Új Szó, 1970. november (23. évfolyam, 260-284. szám)

1970-11-08 / 45. szám, Vasárnapi Új Szó

ČSTK felvétele) Ilyen madártávlatból a szovjet segítséggel épült faskastoroki olajfinomító. (K. Čích ra és a szállítás tiltó szemaforok, sorompók, terelőutak nélkül történik. Ezt egy számadat is bizonyítja: a Barátság kőolajvezeték üzembe he lyezésének első öt évében több mint 850 millió korona szállítási költséget takarítottunk meg. A Szovjetunió területén kilenc irányítóközpont képzett technikusai és világszínvonalú ellenőrző berendezései ügyelnek arra, hogy a föld alatti „folyam" eljusson hazánkba, Magyarországra, Lengyelországba és a Német Demokratikus Köztársaságba. Azhoz, hogy ezt a nagy utat fennakadás nélkül megtehesse, a 80—90 kilométerenként megépített szivattyúállomásokon villamos árammal nyomóenergiát juttatnak a csővezetékbe, amely biztosítja a kőolaj egyenletes előrehaladását. Ha valamilyen oknál fogva áramkiesésre kerül sor, automatikusan bekapcsolnak az aggregátorok, és a „láva" zavartalanul folytatja vándorútját. Az „érhálózat" egyre bővül. Ez év júliusában hírügynökségi jelentés számolt be arról, hogy a magyar-szovjet határon megkezdték a 290 kilométer hosszúságúra tervezett 2. * számú Barátság kőolajvezeték építését, mely ha 1972-ben elkészül, évente 5 millió tonna kőolajat ad Magyarországnak. Ján Popluchárral a Slovnaft csőrengetegét nézegetve a jövőről beszélgetünk. — A petrokémia továbbfejlesztése első számú feladataink közé tartozik. Az említett fogalom azoknak a kőolajból nyert anyagoknak a nagy családját jelenti, amelyek a műanyagok gyártásához szolgáltatnak alapanyagot. A petrokémia iránti érdeklődés a műanyagokat gyártó üzemek elszaporodásának arányában növeke dett. Ma már lépten-nyomon találko zunk a korróziómentes, könnyű, jó! formálható és a fémek szilárdságát elérő — olykor túlszárnyaló — olcsó műanyagokkal. A műanyagoké a jövő, petrokémia nélkül pedig nincs műanyag ... Amikor 104 évvel ezelőtt Edwin Drake — akit később a szerencse lovagjának hívtak — rájött arra, hogy a kőolaj csővezetéken is szállítható (ő persze a kőolaj természetes nyomását ismerte és használta fel), nem is álmodott arról, hogy a 20. század fekete vérét — mesterséges nyomás sal — óriási távolságokra is el lehet juttatni, s hogy száz évvel később az iparilag fejlett országok termelésének nélkülözhetetlen alapanyaga lesz a kőolaj, amelyet az aszfaltkészítéstő! a müanyagszálból gyártott felöltőkig mindenre felhasználnak. Bratislava, Farkastorok, külváros, Slovnaft... Hazánknak nincs még egy ilyen üzeme, létesítménye, amely a nap minden percében úgy érezné a szovjet nép baráti segítségét, mint ez az ipari kolosszus. Hiszen az ő üzemükbe torkollik be a két orszá got összekötő, szimbolikusan egy óriási köldökzsinórhoz hasonló csővezeték, amely kőolajat, a 20. század vérét juttatja el rajtuk keresztül szocialista iparunk vénájába. KOMLÔSI LAJOS Tíz évvel ezelőtt Kezdték építeni a Slovnaft ot • Több ezer kilométeres „vérátömlesztés ' • Szovjet nyersanyag mozgatja könnyűiparunkat • Kőolaj a föld alatt, a földön és a föld felett • Mi minden készül ma kőolajból? • Évente öt és fél millió tonna folyékony aranyat dolgoz fel a Slovnaft B

ratislava, külváros... Csövek, tartályok, estfe piros fénnyel világító magas kémények. Megközelítőleg 57 hektár területen itt dobog a huszadik század Csehszlovákiájának vasszíve. Szokatlan szív: fekete vér, a Szovjetunió távoli, romaskinszki területéről 4600 kilométer hosszú fémartérián át érkező kőolaj mozgatja. A megközelítőleg hatezer embert foglalkoztató olajfinomító bejárata felett nagy betűk hirdetik: SLOVNAFT. A Barátság kő olajvezetéken az üzem tízéves fennállása óta annyi kőolaj érkezett a szlovák fővárosba, hogy kiszámítására nem, de néhány összehasonlító számadat közlésére vállalkozhatunk: ha az olajfinomító dolgozói a világ legkorszerűbb föld alatti vezetékén érkező kőolajat vasúton szándékozták volna eljuttatni az üzembe, akkor több mint 1500 komplett tartályvonatra és — ha gőzmozdonyokat használtak volna a vontatáshoz — 120 000 tonna szénre lett volna szükségük. A Barátság kőolajvezeték — mely a Szovjetunió önzetlen segítségével épült — évente másfél milliárd korona megtakarítást jelent hazánknak. Annak ellenére, hogy jelentősebb kiesésre még nem került sor, a Slovnaft dolgozói egy hétre való kőolajai tárolnak. Ennek az üzemnek ugyanis egy percre sem szabad leállnia, mert gyakorlatilag hazánk valamennyi töltőállomását a farkastoroki finomító látja el szuper- és normálbenzinnel, naftával, kenőolajjal, valamint hihetetlen mennyiségű, a vegyi és a műanyaggyárak számára nélkülözhetetlen nyersanyaggal. Készítenek aszfaltot, a gyertyagyártásnál nélkülözhe tetlen paraffint, repülőbenzint, polietilént, propán-bután gázt... egyszóval mintegy százötven féle, az ipari üzemek által feldolgozásra kerülő alapanyagot. Még szilént is, melyből paraxilén — és végül egy közismert fogalom —, teszil ruhaanyag lesz. E bohyolult és sokrétű termelés alapanyagéul szolgáló kőolaj 92 százaléka a Szovjetunióból érkezik. A vezeték hazánk területén áthaladó része 400 kilométer hosszú. És a kőolaj ömlik. Folyik a csöveken éjjel és nappal, vasár- és ünnepnapokon, s pillanatnyi szünet nélkül folyt 1968ban is, amikor a jobboldali opportunista elemek azt híresztelték, hogy a Szovjetunió „elzárta a csapokat". Prágában egy rövidebb ideig valóban nem lehetett benzint kapni, pedig a Slovnaft megállás nélkül dolgozott. Az történt ugyanis, hogy ellenséges ér zelmű személyek szabotálták a gyár által megtöltött tartálykocsik elszállítását. A Szovjetunió már a gyárépítésnél felbecsülhetetlen értékű segítséget nyújtott azzal, hogy a paraffinelvonó berendezés műszaki dokumentációját a rendelkezésünkre bocsátotta, melyet azután hazai cégek realizáltak. Ezenkívül évről évre fokozza a kőolaj szállítását, mely u tervek szerint 1978-ban eléri évente a 17 millió tonnát. Valamikor azt mondtuk: kőolaj, de lehet, hogy holnap már „szuperanyagnak" nevezzük azt a fekete színű, a halmazállapotát tekintve lávaszerű paraffint, ként, kénsavat, kenő- és tüzelőanyagokat, polipropilént és sok más értékes anyagot tartalmazó folyadékot, amely nélkül az autók az országutakon, a repülőgépek a repülőterek kifutópályáin bénultan állnának, mely nélkül a nyitrai Plastika műanyaggyár présgépeinek nem lenne mit préselniük. A felsorolást hoszszan folytathatnánk. Még 1962-ben kiszámították a szakemberek: ha a különféle oktánszámú benzint előállító hármas számú lepárolótorony — azóta már a hatodikat építik — egy napig nem működne, félmillió koronát veszítenénk. A Barátság kőolajvezeték megközelítőleg nyolc évvel ezelőtt érte el a Slovnaftot és azóta 65 millió tonna kőolajat „szállított". Ez az idézőjelbe tett fogalom kíván még néhány szót. A vezetékes szállítás ugyanis a legolcsóbb, mert egyedül a csőbe engedett anyagot juttatja el a kívánt helyre, nem kell emelni, vontatni, energiát pazarolni a tárolóberendezések (tartálykocsik) mozgatására, nincs szükség költséges csomagolásA tervek szerint a jövő év elején helyezik üzembe a felvételen még'az építés állapotában látható hatos számú lepárolótornyot, amely kitűnő minőségű benzint állít majd elő. (V. Pfibyl - ČSTK felvétele)