvonalú po­litikai és szervező munka kö­vetkezménye. Sok helyen bebi­zonyosodott, hogy nem ismerik kellőképpen a párt politikáját, egyes párttagok ideológiai szín­vonala alacsony, sőt egyesek nem ismerik a marxizmus—le­ninizmus alapvető kérdéseit. Hiányosságok vannak a párt­alapszabályzatnak, mint a párt­élet, a pártszervezetek és párt­tagok alaptörvényének ismere­te terén is. Egyes helyeken a liberalizmus érvényesül, nincs kedvük ahhoz, hogy elkötele­zetten támogassák a párt poli­tikáját. És ez egyes vezető dol­gozóknál is előfordul. A beszélgetések formája le­hetővé tette a pártszerveknek, hogy jobban megismerjenek minden kommunistát, politikai és emberi arculatukat; és lehe­tővé tette, hogy tájékoztassák a kommunistákat a párt politiká­járól, társadalmunk helyzetéről, valamint a pártmunka és párt­építés .lenini elveiről. A beszélgetések során úgy döntöttek, hogy 326 817 párttag, azaz 21,67 százalék nem kap új tagkönvvet. F.bből 67 147 sze­Elvtérsak! A párt, a társadalom és az állam konszolidálásában elért sikereink egyenes arányban áll­nak a politika és a gazdaság hi­báinak és válságjeleinek kikü­szöbölésével. Az elöltünk álló feladatokat mérlegelve új prob­lémák kerülnek előtérbe: foko­zott igények a pártban és az államban az irányító munka színvonalával, az irányító mun­ka programszerűségével, a kom­munisták nevelésével, a párt­egység megszilárdításával, a párt és a dolgozók közti kap­csolattal szemben. A ma és a jövő feladatai szükségessé te­szik, hogy minden téren meg­gyorsítsuk a konszolidálási fo­lyamatot és minden figyelmün­ket, erőnket a ma és a jövő feladatainak szenteljük. A jobboldali és revizionista erők vereségét össze kell kap­csolnunk azoknak a hibáknak és fogyatékosságoknak kiküszö­bölésével, melyek lehetővé tet­ték az ilyen erők csoportosulá­sát, hatását és fellépését és fel­számolják azokat a módszere­ket, melyek akadályt jelentet­tek a múltban pártunk munká­jában. E folyamat meggyorsítá­sa megköveteli, hogy megismer­jük a válság gyökereit és okait, felfegyverezzük pártunkat a válságok megismétlése ellen, valamint minden társadalmi je­lenség marxista—leninista bírá­ló megítélésére. Ezért tavaly április óta a Központi Bizottságnak csaknem minden ülésén visszatérünk a közelmúlthoz, hogy a fejlődés pozitívumaiból és negatívumai­ból levonjuk a következtetése­ket további munkánkat illetően. Ezek a következtetések nem vo­natkoznak csupán egyének ál­lásfoglalása és tevékenysége ér­tékelésére. Célunk az, hogy le­leplezzük azoknak az irányza­toknak és hibáknak gyökerét, melyek pártunkat és társadal­munkat a válságos helyzetbe és végül katasztrófába sodorták. Egész pártunknak és egész társadalmunknak látnia kell, hogy a forradalmi hagyomá­nyoknak és a szocializmus épí­tésének minden pozitívumát csak akkor fejleszthetjük to­vább, ha felmérjük, mi fegyve­rezte le politikailag, ideológiai­lag és szervezetileg, mi vezette mélyt kizártak a pártból, 259 670 személy párttagságát törölték. Ezzel a differenciált megítélés­sel különböztették meg a be­szélgetést vezető bizottságok és pártszervek, a vétkesség, az in­gadozás, a közömbösség fokát. Figyelembe véve a párttagok számának 1968—1969. évi csök­kenését, a párttagok száma ma az 1968. január 1-i állapothoz viszonyítva 473 731-el, azaz 28 százalékkal csökkent. Pártunk továbbra is tömeg­párt marad. A tagkönyvcsere be­fejezése után pártunknak hozzá­vetőlegesen egymillió 200 ezer tagja van. A tagkönyvcsere akcióját a Központi Bizottság határozata értelmében helyesen, elvsze­rűen és tapintatosan folytattuk le. Sehol sem sértették meg ko­molyabban a tagkönyvcsere el­veit. Ilyen hatalmas akció so­rán nem zárható ki az a lehető­ség. hogy egyes esetekben hi­bát követtek el, vagy téves dön­tést hoztak. Ezért adtuk meg azt a lehetőséget, hogy a távo­zók a pártszerveknél fellebez­hetnek. A fellebbezéseket a ki­zárás miatt és a tagság törlésé­vel szemben benyújtott ellenve­téseket az ellenőrző és revíziós bizottságok, valamint az illeté­kes pártszervek az alapszabály­zatnak megfelelően tárgyalják le. A beszélgetések és a tag­könyvcsere befejezése után pár­tunkban új helyzet alakult ki, új feltételek születtek a további életet és munkát illetően. Az eszmei és szervezeti egység magasabb színvonala lehetővé leszi, hogy pártunk hatékonyab­ban teljesítse a szocialista tár­sadalomban betöltött vezető sze­repéből eredő feladatait. Megállapíthatjuk, hogy Cseh­szlovákia Kommunista Pártja II. félre pártunkat, mint társadal­munk vezető erejét, mi tette le­hetővé a revizionista és szocia­listaellenes erők terjedését, mi tette lehetővé, hogy ellenforra­dalmi veszély fenyegesse"egész társadalmi rendszerünket. Központi Bizottságunk elnök­sége és az egész pártaktíva 1969 áprilisától arra törekedett, hogy a párt, a munkásosztály és az összes dolgozó előtt rámutas­son a társadalom válságának okaira, mely 1968-ban ellenfor­radalom veszélyében csúcsoso­dott ki. A pártszervek és szervezetek a Központi Bizottság 1969 szep­temberi és 1970 januári ülésén elfogadott határozatok és érté­kelések alapján kidolgozták a válság elemzését. A másfél mil­lió párttaggal — a tagkönyv­cserével kapcsolatban — folyta­tott beszélgetések segítséget nyújtottak ahhoz, hogy lelep­lezzük és konkretizáljuk a jobb­oldali és szocialistaellenes erők hatását a pártban és a társada­lomban. Az összegyűjtött lapasztala­tok és ismeretek lehetővé te­szik, hogy ma általánosítsuk a párt kollektív ismereteit. A CSKP Központi Bizottságá­nak elnöksége ezért megtárgya­lás és jóváhagyás végett a Köz­ponti Bizottság elé terjeszti a „Párt és a társadalom válságos fejlődésének tanulsága a CSKP XIII. kongresszusa után" című politikai dokumentumot. Ez a dokumentum tanulság pártunk számára, hozzájárul további po­litikai és szervezeti egyesítésé­hez, valamint marxista—leninis­ta jellege megszilárdításához, vezető szerepe megerősítéséhez ős szocialista társadalmunk to­vábbi fejlesztéséhez. Ez a dokumentum segítséget nyújthat a testvéri kommunis­ta és munkáspártoknak, a világ demokratikus éš békeerőinek a csehszlovákiai események meg­ismeréséhez és megértéséhez, valamint a dolgozóknak a szo­cialista társadalom felépítéséért folytatott osztályharca széle­sebb körű összefüggéseinek megismeréséhez. A Központi Bizottság ülésein és más alkalmakkor is többször említettük, hogy elemezni kell fejlődésünket. Ezen a téren már meg is kezdtük az előkészítő munkákat. Bebizonyosodott azonban, hogy pártunk és tár­ma újból marxista -leninista párt, olyan politikai erő, mely társadalmunkban be tudja töl­teni vezető szerepét, társadal­munk ideológiai és irányító köz­pontja. Pártunk bízik saját ere­jében, és egyre nagyobb bizal­mat élvez a dolgozó tömegek körében. E feltételek és a tagkönyv­csere tapasztalatai alapján a CSKP Központi Bizottságának elnöksége 1970. szeptember 18-i állásfoglalásával: — beszüntette a tagkönyvcse­lével kapcsolatos rendkívüli formákat, és az egész .pártban újból a pártmunka és pártélet normális módszereit és formáit alkalmazza; — a pártszervek és szerveze­tek munkáját a pártélet fejlesz­tésére, a párt marxista—leninis­ta jellegének megszilárdítása, a párt vezető szerepének céltuda­tos és szervezett érvényesítésé­re, a tömegpolitikai munkára, valamint arra .összpontosítja, hogy a dolgozókát megnyerje a párt politikájának. Valamennyi pártszerv, szerve­zet és. pártaktíva megtárgyalta a CSKP Központi Bizottsága el­nökségének állásfoglalását, me­lyet irányelvként fogadott el. Ez;ek az irányelvek a párt mai szükségleteiből indullak ki és a további munkára összpontosít­ják a figyelmet. Meggyőződé­sünk. hogy a Központi Bizott­ság megerősíti ezt az irányel­vet. A pánt további feladataival kapcsolatban beszélni fogunk a lagkönyvcseréből eredő egyes következtetésekről. A CSKP Központi Bizottságá­nak elnöksége azt javasolja, hogy a Központi Bizottság hagy­ta jóvá a tagkönyvcserére vo­natkozó beszámolót és zárja le ezt a nagy pártakciót. sadalmunk sok évi fejlődése objektív elemzésének kidolgo­zása ilyen rövid idő alatt felül­múlja erőnket és nem is tarto­zik a Központi Bizottság hatás­körébe (nem értékelhetjük pár­tunk kongresszusait). Az ilyen munka eredménye egy olyan dokumentum lenne, mely terje­delme miatt nem lenne hozzá­férhető sok párttag és dolgozó számára. A Központi Bizottság elnöksége végiil arra a nézetre Elvtársak! Engedjék meg, hogy most pár­tunknak a társadalom legfonto­sabb területein adódó fő felada­taival foglalkozzam. A Központi Bizottságtól kezdr ve, egészen az alapszervezete­kíg el kell mélyíteni a pártegy­séget. Nem véletlen, hogy ezt a feladatot helyezzük az első helyre. A jobboldali erők nem jutottak volna olyan messzire egységbontó politikájukkal, ha a párt hosszú időn keresztül nem szenvedett volna formaliz­musban, ha következetesen fel­léptünk volna a párt megbontá­sára irányuló törekvések ellen. A pártegység nem olyan ál­lapot, melyen egyszer s minden­korra kivívhatunk. Állandóan harcolnunk kell érte. Elsősor­ban az eszmei egységről van szó. A mi viszonyainkban ez azt jelenti, hogy határozottan fel kell lépnünk az opportunizmus, a revizlonizmus, a burzsoá ideo­lógia hatása, a burzsoá erkölcs által meghatározott szokások ellen, harcoljunk a marxizmus­leninizmusért, gyakorlati meg­valósításáért, valamint a prole­tár internacionalizmusért. Hogy a párt egységes hatást gyako­rolhasson, harcolnunk kell a szervezeti egységért; azért, hogy minden párttag teljesítse köte­lességeit, tartsa be a párt alap­szabályzatát, és a pártélet leni­ni elveit. Ilyen egységeket kell kivívnunk taktikánkban. Akció­egységet kell elérnünk. Ma az ilyen egységért folytatott harc azt jelenti, hogy egységes tájé­koztatást kell érvényesítenünk, egységesen kell megmagyaráz­nunk a pártszervek határozatait, és valamennyi párton belüli kérdést a Központi Bizottság által meghatározott Irányvonal­jutott, hogy az ilyen elemző munka fő célja az, hogy a párt és a társadalom válságos fejlő­déséből levonva a következte­téseket és tanulságokat, meg­magyarázzuk a párttagoknak, a munkásosztálynak és a dolgo­zóknak a CSKP Xlll. kongresz­szusa utáni fejlődés, az 1968 ja­nuárja előtti s utáni fejlődés döntő szakaszait, és a pártta­gok, valamint dolgozók figyel­mét ilyen irányban irányítsuk. Semmi esetre sem célunk hogy öncélúan visszatérjünk a múlt­hoz, felszakítsuk fejlődésünk fájó sebeit és pontjait. Azt akar­juk, hogy lenini módon értékel­jük saját hibáinkat, felismerjük és leküzdjük őket. Ismerjük Le­nin szavait, aki a szovjet hata­lom győzelme után kijelentette, hogy semmi sem pusztíthat el bennünket, csak saját hibáink. Az 1968 januárja előtti és külö­nösen az 1968 utáni fejlődés egyes szakaszai megerősítik Le­nin szavait. Megmutatják, hogy saját hibáink, a kulcsfontosságú pártszervek hibái pártunkat és társadalmunkat katasztrofális helyzetbe juttatták. Kötelességünk, valamint a párt, a munkásosztály és a töb­bi dolgozó iránti adósságunk­nak tartjuk, hogy lenini elvhű­séggel értékeljük a XIII. párt­kongresszus utáni válságos fej­lődés kulcsfontosságú idősza­kait és egyes szakaszait, s le­vonva belőlük a tanulságot és következtetéseket, kiküszöböl­jük az összes negatív irányza­tot, hibát, tévedést és deformá­ciót. A beterjesztett dokumentu­mot, ha a Központi Bizottság jó­váhagyja, megkapja valamennyi pártszervezet. Ezért nem szük­séges, hogy most foglalkozzak egyes részeivel. az egyes szakaszokkal, vagy a tanulsá­gokkal. A dokumentumot egy felelős csoport, melyet a Köz­ponti Bizottság elnöksége bí­zott meg, hosszú időn keresztül dolgozta ki. A Központi Bizott­ság elnöksége többször megtár­gyalta a dokumentum javasla­tát, bírálóan értékelte egyes ré­szeit és az egészet is. A ma be­terjesztett javaslat hosszas munka eredménye és a Közpon­ti Bizottság elnökségének egy­öntetű állásfoglalása. A marxizmus—leninizmus nem tekinti a történelmet a sors által meghatározott esemé­nyek sorozatának. Ellenkezőleg, kiemeli a nép aktív történelem­III. lal összhangban, a párton belül kell megoldani. Az előre meg­határozott eljárás betartása el­sősorban azért fontos, mert ez­zel biztosítjuk a határozatok megvalósítását, a pártszervek iránti bizalmat és olyan légkör kialakítását, mely pozitívan hat a kommunisták és a többi dol­gozó elkötelezettségére és kez­deményezésére. Ezen elvek megsértése nyugtalanságot kelt a társadalomban és a pártban, kétségeket ébreszt a határoza­tok érvényességét és kötelező voltát illetően, eltereli a figyel­met a fontos problémák meg­oldásáról. Ezért az egész párt­ban határozottan fel kell lépni az elvek megsértése ellen. Az egység valamennyi oldalát kölcsönös összefüggésben kell értelmezni. Nem elegendő, ha szóban egyetértünk a program­mal és a párt politikai irányvo­nalával, de elhanyagoljuk az egységes fellépést, vagy nem vesszük figyelembe a pártélet­nek azokat a szabályait, melyek szilárd, felzárkózott szervezetté teszik a pártot. Amikor azt mondjuk, hogy a kommunisták­nak elvhűeknek kell lenniük, ez azt jelenti, hogy nemcsak szavakkal kell támogatniok a marxizmust—leninizmust, ha­nem kommunistákként kell él­niük és viselkedniük is. Súlyt kell helyezni a fegyelem meg­szilárdítására. Arról van szó, hogy a kommunisták feladatai­kat annak alapján teljesítsék, hogy önmaguk azonosulnak a párt politikájával, hogy mély meggyőződésük a párt politiká­jának helyessége, és ezért érde­kük, hogy a pártpolitika minden téren következetesen megvaló­suljon. Ott, ahol ellentét van a szavak és a tettek között, a ki­hirdetett célok és munkamód­alkotó szerepét. Amint Marx mondta, az a lehetőség, hogy halhatunk a fejlődésre, a törté­nelemre, es az a tény, liogy megváltoztathat juk a világot, nagy történelmi felelősség. A helyes aktív tevékenység első­rendű feltétele az összefüggé­sek megismerése, a helyes orientáció. A Központi Bizottság mai ülésén megtárgyalt tanul­ság megmutatja, hol vannak a szocialista fejlődés veszélyének gyökerei, mit kell elkerülnünk, mik a párt és a nép erőinek for­rásai, mitől függ a szocialista társadalmi rendszer szilárdsága, és milyen módszerek vezetnek sikerre és milyenek kudarcra. Ellenségeink megpróbálkoz­tak, hogy hibáinkból és a vál­ságos fejlődésből hamis követ­keztetéseket vonjanak le a szo­cialista társadalmi rendszer el­len. Természetes, hogy a hazai és a külföldi ellenség mindig vissza akar élni hibáinkkal. A beterjesztett dokumentum és is­mereteink rámutatnak a szocia­lizmus építésének előnyére és sikereire. A nálunk előfordult hibák, az emberek és munkájuk rendszerének voltak a hibái.. Azok az emberek, akik a fele­lősségteljes funkciókban nem tudtak helytállni, azoknak tá­vozniuk kellett a politikai és a közéletből; és ez a törvény a jövőre ís érvényes. Fokozatosan kidolgozzuk a lenini munkastí­lust és rendszert, mely igényes, bíráló és önbíráló. A belerjesztett dokumentum összegezi a Központi Bizottság' határozatait, valamint az egész pártnak az elmúlt másfél év alatt kifejtett munkáját. Vissza­térünk a múlthoz,' hogy levon­hassuk a tanulságot belőle, hogy lezárhassuk a múltat és a ta­pasztalatok birtokában minden figyelmünket a ma és a jövő feladataira fordíthassuk. Pártunk egész figyelmét elő­re, a társadalom további fejlő­désére kell irányítanunk, meg kell szilárdítanunk szocialista jellegét, fejlesztenünk kell a gazdaságot és emelni a nep életszínvonalát. Csakis így. a ma és a jövő érdekében kifej­tett konkrét munkával küszö­bölhetjük ki a múlt hibáit, ér­vényesíthetjük a szerzett ta­pasztalatokat. A múlt tapaszta­latai lehetővé teszik a pártnak, hogy szilárdabban, egységeseb­ben és határozottabban halad­jon azon az úlon, melyre 1969 áprilisában léptünk. szerek között, ott mindenütt ve­szély fenyegeti a pártegységet, a párt politikáját és tekintélyét. A Központi Bizottság elé ter­jesztjük a pártegységre vonat­kozó határozati javaslatot. Üj­ból hangsúlyozom: a közelmúlt tapasztalatai alapján, annak az időszaknak a tapasztalatai alap­ján, amikor a pártegységért folytatott harcot és a pártegy­ség szerepét lebecsülték, össz­pontosítjuk ma a figyelmet a pártegység kérdésére. Ezt a hibát nem ismételhetjük meg. A sokoldalú konszolidálás be­fejezése és a társadalom va­lamennyi területének további fejlesztése megköveteli, hogy a párt szilárd, szervezett erő le­gyen, s az akarat, az akció és az öntudatos fegyelem egysége kösse össze. Csak így fejezhet­jük be a harcot a jobboldali op­portunizmus és revizionizmus el­len, csak így vezethetjük a pár­tot oda, hogy szervei rendsze­res, céltudatos, tervszerű tevé­kenységet fejtsenek ki, és tel­jesítsék kötelességeiket a mun­kásosztállyal és a dolgozók szé­les tömegeivel szemben. Amennyiben a Központi Bi­zottság jóváhagyja a határoza­tot, minden egyes párttag és pártszervezet életében és mun­kájában következetesen meg kell valósítanunk. A beszélgetések eredményei és tapasztalatai azt mutatják, hogy következetesen be kell tar­tanunk a párt alapszabályzatát. Teljes mértékben fel kell újíta­nunk a pártmunka lenini elveit, fejlesztenünk kell a demokrati­kus centralizmust és a párton belüli demokráciát, teret kell biztosítanunk a bírálat és az önbírálat számára, és céltudato­(Folytatás a 7. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom