Új Szó, 1970. november (23. évfolyam, 260-284. szám)

1970-11-29 / 48. szám, Vasárnapi Új Szó

PÁRBESZÉD — Azt mondjak, a esőkolódzás egészségtelen. - Meghiszem azt. Egyszer egy asszonnyal csókolództam, s utána három hétig törött bor­dákkal feküdtem a kórházban! ANGLIÁBAN Snnth nősülni készül. — Nem veszek zsákbamacs­kát — jelenti ki öntelten a lá­nyos háznál. Szeretném a meny­asszonyomat látni az esküvő í előtt úgy, ahogy a világra jött. Hosszú tanakodás után a le­< ány szülei beleegyeztek. Smith végignézte a meztelen nőt. majd fejcsóválva így szólt: — Mégsem veszem el ezt a leányt. Túl nagy a füle! PÁRBESZÉD A férj a feleségnek: — Amikor pénzre van szük­séged, akkor bezzeg kedves és gyengéd vagy hozzám. — Ugyan, én mindig kedves és gyengéd vagyok hozzád. — Pontosan erről van szó! £<z td az A leghamarabb az esik ki a játék­ból, aki nem ismeri a szabályokat. Minél magasabbra teszed a mércét — annál könnyebben átbújhatsz alatta. Sok jügg az első benyomástól. Ta­lán ezért oan, hogy ha a csecsemő megszületik, rögtön sírni kezd. Szokatlan jelirat a képernyőn: El­nézést kérünk a rendező gyengébb minőségéért f Vannak férfiak, akiket bármelyik növel meg lehet csalni. Egy • nöismerösöm mondta: Az ideális jérj azért ideális, mert ilyen egyáltalán nem létezik a va­lóságban. Valamikor olyan színésznőink vol­tak, akik megpróbáltak sztárokká válni. Ma viszont olyan csillagaink vannak, akik igyekeznek színész­nőkké lenni. rír ü n ÁLLATKÍNZÁS Schwott Gyula rajza — Fejezzük be, Mária és málól kezdjünk új életet! |V. Henrin karikatúrája) Életerés asszonyka, avagy meglupetes a hitvesi szobaban . . . ISchweilzer llluslrierte) NO) DOLGOK — Pista, tényleg el akarsz venni feleségül? — Igen, egyetlenem. — És mindig megteszed azt, amit kérek tőled? — Esküszöm, édes. — Az anyu is itt lakhat nálunk? — Ahogy gondolod, szívem. . — És esténként nem fogsz kimaradozni? — Megesküszöm, hogy minden nap legkésőbb nyolckor otthon leszek! — És azt is megfogadod, hogy nem fogsz dohányozni, inni és kártyázni? — Igen. Na, hozzám jész feleségül? — Sajnálom, Pista, de nemet kell mondanom. Ugyanis irtózom a papucsférjektői! KÉRDÉS Karcsiki megkérdi az édesapjától: — Mondd csak papa, miért kell az esküvőhöz két tanú? — Azért, fiacskám, mert később az ember legtöbbször nem hiszi el, hogy miképpen követhetett el ekkora sza­márságot! SKOT VICC \ Egy skót férfi belép az il lat­szer boltba. — Kérem szépen, ennek a fogkefének eltörött a nyele. Kaphatnék új nyelet? — Sajnos, ilyesmit nem áru­lunk, uram. Azt ajánlom magá­nak, hogy vegyen új fogkefét, ezt pedig dobja el. A skót a fejét rázza: — Nem tehetem, kérem. Ezt a fogkefét lövészklubunk min­den tagja használja, nélkülük nem dönthetek ilyen fontos kérdésben. KÉRDÉS Egy fiatal lány megkérdezi az öreg tengerésztől: J- Mondd loe, le lehet a tes­tedről mosni ezeket a tetoválá­sokat? A tengerész megvonja a vál­lát: — Honnan tudjam? Soha éle­temben nem próbáltam! ELŐKELŐ HKLYEIV Az egyik elsoosztályú kávéhá­zunkban a pincér így szól a vendéghez: — Nézze, uram, ezért a tíz­koronájáért nálunk legföljebb reumát kaphat, ha odaáll a hu­zatos ablakhoz! MONOLÓG — Szerintem az az igazi fér­fi, aki sohasem, feledkezik meg barátnői születésnapjáról, de azt viszont mindig elfelejti, hogy hányadik születésnapjukat ünneplik! VIZSGÁN Az egyetemen az egyik hall­gató állattanból vizsgázik. A professzor megkérdi: — Vajon miért van az, hogy a tehén évente csak egyszer szerelmeskedik? — Azért, tanár úr, meri a te­hén 'márha! ORVOSNÁL — Doktor úr kérem, allandó­an ideges vagyok, fáj a fejem és nem tudok aludni. — Kérem, hölgyem, azt taná­csolom önnek, hogv menjen férjhez. -r- De kérem, én asszony va­gyok. — Akkor sürgősen váljon el . . . VALLOMÁS — Nem is tudja, kisasszony, hogy ez a konyak mennyiváf szebbé teszi magát. t- De Feri, hiszen én nem it­tam konyakot. — De én igen! — Csuda szépen beszél, legközelebb is ide jövök házasságot kötni ... ' (Takács Gyula rajza) Gr. GORIN: HARCSÓT AKAROK Egy pincér monológja ... De á legkellemetle­nebb, ha a vendég értelmet­len. Mondjuk, külföldi. Vagy hazánkfia, akt nem ért oro­szul. A napokban is jön egy öreg az étterembe, valami keleti öltözékben, ki fia-bor­ja, nem tudom, megvan már vagy nyolcvanesztendős is, ha nem több. Leül az aszta lomhoz, nézi az étlapot és megszólal: „Harcsót aka­rok!" (Grúz leveskülönleges­ség. A szerk-/ Udvariasan közlöm vele: „Nincs harcso!" Elmosolyo­dik az öreg, int a fejével, mint aki érti és így szól: „Harcsót akarok!" Mondom: „Nincs harcso!". Az étlap régi, tavalyi. Rendeltünk újat, de a nyomda még nem küldte, papírhiány ésatöbbi. Mindezt gondosan és értel­mesen megmagyarázom. Az öreg nyugodtan végighall­gat, csettint a nyelvével és ezt mondja: „Harcsót aka­rok!" Magyarázom: „Nincs har­cso, bácsika. Nem kaptunk ma bárányhúst, az kell a harcsóhoz. Marhahúst kap­tunk. Egyelőre ugrott a bá­rányhús, anélkül meg nincs harcso." Érthetőbben nem leheteti elmagyarázni a dolgot. De a vendég csak néz rám azzal az apró keleti szemével. „Harcsót akarok!" — mond­ja. Kezdek idegeskedni: „Miért molesztálsz, bácsi? A harcsóhoz érteni kell, ma pedig nem Cigulkov a kony­hai ügyeletes, hanem Klagin, az meg nem tud harcsót főz­ni! Csok tojást tud csinál­ni, még gyakornok, érted, bácsi, tanuló ... Cigulkov sza­badságot vett ki, szül a fe­lesége ... Nélküle pedig nincs harcso!" Mindezt elmondtam, elma­gyaráztam kézzel-lábbal, még bele is izzadtam. Mintha az öreg megérteti volna. Bólogatott, kezel szo­rított velem és ezt mondta: „Harcsót akarok!" Hideg futott végig a há­tamon, de nyugalmat eről­tettem magamra: „Nincs harcso! — közöltem. — Nincs min csinálni. A tűz­hely elromlott. A szerelő csak holnap jön. Van- pót­tűzhely, de azon nem lehel harcsót főzni.. . Nem har­csónak való tűzhely az.. Az csak egyszerű tűzhely" ­Most már üvöltök és úgy döntök, hogy ha megint azt mondja, hogy „Harcsót aka­rok", akkor megölöm. Mire az öreg: „Harcsót akarok!" Valami belehasított a fe­jembe, támolyogni kezdtem, majd elsírtam magam. „Kegyelembácsika — mondom —, én egy beteg ember vagyok! Magas a vér­nyomásom, 220/127... Es most vedd tudomásul: „Har­cso pe dig- -nihes!" Keservesen bőgök, az öreg velem sír, átölel, kabátja szélével letörli a könnyeket a szemebői és így szól: „Har­csót akarók!" Összeestem. Még jó, hogy pincértársaim odaszaladtak és talpra segítettek. — Rá se ránts, Sztyepa­nov — mondták. — Ne tö­rődj vele! Látod, hogy egy szót sem tud oroszul. Rá se ránts! Elgondolkodtam, hogyan tudnám mégis megmagya­rázni neki. Mit tehetnék? Dühömben vittem neki har­csót. Pedig magamnak tet­tem félre. ORVOSNÁL Sisáknak nagyon reszket a keze, ezért elmegy az orvoshoz, aki megvizsgálja és ezt mond­jat — Maga nagyon sok sört iszik, barátom! — Nem mondhatnám — véde­kezik. Sisák —, legfeljebb ebéd után két korsóval, meg vacsora után is kettővel. " — De bort is Iszik! — Nem sokat. Délelőtt egy üveggel meg délután eggyel. — És pálinkázik is! — Csak reggelente iszom há­rom négy decit. — Na látja, barátom, ettő) remeg a maga keze! — Hálistennek! Már egészen megijedtem. Azt hittem, attól az üveg konyaktól, amit estén­ként szoktam meginni lefekvés előtt.. . CSÚCSFORGALOM Csúcsforgalom idején egy ta­xi vergődik a gépkocsik tömke­legében. A kocsiban ülő nő tü­relmetlenül fordul a sofőrhöz: — Nem tudna, kérem, egy ki­csit gyorsabban menni? A sofőr elmosolyodik: — Dehogynem. Én ugyan tud­nék, de a kocsit nem hagyha­tom itt...

Next

/
Oldalképek
Tartalom