Új Szó, 1970. november (23. évfolyam, 260-284. szám)

1970-11-05 / 263. szám, csütörtök

Miről ír a világsajtó? ©ÖTlPflBflfl Viktor Majevszkij, a moszkvai Pravda szemleírója a lap szerdai számában abból az alkalomból közöl cikket, hogy tíz éve kiáltották ki Nigéria függetlenségét. Majevszkij a következőket írja: A független Nigéria nagy és bonyolult feladatok teljesítéséhez kezdett. Ezeknek megvalósításától függ a legnagyobb afrikai állam jövője. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy Nigéria képes megoldani a legnehezebb feladatokat is, ha az ország egységes, az imperializmus és a kolonializmus ellen vívott következetes harc álláspontjára helyezkedik. Nigéria külpolitikai irányvonala az afrikai egység, az el nem kötelezettség, a gyarmatosítás elleni harc elvein nyugszik és a népek közötti barátságot és együttműködést szolgálja. Ez a politika minden kétséget kizáróan elősegíti az ország tekintélyének növekedését az afrikai államok között, valamint Nigéria nemzetközi helyzetének erősödését — hangzik Majevszkij cikke. Ennek az irányvonalnak a következetessége azonban elválaszthatatlan a gazdasági függetlenség megerősítésétől. A függetlenség évei alatt Nigéria sikereket ért el ezen a területen is: ugyanakkor az országban sok más nehézség van. Nigériát még mindig kizsákmányolják a nyugati monopóliumok — állapítja meg a moszkvai Pravda cikke. A szovjet—nigériai kapcsolatokat érintve a Pravda szemle írója hangsúlyozza: a Szovjetunió és Nigéria népeinek barátsága abban a harcban született, amely Nigéria függetlenségéért, egységéért és virágzásáért folyik. A Kínai Kommunista Párt elméleti lapjának legutóbbi számában a kínai sajtó szempontjából szokatlan, új téma jelent meg. A népi felszabadító hadsereg magasabb szintű parancsnokainak „fogyatékosságairól", „szubjektivitásáról", „önelégültségéről", „beképzeltségéről" értesülhet az olvasó. Igaz, a cikk szerint ezek a hibák csupán múló tünetek, időben felfedezték és kijavították őket. Mindenképpen figyelemre méltó jelenség azonban, hogy katonai parancsnokokról ilyen összefüggésben esik szó. Van Csu-se, a népi felszabadító hadsereg egyik ezredének politikai biztosa többek között azzal is foglalkozik, milyen hibákat követett el munkájában és hogyan javította ki ezeket Mao Ce-tung tanításának alkalmazásával. Az ezred politikai biztosának cikke figyelemre méltóan utal az általa irányított más parancsnokok fogyatékosságaira. Gon dolkodásukat — írja — a félelem szó jellemezte, nem merték feltárni a problémákat s ennek következtében munkájuk paszszívvá vált. Az ezredszintű káderek problémáival nem csupán cikkek foglalkoznak, hanem — mint kiderül — az utóbbi időben tanácskozásokat is rendeztek. A Csing-tao kikötővárosban állomásozó katonai egységek parancsnoksága például összehívta a körzet pártbizottságainak és ezredszint feletti kádereinek tanácskozását. (Az értekezletről többek között a Zsen-min Zsipaoban is jelent meg cikk. j Az ilyen és ehhez hasonló értekezletek célja a munkastílus megjavítása a hadseregben, de a bírált hibák — „önelégültség, szubjektivizmus" stb. esetleg nagyobb horderejű témákat is jelenthetnek, különös tekintettel arra, hogy a szóban forgó írás, illetve írások a szirtesebb nyilvánosság elölt, az országos pártsajtóban jelentek "meg. A Francia Kommunista Párt * napilapja egyik legutóbbi száHUmamte mában az nd

k helyzetével foglalkozik európai viszonylatban. A cikkíró rámutat, hogy a francia politika egyik legsürgősebb és európai szempontból is rendkívül fontos teendője a diplomáciai kapcsolatok felvétele a Német Demokratikus Köztársasággal. Már régen túlhaladott az az álláspont, amikor Párizs és Bonn számára nem NDK, hanem „szovjet zóna" létezett csupán. Figyelembe kell venni — szögezi le a l'Humanité cikke —, hogy a Német Demokratikus Köztársaság nagy nemzetközi tekintélyre tett szert mind politikai, mind gazdasági viszonylatban. Tény az is, hogy az NDK dolgozó népét- hathatós támogatásban részesítette a Szovjetunió és a szocialista tábor, de általában a világ haladó erői. Azok is, akik nem értenek egyet azokkal a nézetekkel, amelyeket a Német Demokratikus Köztársaság képvisel, amennyiben tanultak történelmet, kénytelenek elismerni, hogy az NDK határozottan szakított az imperialista múlttal, s az előbb említett támogatást megérdemelte. Azok az eredmények, amelyeket elért, távolról sem ártanak Franciaországnak — állapítja meg a cikk. Felmerül a kérdés, vajon Franciaország mikor vonja le mindebből a tanulságot? Avagy továbbra is támogatja az NSZK reakciós köreit, illetve megvonja segélynyújtását a haladó erőktől? Amennyiben a francia kormány elismeri a szovjetényugatnémet szerződést, így tehát az európai határok sérthetetlenségével is egyetért, támogatja az NDK és az NSZK közötti kapcsolatok fokozatos javítását — úgy logikus, hogy maga is rendezze kapcsolatait a Német Demokratikus Köztársasággal. BOPEA A ghanai tábornokok, ezredesek és rendőrblztosok, akiknek a parlament elismerését fejezte ki „érdemeikért az ország felszabadításában" és a „helyzet rendezésében Nkrumah bukása után", jó jövedelmekkel vonulnak nyugdíjba. A Borba rámutat, hogy a katonai rezsim volt vezére, foseph Ankrah tábornok feledésbe merült — a katonák és rendőrbiztosok másfél évvel ezelőtt korrupció miatt megfosztották a legfelső hatalomtól. A nyugalmazott tábornok most családja és legközelebbi rokonai körében, otthonában tölti idejét, lóversenyen fogad és díjakat kap lovai győzelmeiért. John Harley, a ghanaiak körébén nem túlzottan közkedvelt rendőrbiztos, az „országfelszabadító", aki misztikus szerepet töltött be az államcsíny idején és a katonai rezsim egész kormányzási periódusa alatt, „magánügyeinek" szenteli magát és a „ghanai forradalom történelmi napjaiban" szerzett érdemeiből fog élni. Ghanában állítólag a katonai hatalom utolsó nyoma is eltűnt a második alkotmányos elnök megválasztásával. A hadsereg eljátszotta szerepét és visszavonul a laktanyákba — az állítások szerint a jövőben csupán az ország védelmi és biztonsági kérdéseivel foglalkozik. A katonai kormány politikájáról ezekben a napokban elhangzottakból ítélve, a négy és fél éves katonai uralmat nem éppen kellemes emlékek között fogják megőrizni a ghanaiak. Mint mondják, a nyugati „szövetségesek" hütlenül cserbenhagyták Ghánát, az ígéretek papíron maradtak. Az is kiderül, hogy a megkérdezettek nagyobb része elégedetlen a kormányzással. JÁN PILLERNEK, A CSS2FM Központi Tanácsa elnökének beszéde a szakszervezet egységét Csehszlovákia Kommunista Pártjának az a törekvése, hogy megvalósítsa a realizációs irányelvet, amely dolgozóink és az egész társadalom döntő többségének megértésével találkozott, lehetővé tette, hogy sikeresen haladjunk a politikai és gazdasági konszolidáció útján. A Csehszlovák Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom Központi Tanácsa a további szakszervezeti szervekkel együtt különösen nagyra értékeli, hogy a párt és a kormány nem a dolgozók terhére oldja meg az elmúlt időszakban felhalmozódott valamennyi politikai és gazdasági nehézséget, hanem kizárólag konszolidációs és stabilizációs intézkedésekkel, a gazdasági erőforrások - fokozottabb kialakításával. Bár társadalmunkban nem enyhítjük a jobboldali és az opportunista nézetek, valamint a képviselőik ellen folyó harcot, tudomásul kell venni — egész társadalmunknak arra kell törekednie, hogy a politika és a gazdaság területén megoldja a konkrét feladatokat, úgy, ahogy azt a CSKP KB elnökségének a tagkönyvcserét követő feladatokkal kapcsolatos állásfoglalása meghatározza. Ennek alapvető feltétele, a dolgozók megnyerése a CSKP és szocialista államunk további konszolidációs politikája támogatásának és érvényesítésének. A szakszervezetek konszolidációjának eddigi folyamatában mindenekelőtt az volt a cél, hogy felszámoljuk mindazokat a torzulásokat, amelyek 1968ban és 1969 kezdetén behatoltak a szakszervezetekbe, hogy megtisztítsuk a szakszervezeti szerveket e nézetek' hordozóitól és elérjük a szakszervezetek aktív részvételét az állam gazdasági és politikai konszolidációjában és fokozatosan felújítsuk a * szakszervezetek szerepének lenini értelmezését a szocialista társadalomban. Minden felsőbb szakszervezeti szervben leszámoltunk a jobboldal képviselőivel. Elvesztették befolyásukat az alapszervezetek döntő részében, azonban az alapszervezeteknek továbbra is segíteni kell az olyan feltételek kialakításában, amelyek lehetővé teszik, hogy eszmei vonalon is teljesen legyőzzék a szocializmus és a dolgozók ellenségeit. A pozitív eredmények nem- • csak szakszervezetünk fokozódó tekintélyében tükröződnek amit a Szakszervezeti Világszövetség irodájának és főtanácsának a közelmúltban megrendezett ülése ls igazolt, — hanem elsősorban a kölcsönösen előnyös együttműködésben. Ezen a téren a legnagyobb haladást a, szovjet szakszervezetekkel értük el, ahol az együttműködést a 14 nappal ezelőtt Moszkvában aláírt hosszú lejáratú szerződés is rögzíti. A további megoldásra váró igényes feladat az volt, hogy felszámoljuk a demokratikus centralizmus érvényesítésében keletkezett torzulások következményeit, a szakszervezet szervezeti egységének szétforgácsolását. Nem lennénk realisták, ha a szakszervezetek konszolidációs igyekezetének eddigi eredményeit értékelve, nem ismernénk be hasonló őszinteséggel, hogy a szakszervezetekben még számos probléma és hiányosság van. Az eredmények azonban lehetővé teszik az olyan új feladatok kijelölését, amelyek valamennyi szakszervezeti szerv aktivizálását célozzák egész társadalmunk konszolidációja és fejlődése érdekében. Ezt mindenekelőtt a munkahelyek konkrét napi feladatainak teljesítését szorgalmazó következetes és hatékony mindennapi tömegpolitikai munkával érhetjük el. Ezt nagyon érthetően fejezte ki Husák elvtárs a CSKP KB júniusi plénumán, amikor a következőket mondta: A jelenlegi gazdasági fejlődés pozitív vonása, hrgy a népgazdaság szükségleteit a források fokozott kialakításával ós különösen az ipari termelés gyorsabb növekedésével biztosítják. Egyúttal a munkatermelékenység növekedésének üteme nagyobb az átlagbérek növekedésének üteménél. A beruházások terén elért eredmények azonban azt mutatják, hogy csak részben sikerült megvalósítani a tervezett célt. Ebben az évben mezőgazdaságunk ismét bizonyította, hogy népgazdaságunk jelentős konszolidációs tényezője. A kedvezőtlen időjárás ellenére is sikerült a mezőgazdasági dolgozóknak betakarítaniuk a termést és teljesíteniük az állami gabonafelvásárlási tervet. A kapások jó terméshozama arra enged következtetni, hogy a krumpli- és a cukorrépa-felvásárlás tervét is eredményesen teljesítik. Az ipari és mezőgazdasági termelésben elért eredmények kedvező helyzetet alakítottak ki a piac és a lakosság ellátásában. Ez megerősíti a dolgozók bizalmát kommunista pártunk vezetősége és a kormányszervek politikája iránt. A népgazdasági konszolidáció eredményeit ebben az évben nagyon pozitív módon befolyásolta mind a központi irányítás megszilárdítása, mind a dolgozók kezdeményezésének kibontakozása. Példás áldozatkészséget és nagy szorgalmat tanúsítottak és tanúsítanak továbbra "is a bányászok a tüzelőanyag- és energetikai helyzet feszültségének enyhítése érdekében. A bányaiparhoz hasonlóan a többi szakágazatban is nő az olyan vállalatok és üzemek száma, amelyekben a gazdasági és szakszervezeti szervek fokozott figyelmet szentelnek a dolgozók szocialista kezdeményezése kibontakoztatásának, helyes irányításának, és kihasználásának. Ebben az évben ismét gyakorlatilag beigazolódott munkásságunk és parasztságunk megbonthatatlan szövetségének jelentősége. Számos iparvállalat és más szervezetek dolgozói is készségesen segítettek a mezőgazdasági üzemeknek a rendkívül nehéz őszi betakarítási munkákban. A cseh és szlovák mezőgazdasági üzemek elvtársi együttműködése, a gépi segítség lehetővé tette a jó eredmények elérését ott is, ahol saját erővel nem tudták volna megmenteni a termést. Ezért engedjék meg, hogy a CSFSZM KT nevében elismerésemet fejezzem ki minden mezőgazdasági és felvásárló szervnek, valamint az ipari üzemek és szervezetek mindazon dolgozóinak, a néphadsereg tagjainak, a nemzeti bizottságok dolgozóinak és szakszervezeti funkcionáriusainknak, akik hozzájárultak az idei betakarítás sikereihez. Az elmúlt hónapokban elért gazdasági eredmények magától értetődőek. A jobboldal csődöt jósolt, azzal vádolt és vádol bennünket, hogy nem védjük a dolgozók érdekeit, hanem ismét csak a munkába hajszoljuK őket. Nem hirdettünk semmiféle „független politikát", semmiféle önálló programot, hanem mindenkor azt hangsúlyoztuk és most is hangsúlyozzuk, hogy jól végzett munka nélkül nem jutunk messzire. Ahogyan dolgozunk, úgy fogunk élni. Mindazok, akik a csődről beszéltek, összehasonlíthatják az ez évi eredményeket az általuk annyira dicsért időszak eredményeivel. Vajon ők azok, akik védik a dolgozók érdekeit? Mikor volt a dolgozó embernek nagyobb garanciája arra, hogy a becsületesen megkeresett pénzéért megkapja a keresett árucikket: ma, vagy 1968-ban? Mikor volt biztos abban, hogy az árak növekedése nem teszi érdektelenné a megkeresett bérét: ma, vagy 1968-ban, 1969ben? Ismétlem, hogy ezek csak az első lépések. Tudjuk, hogy gazdaságunkban és társadalmi életünkben még számos problémát meg kell oldani és ebben a szakszervezetek még elkötelezettebben akarnak részt venni. Ezért valamennyi szakszervezeti szerv és szervezet fő feladata az elkövetkező időszakban a munkakezdeményezés kibontakoztatása az idei terv teljesítése, valamint az 1971. évi és az ötéves terv előkészítése érdekében, hogy így hozzájáruljunk népgazdaságunk sokoldalú fejlődéséhez. Ebben az évben csakúgy, mint a következő esztendőkben, el kell érnünk, hogy népgazdaságunk forrásait és tartalékait a leghatékonyabban kihasználjuk a lakosság és a társadalom szükségleteinek kielégítésére. Tudjuk mik ezek a források: a kihasználatlan alapok, a be nem fejezett építkezések, a nagy nyersanyagszükséglet, a rossz minőség, a munkaidő elfecsérlése, a laza munkafegyelem, a termelés és a munka hiányos megszervezése. Rend az irányításban, a munkaszervezésben és a termelés menetében, az egyének és kollektívák a végzett munka alapján történő jutalmazása — ezek a feladatok teljesítését célzó munkaaktivitás és az egészséges emberi kapcsolatok feltételei. A szakszervezeti szervek teljes mértékben támogatják azokat a vezető gazdasági dolgozókat, akik helyesen irányítják a termelést, jól megszervezik a beosztott dolgozók munkáját, és következetesen érvényesítik a díjazás helyes alapelveit. Bírálni fogjuk azonban azokat, akik nem tartják be ezt az irányítási és díjazási módszert, eltűrik a munkahelyeken a rendetlenséget, és ezzel akadályozzák a termelés és a munka folyamatosságát. Ezzel összhangban a szakszervezetek azt javasolják, hogy a vezető gazdasági dolgozók is legyenek anyagilag érdekeltek a vállalatok és üzemek jobb gazdasági eredményeiben, és a végzett munka igazságos díjazásának alapelvét rájuk vonatkoztatva is következetesen érvényesítsék. A öadcai Tatra gépkocsialkatrész-üzem dolgozói hazánk felszabadítása 25. és a CSKP megalapítása 50. évfordulójának tiszteletére vállalásokat tettek a tervfeladatok túltelfesítésére. Képünkön Bohuslav Varecha egy szovjet automata megmunkáló gép kezelése közben. (J. Valko — ČSTK)