Új Szó, 1970. november (23. évfolyam, 260-284. szám)

1970-11-01 / 44. szám, Vasárnapi Új Szó

••I BÁRTFAY GYULA szobrászművész még életben van, aki hajlott kora ellenére még nem tette le a vésőt és kalapácsot. Szobrász őstehetség. Már művészpályája kezdetén elismerést kiváltó művek kerültek ki vésője alól. Három éven át látogatta a párizsi Akadémia Grand Sumieret. Bartolome és Burdelle szobrászok tanít­ványa volt. Fiatal korában élete a kenyérgondok­kal küszködő művész vigasztalan napjaiból tevő­dött össze. Hosszú éveken át nem gondolhatott önálló kiállításra, mert anyagi helyzete arra kény­szerítette, hogy alkotásait olcsón értékesítse, még mielőtt a szobrok anyaga megkeményedett volna. Életviszonyai rákényszerítették a fokozott mun­kára. Egyedül Nyitrán több mint százhúsz bronz, márvány, fa, gipsz szobra van magánosok birto­kában. Művein a probléma leegyszerűsítése ellené­re megkapó kifejező erő és lendület érvényesül. Nemzetközi sikert jelentett számára egy római ki­állításon bemutatott Beethoven-fej kompozíciója, melyről az olasz sajtó elismeréssel emlékezett meg. Ismert műve a borosznófürdői és nyitrai nagyméretű szobra, valamint az állam által meg­vásárolt „Fantázia" és „Próféta" c. alkotásai. A szlovenszkói fiatal festőgárda egyik legre­niényteljesebb tagja volt KUBICZA MIKLÓS aki 31 éves korában halt meg. Rajzkészsége már kisdiák korában feltűnt. Öröklött tehetség nyilvá nult meg nála. Családjában több neves festőmű­vész volt, többek között Ferenczy Károly, az Ipar­művészeti Főiskola 1917-ben elhunyt tanára. A bu dapesti akadémiát kitüntetéssel végzett Kubi'cza tanárai Márton Ferenc és Sándor Béla voltak. Hazaérve néhány plakáttervezetével és portréjá­val tűnt fel. Sokat dolgozott, harcolt a kenyérért. Legyengült szervezetét tüdőbaj támadta meg. Több mint egy évig volt a tátrai szanatórium lakója. A Tátra varázsa őt is meghódította. Nagyszámú tátrai tájat örökített meg vásznain. Műveiben meg kapóan érvényesült a könnyed ecsetkezelés tech­nikája. Utolsó alkotásának, a Nyitrai búcsú c. ké­pének színfoltjait már halálos lázban, ziháló tüdő­Bártfay Gyula: Autoportré 1929 (gipsz) vándordíjai mind elképzelésben, mind aprólékosan kidolgozott részleteiben mesteri műalkotások. Kompozíciöinak erősségűi a figurális megoldások. Drágakövekkel kirakott művészi kelyhe a ference­sek kolostorába került, a zsidó templom részére nagyméretű bronz imatáblát tervezett. Sokoldalú­sága abban nyilvánult meg, hogy rajzolt, festett, domborműveket alkotott, mint ötvösművész pedig muzeális értékű művek egyedülálló mestere volt. PODOLAI V. FERENC akad. festőművész Trencsén-megyéből került Nyitrá­ra. A prágai főiskolán Engelmüller Ferdinándnál, a budapesti Iparművészeti Főiskolán Rudnay Gyu­lánál tanult. Első tárlatát Nyitrán rendezte 1928­ban, melynek sikere ismertté tette nevét. Sikerrel szerepelt több vidéki városban rendezett kiállítá­sain is. Tájképeit és figurális kompozícióit egy­aránt elismerő kritika fogadta. Fiatalon költözött el az élők sorából. PONGRÁCZ KÁROLY 1872-ben született nyitrai festőművész a régi gár­da kimagasló alakja. Egyetemi tanulmányainak el­végzése után Münchenben elvégezte az iparművé­szeti főiskolát. Egyik alapítója volt a szolnoki mű­vésztelepnek, majd hazatért Nyitrára. Főleg tájké­pei keltettek méltó feltűnést. Visszavonultan élt egy zobori villában, melynek falait saját művei borították. SZLAMKA LAJOS akad. festőművész egy évet töltött a prágai főis­kolán, majd Budapestre került és elvégezte a fes­tőakadéiniát. Több kiállításon sikerrel szerepelt. 1938-ban részt vett a szlovenszkói képzőművészek New York-i gyűjteményes kiállításán. Tájképei és érdekes felfogású modern figurális alkotásai izmos tehetségének tanújelei. Az utóbbi években közép­iskolai rajztanárként működött. Tavaly ragadta el a halál. A szlovenszkói eltt művészgárda egyik legérté­kesebb képviselője volt SCHURMANN MIKSA akad. festőművész, a kifinomult formák mestere, akinek neve az ország határain túl is ismert. A mű­vészet káprázatos világa volt az otthona. Éveken át élt Párizsban és elvégezte az Academie Grand Sumiere iparművészeti főiskolát. Hazatérve állami rendelésre megfestette Masaryk, Beneš államelnök és Štefánik generális életnagyságú portréit. Egy régebbi párizsi tárlaton „Akt" képével elnyerte a Grand Prix-t. Több esetben szerepelt a párizsi Sálon des Independants és a Sálon de la Natio­nale kiállításain. Ismert nagyméretű kompozíciói a „Vak" és a „Kártyavető". A régi Nyitra tipikus sikátorait, külvárosi rozzant viskóit, nyomortanyáit is megörökítette vásznain. Finom lélekismeret jel­lemzi képalakjait. Művészi formanyelvének kiala­kulása megkapóan érvényesül műveiben. Letompí­tott színei bársonyosan olvadnak össze hangulatos tónusokban. Tájképeit napsugaras gazdagság és levegős horizont jellemzik. Fejlett technikájával, színpompás kompozícióival mindig elérte a kívánt hatást. A művészet tiszta útjának megjárása meg­hozták számára a teljes sikert. Hátramaradt alko­tásaiból emlékkiállítást rendeztek. A két világháború között eltelt időszak nyitrai művészkolóniájának festői és szobrászai a művészi alkotás, az életábrázolás igazságával, a teremtő művészet magasabbrendű hitvallásával álltak a művészi tö­rekvések szolgálatában. Kegyetlen körülmények között, gazdasági válságok, kispolgári meg nem értés, a művészetpártoiás mostohasága idején, kenyérgondok kö­zepette áldoztak a művészetnek. Műveikből visszatükröződik az élet szépsége és nyomorúsága, nap­sugár és árnyék, kenyérharc és holnapvárás, a tegnap és a ma. Könnyelmű bohém társaságnak könyvelte el őket a maradi köz­vélemény, holott nagyon komoly, bánatos, gondterhes és kenyeret haj­szoló művészemberek voltak, akik életrezdüléseiket vésték márványba, festették vászonra. Az évek múltával belefáradtak a küzdelembe és meg­tértek a szülőföld ölébe. Müveik hirdetik emléküket. vei vetette vászonra. Az ózondús zobori levegő sem segített rajta. Itt hagyott fiatalon mindent, bará­tokat, tobzódó színeket, formákat, sugallatot, a művészlélek csillogó kincsesházát. A három évvel ezelőtt, 59 éves korában elhunyt MASSÁNYI ÖDÖN a sokoldalú izmos őstehetség, a nyitrai művészko­lónia egyik legkimagaslóbb reprezentánsa a könyv­illusztrációtól a monumentális festészetig, a mo­dern plakáttervezéstől a régi mesterművek restau­rálásáig elismert tehetség, tekintély volt. Pelyhes­állú gyerekember korában a pozsonyi Szlovák Nemzeti Színházhoz került, mint díszlettervező és színpadmester. Nyitrán Kalandra professzor tanít­ványa volt, majd Prágában folytatta tanulmányait. Mennyezetet beborító freskói, oltárképei templo­mokban, falfestményei kultúrházakban hirdetik művészetét. Külföldi tanulmányútjain Róma, Kairó, Athén képtárai bűvölték el, halála előtt egy évvel meglátta Párizst is. Szlovákia-szerte szerepelt ön­álló és közös gyűjteményes kiállításokon. A mű­emlékvédő hivatal megbízásából számos vár, temp­lom, kastély, udvarház festményeit, freskóit res­taurálta. Tucatnyi könyvillusztrációja, címlapja, a régi és új Nyitrán dokumentáló festményeinek, tájképeinek színgazdagsága, plakátjainak ötletes­sége, meseillusztrációinak fantáziaszülte alakjai egyformán mesteri alkotások. Hátrahagyott képei­ből halála után emlékkiállítást rendezett a Galé­ria. A budapesti Iparművészeti Főiskola és a római Academie de Belle arti abszolvense volt az 1897­ben született MÉSZÁROS E. JÓZSEF szobrász és iparművész, akit alkotókedve teljében ragadott el a halál. A művészi alkotások fáradha­tatlan apostola volt, aki az első világháborúban szerzett gyomorbaja miatt visszavonulva dolgozott. Önálló kiállítást nem rendezett, alkotásairól a nagyközönség nemigen szerzett tudomást. Fejlett ötvösművészete mesteri alkotásokat eredményezett. Domborművei, kegyszerei, plakettjei, új felfogású aktjai, tanulmányfejei, kelyhei, sportegyesületek SCHÜLE A. GUSZTÁV akad. festőművész 1886-ban született. Budapesten és Berlinben látogatta az iparművészeti főiskolát. Saját erejére utalva küzdött a létért. Nyitrán a húszas években festőiskolát nyitott, számos nyitrai és elszármazott művész első mestere volt. Szlo­venszkó-szerte szerepelt önálló kiállításokon. Eu­rópai tanulmányútjainak London, Párizs, Róma vol­tak kiemelkedő állomásai. A szlovenszkói festőmű­vészet élvonalában állt. SATIN JÓZSEF nyitrai születésű festőművész a harmincas években sikeres kiállításon mutatkozott be. A fiatal festő jelentkezését a kritika melegen fogadta. Ameriká­ba vándorolt ki. Freskófestés közben lezuhant a magas állványról és szörnyethalt. A régi nyitrai művészkolónia tagjainak neve or­szágszerte jócsengésű volt. A Halálnak gazdag aratása volt a képzőművé­szet, tömör sorában. DALLOS ISTVÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom