Új Szó, 1970. november (23. évfolyam, 260-284. szám)

1970-11-22 / 47. szám, Vasárnapi Új Szó

A LELÁTÓKRA IS Kétségtelen,, hogy nálunk csaknem* egyformán. népszerű a labdarúgás és a jégkorongozás. Mindkét

: tőnek jelentős a látogatottsága. A jégkorong-idény alapos meghosszabbításával sokáig párhuzamosan folynak e két sportág hazai bajnoki és nemzetközi vetélkedői, de az illetékesek nagyon ügyesen gondol tak a szurkolók kielégítésére. Míg a labdarúgás eseményei szerdára, szombatra és vasárnapra összpontosulnak, a jégkorong-ligában kedd és péntek a játéknap — s ez alól kivételt a válogatott közelgő nagy erőpróbái miatt az utóbbi két hét folyamán tfsttek. amikor hétfő—szerda—péntek volt a pontküzdelmek lebonyolításának időpontja. SPORTSZERŰEN MINDEN SZINTEN Mind a labdarúgásban, mind a jégkorongsportban férfias vetélkedés az „igazi", a küzdelem érthetően lázba hozza a szereplőket, de a nézőket is. Nagy ese inényt megfelelő nézőkulisszák nélkül el sem tudunk képzelni. A szurkoló, a néző e sportok éltető eleme. Szép, izgalmas, eredményes játékot akar látni és kapni, s ehhez megvan minden joga. A játékosokat a bíráknak kell féken tartaniuk, be kell velük tartatniuk a szabályokat. A szabályok ismerete kötelező a játékvezetőkön kívül a játékosokra és az edzőkre is, de az sem árt, ha a nézők zöme szintén alaposan ismeri a játék előírásait. Nem vet valami jó fényt nézőközönségünkre, hogy a labdarúgó- vagy a jégkorongmérkőzés előtt pályára, illetve jégre lépő vendégcsapatot — bárhonnan való legyen is — füttyel fogadja. Ebben a megnyilvánulásban bármennyire keresünk is, nem találunk logikát. A küzdelemhez két fél kell. Az egyik minden esetben a vendégcsapat. Márpedig ha igazán sportszerű lég kört akarunk teremteni, akkor a küzdőtérre lépő csapatok míndkettejének taps jár és nem fütty. Ez utób bi már a kezdet kezdetén megmételyezheti az erőpróba légkörét A néző természetesen szabadon nyilváníthatja véle ményét a találkozók folyamán. Arra azonban senki senkitől sem kaphat engedélyt, hogy trágár bekiabálásokkal, minősíthetetlen fenyegetésekkel mérgezze a hangulatot. Emberek vagyunk, s ennek megfelelően kell •tudnunk viselkedni a munkahelyen, a családban, a társaságban, az utcán, s végezetül a szórakozóhelyen is, amelyek közé szeretnénk a labdarúgó és a jégkorongpályát is sorolni. ELRETTENTŐ PÉLDA BRNÖBÓL Brnóban csupán 11,48 percig tartott a nagy érdeklődéssel várt ZKL—

Dukla Jihlava jégkorong-rangadó, a bajnok és az exbajnok, a csehszlovák jégkorongozás színe-javájtak erőpróbája. Akkor egy néző tranziszto ros rádióba való etemmel tarkón dobta Crhát, a jihla vaiak kapusát, akit le kellett vinni a jégről, kórházi ápolásban részesíteni — s a játékvezetők, mivel a tettest a rendezőknek nem sikerült megtalálniuk — lefújták a találkozót, a küzdelem nem folytatódott. A fegyelmi bizottság elmarasztalta a vendéglátó ZKL csapatát, amely így játék nélkül vesztette el a két bajnoki pontot, s ráadásul legközelebbi liga-találkozó ját vendéglátóként idegenben, Olomoucban kellett lebonyolítania. Ez az atrocitás a morva metropolisban történt, de jégkorongsportunkban ott ls, másutt ls elharapózott a közönség tiltakozásának egy válfaja: mindent, ami a kezeügyébe kerül, a jégre dobál. A legtöbbje persze erre már jó előre felkészül, s a tiltakozás tárgyát zsebében tartogatva érkezik a lelátókra. A közönséget az újságok, a hangosan beszélők únos-úntalan figyelmeztetik, hogy tartózkodjék az ilyesmitől, mert ezzel elsősorban saját csapatáriak árt, — pedig látszólag éppen azon akar segíteni — s nem utolsósorban -az ártatlannak vélt papírgaluska ls súlyos szerencsétlen ség, baleset okozója lehet. Szerény véleményünk, szerint nem lehet észrevétle nül semmiféle tárgyat sem dobni a jég felületére, különösen nem olyan drasztikus formában, mint az Brnóban történt. A lelátókon mindenkinek van szom szédja, tehát valakinek a látáskörében áll, ül, cselekszik. A rendezőkből nem áll annyi rendelkezésre, hogy mindent észrevehessenek. A jóérzésű embereknek vi szont kötelességük az, hogy rendreutasítsák a saját bőrükbe nem férő. Izgága elemeket, akik nem a sportesemény megtekintése miatt mennek a lelátókra, hanem egészen más. vagyis rendbontó indulatoktól ve zérelve. Az ilyeneknek nein fáj csapatuk zöld asztal mellett elvesztett két pontja, a stadion, a pálya zárolása, a kibicnek semmi sem drága! A pálya felületét különböző tárgyakkal célba vevő egyének elfelejtik, hogy a játéktér nem azonos az arénával, s a játék a bikaviadallal. Itt nincs helye a hamis egytivétartozásnak! A fék telenkedöket, a rendbontókat le kell leplezni, s akkot megtisztul a találkozók légköre, tiszta marad a játék és játéktér is. A sport küldetése a nemes versengés, annak támo gatása s e tényezők segítségével nemzetek, tájak egy máshoz közelebb hozása. A küzdelem nem életre-halálra megy, a sportban mindig voltak győzök és legyőzöttek. Mindkettőt és minden szereplő részéről mindig sportszerűen kell fogadnunk. Ezzel bizonyít hatjuk be emberségünket, s jogot tarthatunk arra, hogy művelt embernek tarthassanak bennünket. ZALA JÓZSEF M 0 2 A | K A mosoly, hiánycikk... Franz Beckenbauer, a Bayern München ős az NSZK labdarúgó-válogatottjának világszerte Ismert, nagyszerű középpályás játékosa nem az az ember, aki kitér az újságírók kérdései elől. Nemrégiben azt kérdezték tőleí Szerinte mi az, ami a labdarúgó pályákon hiányzik? ... Beckenbauer így válaszolt: „Egyre fogy, sőt helyesebben mondva nem ls látható mosoly a játékosok arcán, s ennek bizony a futball „játékossága" issza meg a levét..." Valami van a dologban. Fogcsikorgató grimaszt, különböző gesztikulálást láthatunk minden pályán. A küzdelem gigászi fintora ott éktelenkedik a fiatal arcokon, pedig oda jobban illene a mosoly. Szebbé, vonzóbbá, kellemesebbé tehetné ezt az egyébként nagyon férfias játékot. — Nem árt, ha a mosoly a férfi arcán ls otthonra talál ... Játékosok a kirakatban Ezt a címet nem kell szórói-szóra értelmezni, csupán átvitt értelme van. Legjobb labdarúgóink, akár a válogatottak különböző kötelezettségei, akár az él klubcsapatok kupasorozatai kapcsán bejárják úgyszólván egész Európát, sőt szinte az egész világot. Hazánk, népünk sportképviselői. Jobbára már az újságokban közölt fényképek és a TV képernyője jóvoltából nemcsak a nevükről ismerik őket. Egyetlen nagyobb európai város utcáján sem jelenhetnek meg azzal a szándékkal, hogy rangrejtve járnak fel és alá. Viselkedésüket szemmel tartják a társaságban csakúgy, mint a zöld gyepen. Az utóbbi időben nálunk is egyre sűrűbben emlegetik, hogy minden jelentősebb sportrendezvény egyúttal társadalmi esemény is. Ez a tény megköveteli minden sportküldöttünktől, képviselőnktől a fegyelmezettséget. Kár, hogy ezt többen is szem elől tévesztették, s nem mindig csak a játékkal, az eredménnyel törődtek. A „kirakatba" nem kerülhet akárki. Akit viszont oda választottak ki és küldtek, annak tudnia kell viselkedni ís. Rivera és Mazzoia Az olasz iabdarugó-valogatott szövetségi kapitánya abban a szerencsés helyzetben van, hogy az együttes kijelölésénél valóban klasszis játékosok, — méghozzá tekintélyes számban, állnak rendelkezésére. Igaz, ennek megvan az árnyoldala is. A világbajnokság után á „szurkoló Itália" úgyszólván két táborra oszlott, s mindkettő a maga igazát bizonyítgatja. Az egyik fél Rivera, a másik Mazzoia párti. Kettejükről köztudott, hogy kiváló futballisták, a világ pályáin náluk kevés jobb kergeti a labdát, de az is közismert, hogy nem szívesen játszanak egymás mellett a támadósorban. A mexikói VB döntőjében Rivera például csak az utolsó hat percre kapott bizalmat Valcareggi szövetségi kapitánytól, — s akkor már csodát nem művelhetett. — A dolog nem maradt nyomtalan. A képviselők egyike felszólalt a képviselőházban és felelősségre vonta Valcareggtt, a szövetségi kapitányt. Bebizonyította, hogy Mazzoia Mexikóban összesen 444 percet játszott az „azzuri" együttes színeiben, s akkor a csapat mindössze négy gólt lőtt, míg Rivera 126 percet töltött a pályán a válogatott mezében, s neki is köszönhető, hogy akkor hat góllal terhelték meg az ellenfelek hálóját. Valcareggi azzal indokolta meg a dolgot, hogy Rivera nem népszerű a játékosok körében. — Beavatottak úgy tudják, hogy Rivera néhányszor nem rejtette véka alá véleményét éppen Valcareggivel szemben, s ez a részleges mellőzés igazi oka .. . A horoszkóp és a labdarúgók Az egyik stockholmi napilapban bizarr cikk jelent meg. A lap szerkesztője beszélgetést folytatott egy asztrológussal, aki érdekes összefüggésbe hozta a különböző „csillagzať' jegyében született futballisták adottságait. Az asztrológus szerint a legjobb hátvédek a bak jegyében (december 12 — január 20), a bika jegyében (április 21-től — május 21-ig), valamint a rák jegyében (június 21-től július — 22-ig j születtek. A leggólképesebbek a skorpió (október 24 — november 22), a.vízöntő (január 21 — február 19J, valamint a kos (március 21 — április 201 jegyében látták meg a napvilágot. A legintelligensebb játékosok az ikrek (május 22 — június 21), a legnagyobb egyéniségek az oroszlán (július 23 — augusztus 23) jegyében jöttek a világra. Ha midez így igaz, akkor adva is van, hol és milyen egyének között kell keresniük az edzőknek, a menedszereknek a csapatukból hiányzó egyéniségeket . . mi-napi ÚJ szú Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Lőrinci Gyula. Szerkesztőség: Bratislava, Gorkij utca 10. Teleion: 537-lí, 512-23, 335-68. Főszerkesztő: 532-20. Titkárság: 550-18. sportrovat: 505-29, gazdasági ügyek: 506 39. tóviró: 09308. Journal Kiadóhivatal, Bratislava, Volgogradská B. Nyomja a Pravda Nyomdavállalal bratislavai üzeme, Bratislava, Štúrova 4. Hirdeiôiiodo: Bratislava, Jesenského 12. Telefon: 551-83. Előfizetési díj havonta 14.70 korona, a Vasárnapi Oj Szí negyedévre 13 korona. Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és postai kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS - Ústredná expedícia tlače, Bratislava, Gottwaldovo námestie 48/VII.