Új Szó, 1970. november (23. évfolyam, 260-284. szám)

1970-11-26 / 281. szám, csütörtök

JÁN KULICH JUBILÁRIS KIÁLLÍTÁSA J. Kulich, az állami díjas jubiláló szobrászművész mindöszsze negyven esztendős. Képzőművészetünk már egy évtizede számon tartja s nagyra értékeli alkotását, s külföldön is elismerik. A klasszikus realizmus híve; O. Španiel, a kiváló prágai mester nevelőereje formálta Kulichnak már gyermekkorában jelentkező tehetségét. A szülőföld, Zólyom hagyományai, népe és szokásai ihlették. Szobrai a klasszikus plasztika határain belül vannak mindmáig. Figurái térbe helyezett tömegek. Az embert az ember számára jeleníti meg. Az ötvenes évek végétől a látványt pontosabban kivetítő előadásmódtól érezhető lendülettel halad a tömör, sommázó fogalmazás felé. S a maga mind kiérleltebb nyelvén mesterségbeli igényességgel párosuló alkotó biztonsággal tolmácsolja a valóságot, annak nem csupán felszínét, hanem mélyebb rétegeit is. A 20. század feszült érzelmi és szociális tartalmú emberi indulatai fűtik figuráit. A fegyelmezett felépítésű plasztikák, — akár mindennapi embereket, akár hősöket formáznak —, a modern realizmus szellemében belülről ábrázoltak. Monumentalitás jellemzi nemcsak nagyméretű szobrait, hanem a néhány centiméteres kisplasztikákat is. Ez a monumentalitás nem hideg, nem hiva• Mind több rendező lép alkalmi színészként is a filmfelvevőgép elé; mind több filmszínész vállal filmrendezést is. Az előbbiek sorából említsük meg Philipe de Brocat, Yves Robert-t, Claude Berrit, sőt Federico Fellinit is, az utóbbiak közül Richard Burtont és Clin Eastwoodot. • A Borsod megyei tanács megvette Móricz Zsigmond egykori lakóházát Prügy községben; a nádfedeles házikóban 1885 és 1893 között lakott az író. Az épület tatarozása után Móricz Zsigmond emlékszoba nyílik benne. A (Folytatás az 5. oldalról) — Járásunkban, amint már említettem, elsősorban a párt aktivizálására összpontosítjuk figyelmünket. Fokozott gondot fordítunk a pártraunkára, a tagkönyvcsere eredményeinek következetes megszilárdítására, •lsősorban azoknak az elvtársaknak a támogatására, akik közvetlenül részt vettek a jobboldali opportunista, revizionista és ellenforradalmi erők elleni súlyos és megalkuvás nélküli harcban. Ezzel kedvező feltételeket hozunk létre a pártonkívüliekkel végzett munkára. Amennyiben nyíltan és röviden akarom megválaszolni a kérdést, azt kell mondanom, hogy a pártból eltávozott emberekkel szemben olyan a viszonyunk, amilyet ők maguk saját munkájukkal, konkrét tetteikkel kialakítanak. Ennek alapján választjuk meg a velük kapcsolatos differenciált eljárást. • Hogyan segítettek munkájukban a pártonkívüliekkel folytatott beszélgetések és miképpen érvényesül a párt vezető szerepe a kádermunkában? — A párttagokkal folytatott beszélgetésekhez hasonlóan a pártonkívüliekkel megtartott beszélgetések is sok tanulságot hoztak számunkra. Ezek egyike az, hogy a felületesen és felelőtlenül végzett beszélgetés és következtetés levonása nem fizetődik ki, mert egyszer úgyis vissza kell térni hozzájuk, s ezáltal késleltetik a konszolidáció folyamatét. Ezzel kapcsolatban most nem hozok fel konkrét példát, mert a beszélgetések eredményeit komplex módon még nem értékeltük, sőt egyes helyeken még folyamatban Is vannak, mert talosan szokványos, hanem bensőséges, emberi meleget áraszt, Alkotó erővel s intuícióval fogalmazza meg az értelmi és az érzelmi világot. Etikai alapállásból emberséggel, társadalmi felelősséggel alkot, s mind sűrűsödő mondanivalója egyenértékű kifejezést kap. A termékeny és sokoldalú Kulich széles ívű érdeklődésének megfelelően különböző műfajokat kultivál. Nézzük először rajzait, minden képzőművészeti alkotás alapját. Fölényes biztonsággal, természetességgel, hajlékony vonalakkal, szellemes könnyedséggel rögzíti tollal és ceruzával az ember testi és lelki valóságát. Kiváló ismerője az anatómiának, az ember ideg-, és érzésvilágának. Minden helyzetet, lelkiállapotot sajátos mozdulattal fejez ki. De gazdag regiszterű kifejező eszközei nem öncélúak, mindig a mondanivaló szolgálatában állnak. Korszerű formaadású domborművei hazai emlékmű plasztikákban szerepelnek. (Dukla, Slavín). A fasizmus dühödt kegyetlensége ellen vívott harcot idézik a laposrelief hátterének síkjában komor erővel, nyugodt ritmusban vonuló partizánok. Szobrai a szlovák falu népének megkapó egyszerűséggel való megörökítése. Az Anyám, a Nagyanyó, az özvegy, a Várandós nő, a detvai, vážeci s polonkai asszonyok, a Dudás, a havasi kürtöt fújó legények, a Cigánygyerek hibátlan plasztikai érzékkel, olykor a teljes embert egyetlen mozdulattal jelző alkotások. Típusok, egészségesek, szépek, vállalják az élet terhét és megbecsülik örömeit. Mennyi elevenség, túláradó vidámság sugárzik az érdes nyers felületű agyagból alakított Asszonyok táncából, s az ősi tavaszünnepek ujjongása a Morénak körül ugrándozó lányokból. S milyen csöndes áhítat árud az egy fából faragott Vasárnap aszszonyából. Megindítóan tiszták, komolyak az érzékeny felületkezeléssel formált Marina és Helena. Rosnička édes, ártatlan, valódi kislány. Erőtől duzzad, szilaj és elszánt Jánošík. A Kiszínvonalasan akarjuk őket elvégezni. A másik tanulság, hogy a személyes beszélgetések útján erősödik a becsületes embereknek a pártba vetett bizalma, a rosszakaróknak, a jobboldali opportunista nézetek képviselőinek, a szocialistaellenes és ellenforradalmi akciók szervezőinek pedig tudomására adják, hogy saját tetteikkel kell bebizonyítaniuk, miképpen ítélje meg őket pártunk és társadalmunk. Harmadik tanulságként azt említhetjük meg, hogy a járási pártszervezet a becsületes munkások, szövetkezeti tagok, műszaki dolgozók és más pártonkívüliek túlnyomó többségének olyan tömegalapjára támaszkodik, amelyre teljes mértékben számíthat a szocializmus építése további feladatainak megvalósításánál. A pártonkívüli dolgozókkal folytatott beszélgetések egyebek között segítettek a gazdaságban és az emberek kapcsolataiban megnyilvánuló komoly fogyatékosságok, különféle korrupciók, spekulációk, a társadalom rovására történő nyerészkedés, fegyelmezetlenség és más hasonló visszásságok leleplezésében. Egyszersmind figyelmünket a munkásosztály politikájának következetes megvalósítására, a gyakorlati tevékenységben az osztályszempontok érvényesítésére, a dolgozókról való gondoskodás növelésére és más hasonló feladatok teljesítésére irányította. Értékelnünk kell a becsületes embereket és lelkiismeretes munkájukat! Ezt szem előtt tartva igyekszünk pártunk vezető szerepének érvényesítésére a kádermunkában, amiről már beszéltem. • A párt legyőzte a jobboldali erőket, a harc azonban ezzel nem ért véget. A jobbvégzés előtt férfijának mozdulata, arcvonásai, megvető gyűlöletről vallanak. — Az arcmások (Sládkovič, J. Kráf, Fulla, Moyzes) egy-egy jellem plasztikai megfogalmazása. Az emberközelségű kisplasztikákban fokozottan érvényesül a tiszta líra. Témájuk zömében pszichikai. A derűsek s a nyugodtak mellett ott vannak a tragikusan szenvedők, megtörtek, befelé nézők. Sokszor kétségbeeső irtózat tükröződik arcukon, mozdulatukban. Ilyenkor megnyilvánul az érzelmi momentumok formabontó ereje. Kulichot 1965-ben egyiptomi tanulmányútján az ókori egyiptomi szobrászat jellegzetes tömörsége, lényegretörése ragadja meg. Az egzotikus környezet és emberei élményt adók. Hatásukra születik meg a személyes hangú kisplasztika-sorozat: arab, beduin népi típusoknak, fellahoknak, asszonyaiknak, gyermekeiknek ízes, beszédes megjelenítése agyagból, hydronáliumból. Kulich avatott művelője az éremnek és a plakettnek. Ogy vélem, ezek legegyénibb, legértékesebb alkotásai. A műfaj törvényeihez hűen erősen tömörít, olykor csupán jelez. Nyersanyaga ismét a valóság: a felkelés drámai mozzanatai, falusi jelenetek, nyájas életképek. — A portrékon a tudomány, a művészet, az irodalom, a politikai élet azon képviselői, akiknek élete folyása, alkotása különösen foglalkoztatja fantáziáját. Einstein, Braque, Chagall, Légér, a börtönrácsai mögött Siqueiros, Lőcsei Pál, Fulla, Pribiš, elnökünk Svoboda, Csapajev meg Fidel Castro — tenyérnyi, tömény életrajzok. Fogva tartanak Dante átszellemült vonásai és az Isteni Színjáték egy-egy jelenetének jelképes plasztikai nyelvre való fordításai. Mindez csak töredéke a gazdag anyagnak, amelyet a Műveltség Háza bemutat s amely ugyancsak töredéke Kulich eddigi alkotásának. Folytatásának érdeklődő várakozással nézünk elébe. BARKÁNY JENÖNÉ oldali opportunisták fő képviselői minden bizonnyal megkísérlik, esetleg más formában, a konszolidáció fékezését. Milyen tapasztalatokat szereztek ezen a téren, és hogyan előzik meg ezt a lehetőséget? Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy a jobboldal elleni harc a tagkönyvcsere végrehajtásával és a pártonkívüliekkel lefolytatott beszélgetésekkel nem ér véget. A jobboldal továbbra is a fő veszélyt jelenti. A jobboldali opportunista és ellenforradalmi erők képviselőinek taktikája a konszolidáció előrehaladásának fékezésére összpontosul. Ennek céljából összejönnek és kölcsönösen szoros kapcsolatokat tartanak fenn egymással, s újból megkísérlik, hogy aggodalmakat és bizonytalanságokat keltsenek a tömegekben, igyekeznek kétségbevonni a párt, az állami és a gazdasági apparátus megtisztításának eredményeit. E célból különféle támadásokat intéznek becsületes kommunisták és pártonkívüliek ellen, és rágalmazzák őket. Sok esetben megsértik a munkafegyelmet, az állam pénzének felhasználásával saját ügyeiket intézik stb. Ezeknek az erőknek a taktikáját, és gyakran nagyon ügyesen leplezett gyakorlati ténykedését jól ismerjük. Az említett erők ellen politikai harcot folytatunk pártunk Központi Bizottsága határozatainak megvalósítása során, habár emiatt különféle jelzőkkel illetnek bennünket. Szilárd meggyőződésünk azonban, hogy járásunkban a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus alapelvein ezen az úton biztosítjuk a viszonyok konszolidálását. GAL LASZLO GYŰJT A BÉLYEGEK, gyufaskatulyacímkék, képeslapok, jelvények, kardok és különféle régiségek egyes gyermekek számára sokat jelentenek, másoknak viszont semmit. A szülők többnyire ismerik ezt a problémát. Fiúk vagy leányuk egyik napról a másikra valamilyen tárgyak után kutat, melyekből bizonyos idő elteltével egész szép számmal gyűjt össze, s a gyermek érdeklődését, kíváncsiságát semmiképpen sem sikerül más irányba terelni. Ezek a gyermekek szenvedélyes gyűjtők. Az alábbiakban szólunk erről a jelenségről a nevelés szempontjából, s szeretnénk rámutatni e szenvedély előnyeire és hátrányaira. Már a bevezetőben le kell szögeznünk, hogy valamilyen tárgyak gyűjtése iránt megnyilvánuló érdeklődés bizonyos értelembeli fejlettséget, azaz kellő intelligenciát feltételez. Ezért a gyűjtők többnyire 8—10 éves gyermekek köréből kerülnek ki, akik már megfelelő szellemi fejlettséggel rendelkeznek. Az érdeklődés növekedésében bizonyos gradáció figyelhető meg, ami azt jelenti, hogy fokozatosan nő, eléri csúcspontját, majd törvényszerűen lelohad, míg végleg megszűnik. A 16— 17 éves ifjúság már csak ritkán hódol valamilyen gyűjtési szenvedélynek. Kivételes esetek ugyanis előfordulhatnak, amikor a szenvedély a fiatalt egészen a felnőtt koráig kíséri, sőt megtörténhet, hogy döntő mértékben befolyásolja az egyén életpályáját is. Az előbbiekben említettük, hogy a gyűjtési érdeklődés megfelelő szellemi fejlettséget igényel. Ezért a gyermek bizonyos ismeretek birtokában — melyeket az iskolában, odahaza vagy a barátaitól szerez —, behatóbban kezd érdeklődni egy-egy tárgy vagy jelenség iránt, s ezzel aztán rendszeresen foglalkozik. A gyűjtési szenvedély kialakításánál gyakran döntő szerepe van a barátok példaképének, akik már jómaguk régebbi gyűjtők. Az ilyen baráttól az újonc szerezhet néhány bélyeget, valamilyen címkét, vagy képeslapot, s ez elegendő Is gyűjteményének a megalapozásához. A gyermekek a gyűjtés során egymás közt versengenek, s ez a minden gyűjtőnél megnyilvánuló tünet adja meg törekvésük, igyekezetük értelmét. A gyermeket megtanítja, hogy egyes dolgokról lemondjon, ezáltal takarékosságra is ösztökéli s egyéb tulajdonságokat is kialakít személyiségében. Egyszóval erősen befolyásolja az egyén viselkedését és magatartását. A LEGTÖBB SZÜLŐ bizonyára megfigyelhette, ha gyermeke valamilyen tárgyakat gyűjt, fokozott érdeklődést tanúsít a tárggyal kapcsolatos ismeretek megszerzésére, behatóbban foglalkozik velük, s az adott területen szinte szakemberré válik. A gyűjtési szenvedély kielégítése során a gyermek leggyakrabban a földrajzi ismereteit gyarapítja, mivel a gyűjtemény igazán csak akkor vonzó számára, ha az valamilyen vonatkozásban nemzetközi jellegű. Az Ismeretszerzés szempontjából a legcélszerűbb a bélyeg, a képeslap, a gyufaskatulya-címkék gyűjtése. Tulajdonképpen már maga az a tény, hogy a gyermek ösztönszerűen érdeklődést tanúsít valamilyen tárgy iránt, s ezzel kitárulnak előtte az ismeretszerzés új lehetőségei — nevelési szempontból feltétlenül kedvezően értékelendő. Az ismeretszerzés nem egy esetben a gyermeket nagyobb igyekezetre, erőfeszítésre ösztökéli, s ez pedagógiai szempontból rendkívül értékes, hiszen önkéntesen, saját meggyőződéséből cselekszi — minden külső kényszer nélkül. Itt elsősorban azokra az esetekre gondolunk, amikor a gyermek annak érdekében, hogy egy-egy tárgyról többet tudjon, vagy ezzel behatóbban megismerkedjen, a könyveket böngészi, s ezáltal hasznos ismeretekre tesz szert. Am, a gyűjtés nemcsak földrajzi ismeretek gyarapítását eredményezi. A gyermek a gyűjtés során megtanulja GYEREK rendszerezni és osztályozni a tárgyakat, a régebbi sérült példányokat egyszerű módszerekkel igyekszik helyreállítani, áttekintést szerez a képzőművészet terén, finomul esztétikai érzéke, bővül látóköre, gyarapítja történelmi ismereteit és így folytathatnánk a sort egyéb pozitívumokkal. A gyűjtési szenvedélynek tehát ez az egyik, felette hasznos oldala. A másik, nevelési szempontból semmivel sem értéktelenebb oldala az, hogy mivel a gyermek a gyűjtést nem a szülők vagy a felnőttek kezdeményezésére vagy kényszer hatására kezdte meg, hanem belső meggyőződésből, ösztönösen cselekedte, mindenképpen igen hasznos. Gondoljunk csak ennek kapcsán a szülők egykori panaszára, miszerint a gyermekük lusta, vásott, nem érdeklődik semmi iránt. Az ilyen és ehhez hasonló megnyilvánulások ismeretében á gyermekek céltudatos gyűjtési szenvedélyét nevelési szempontból rendkívül hasznosnak tartjuk. Szinte egyértelműen azt mondhatjuk, hogy a gyermekek kitartó és rendszeres gyűjtését, céltudatos törekvését örvendetes tényként kell elkönyvelni. Ám mindenképpen meg kell jegyeznünk, hogy csak abban az esetben, ha a gyermek pedagógiai szempontból kifogástalan tárgyakat gyűjt. A BEVEZETŐBEN felsoroltunk néhány tárgyat, melyeket a gyermekek rendszerint gyűjteni szoktak. Természetesen szórványosan előfordulnak olyan esetek is, amikor a fiúk késeket, tőröket, régi rozsdás fegyvereket is gyűjtenek. Megtörténhet, hogy a gyermekek felelőtlen felnőttektől pornográf irodalomra vagy képekre is szert tesznek. Számos gyűjtő közt vannak olyanok Is, akik kiílönféle régiségeket minden céltudatosság és rendszeresség nélkül gyűjtenek vagy Itt-ott rejtegetnek. Az ilyen káros gyűjtési szenvedély legtöbb esetben magatartásbeli fogyatékossággal, helytelen családi neveléssel, kisebbrendűségi érzéssel, beteges hajlammal, magányossággal, agresszivitással, a verekedésre való hajlammal és egyéb szélsőséggel magyarázható. Az említett nem kívánatos gyűjtési érdeklődés nemcsak hogy nem járul hozzá az egyén ismereteinek a bővítéséhez, hanem még inkább fokozza a negatív tulajdonságok elmélyülését, a serdülő egyre inkább eltávolodik barátaitól míg végül magára marad. A szülőknek éppen ezért éberen figyelemmel kell kísérniük gyermekük érdeklődési körét, hajlamait, s főleg, mit gyűjt, s az esetleges félrelépésnél feltétlenül be kell avatkozniuk. Ez rendszerint meglehetősen nehéz, mivel —• mint azt fentebb említettük — a legtöbb esetben a káros gyűjtési szenvedély mögött magatartás- vagy jellembeli fogyatékosságok húzódnak meg, melyek kiküszöbölése hosszabb időt igényel. BEFEJEZÉSÜL szükségesnek tartjuk ismételten hangsúlyozni, hogy a gyermekek gyűjtését, mint ténykedést pozitív megnyilvánulásként értékeljük. Természetesen azokra az esetekre gondolunk, amikor a gyűjtés nevelési szempontból kifogástalan tárgyakra irányul. Viszont meg kell jegyeznünk, hogy akárcsak minden tevékenységben, a gyűjtésben is megnyilvánulhatnak szélsőséges esetek. Ha a gyermek szenvedélyesen beleveti magát a gyűjtésbe, ebbe belemerül s emiatt elhanyagolja iskolai kötelezettségeit, nem segít a háztartásban és félrevonulva a szobában, mellőzi barátait, a mozgást, a sportot, vagy pedig gyűjtési szenvedélyével különösképpen anyagilag terhelné szüleit — mindez már a szélsőséges megnyilvánulások határait súrolja. Az ilyen esetekben a szülőknek természetesen be kell avatkozniuk, hogy a túlságosan felszított szenvedélyt „lokalizálhassák". Ám ne feledjék, hogy a gyűjtés betiltására csak a legvégső esetben kerülhet sor, amikor mindennemű nevelési módszer, a „fékezés" már csődöt mondana. Dr. CZAKŐ MÁTYÁS pártmunka aktivizálásában értékesítik a tagkönyvcsere tapasztalatait