Új Szó, 1970. december (23. évfolyam, 285-309. szám)

1970-12-02 / 286. szám, szerda

Szilárdítjuk a biztonságérzetet írta: Krocsány Dezső az SZSZK munkaügyi és népjóléti minisztere A racionalizálás az ötéves terv fő tényezője # A szlovákiai népgazdaságban 1 987 OOO ember dolgozik # Növeljük a termelékenységet az új kapacitások­ban 0 A kereset évente 2,8 százalékkal nő # Fokozatosan rendezik a nyugdí­jakat # A lehetőségek szerint emeljük a családi és gyermeknevelési pótlékot |9/U Az SZSZK Munkaügyi és Népjóléti Minisztériumának munkája, tevékenysége érin­ti hazánk minden lakosát. A tárna jelenleg időszerű gazdasági és szociálpolitikai kérdések megoldásán dolgo­zik, ezért megkértük KRO­CSÁNY DEZSŐ miniszter evtársal, ismertesse olvasó­inkkal a minisztérium mun­káját és feladatait. A párt gazdaságpolitikai eredményei Politikai, állami és gazdasági szerveink jelenleg az ez évi tervfeladatok sikeres teljesíté­sére, az SZSZK 1971. évi nép­_ gazdaságfejlesztési terve, vala­mint az 1971—1975. évi ötéves terv előkészítésére összponto­sítják figyelmüket. Az irányítás minden fokán olyan mélyreható gazdasági konszolidációra töre­kednek, amelyben fokozatosan felújul népgazdaságunk egysé­ges irányítási eszközének, a népgazdasági tervnek a szere­pe. A párt és a kormány azonos ütemben igyekszik megoldani a politikai és a gazdasági problé­mákat, hogy ezzel meggyorsít­sa gazdasági konszolidációnk ütemét, növelje az irányítás színvonalát és a munkafegyel­met, ami társadalmunk további eredményes fejlődésének elő­feltétele. A párt fokozatosan felújította vezető szerepét a po­litikai, társadalmi és gazdasági életben egyaránt. Az SZLKP KB céltudatos és energikus gazdaságpolitikai in­tézkedései kétségtelenül haté­konyak voltak és a dolgozók részéről kedvező visszhangra és támogatásra találtak. Az em­berek lépten-nyomon meggyő­ződnek arról, hogy a párt gaz­daságpolitikája a dolgozók leg­sajátabb érdekeit szolgálja. Természetesen ez is hozzájárult ahhoz, hogy gyors ütemben fel­újult a párt- és az állami szer­vek tekintélye. Köztudomású, hogy népgazda­ságunkban olyan jelentős tarta­lékok vannak, amelyek lehetővé teszik a még gyorsabb és inten­zívebb fejlődést. Ezeket az utóbbi években felhalmozódott erőforrásokat kötelességünk kihasználni. Példaként említhe­tem, hogy különösen az új ka­pacitásokban alacsony a mun­kaidőalap hasznosításának a fo­ka, elavultak a munkanormák, hiányosságok mutatkoznak a szállítási szerződések betartá­sában, aránytalanul nagy a befejezetlen építkezések száma, helytelenül alkalmazzák az anyagi ösztönzőket, stb. Azon­ban tudni kell, hogy a negatív jelenségek megfékezése, a mérsékelten bár, de javuló irá­nyú fejlődés csupán kezdete a szocialista népgazdaságunk progresszív fejlesztésének, az első lépés a lakosság életszín­vonalának gyors emelése felé, ami a CSKP egyik alapvető cél­kitűzése. A munkaerő-gazdálkodás problémái A párt megbízásából vezeté­sem alatt álló Munkaügyi és Népjóléti Minisztériumnak szin­tén sok és nagyon igényes prob­lémát kell megoldania. A CSKP KB plénumának határozata ér­• telmében mielőbb meg kell ol­dani a rendelkezésre álló mun­kaerők leggazdaságosabb fel­használását, éspedig tervszerű munkaerő-gazdálkodással és a munkatermelékenység növelé­sével. Viszont tudni kell, ha ki­merítjük a gazdaságfejlesztés szabad erőforrásait (elsősorban a munkaerő-állományt) — mi­vel népgazdaságunknak belső forrásokból kell fejlődnie — a további fejlődés alapja elsösor-. balí a belső tartalékok és erő­források sokoldalú mozgósítása lehet. A még ki nem használt belső lorrások között említhe­tem a munkaerőigényben és el­osztásban látható hiányokat, az utánpótlás, vagyis a 15 évesek elhelyezésének problémáit, va­lamint a szakmunkás-nevelés­ben és a munkaidőalap haté­konyabb kihasználásában mu­tatkozó hiányosságokat. Minisztériumunk ezért sokkal nagyobb figyelemmel foglalko­zik a munkaerő-gazdálkodás kérdéseivel, a munkaerő ván­dorlás elemzésével, a munka­erő-áramlás valamennyi ténye­zőjének befolyásolásával, hogy mindez teljes mértékben kielé­gítse a tervszerűen irányított munkaerő-gazdálkodás igén­nyeit. Sajnos a munkaerő-ván­dorlás is a rejtett tartalékok egyike, mert ez ideig — az igények és a források között fennálló feszültség miatt — nem sikerült lényegesen korlá­tozni a nem kívánatos munka­erő-áramlást. Ennek felszámo­lása valóban nélkülözhetetlen, de egyéb intézkedések mellett a vállalatoknak és szervezetek­nek is szakítaniuk kell azzal az eddigi gyakorlattal, miszerint „jobb egy lógós, munkahelyét szüntelenül változtató munka­erő, mint a semmilyen." A szabályozó intézkedések elkerülhetetlenek Népgazdaságunk eddigi ex­tenzív fejlődése következtében aránytalanul gyorsan nőtt a foglalkoztatottság. Ebben az évben Szlovákiában a tervezett 1850 000 helyett 1987 000 sze­mély dolgozott a népgazdaság­ban. Ez lényegesen fékezi a rendelkezésre álló munkaerők gazdaságos kihasználását. Ezt bizonyítja, hogy a munkaképes korban levő lakosság gazdasá­gi kihasználásának a foka 1970 végén Szlovákiában is 92 száza­lékos lesz és ez az 1975-re ter­vezett szintnek felel meg. Ez pedig jelentősen fékezi a fog­lalkoztatottság növekedési üte­mét. A munkaerőmérlog feszültsé ge következtében csökkent a munkaerkölcs, alacsony a mun­kaidő-kihasználás és a munka­intenzitás foka és meglazult a bérfegyelem. A negatív tenden­ciákat felszámoló állami intéz­kedések célja — tekintettel a foglalkoztatottság növelésének korlátozott lehetőségeire — a munkaerőigények csökkentése. Ezt a célt szolgálja a munka és a termelés racionalizálása, ami lehetővé teszi a reális mun­kaerő-megtakarítást és a mun­kaigényesség csökkentését. Je­lentős a szerepe az irányítási és igazgatási apparátus folya­matban levő létszámcsökkenté­sének és racionalizálásának is. A legalább 10 százalékos lét­számcsökkentést az év végéig kell végrehajtani, de kénytele­nek vagyunk megállapítani, hogy bár a feladatokat betar­tották, teljesítésük késedelmes, valószínűleg azért is. mert az érintett szervezetek felelős dol­gozói igazságtalannak, mellőz­hetőhek tartják és ihinde'n mó­don megpróbálnak kitérni a teljesítés elől, holott már való­ban csak kevés az .idő a mu­lasztottak pótlására. A munkaerő-Vándorlás korlá­tozása érdekében fogadta el a kormány a munkaerőgazdálko­dást szabályozó egységes és országos érvényű rendszert, ami 1971-től lép életbe. Az intéz­kedés elvi alapja a népgazda­ságfejlesztési terv, valamint a vállalatok és a nemzeti bizott­ságok munkaerő-gazdálkodási feladatairól szóló 70/1958 Tt. sz. törvény. A jóváhagyott el­vekkel összhangban az egyes szervezetek szamára az 1971. évi tervben meghatározzák a munkaerők létszámának felső határát. A jövőben a nemzeti bizottságok csak az általuk el­lenőrzött és indokoltnak tartott esetekben engedélyezik — a megbatározott limit keretében — a munkaerő-toborzást. Tehát a terv lesz a foglalkoztatottság fő szabályozója. Az intézkedé­sek lehetővé teszik a megtorló intézkedéseket azok ellen, akik megszegik a munkafegyelmet, indokolatlanul változtatják munkahelyüket, vagy munkake­rülők. Ebből is látható, hogy a mun­kaerő-áramlás -szabályozásával összefüggő feladataink rendkí­vül igényesek. A tapasztalatok azt bizonyít­ják, hogy a szervezetek munka­erő-igényei tartósan felülmúl­ják lehetőségeinket és emellett egyetlen utánpótlási forrásunk a serdülőkorú nemzedék. Elosz­tásuk éppen ezért nagyon jelen­tős gazdasági-társadalmi fela­dat, aminek fontosságát ebben az évben növelte, hogy a leg­népesebb évfolyamot, több mint 101000 fiatalt kellett elhelyez­ni. Ezzel kapcsolatban az alap­vető feladat a jövőben is az, hogy a fiatalokat bekapcsoljuk a szakmunkásképzésbe és min­denekelőtt a bányaipar és a me­zőgazdaság ilyen irányú igén­nyeit elégítsük ki. Egyidejűleg minisztériumunk, a járási nem­zeti bizottságokkal együttmű­ködve, első számú feladatának tartja, hogy 2600 dolgozót nyer­jen meg a bányák számára. Mindenkinek munkája szerint A párt- és az állami szervek a gazdasági problémák megol­dása során fokozott figyelem­mel foglalkoznak a munkater­melékenység gyorsabb ütemű fejlődésével is. A bérek ösztön­ző funkcióját kihasználva, 1971—1975-ben az átlagbérek évi 2,8 és a munkatermelékeny­ség 6,3 százalékos növekedésé­re számítanak. Jól tudjuk, hogy díjazási rendszerünkben — az ötéves terv küszöbén — még mindig túlsúlyban vannak a negatív irányzatok. Elterjedt gyakor­lat, hogy nem a végzett munka mennyisége és minősége a dí­jazás alapja, hogy szakadék van a bér összege és a munka eredménye között, hogy a bér­szint alakulása gyakran jelen­tős mértékben nem a gazdasá­gi, hanem főleg a szociális szempontokból és a csoportér­dekek érvényesítésétől is függ. A tervek szerint a következő ötéves tervben átalakítjuk az alapbérezés rendszerét. Ez a gazdasági konszolidáció egyik tényezője és különösen a válla­latirányítás tökéletesítése, a ra­cionalizálása, valamint a nor­ma- és bérfegyelem megszilár­dítása érdekében kell alkalmaz­ni. Abból az alapelvből indu­lunk ki, hogy mindenki meg­kapja azt, ami munkája mennyi­sége és minősége szerint meg­illeti. Az elmúlt évek liberalizáló tendenciát következtében glo­bálisan meglazul a munkafe­gyelem, alacsonyabb fokon hasznosítják a munkaidőalapo­kat és ezt a szervezetek új munkaerőkkel akarják pótolni. A munkaidőalapot a gépiparban csak 80, az építőiparban csak 70 százalékban hasznosítják és ez az arány egyes szakágaza­tokban még alacsonyabb. Szlo­vákiában csupán a munkaidő teljes hasznosításával 20 000 dolgozót lehetne megtakarítani. A legutóbbi felmérések igazol­ták, hogy a munkaidőalap vesz­tesége 25 százalékos. 20 száza­lékos veszteséget okoz a késés, a munka korai befejezése, a bü­fék látogatása, 7—18 százalékos veszteséget az alacsony színvo­nalú irányítás, és a „meddő idő" 45 százalékát az álllóeszközök hiányos kihasználása idézi elő. Ezen a területen a központi szervek már hozlak néhány in­tézkedést. Elrendelték, hogy a szervezetek dolgozzák ki a bel­ső tartalékok mozgósításának komplex programját és ennek keretében szigorúan ügyeljenek a munkaidő és munkafegyelem betartására, ellenőrizzék a mun­kakezdés Ss befejezés időpont­ját, a munkahely önkényes el­hagyását, a pihenésre, étkezés­re engedélyezett szüneteket és szigorúan járjanak ol azok el­len, akik igazolatlanul megsza­kítják a munkát, hogy bevásá­roljanak, vagy magánügyeiket elintézzék, hiszen köztudomású, hogy ä kormány lehetővé tette a közigazgatási szervek félfo­gadási, valamint az üzletek nyitva tartási idejének meg­hosszabltását. A munkaidő-csökkentés kér­déseivel foglalkozó kormánybi­zottság még ebben az évben fe­lülvizsgálja, hogyan teljesítet­ték a tárcák a felsorolt felada­tokat és milyen rendszabályokat foganatosítottak azok ellen, akik nem gondoskodtak az em­lített hiányosságok felszámolá­sáról. Valóban a legfőbb ideje, hogy a munkafegyelem kérdé­seiben is a legszigorúbban jár­janak el azok ellen, akik a be­csületes embereken élősködnek. Tízmilliárd korona népjóléti célokra A legközelebbi években az életszínvonal emelését célzó po­litika követelménye az, hogy a nemzeti jövedelem gyarapítása gyorsabb ütemű legyen, mint felhasználása, tehát a bővített újratermelés gyorsabb legyen, mint a fogyasztás. A így felhal­mozott erőforrásokat felhasz­nálhatjuk a népgazdaság ará­nyainak felújítására (készletek kiegészítése, aktív fizetési mér­leg stb). Emellett — gazdasági lehetőségeinkhez mérten — né­hány alapvető szociális prob­lémát is meg kell oldanunk, kü­lönösen a népszaporulat fejlő­désével és a nyugdíjak rende­zésével kapcsolatban. A jövőben a szociális jövedelmek dinami­kusabban fejlődnek és a jöve­delmek.általános növekedéséből közel 29v,%-kal részesülnek. Az intézkedések célja mindenek­előtt a gyermekes családok fo­kozott támogatása és a nyug­díjasok szükségleteinek kielégí­tése. A következő öt évben fokoza­tosan emeljük a nyugdíjakat. Ez év októberétől Szlovákiában több mint 220 000 személy nyugdíját rendeztük (1 személy­re 500, 2 személyre 850 koro­nát folyósítanak). Az ötéves terv időszakában megkezdjük a nyugdíjbiztosítási rendszer alap­vető átépítését és ez lehetővé teszi az alacsony nyugdíjakkal összefüggő problémák megoldá­sát. Természetesen az intézkedé­sek realizálása a népgazdasági eredmények függvénye. A családi pótlék a gyermekes családoknak nyújtott társadal­mi segítség legelőnyösebb for­mája, ezért a kormány irányel­vei számolnak a családi pótlék és az anyasági segély javításá­val is. Ennek megvalósítása 1970-ben csupán Szlovákiában 700 millió koronát igényel. Hangsúlyozom, hogy a terve­zett intézkedések terjedelme és realizálási időpontja az állam gazdasági lehetőségeitől függ. Egyelőre a szociálpolitikai cé­lokra tervezett előirányzat 10 milliárd korona. igényes feladatok várnak ránk a népjóléti gondoskodás más szakaszain is. 1971-1975­ben 200 millió korona értékű be­ruházással és 2350 férőhellyel növeljük a népjóléti intézetek befogadóképességét. Tudjuk, hogy ez a valódi igényekhez ké­pest nem sok, éppen ezért eze­ket az eszközöket a tervezett terjedelemben és maximális mértékben a meghatározott cé­lokra kell felhasználni. Következetesen figyelemmel kísérjük a nyugdíjas háztartá­sok létfenntartási költségeinek alakulását, különösen ha ezek­ben még gyermekekről gondos­kodnak. Ezeket a járási nemzeti bizottságok is támogatják. Az erre a célra előirányzott össze­geket azonban nem egyelilete­sen merítik ki. Minisztériumunk a családjogi politika területén néhány prob­lémát feldolgozott, s ezeket « legközelebbi hónapokban kell megoldani. Pártunk és kormányunk a sür­gető szociális problémák to­vábbi fokozatos megoldását is tervezi; de csak a népgazdaság fejlesztésével összhangban álló célokat tűz ki. Tehát fokozato­san minden problémát megold­hatunk. Reális optimizmusra jo­gosítanak az utóbbi időszak eredményei, az a tény, hogy né­pünk a CSKP vezetésével sok akadályt leküzdött. A párt és a kormány konszo­lidációs intézkedéseivel fokoza­tosan felszámoljuk az 1968— 1969-es évek következményeit. Konszolidálódik a politikai élet és megszilárdul népgazdasá­gunk. Megfékeztük a bérek ösz­tönös növekedését és elértük a bér és a munkatermelékenység helyes arányát. Nő a korona ér­téke is. Jdindez biztonságérzetet ad államunk polgárainak, akik bizalommal fogadják a CSKP fokozatos intézkedéseit. Nagyapa és az unokák (Agócs Vilmos felO

Next

/
Oldalképek
Tartalom