Új Szó, 1970. november (23. évfolyam, 260-284. szám)

1970-11-01 / 44. szám, Vasárnapi Új Szó

Becsületes emberek között Bényben történt az eset. Személygépkocsi állt meg a vendéglő előtt, kiránduló fiatalok érkeztek. Húszéve­sek lehettek. Málnát kér­tek, leültek és vidáman be­szélgettek. Jókat nevettek egy-egy tréfás megjegyzé­sen. Majd fizettek és ille­delmesen elköszöntek. Be­ültek az autóba és robog­tak tovább. Amikor Vincze Júlia ösz­szeszedte asztalukról a po­harakat, észrevette, hogy az egyik szék karján fe­hér, női kézitáska lóg. Sza­ladt a vendégek után, de már csak a távolodó au­tót látta. Kinyitotta a kézi­táskát, megnézte a tartal­mát: fényképeket, kétszáz­ötven koronát és egy sze­mélyazonossági igazolványt talált benne. Estig várt, hátha visszajön a kézitás­ka tulajdonosa, de nem jött. A személyazonossági iga­zolvány azonban mindent elárult a tulajdonosról, s adatai alapján Vincze Jú­lia másnap táviratban kö­zölte a tőketerebesi járás­ba való, húszéves egészség­ügyi nővérrel, N. Évával, hogy ne aggódjon kézitás­kája miatt. Később pedig a szórakozott vendég kérésé­re postán utánakiildte. , N. Éva levélben mondott köszönetet Vincze Júliának. Többek között ezt írta: „Va­lójában nem is emlékez­tem rá, hogy hol hagytam el... Szerencsés ember va­gyok, mert bárhol járok, mindig becsületes embe­rekre találok." Dávid Nándor Törpe nőszirom A pielsőci Nagyhegy szik­lás, napos lejtőinek ékessé­ge a mutatós, 10—20 cm magasra növő törpe nőszi­rom (Iris p. l.J. Az egyszikű növények egyik családjá­hoz tartozik, mint ahogy a neve is mondja: a nőszi­rom-félékhez. Itt sárga és lilaszínű változatban for­dul elő. Leple szabályos, sugarasan részarányos. A három bibe sziromalakúan kiszélesedő, a porzókra bo­ruló. A 6 címpájú színes virágleple alján csöves. A három külső lepelcimpa elálló, a három belső fel­álló. A szár töve többé-ke­vésbé kúszó gyöktörzzsel és 4—20 mm széles, szálas élével a szár felé fordul. Kard alakú görbült levelei vannak. A levelek hüvelye hasítékszerű, nem válik el a lemeztől. Román Tibor A legmodernebb Kelet-Szlovákia egyik legmodernebb diákotthona látha­tó felvételünkön. Kassán ez az V. számú diákotthon. Az itt lakó középiskolások közül kétszázharmlncan a ko­hászipari, ugyanennyien a magyar gépipari, ötvenketten az építészeti szakiskolába, negyvenkilencen a művészeti iskolába, harmincnyolcan konzervatóriumba és huszon­ketten a magyar gimnáziumba járnak. Ferenoz Ottó Jogos Dunaszerdahely szülötte a fiatal Rácz Tibor a XX. nemzetközi harmonikaver­senyen, melyet Trencsén­teplicén tartottak meg, a harmadik helyezést érte el. Ennek a Jelentős verseny­nek másik érdekessége az, hogy az első helyezett Raj­mund Kákoni is Szőke Márta tanárnő tanítványa volt valamikor. Bennünket, dunaszerdahelyleket Jogos büszkeséggel tölt el ez, hisz Szőke Márta tanárnő városunk népművészeti is­kolájában tanít. Rehäk László Fontos a jókedv A krasznaliorkaí Jaros József 21. esztendővel eze­lőtt ült először a volán mögé. Azóta Is jókedvű so­főr. Jelenleg a polsőci fel­vásárló üzem teherautóján teljesít szolgálatot. A kör­nyékbeli utakat olyan jól ismeri, mint a tenyerét. Már sok kerékgumit elkop­tatott ezeken az utakon, de a jókedve nem kopott el. Ha valaki mérges, bosz­szankodik, ő rágyújt egy nótára. Szép hangjával má­soknak is örömet szerez. Ért ő ehhez nagyon jől, hisz már tizedik esztende­je népi zenskarunk prímá­sa. Vince Edit A bűvész tréfája Valamikor régen „bű­vész" érkezett Ipolynagy­faluba. Mivel egyedül volt, saját maga szedte a belé­pődíjakat. Amikor in^íelt a terem, rövid bevezető után bejelentette az első műsorszámot. Azt állította, hogy bármennyien is tol­ják majd belülről az ajtót, ő bejön. Ezzel elhagyta a helyiséget. Néhányan mind­járt az ajtóhoz álltak be­lülről. A „bűvész" néhány­szor lenyomta a kilincset. Erre még többen akarták megakadályozni, hogy be­jöjjön. Tolták az ajtót ki­felé. A „bűvész" közben meglépett a pénzzel. Ele­inte örültek a nézők a győ­zelemnek, csak később jöt­tek rá, hogy mi történt. Azóta, ha a környéken valamit tolni kell, a nagy­falusiakat emlegetik. Van, aki közülük ki is hasz­nálja ezt. Amikor az autó­buszra tolakodnak gyakran, szinte öndícsérő joggal mondogatja: hiszen azért vagyok nagyfalusi! Deák Teréz Prágában tanul o is A tornaijai fiatalok több­sége szervusszal köszön a szőke hajú, vékony dongá­jú Csala Jánosnak. A paj­tások Lapajnak szólítják, ahogy tizenöt esztendővel ezelőtt egy futballmérkő­zés után „elkeresztelték" Csala Jancsi, a kassai magyar ipariskolában ta­nulmányait befejezve elha­tározta, hogy gépészmérnök lesz. Ma a prágai techni­kai fakultás harmadéves hallgatója. Tudomásunk szerint hazánk fővárosá­ban a főiskolákon közel 200 magyar nemzetiségű diák tanul, ezért érthető kíváncsisággal kérdezget­tem őt: — Miért éppen Prágá­ban tanulsz? — Tény, hogy hazánk legszínvonalasabb iskolái itt találhatóak, s én a régi közmondásból indultam ki: ha lúd, akkor legyen kö­vér I — Mit jelent az idegen környezet, a nyelvi nehéz­ség számodra? — A környezet csak az első pillanatban idegen, ha az ember barátokra talál, minden megváltozik. És a nyelvi nehézségeket is le lehet küzdeni egy kis aka­rattal és szorgalommal. — Hol találkoznak Prá­gában a magyar főiskolá­sok? — Szinte kivétel nélkül tagjai vagyunk az Ady End­re Ifjúsági Klubnak. Egyéb­ként kedvenc találkozóhe­lyünk az Arco-kávéház. Pterzchala József Vízimalmok Néhány évtizeddel ezelőtt a vízimalmok jellegzetes színfoltjai voltak a Duna menti falvaknak. A vízimolná­rok között előkelő helyet foglaltak el a dunaradványiak, akik céhbe tömörültek. Kurucz József volt az utolsó radványi vízimolnár, akinek a malmát az ötvenes évek elején azonban már benzinmotor hajtotta. A harmincas évek elején még a komáromi szigeteken is lehetett látni partra vontatott malmokat, amelyek később elpusztultak. Kár, hogy közülük egyet sem lehetett megmenteni az utókor számára. Németh István Pallosjog Rimaszombat városa löOl-ben nyert pallosjogot földesurától, Széchy Ta­mástól. Gyakorolta Is ezt a jogát a gyújtogatok, a gyilkosok és mindenféle gonosztevők megbünteté­sére, kellő szigorral. Ezen jog alapján az utolsó kivégzést a XVIII. század elején hajtották vég­re Rimaszombatban. Abban az időben a város főterén állott a Goetz-család kúriá­ja. Egy napon tüzet jelez­tek a harangok, több ház kigyulladt. A nyomozás so­rán kitűnt, hogy a tüzet, mint már több előző eset­ben Is, a Goetz-család szépséges hajadon leánya okozta. A város vezetősége kiadta az elfogatási paran­csot, de a család elrejtette a szerencsétlen, piromániás leányt. A tanács cselhez folya­modott: amikor a városba majomtáncoltatók érkez­tek, szándékosan a Goetz­kúria előtt játszottak a leg­hosszabban. A kisasszony eleinte az ablakból gyö­nyörködött a majmok játé­kában, de nem tudta le­győzni a kíváncsiságát, hogy közelről élvezze a látványt, és egy őrizetlen pillanatban kilépett a ka­pun. A városi darabontok elfogták. A tanács halálra ítélte a gyújtogató leányt, és a fő­téren felállított vérpadon, a polgárság gyülekezete előtt a hóhér a város bárd­jával levágta a fejét. Barabás József Így kezdődik Šumavában megkezdő­dött az erdei termékek be­gyűjtése. Ebből a munká­ból derekasan kiveszik ré­szüket a modravai erdé­szeti szakiskola tanulói is. Ogy tervezik, hogy az idén 230 métermázsa fenyőto­bozt gyűjtenek össze, hogy az állami erdők faiskolái számára megfelelő meny­nyiségű magot biztosítsa­nak. Felvételünkön látható, hogy az egyik tanuló, Vác­lav Kroupa, milyeo prakti­kus öltözetben s milyen biztonságos módszerrel má­szik fel a 30 méter magas fenyőfára. A többlek is de­rekas munkát végeznek, hisz tudják, hogy az er­dész munkája a maggyüj­téssel kezdődik. Fi A felvételt J. Vlach — CSTK készítette Mázsamester Demeter János bácsi munkáját mindenki dicséri az Ipolyszakállasi Efsz-ben. Tíz évig volt raktáros. Már be­töltötte 68. életévét, de még mindig dolgozik. Naponta átlag 60 mérést végez, de a csűcsmunkák Idején néha kétszázat is. Most, a répaszedés Idején különösen sok a munkája, de ő nem bánja ezt; lelkesíti, hogy az első hektárok hozama többet mutat a tavalyinál. A mérések ugyanis azt mutatják, hogy az Idén Ipolyszakállason a cukorrépa hektárhozama 520 métermázsa. Belányt Jáno*

Next

/
Oldalképek
Tartalom