Új Szó, 1970. december (23. évfolyam, 285-309. szám)

1970-12-13 / 50. szám, Vasárnapi Új Szó

r SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KOZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA • • •• OROK A legtöbb ember már serdülő korában barátot választ. Megosztja vele gondjait, örömeit. Ha bajba jut, a jó barát a segítségére siet, mit sem törődve azzal, hogy esetleg at életét is kockáztatja, Az egyének és a népek barátságának vonásai azonosak. Népünk és a Szovjetunió népének barátsága örök időkre szól. E megállapítás nem frázis, hanem történelmi valóság. Ha 53 évvel ezelőtt nem gyöt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, akkor ma nem volna szocialista Csehszlovákia sem. Ezt tudatosítani kell éppenúgy, mint azt, hogy a müncheni árulás idején a Szovjetunió volt az egyetlen állam, amely segítségét felajánlotta. A, Szovjetunió népe nem felejtette el, hogy hazánk fiai küzdöttek 1919-ben a forradalom eszméiért, hogy Svoboda elvtárs vezetésével a Vörös Hadsereg oldalán harcoltak a közös ellenség, a fasizmus ellen; Szokolovónál, Kijevnél, Bejala Cer kovnál. Duklánál stb. Buzulukban például múzeumot létesítettek, amely hűen ábrázolja a Szovjetunióban megalakult csehszlovák katonai egység harcos útját. A moszkvai katonai múzeumban is ott található Otakar Jaroš, Nálepka, Svoboda és más elvtársak neve, fényképe és a háborúban használt tárgyai. Az említett hősök nevét az isko, lások is jól ismerik. Az egyik jereváni szálloda portása ezzel fogadott: „A csehszlovák nép fiaival együtt vertük a fasisztákat. Megosztottuk töltényünket, élelmünket." Hazánk népe sem felejti el, hogy kinek köszöeheti szabadságát örökre bizonyíték marad, hogy" a Szlovák Nemzeti Felkelés idején több ezer szovjet ember harcolt szabadságunkért. Tudjuk, a népek szabadságáért vívott Nagy Honvédő Háborúban több millió szovjet katona vesztette életét. Értünk, a mi hazánkért, a mi jövőnkért is harcoltak. Emlékezzünk csak, mennyien áldozták életüket azért, hogy idejében megérkezzen a Vörös Hadsereg a háború utolsó napjaiban fegyvert fogott prágaiak segítségére. Lehet-e felejteni, hogy az 1947-es szárazság idején a Szovjetunió 600 000 tonna búzát adott, hogy hazánk népét megment se az éhínségtől? Néhány héttel ezelőtt a Szovjetunióban jártam. Meggyőződtem a szovjet emberek szerénységéről, igazi barátságárál, a kommunizmusba vetett hitükről. Bármerre jártam, nem azt újságolták, mit adnak ők nekünk, hanem ellenkezőleg, mit kapnak tőlünk. A leningrádi Elektroszila-üzem soksok óriási gépe közül kettőt a plzeňi Skoda-gyár ban készítettek. Kísérőm erre éppenúgy felhívta a figyelmemet, mint a Volga mentén dolgozó óriási csehszlovák kotrógépre. Arról viszont egy szót sem szólt, hogy a Szovjetunió segítségével építettük fel alumínium-, szintetikus kaucsuk-, penicillin- és más gyárainkat. Pedig ők segítettek a Kelet-szlovákiai Vasmű, a Barátság Kőolajvezeték építésében is. Iparunk nitersanyagszükségletének nagy részét szintén a Szovjetunió szállítja. (Folytatás a 2. oldalon) Az idei barátsági hónap eseményekben gazdag volt. Ezekből néhányat megörökítettünk. Fenti felvételünkön A. N. Nyikolojev űrhajós autogramot ad a repülőtéren. Bal oldali felvételünkön: M. Válek, az SZSZK művelődésügyi minisztere kitüntetést . ad át I. Szmoktunovszkijnak, a Csajkovszkijról szóló film főszereplőjének. V. A. Gyemcsenko az egyik szovjet küldöttség vezetője (jobb oldali felvételünkön) Štefan Krupka vállalati igazgató kíséretében ellátogatott a diószegi tésztagyárba. Lenti felvételünkön a híres leningrádi balettegyüttes fellépését örökítette meg a fényképész. IA CSTK felvételei| KÖLCSÖÖ! (4. OLDAL) yyzeikep BEETHOVEN (8. OLDAL)! 200 éve születeti 1 \ FEHÉR FECSKE (11. OLDAL! • (Novella) MOSZKVAI (15. OLDAL)! találkozások