Új Szó, 1970. november (23. évfolyam, 260-284. szám)

1970-11-07 / 265. szám, szombat

A szocialista országok megbízható szövetségesei Csehszlovákiának Mélyen tisztelt Husák elvtárs, a CSKP KB első titkárai Mélyen tisztelt Svoboda elv­társ, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnökei Mélyen tisztelt Štrougal elv­társ, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság miniszterelnökei Tisztelt Elvtársak! Engedjék meg, hogy köszöner tet mondjak a mai nagygyűlés szervezőiek, akik bennünket, szovjet képviselőket, meghívtak az Októberi Forradalom évfor­dulójának ünnepségeire. Engedjék meg, hogy szívélyes köszönetet mondjak Bilak elv­társnak, a CSKP KB titkárának és az összes szónokoknak a Szovjetunió Kommunista Pártjá­ról és az egész szovjet népről mondott jó szavakért, hazánk iránt tanúsított barátságukért, hogy önöknek, s önök által Csehszlovákia dolgozó népének tolmácsoljam a szovjet nép testvéri üdvözletét. Ötvenhárom év telt el azóta, hogy a munkásosztály az orosz dolgozó parasztsággal és hala­dó értelmiséggel együtt a bol­sevik párt és vezére, V. I. Le­nin vezetésével megvalósította az Októberi Forradalmat és új típusú államot alakított — a Szocialista Szovjet Köztársasá­got. A szovjet nép visszatekintve az eddig megtett útján, joggal büszke lehet az elért vívmá­nyaira. A cári önkényuralom, a nagybirtokosok, valamint a kapitalisták által megbénított régi Oroszország szinte egész évszázaddal visszamaradt a fej­lett kapitalista országok mö­gött. Ki is sejthette akkor, az 1917. évben, hogy a Szovjetunió a hazai és külső ellenséggel szemben vívott küzdelmének né­hány évtizede alatt a világon kivívja magának a szilárd má­sodik helyet, a tudomány és technika néhány jelentős terü­letén pedig megelőzi a világ legfejlettebb országait. A Szovjetunió anyagi és szelle mi gazdagsága évről évre gyarapo­dik. A kommunista társadalom épí­tésében meggyorsult a haladás út­ja hazánkban. Már ma teljes jog gal kijelenthetjük, hogy a XXIII. kongresszusnak az ötéves tervvel kapcsolatos Irányelvei batáridő előtt teljesültek. Az ötéves terv folyamán az ipa­ri termelés kb. a felével növeke dik. Gyors ütemben változik a Szovjetnnió és az USA ipari ter­melésének terjedelme közti relá­ció. Míg 1913-ban az ipari terme­lés a Szovjetunióban már elérte az USA színvonalának 12,5 száza­lékát, 1960-ban már 55 százalékát, ma ez az arányszám meghaladja a 70 százalékot. Bár még nem értük el a mun­katermelékenység kívánt színvo­nalát, a Szovjetunió ezen a téren is nagy sikereket mutathat fel. Országunkban a munkatermelé­kenység növelése által az utóbbi években — pl. az ipari termelés terén — kétharmados gyarapodást értünk el. Országunk továbbra is ezen az úton fog haladni. Ismert tény, hogy a termelő­erők legcélszerűbb elosztása, nö­vekedése, a népgazdaság és a kul­túra valamennyi ágazatának fejlő­dése ma a tudományos-műszaki forradalom időszakában elképzel­hetetlen a testi és szellemi mun­ka programszerű, céltudatos ösz­szekapcsolása, a munkának és a tudománynak eggyéforrása nélkül. Hazánkban már most több mint 880 ezer a tudományos dolgozók száma, ez a világ valamennyi tu­dományos dolgozójának több mint egynegyede. A Szovjetunióban csupán a legutóbbi ötéves terv alatt több mint 7 millió szakem­berrel lett gazdagabb a népgaz­daság. S a Szovjetunió a főiskolai végzettségű mérnökök száma te­rén ma négyszeresen felülmúlja az USA-t. Az 1970. év, V. 1. Lenin, a szov­jet állam alapítója születése 100. évfordulójának éve új, kiváló győ­zelmeket hozott a szovjet tudo­mányban a világűr meghódítása terén. Fellőtték a Luna—16 első automata űrállomást, amely a Holdról vett mintát, s azt siker­rel hozta le a Földre. Ezzel a világűr meghódításában első ízben sikerült megoldani egy lényegesen új feladatot: emberek nélküli automata állomás fellö­vését, leszállását, és visszatérését. S ez új reális lehetőséget nyújt a naprendszer más bolygóinak ka­tatására. A szovjet nép számára azok a sikerek, amelyekkel Októ­ber 53. évfordulóját ünnepli, nem csupán a megtett út eredményét jelentik, mindez ugyanakkor a leg­magasabb pont, amelyből a jövőt szemléli. 1971 márciusában ül össze az SZKP XXIV. rendes kongresszusa. Kitűzi hazánk továbbfejlődésének új határkövét és távlatait: A kongresszuson jóváhagyják a Szov­Sz. V. Cservonyenko szovjet nagykövet beszéde a prágai nagygyűlésen ietunio 1971—1975. évi népgazda­ftá^fejlesztési irányelvét. aiiocialisla népgazdaságunk fej­ődésének fő irányvonala s leg­Ifibb útja a termelés intenzifiká­lása lesz. Az SZKP és a szovjet kormány gazdaságpolitikájának ez az irány vonala lebetővé teszi az egyre gyorsabb haladási, a Szovjetunió gazdasági hatalmának növelését és megteremti ez által a feltéte­leket a kapitalizmus legyőzésére annak döntő szférájában a gaz daságban, hogy a szocializmus és a kapitalizmus békés versengése terén időt nyerjünk, mert időt nyerni" annyit jelent, mint min­dent megnyerni mondotta V. I. Lenin. Október vihara lángra lob­bantotta a forradalom szikráit. Az Októberi Forradalom óta el­telt fél .évszázad meggyőzően bizonyította a forradalom nem­zetközi jelentőségét. Az elmúlt évek alatt megváltozott, az egész világ arculata, — s ez jelentős mértékben a Nagy Ok­tóber hatására, eszményeinek hatására, a szocializmus győzel­mének hatására történt. Évszázadok múlnak el, s az emberiség olyan magaslatra jut, amelyek túlhaladják kortár­saink legmerészebb elképzelé­seit is. Sok esemény feledésbe merülhet, ám 1917. november 7. — az a nap, amikor megvaló­sult az első győzelmes szocia­lista forradalom, amely egy új időszámítás, új szocialista világ kezdete lett, örökre a jövő nem­zedék emlékezetében marad, s a győzelemre törő bátorság és akarat kimeríthetetlen forrása lesz. A szovjet nép és a világ ha­ladó népe ezekben az ünnepi napokban kegyelettel emléke­zik meg Október hőseiről és mindazokról, akik fegyverrel a kézben felkeltek Október vív­mányainak megvédésére, akik a második világháborúban a fa­sizmussal vívott harcokban hő­si halált haltak, azokról, akik a prágai Olšanyi temetőben és a bratislavai Slavínon nyugsza­nak, azokról, akiknek emlékére örökláng ég Vítkovon, azokról, akik nemzeteink szabadságáért és az emberiség ragyogó jövő­jéért vívott küzdelmekben har­coltak és életüket áldozták. A Nagy Október fénye világít­ja meg azon nemzetek útját, amelyek megbonthatatlan szo­cialista szövetséget kötöttek. A szocialista világrendszer a földkerekség társadalmi hala­dásának döntő tényezőjévé vált. A szocialista országok óriási győzelmeket értek el, többszö­rösen gyarapították államaik gazdasági erejét, és valameny­nyien együtt a világ óriási ipari részévé váltak. Részük a világ gépipari termelésében ma kö­rülbelül e termelés egyharma­dát jelenti. A KGST tagállamai ma olyan erős ipari gazdaság­gal rendelkeznek, amely két­szeresen meghaladja a Közös Piac országainak iparát. Mindezek objektív tények. Es természetesen az is tény, hogy a szocialista világrendszer szüntele­nül támadni fogja a kapitalizmus állásait. S minél erősebb az fij erők mozgalma, annál kilátástala­nabb lesz az imperializmus hely­zete, annál elszántabban támadja a szocializmus és a kommunizmus elveit és gyakorlatát. Az imperia­lista vezetők, akiknek támasza az Egyesült Államok monopolista burzsoá társadalma, a kapitaliz­mus elkerülhetetlen romlásának megfékezésére irányuló igyekeze­tükben támogatják a szocializmus pozícióinak meggyengítésére irá­nyuló kísérleteket, éles nemzetkö­zi válságokat provokálnak ki, ame­lyek az emberiséget már nem egyszer az atomháború szélére sodorták. Fejlesztik és tökéletesí­tik a „nyugodt" és a véres ellen­forradalom formáit és módszereit, s a fegyveres államcsínyek szer vezését, a fegyveres intervenciók különböző politikai és ideológiai cselszövéseikkel kapcsolják egybe. Naivitás és politikai szempontból veszélyes lenne megfeledkezni ar­ról, hogy a régi ellenséges világ­nak azokban az országokban nincs szövetségese, ahol már a szocia­lista fejlődés útjára léptek. Ezek elsősorban is a megdöntött ki­zsákmányoló osztály maradványai. Tovább léteznek és élnek, s közü­lük sokan nem békéltek meg hely­zetükkel, bár a munkásosztály és a dolgozó nép velük szemben nagyvonalú emberséget tanúsított, mivel megadta nekik azt a lehető­séget, hogy a szocialista társada­lom valamennyi polgárával egyen­jogúságban becsületesen dolgoz­hassanak, s munkájuk eredményé­ből éljenek. A tapasztalatok azt mutatják, hogy amíg létezik az imperializ­mus, elkerülhetetlen az osztály­harc, hogy bizonyos időszakokban ez a barc kiéleződhet még a szo­cialista országokban is, a kizsák­mányoló osztály felszámolása után is. Sőt, bizonyos feltételek közt, amint az 1956-ban Magyar­országon történt, a szocialista or­szágokban folyó osztályharc éles formákat ölthet a forradalom és az ellenforradalom központi fegy veres összetűzés formájában. Ilyen veszélyes irányt vettek 1966-ban a csehszlovákiai események, ami­kor a CSKP KB januári plenáris ülése után, amely felvetette a szocialista társadalom további fej­lődésének fontos kérdéseit, a párt vezetőségében a legfontosabb tisztségeket a jobboldali opportu­nista és revizionista elemek ka­parintották meg, amelyek egyre inkább egyesülni akarlak az el lenforradalmi erőkkel, s ezeknek utat törtek. Mindenki számára világos, aki objektívan gondolkozik, hogy 1968 jobboldali revizionis­ta erői már hozzáfogtak Cseh­szlovákia bel- és külpolitikája határköveinek átépítéséhez, s a nemzetközi ellenforradalom új taktikájának útját egyengették, amelynek kifejező megfogalma­zása volt a „hidak építése" cí­men ismert doktrína. Ennek po­litikai magva az a szándék volt, hogy bomlást keltsen a szocia­físta táborban, hogy bárkit a kapitalista államokkal való együttműködésre csábítson, s az ilyen együttműködés előzetes feltétele „a jelentős belső libe­razilás" volt, vagyis a követke­zetes marxista—leninista osz­tálypolitika mellőzése. Előbújtak az úgynevezett „li­berális, humanista szocialisták" egész seregei, s különféle jel­szavakkal dobálózva felhívtak „az emberi arculatú" szocializ­musért vívott küzdelemre stb. A valóságban emögött az impe rializmus állati arculata bújt meg, amely új taktikát válasz­tott „a lappangó ellenforrada­lom", taktikáját. Amint ismere tes, a „lappangó ellenforrada­lom" sémája lényegében a kö­vetkező: fokozatos „evolúciót" elérni a felépítményben, de el­sősorban gyengíteni a kommu­nista párt vezető szerepét, az­után, a liberalizálás és „a poli­tikai erők játékának" ürügyén gyengíteni a demokratikus cent­ralizmust, és a tervszerű gaz­dasági rendszert, ezzel a pártot és az államot megfosztani az ország irányításának lehetősé­gétől, majd kizárni a pártot a társadalom irányításából. Ép­pen az ilyen módszereket ne­vezték „haladóknak". A „lappangó ellenforrada­lom" egyik Jellemvonása a szovjetellenesség. És ez nem véletlen. Ezt képletesen kife­jezte egy bizonyos francia fo­lyóirat, „a Szovjetunió a szo­cialista tábor szíve, az egész nemzetközi munkásmozgalom és egyáltalán a felszabadító moz­galom szíve". Ezért a szovjet­ellenesség távolról sem másod­rendű, annál kevésbé véletlen vonása a „lappangó ellenforra­dalomnak", bár szervezői a ked­vező alkalomra várva nemegy­szer álcázzák magukat és a Szovjetunió „barátainak" adják ki magukat. Kijelenthetjük, hogy a párt egészséges erői, a szocialista Csehszlovákia hü fiai felismer­ték a csehszlovákiai események lényegét. A vysočanyi Autopra­ga üzem munkásai 1968. július 18-án levelet küldtek a Szovjet­unióba, amelyben a következő­ket írták: Drága Elvtársak! Szovjet Bará­taink! Hazánk jelenlegi megújhodási folyamatát és pártunk megújho­dási folyamatát kísérő komoly helyzetben önökhöz fordulunk. Naponta figyeljük sajtójuk és rá­diójuk híreit. Tudomást szerez­tünk aggodalmaikról, s ebben osz­tozunk önökkel .. j Mi ezt nem rójuk fel önöknek. Mi is aggódunk hazánk jövőjéért. . . Éberen őrködünk, meri tudjuk, ki az ellenség, és mit várhatunk tőle ... Klement Gottwald szavaihoz hí­ven barátságunkat a Szovjeuniö­val úgy őrizzük, mint szemünk fényét. Es kijelentjük, hogy nem hagyjuk büntetlenül a közösen ki­ontott vérrel megpecsételt barát­ságunk gyalázóit, álljon az bár a legfelsőbb poszton is. Tudjuk, bogy kik a barátaink, tudjuk, ki a szövetségesünk, tud­juk, hogy kiben nem csalatkozunk. Becsületes népünk, s mi vala­mennyien mindig szívélyesen fo­gadjuk önöket. Amint ismeretes, á levelet az üzem 99 munkása írta alá. És sok kollektívától és magánsze­mélytől kaptunk ilyen tartalmú levelet. Mindnyájan aggódtak Csehszlovákia szocialista vív­• mányainak sorsa miatt; az osz­tályöntudat és tántoríthatatlan hűségük a szocialista haza iránt, internacionalista érzelmük volt számukra az iránytű, amely pontosan megmutatta az ellen­forradalom növekvő veszélyét. A csehszlovákiai események tapasztalata megmutatja, milyen fontos az éberség a revizioniz­mussal, a liberalizmussal, a kis­polgári ideológiával és opportu­nizmussal kapcsolatban. A ta­pasztalatok arra tanítanak ben­nünket, hogy a kommunisták nem feledkezhetnek meg Lenin figyelmeztetéséről, hogy az op­portunizmus a burzsoázia szer­vezett fegyvere a munkásosztá­lyon belül és hogy a munkás­osztály, valamint az összes dol­gozó nem égheti el történelmi célját anélkül, hogy ne harcol­jon határozottan az opportuniz­mus, a kispolgári nézetek és a kispolgárság ellen az ideológiá­ban, az erkölcsben és a minden­napi életben. Nem szabad meg­feledkeznünk arról, hogy a kom munista pártot, a dolgozók él­csapatát meg kell tisztítani ezektől az elemektől. A szovjet nép, a testvéri szo­cialista országok nemzetei, a testvéri marxista—leninista kommunista és munkáspártok s mindazok, akik harcolnak a szocializmusért és a nemzetek szabadságáért az egész világon, megelégedetten és megkönnyeb­büléssel fogadták a CSKP és a csehszlovák közvélemény egész­séges internacionalista erőinek akcióit, hogy a szövetségesek segítségével legyőzték az ellen­forradalmat, visszaverték a jobb­oldali revizionista, nacionalis­ta és szovjetellenes erők táma­dását. E politika támogatásra talált Csehszlovákia népénél. Az élet újból bebizonyította, hogy a marxizmus—leninizmus és a proletár nemzetköziség po­zícióin szilárdan álló kommunis­ták voltak a Csehszlovákia nem­zeti érdekeiért küzdő legaktí­vabb harcosok. Szilárd elhatáro­zásuk nélkül, valamint a szocia­listaellenes, jobboldali és oppor­tunista erők elleni bátor har­cuk nélkül 1969 áprilisában nem került volna sor Csehszlovákiá­ban arra a győzelemre, hogy Gustáv Husák elvtárs vezetésé­vel a párt élére új vezetőség került. A Központi Bizottság áprilisi plénuma jelentős korszak a CSKP és a csehszlovákiai szo­cializmus történelmében. Ezen a plénumon kezdték kidolgozni azt az elvhű marxista—leninista irányvonalat, amely feladatul tűzte ki a marxista—leninista, eszmei, szervezeti, elméleti ala­pok és elvek felújítását a CSKP-ban, a párt vezető szere­pének felújítását, valamint a szocialista társadalmi kapcsola­tok megszilárdítását. Ma, ebben az ünnepi pillanat­ban, mi szovjet emberek újból hálánkat akarjuk kifejezni a Csehszlovák—Szovjet Barátsági Szövetség több százezer aktivis­tájának, akik a bonyolult hely­zetben a próbatétel éveiben ls szilárdak maradtak azokkal az ellenséges akciókkal szemben, melyekkel meg akarták bonta­ni a szovjet és csehszlovák nép barátságát. A CSSZBSZ tagjai bátran harcoltak az igaz ügyért a szocialista Csehszlovákiáért, a szocialista országok nagy csa­ládjához való tartozásért, a szo­cialista országok testvéri szö­vetségének megszilárdításáért. A szovjet kommunisták és az egész szovjet nép tudja, milyen bonyolult kérdéseket kell még megoldanuk. A szovjet nép meg­érti ezeket a nehézségeket, s meggyőződése, hogy becsülete­sen megoldják. Ez a meggyőző­dés a CSKP és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság Husák, Svoboda és Štrougal elvtársak által vezetett új vezetősége po­litikai irányvonalának helyes­ségén és következetességén alapszik. Ez a meggyőződés ab­ból Indul ki, hogy a CSKP és a Csehszlovák Szocialista Köztár­saság felújította internaciona­lista szövetségét és újból hű harcostársakat szerzett a szo­cialista államokban és a testvé­ri kommunista pártokban, me­lyek drága elvtársak, készen állnak arra, hogy segítséget és támogatást nyújtsanak önök­nek. Ez a meggyőződés abból indul ki, hogy felújították a CSKP vezető szerepét, a párt te­kintélye egyre növekszik, s a Nemzeti Frontban egyesült nem kommunista pártok és társadal­mi szervezetek felzárkóztak kö­réje. Elvtársak! Több oka van annak, hogy itt Prágában, Csehszlovákia fővárosában, mely a történelem során több esetben a nyugati ag resszorok katonai útja volt, hang súlyozni szeretném az európai biz tonság megoldásának fontosságát. Csehszlovákia az NDK-val a szo­cialista rendszer nyugati határát képezi, s amint a tények is bizo­nyítják, az imperializmus első nyílt és álcázott támadásai e két ország ellen irányulnak. A szocia lista országok biztonságát egysé gük szavatolja. Így Csehszlovákia és az NDK határa ugyanúgy, mint a többi szocialista ország határ* szent és sérthetetlen. A szocialis­ta közösség országai védelmének és fejlesztésének ügyét szolgálja az új szovjet—csehszlovák szuvet­ségi szerződés, melyet a két or­szág legfelsőbb képviselői 197V májusában írtak alá. Az új szov­jet—csehszlovák szerződés minden egyes cikkelye, valamint az egész szerződés szelleme választ ad azoknak a csehszlovákiai és kül­földi erőknek, melyek abban bíz­tak, hogy sikerül egymással szem be állítani a Szovjetunió és Cseh­szlovákia nemzeteit, sikerül meg­akadályozni, hogy testvérként, hfi harcostársként haladjanak előre. A szocialista országok előter­jesztették az európai béke biztosí­tásának programját. Európai biz­tonsági értekezlet összehívását ja­vasolták. Az európai béke és sta­bilitás megőrzése szempontjából nagy jelentőségű a Szovjetunió és Nyngat-Németország ez év augusz­tus 12-én Moszkvában aláírt szer­ződése. Amint Brezsnyev elvtárs, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára hangsúlyozta, a szerző­dés megkötése a szocialista or­szágok és Nyugat-Németország, va­lamint mindazok erők javára lesz, melyeknek érdeke az európai bé­ke megszilárdítása és a nemzet­közi feszültség enyhítése. Az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa jubileumi ülésszakán Brezsnyev elvtárs ünnepélyesen kijelentette, hogy a Szovjetunió, mely fennállá­sának második félévszázadába lép továbbra is a különböző társadal­mi rendszerű államok békés együttélésének lenini politikáját folytatja. Meghiúsítja az imperia­listáknak a szocializmus ellen szőtt terveit és intrikáit, megvédi október vívmányait, s arra törek­szik, bogy megteremtse a kedvező külpolitikai feltételeket a szocia­lizmus és kommunizmus építésé­hez. Egyben következetesen tejesí­ti internacionalista kötelesség * a nemzeti forradalmi és felszabadító mozgalommal szemben. A Szovjetunió e lenini külpoliti­ka szellemében támogatja az ame­rikai imperializmus intervenciója ellen harcoló bős vietnami népet, és valamennyi indokínai nemzetet, segíti az arab nemzetek harcát az izraeli agresszió ellen és támo­gat minden szabadságért és füg­getlenségért küzdő nemzetet. Elvtársak! A marxizmus— leni­nizmus eszméi, melyek zászlaja alatt győzött Október, ma már vi­lágszerte az emberek millióinak tudatában él. A szocializmus zászlaja, melyat Október emelt magasra, ma az em­beriség jövőjének felképeként lo­bog az egész világ felett. Éljen a Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom, mely új korszakot nyitott meg az emberiség történel­mében! Éljen a szovjet és csehszlovák nép megbonthatatlan barátsága. Drága csehszlovák barátaim és testvéreim, az önök barátsága, szo­lidaritása és győzelmei segítik a szovjet népet a kommunizmusért folytatott harcában. Éljen és virágozzék a szocialista országok, a kommunista pártok, a nemzetközi munkásosztály, a forra­dalmi és haladó erők egysége és felzárkózottsága- az imperializmus ellen, a békéért, a demokráciáért, a szocializmusért, a nemzeti füg­getlenségért, a biztonságért és a nemzetek szabadságáért folytatott harcban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom