Új Szó, 1970. november (23. évfolyam, 260-284. szám)

1970-11-07 / 265. szám, szombat

A szocialista országok megbízható szövetségesei Csehszlovákiának Mélyen tisztelt Husák elvtárs, a CSKP KB első titkárai Mélyen tisztelt Svoboda elvtárs, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnökei Mélyen tisztelt Štrougal elvtárs, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság miniszterelnökei Tisztelt Elvtársak! Engedjék meg, hogy köszöner tet mondjak a mai nagygyűlés szervezőiek, akik bennünket, szovjet képviselőket, meghívtak az Októberi Forradalom évfordulójának ünnepségeire. Engedjék meg, hogy szívélyes köszönetet mondjak Bilak elvtársnak, a CSKP KB titkárának és az összes szónokoknak a Szovjetunió Kommunista Pártjáról és az egész szovjet népről mondott jó szavakért, hazánk iránt tanúsított barátságukért, hogy önöknek, s önök által Csehszlovákia dolgozó népének tolmácsoljam a szovjet nép testvéri üdvözletét. Ötvenhárom év telt el azóta, hogy a munkásosztály az orosz dolgozó parasztsággal és haladó értelmiséggel együtt a bolsevik párt és vezére, V. I. Lenin vezetésével megvalósította az Októberi Forradalmat és új típusú államot alakított — a Szocialista Szovjet Köztársaságot. A szovjet nép visszatekintve az eddig megtett útján, joggal büszke lehet az elért vívmányaira. A cári önkényuralom, a nagybirtokosok, valamint a kapitalisták által megbénított régi Oroszország szinte egész évszázaddal visszamaradt a fejlett kapitalista országok mögött. Ki is sejthette akkor, az 1917. évben, hogy a Szovjetunió a hazai és külső ellenséggel szemben vívott küzdelmének néhány évtizede alatt a világon kivívja magának a szilárd második helyet, a tudomány és technika néhány jelentős területén pedig megelőzi a világ legfejlettebb országait. A Szovjetunió anyagi és szelle mi gazdagsága évről évre gyarapodik. A kommunista társadalom építésében meggyorsult a haladás útja hazánkban. Már ma teljes jog gal kijelenthetjük, hogy a XXIII. kongresszusnak az ötéves tervvel kapcsolatos Irányelvei batáridő előtt teljesültek. Az ötéves terv folyamán az ipari termelés kb. a felével növeke dik. Gyors ütemben változik a Szovjetnnió és az USA ipari termelésének terjedelme közti reláció. Míg 1913-ban az ipari termelés a Szovjetunióban már elérte az USA színvonalának 12,5 százalékát, 1960-ban már 55 százalékát, ma ez az arányszám meghaladja a 70 százalékot. Bár még nem értük el a munkatermelékenység kívánt színvonalát, a Szovjetunió ezen a téren is nagy sikereket mutathat fel. Országunkban a munkatermelékenység növelése által az utóbbi években — pl. az ipari termelés terén — kétharmados gyarapodást értünk el. Országunk továbbra is ezen az úton fog haladni. Ismert tény, hogy a termelőerők legcélszerűbb elosztása, növekedése, a népgazdaság és a kultúra valamennyi ágazatának fejlődése ma a tudományos-műszaki forradalom időszakában elképzelhetetlen a testi és szellemi munka programszerű, céltudatos öszszekapcsolása, a munkának és a tudománynak eggyéforrása nélkül. Hazánkban már most több mint 880 ezer a tudományos dolgozók száma, ez a világ valamennyi tudományos dolgozójának több mint egynegyede. A Szovjetunióban csupán a legutóbbi ötéves terv alatt több mint 7 millió szakemberrel lett gazdagabb a népgazdaság. S a Szovjetunió a főiskolai végzettségű mérnökök száma terén ma négyszeresen felülmúlja az USA-t. Az 1970. év, V. 1. Lenin, a szovjet állam alapítója születése 100. évfordulójának éve új, kiváló győzelmeket hozott a szovjet tudományban a világűr meghódítása terén. Fellőtték a Luna—16 első automata űrállomást, amely a Holdról vett mintát, s azt sikerrel hozta le a Földre. Ezzel a világűr meghódításában első ízben sikerült megoldani egy lényegesen új feladatot: emberek nélküli automata állomás fellövését, leszállását, és visszatérését. S ez új reális lehetőséget nyújt a naprendszer más bolygóinak katatására. A szovjet nép számára azok a sikerek, amelyekkel Október 53. évfordulóját ünnepli, nem csupán a megtett út eredményét jelentik, mindez ugyanakkor a legmagasabb pont, amelyből a jövőt szemléli. 1971 márciusában ül össze az SZKP XXIV. rendes kongresszusa. Kitűzi hazánk továbbfejlődésének új határkövét és távlatait: A kongresszuson jóváhagyják a SzovSz. V. Cservonyenko szovjet nagykövet beszéde a prágai nagygyűlésen ietunio 1971—1975. évi népgazdaftá^fejlesztési irányelvét. aiiocialisla népgazdaságunk fejődésének fő irányvonala s legIfibb útja a termelés intenzifikálása lesz. Az SZKP és a szovjet kormány gazdaságpolitikájának ez az irány vonala lebetővé teszi az egyre gyorsabb haladási, a Szovjetunió gazdasági hatalmának növelését és megteremti ez által a feltételeket a kapitalizmus legyőzésére annak döntő szférájában a gaz daságban, hogy a szocializmus és a kapitalizmus békés versengése terén időt nyerjünk, mert időt nyerni" annyit jelent, mint mindent megnyerni mondotta V. I. Lenin. Október vihara lángra lobbantotta a forradalom szikráit. Az Októberi Forradalom óta eltelt fél .évszázad meggyőzően bizonyította a forradalom nemzetközi jelentőségét. Az elmúlt évek alatt megváltozott, az egész világ arculata, — s ez jelentős mértékben a Nagy Október hatására, eszményeinek hatására, a szocializmus győzelmének hatására történt. Évszázadok múlnak el, s az emberiség olyan magaslatra jut, amelyek túlhaladják kortársaink legmerészebb elképzeléseit is. Sok esemény feledésbe merülhet, ám 1917. november 7. — az a nap, amikor megvalósult az első győzelmes szocialista forradalom, amely egy új időszámítás, új szocialista világ kezdete lett, örökre a jövő nemzedék emlékezetében marad, s a győzelemre törő bátorság és akarat kimeríthetetlen forrása lesz. A szovjet nép és a világ haladó népe ezekben az ünnepi napokban kegyelettel emlékezik meg Október hőseiről és mindazokról, akik fegyverrel a kézben felkeltek Október vívmányainak megvédésére, akik a második világháborúban a fasizmussal vívott harcokban hősi halált haltak, azokról, akik a prágai Olšanyi temetőben és a bratislavai Slavínon nyugszanak, azokról, akiknek emlékére örökláng ég Vítkovon, azokról, akik nemzeteink szabadságáért és az emberiség ragyogó jövőjéért vívott küzdelmekben harcoltak és életüket áldozták. A Nagy Október fénye világítja meg azon nemzetek útját, amelyek megbonthatatlan szocialista szövetséget kötöttek. A szocialista világrendszer a földkerekség társadalmi haladásának döntő tényezőjévé vált. A szocialista országok óriási győzelmeket értek el, többszörösen gyarapították államaik gazdasági erejét, és valamenynyien együtt a világ óriási ipari részévé váltak. Részük a világ gépipari termelésében ma körülbelül e termelés egyharmadát jelenti. A KGST tagállamai ma olyan erős ipari gazdasággal rendelkeznek, amely kétszeresen meghaladja a Közös Piac országainak iparát. Mindezek objektív tények. Es természetesen az is tény, hogy a szocialista világrendszer szüntelenül támadni fogja a kapitalizmus állásait. S minél erősebb az fij erők mozgalma, annál kilátástalanabb lesz az imperializmus helyzete, annál elszántabban támadja a szocializmus és a kommunizmus elveit és gyakorlatát. Az imperialista vezetők, akiknek támasza az Egyesült Államok monopolista burzsoá társadalma, a kapitalizmus elkerülhetetlen romlásának megfékezésére irányuló igyekezetükben támogatják a szocializmus pozícióinak meggyengítésére irányuló kísérleteket, éles nemzetközi válságokat provokálnak ki, amelyek az emberiséget már nem egyszer az atomháború szélére sodorták. Fejlesztik és tökéletesítik a „nyugodt" és a véres ellenforradalom formáit és módszereit, s a fegyveres államcsínyek szer vezését, a fegyveres intervenciók különböző politikai és ideológiai cselszövéseikkel kapcsolják egybe. Naivitás és politikai szempontból veszélyes lenne megfeledkezni arról, hogy a régi ellenséges világnak azokban az országokban nincs szövetségese, ahol már a szocialista fejlődés útjára léptek. Ezek elsősorban is a megdöntött kizsákmányoló osztály maradványai. Tovább léteznek és élnek, s közülük sokan nem békéltek meg helyzetükkel, bár a munkásosztály és a dolgozó nép velük szemben nagyvonalú emberséget tanúsított, mivel megadta nekik azt a lehetőséget, hogy a szocialista társadalom valamennyi polgárával egyenjogúságban becsületesen dolgozhassanak, s munkájuk eredményéből éljenek. A tapasztalatok azt mutatják, hogy amíg létezik az imperializmus, elkerülhetetlen az osztályharc, hogy bizonyos időszakokban ez a barc kiéleződhet még a szocialista országokban is, a kizsákmányoló osztály felszámolása után is. Sőt, bizonyos feltételek közt, amint az 1956-ban Magyarországon történt, a szocialista országokban folyó osztályharc éles formákat ölthet a forradalom és az ellenforradalom központi fegy veres összetűzés formájában. Ilyen veszélyes irányt vettek 1966-ban a csehszlovákiai események, amikor a CSKP KB januári plenáris ülése után, amely felvetette a szocialista társadalom további fejlődésének fontos kérdéseit, a párt vezetőségében a legfontosabb tisztségeket a jobboldali opportunista és revizionista elemek kaparintották meg, amelyek egyre inkább egyesülni akarlak az el lenforradalmi erőkkel, s ezeknek utat törtek. Mindenki számára világos, aki objektívan gondolkozik, hogy 1968 jobboldali revizionista erői már hozzáfogtak Csehszlovákia bel- és külpolitikája határköveinek átépítéséhez, s a nemzetközi ellenforradalom új taktikájának útját egyengették, amelynek kifejező megfogalmazása volt a „hidak építése" címen ismert doktrína. Ennek politikai magva az a szándék volt, hogy bomlást keltsen a szociafísta táborban, hogy bárkit a kapitalista államokkal való együttműködésre csábítson, s az ilyen együttműködés előzetes feltétele „a jelentős belső liberazilás" volt, vagyis a következetes marxista—leninista osztálypolitika mellőzése. Előbújtak az úgynevezett „liberális, humanista szocialisták" egész seregei, s különféle jelszavakkal dobálózva felhívtak „az emberi arculatú" szocializmusért vívott küzdelemre stb. A valóságban emögött az impe rializmus állati arculata bújt meg, amely új taktikát választott „a lappangó ellenforradalom", taktikáját. Amint ismere tes, a „lappangó ellenforradalom" sémája lényegében a következő: fokozatos „evolúciót" elérni a felépítményben, de elsősorban gyengíteni a kommunista párt vezető szerepét, azután, a liberalizálás és „a politikai erők játékának" ürügyén gyengíteni a demokratikus centralizmust, és a tervszerű gazdasági rendszert, ezzel a pártot és az államot megfosztani az ország irányításának lehetőségétől, majd kizárni a pártot a társadalom irányításából. Éppen az ilyen módszereket nevezték „haladóknak". A „lappangó ellenforradalom" egyik Jellemvonása a szovjetellenesség. És ez nem véletlen. Ezt képletesen kifejezte egy bizonyos francia folyóirat, „a Szovjetunió a szocialista tábor szíve, az egész nemzetközi munkásmozgalom és egyáltalán a felszabadító mozgalom szíve". Ezért a szovjetellenesség távolról sem másodrendű, annál kevésbé véletlen vonása a „lappangó ellenforradalomnak", bár szervezői a kedvező alkalomra várva nemegyszer álcázzák magukat és a Szovjetunió „barátainak" adják ki magukat. Kijelenthetjük, hogy a párt egészséges erői, a szocialista Csehszlovákia hü fiai felismerték a csehszlovákiai események lényegét. A vysočanyi Autopraga üzem munkásai 1968. július 18-án levelet küldtek a Szovjetunióba, amelyben a következőket írták: Drága Elvtársak! Szovjet Barátaink! Hazánk jelenlegi megújhodási folyamatát és pártunk megújhodási folyamatát kísérő komoly helyzetben önökhöz fordulunk. Naponta figyeljük sajtójuk és rádiójuk híreit. Tudomást szereztünk aggodalmaikról, s ebben osztozunk önökkel .. j Mi ezt nem rójuk fel önöknek. Mi is aggódunk hazánk jövőjéért. . . Éberen őrködünk, meri tudjuk, ki az ellenség, és mit várhatunk tőle ... Klement Gottwald szavaihoz híven barátságunkat a Szovjeuniöval úgy őrizzük, mint szemünk fényét. Es kijelentjük, hogy nem hagyjuk büntetlenül a közösen kiontott vérrel megpecsételt barátságunk gyalázóit, álljon az bár a legfelsőbb poszton is. Tudjuk, bogy kik a barátaink, tudjuk, ki a szövetségesünk, tudjuk, hogy kiben nem csalatkozunk. Becsületes népünk, s mi valamennyien mindig szívélyesen fogadjuk önöket. Amint ismeretes, á levelet az üzem 99 munkása írta alá. És sok kollektívától és magánszemélytől kaptunk ilyen tartalmú levelet. Mindnyájan aggódtak Csehszlovákia szocialista vív• mányainak sorsa miatt; az osztályöntudat és tántoríthatatlan hűségük a szocialista haza iránt, internacionalista érzelmük volt számukra az iránytű, amely pontosan megmutatta az ellenforradalom növekvő veszélyét. A csehszlovákiai események tapasztalata megmutatja, milyen fontos az éberség a revizionizmussal, a liberalizmussal, a kispolgári ideológiával és opportunizmussal kapcsolatban. A tapasztalatok arra tanítanak bennünket, hogy a kommunisták nem feledkezhetnek meg Lenin figyelmeztetéséről, hogy az opportunizmus a burzsoázia szervezett fegyvere a munkásosztályon belül és hogy a munkásosztály, valamint az összes dolgozó nem égheti el történelmi célját anélkül, hogy ne harcoljon határozottan az opportunizmus, a kispolgári nézetek és a kispolgárság ellen az ideológiában, az erkölcsben és a mindennapi életben. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a kom munista pártot, a dolgozók élcsapatát meg kell tisztítani ezektől az elemektől. A szovjet nép, a testvéri szocialista országok nemzetei, a testvéri marxista—leninista kommunista és munkáspártok s mindazok, akik harcolnak a szocializmusért és a nemzetek szabadságáért az egész világon, megelégedetten és megkönnyebbüléssel fogadták a CSKP és a csehszlovák közvélemény egészséges internacionalista erőinek akcióit, hogy a szövetségesek segítségével legyőzték az ellenforradalmat, visszaverték a jobboldali revizionista, nacionalista és szovjetellenes erők támadását. E politika támogatásra talált Csehszlovákia népénél. Az élet újból bebizonyította, hogy a marxizmus—leninizmus és a proletár nemzetköziség pozícióin szilárdan álló kommunisták voltak a Csehszlovákia nemzeti érdekeiért küzdő legaktívabb harcosok. Szilárd elhatározásuk nélkül, valamint a szocialistaellenes, jobboldali és opportunista erők elleni bátor harcuk nélkül 1969 áprilisában nem került volna sor Csehszlovákiában arra a győzelemre, hogy Gustáv Husák elvtárs vezetésével a párt élére új vezetőség került. A Központi Bizottság áprilisi plénuma jelentős korszak a CSKP és a csehszlovákiai szocializmus történelmében. Ezen a plénumon kezdték kidolgozni azt az elvhű marxista—leninista irányvonalat, amely feladatul tűzte ki a marxista—leninista, eszmei, szervezeti, elméleti alapok és elvek felújítását a CSKP-ban, a párt vezető szerepének felújítását, valamint a szocialista társadalmi kapcsolatok megszilárdítását. Ma, ebben az ünnepi pillanatban, mi szovjet emberek újból hálánkat akarjuk kifejezni a Csehszlovák—Szovjet Barátsági Szövetség több százezer aktivistájának, akik a bonyolult helyzetben a próbatétel éveiben ls szilárdak maradtak azokkal az ellenséges akciókkal szemben, melyekkel meg akarták bontani a szovjet és csehszlovák nép barátságát. A CSSZBSZ tagjai bátran harcoltak az igaz ügyért a szocialista Csehszlovákiáért, a szocialista országok nagy családjához való tartozásért, a szocialista országok testvéri szövetségének megszilárdításáért. A szovjet kommunisták és az egész szovjet nép tudja, milyen bonyolult kérdéseket kell még megoldanuk. A szovjet nép megérti ezeket a nehézségeket, s meggyőződése, hogy becsületesen megoldják. Ez a meggyőződés a CSKP és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság Husák, Svoboda és Štrougal elvtársak által vezetett új vezetősége politikai irányvonalának helyességén és következetességén alapszik. Ez a meggyőződés abból Indul ki, hogy a CSKP és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság felújította internacionalista szövetségét és újból hű harcostársakat szerzett a szocialista államokban és a testvéri kommunista pártokban, melyek drága elvtársak, készen állnak arra, hogy segítséget és támogatást nyújtsanak önöknek. Ez a meggyőződés abból indul ki, hogy felújították a CSKP vezető szerepét, a párt tekintélye egyre növekszik, s a Nemzeti Frontban egyesült nem kommunista pártok és társadalmi szervezetek felzárkóztak köréje. Elvtársak! Több oka van annak, hogy itt Prágában, Csehszlovákia fővárosában, mely a történelem során több esetben a nyugati ag resszorok katonai útja volt, hang súlyozni szeretném az európai biz tonság megoldásának fontosságát. Csehszlovákia az NDK-val a szocialista rendszer nyugati határát képezi, s amint a tények is bizonyítják, az imperializmus első nyílt és álcázott támadásai e két ország ellen irányulnak. A szocia lista országok biztonságát egysé gük szavatolja. Így Csehszlovákia és az NDK határa ugyanúgy, mint a többi szocialista ország határ* szent és sérthetetlen. A szocialista közösség országai védelmének és fejlesztésének ügyét szolgálja az új szovjet—csehszlovák szuvetségi szerződés, melyet a két ország legfelsőbb képviselői 197V májusában írtak alá. Az új szovjet—csehszlovák szerződés minden egyes cikkelye, valamint az egész szerződés szelleme választ ad azoknak a csehszlovákiai és külföldi erőknek, melyek abban bíztak, hogy sikerül egymással szem be állítani a Szovjetunió és Csehszlovákia nemzeteit, sikerül megakadályozni, hogy testvérként, hfi harcostársként haladjanak előre. A szocialista országok előterjesztették az európai béke biztosításának programját. Európai biztonsági értekezlet összehívását javasolták. Az európai béke és stabilitás megőrzése szempontjából nagy jelentőségű a Szovjetunió és Nyngat-Németország ez év augusztus 12-én Moszkvában aláírt szerződése. Amint Brezsnyev elvtárs, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára hangsúlyozta, a szerződés megkötése a szocialista országok és Nyugat-Németország, valamint mindazok erők javára lesz, melyeknek érdeke az európai béke megszilárdítása és a nemzetközi feszültség enyhítése. Az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa jubileumi ülésszakán Brezsnyev elvtárs ünnepélyesen kijelentette, hogy a Szovjetunió, mely fennállásának második félévszázadába lép továbbra is a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésének lenini politikáját folytatja. Meghiúsítja az imperialistáknak a szocializmus ellen szőtt terveit és intrikáit, megvédi október vívmányait, s arra törekszik, bogy megteremtse a kedvező külpolitikai feltételeket a szocializmus és kommunizmus építéséhez. Egyben következetesen tejesíti internacionalista kötelesség * a nemzeti forradalmi és felszabadító mozgalommal szemben. A Szovjetunió e lenini külpolitika szellemében támogatja az amerikai imperializmus intervenciója ellen harcoló bős vietnami népet, és valamennyi indokínai nemzetet, segíti az arab nemzetek harcát az izraeli agresszió ellen és támogat minden szabadságért és függetlenségért küzdő nemzetet. Elvtársak! A marxizmus— leninizmus eszméi, melyek zászlaja alatt győzött Október, ma már világszerte az emberek millióinak tudatában él. A szocializmus zászlaja, melyat Október emelt magasra, ma az emberiség jövőjének felképeként lobog az egész világ felett. Éljen a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, mely új korszakot nyitott meg az emberiség történelmében! Éljen a szovjet és csehszlovák nép megbonthatatlan barátsága. Drága csehszlovák barátaim és testvéreim, az önök barátsága, szolidaritása és győzelmei segítik a szovjet népet a kommunizmusért folytatott harcában. Éljen és virágozzék a szocialista országok, a kommunista pártok, a nemzetközi munkásosztály, a forradalmi és haladó erők egysége és felzárkózottsága- az imperializmus ellen, a békéért, a demokráciáért, a szocializmusért, a nemzeti függetlenségért, a biztonságért és a nemzetek szabadságáért folytatott harcban.